(21) Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton pedig azonnal a zsinagógába ment, és tanított.
(22) Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
(23) Éppen ott volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel:
(24) Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.
(25) Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!
(26) A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle.
(27) Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki.
(28) És gyorsan elterjedt a híre mindenfelé Galilea egész környékén.
(Márk 1,21–28)
(Márk 1,27)
Jézus az első tanítványok elhívása után a kapernaumi zsinagógába ment, ott hatalommal szólt, hatalommal tanított.
Erről hangzott egy héttel ezelőtt az igehirdetés.
Rácsodálkoztunk, hogy milyen gazdag üzenetekkel rendelkezik számunkra csak ez az egy tagmondat: Jézus hatalommal szólt, hatalommal tanított.
„Álmélkodtak tanításán, mert Jézus nem úgy szólt, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van.”
Jézus nemcsak hatalommal szólt, hanem hatalommal cselekedett.
Mindjárt meggyógyított ott, a kapernaumi zsinagógában, egy sokféleképpen beteg embert.
Jézus, ezzel a hatalmas cselekvésével mintegy jelezte, megpecsételte, igazolta az Ő hatalmát, és rámutatott arra, hogy ki is Ő valójában.
Vagyis a mi Urunk, Jézus Krisztus, amikor hatalommal szól, akkor egyben hatalommal cselekszi is azt, amiről beszél.
Ez a szó és a tett egysége, az élő Isten hatalmával.
Figyeljünk tehát most arra, hogy mit jelent ez a hatalmas cselekvés!
Mit jelentett ott, akkor; és különösképpen mit jelent ez a hatalom itt és most, a mi számunkra?
*
A mi Urunk, Jézus Krisztus, hatalommal cselekedett.
EZ A HATALOM ISTEN SZABADÍTÓ GYŐZELMÉNEK A HATALMA (23–24).
Ez az első, nagyon fontos üzenet.
Isten szabadító győzelme végső győzelem, amit Ő egyszer, s mindenkorra megcselekedett érettünk, és Ő folyamatosan cselekszi is ezt a győzelmet érettünk, amíg ebben a világban élünk.
Azért fontos hangsúlyozni a győzelem kifejezés mellett a jelzőt, miszerint ez a győzelem egy szabadító győzelem, vagyis ez az egyetlen, maradéktalan, végső győzelem.
Hiszen a győzelem kapcsán, nekünk embereknek, sokféle képzetünk támadhat.
A győzelem – tapasztalataink szerint – azt jelenti, hogy az egyik ember vagy csoport – aki éppen helyzetben van, így hatalommal és erővel rendelkezik – legyőzi, megnyomorítja, eltapossa a másikat. Ha pedig változik a helyzet, akkor ez fordítva ismétlődik meg: a korábban legyőzöttek visszacsapnak.
Nekünk ilyen képzeteink vannak a győzelemről.
Bibliai értelemben ez a krisztusi győzelem másfajta győzelem; alapvetően más: szabadító győzelem.
Jézus Krisztus hatalma, amellyel tanított és cselekedett, a végső, szabadító győzelem hatalma.
Éppen ezért a szabadító győzelemről azt mondhatjuk el, hogy ezt csak Isten cselekedheti meg.
Ez a győzelem emberfeletti győzelem, isteni győzelem, örök győzelem, megváltó győzelem, az emberlét minden nyomorúsága felett.
Kérlek jegyezzétek meg ezt az üzenetet, mert ez az egyik nagyon fontos üzenet mára: Jézus Krisztus hatalma szabadító, végső győzelemmel ajándékoz meg bennünket az emberlét minden nyomorúsága felett.
Jézus Krisztus meghirdette ezt a győzelmet, hiszen hatalmasan szólt, ott a zsinagógában, és hatalommal szól ma is.
Ő meghirdette és előre jelezte ezt a győzelmet, azaz egy jelét, pecsétjét adta ennek a győzelemnek, amikor ott, a kapernaumi zsinagógában, erről a szabadító győzelemről nemcsak beszélt, hanem cselekedte is azt, hiszen egy beteg embert meggyógyított, megszabadított.
Jézus Krisztus meghirdette ezt a győzelmet, előre jelezte ezt a győzelmet, aztán végérvényesen, maradéktalanul, egyszer s mindenkorra megszerezte nekünk ezt a győzelmet, a golgotai kereszten, valamint feltámadásában.
Amíg ebben a világban élünk, ebből a maradéktalan, végérvényes, szabadító győzelemből újból és újból ajándékoz nekünk; minden napra elegendőt.
Igen, ilyen értelemben kell látnunk Jézus Krisztus hatalmát, ezt a szabadító, végső győzelmet.
Amikor ott, a kapernaumi zsinagógában, Jézus Krisztussal kapcsolatban elhangzik, hogy Ő az Isten Szentje, akkor azt hangsúlyozza az Ige, hogy Jézus Krisztus egészen az Isten oldalán áll.
Szabadítása éppen abban áll, hogy Ő bennünket, sokféle nyomorúságban szenvedő embereket is, egészen az Isten oldalára állít, hogy nyomorúságainkból egészen megszabadítson bennünket.
Gondoljatok bele abba, hogy mennyi nyomorúság alatt nyög az életünk!
Te tudod, hogy milyen kérdések, kételyek között vagy most itt; milyen terheket hordozol; mi az, ami soha nem elintézett ügy a számodra e testben; mi az, ami meggyötör az életedben; te tudod, mik a testi betegségeid, melyek a lelki sebeid…
Halljuk meg az evangéliumot: Isten, Jézus Krisztusban a végső, maradéktalan, szabadító győzelem hatalmával ajándékozott meg bennünket!
Ez a győzelem minden emberi nyomorúság feletti győzelem.
*
Urunk, köszönjük, hogy ez így van, mert nagy SZÜKSÉGÜNK VAN ERRE A SZABADÍTÓ GYŐZELEMRE, a Te szabadító győzelmedre! (23–26)
Ezt a győzelmet csak Te ajándékozhatod nekünk, mint ott, akkor, a kapernaumi zsinagógában beteg ember számára adtad.
Mi magunk is betegek vagyunk, ez az alapállapotunk, ezért szükségünk van a Te szabadító győzelmed hatalmára.
Kell nekünk a Te szabadító győzelmed hatalma, mert betegek vagyunk.
Sokféleképpen vagyunk betegek, sokféleképpen vagyunk nyomorultak.
Ézsaiás próféta mondja: az egész ember beteg, testben és lélekben beteg, és csak idő kérdése, hogy az életünk során mikor realizálódik, mikor lesz egy-egy ponton mindez konkréttá (Ézsaiás 1,5).
A betegség tehát a „hasadt” emberi élet alapállapota; de erről az állapotról konkrétan szól Isten Igéje; most éppen a kapernaumi beteg emberrel kapcsolatban.
Mielőtt ezeket a konkrétumokat sorra vennénk és aktualizálnánk magunkra nézve, arra kérlek benneteket, hogy most ne azon akadjatok fenn, hogy a Biblia az akkori testi, lelki, mentális betegségeket másként írta le, mint ma a tudomány.
Ne ezen a látszólagos ellentéten akadjunk most fenn – amit esetleg egyesek a világképek közötti különbségekkel magyaráznának, vagy más egyebekkel –, ne ezzel kapcsolatban támadjanak kérdéseink, hanem döbbenjünk rá arra, hogy itt a betegség ténye a lényeges, amely akkor is, ma is, ugyanaz.
Ránk is érvényes a betegség, a nyomorúság kapcsán az, ami ott a beteg emberrel kapcsolatban elhangzott: egy tisztátalan lélektől megkötözött, megszállott emberről van szó.
Vegyük tehát sorra beteg alapállapotunk felsorolt konkrétumait, igeszakaszunk leírása alapján! (23)
A betegség az tisztátalanság. Tele van az életünk nem tiszta, nem kristálytiszta, nem igazán rendezett, nem makulátlan ügyekkel. Tele van az életünk „tisztátalanságokkal”. A szándékaink, a gondolataink gyakran nem tiszták, nem a krisztusi szeretetről árulkodnak. Tisztátalan az életünk abban az értelemben, hogy bűnösök vagyunk, és emiatt konkrétan rosszat teszünk, vétkezünk gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, azaz bűnös állapotunk konkrét vétkekben mutatkozik meg. Betegek vagyunk, mert tisztátalanok vagyunk.
Betegek vagyunk abban az értelemben is, hogy megkötözöttek vagyunk. Erről is szól az Ige, a beteg emberrel kapcsolatban: itt egy tisztátalan lélek által megszállott, megkötözött emberről van szó. Mi is megkötözöttek vagyunk, „mindentől függünk”, az életünk nem szabad élet, hanem kiszolgáltatott élet „ezer ponton”, „ezerféle értelemben”. Nem vagyunk szabadok, korlátozottak vagyunk, megkötözöttek vagyunk.
Betegek vagyunk, mert megszállottak vagyunk, a magunk igazságaival, meglátásaival, rögeszméivel, gondolataival, önzésével, indulataival, sértettségével megkötözve. A megszállott ember félelmetes, ön- és közveszélyes. Ez az állapot megbetegíti a testet.
Betegek vagyunk, azaz törékenyek vagyunk, hiszen testünk cserépedény, egyszer meggyengül, megbetegszik, elsorvad, meghal, megrothad. Ez a betegség tehát önmagában, isteni segítség nélkül, halálos.
Akkor még nem is beszéltem arról a sokféle titokról, aki az ember, testében és lelkében, egész valójában, egészségében és betegségében. Titokzatos az emberi test, az emberi lélek: minél többet tud a tudomány a testről, a lélekről, az emberről, mégis annál több a titok.
Ez a betegség tisztátalanság, megkötözöttség, megszállottság, törékenység, titokzatosság… Miközben felkiáltunk, miként a tisztátalan lélektől megszállott ember felkiáltott. Mi magunk is, amikor viselkedni kell – mert viselkedni kell ebben a világban, és ez nagyon helyes, mert rendnek kell lenni –, de sokszor felkiáltanánk a testi és lelki fájdalmak között. Ha megszállottan kiáltunk, az kiabálás, vagy annak valamilyen fajtája: kiabálás a másikkal, kiabálás egymással. Ha megszabadítottan kiáltunk, akkor az imádság Urunk felé, valamint a segítő szeretet egyik formája a másik ember felé.
Tehát szükségünk van a krisztusi, megváltó, szabadító, végső győzelemre, mert betegek vagyunk, mert az egész ember beteg, a fentiek értelmében, és csak idő kérdése, hogy ez a tény egy-egy ponton mikor lesz láthatóvá rajtunk; úgy, hogy azt már nem is lehet többé eltitkolni.
Mindannyian ilyenek vagyunk! Nincs kivétel. Ne gondold, hogy te vagy az egészséges, akinek nincs szüksége semmire, mert hamarosan kiderül, hogy te vagy a szegény és az elesett… (Jelenések 3,17)
Áldott legyen az Isten, hogy Ő végső, szabadító győzelemmel, egész és teljes győzelemmel ajándékozott meg bennünket.
Nekünk szükségünk van erre a győzelemre, amely legyőzi az emberi élet halálos nyomorúságát, és benne minden testi és lelki betegséget.
*
Tehát a betegség és a nyomorúság, leírása más volt akkor, mint amilyen ma, de lényegében a betegség és a nyomorúság ugyanaz volt akkor is, mint ma.
Hasonlóképpen, a mi Urunk, Jézus Krisztus is ugyanaz ma, mint akkor volt.
Ez a Jézus Krisztus ma is cselekszik, itt és most is cselekszik, és SZABADÍTÓ GYŐZELMÉBEN RÉSZESÍTENI AKAR BENNÜNKET (25–27).
Ez a szabadító, végső győzelem ma is a miénk.
Ahogy ott, akkor Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, Ő úgy parancsol ma is, mindazoknak a hatalmaknak, akik ebben a „hasadt” világban megnyomorítják az emberi életet.
Ahol Jézus Krisztus szól, ott szabadulás támad. Jézus Krisztus szava, Isten Igéje gyógyít. Isten szava egyben cselekvő, szabadító gyógyulás is.
Az is nyomorúságunk része, hogy a bennünk feszülő, tisztátalan lélek visszabeszél… Ma is visszabeszél. A visszabeszélés lelkülete – lényegi helyzetekben – valójában a gonosz terméke.
De Jézus Krisztus isteni hatalmával, parancsával szemben a gonosz is tehetetlen: kénytelen volt elismerni az Úr hatalmát, és Jézus Krisztust Isten Szentjének nevezte: „Te vagy az Isten Szentje és azért jöttél, hogy legyőzz!”
Jézus Krisztus azért jött, hogy legyőzze a gonoszt, és az emberi élet minden nyomorúságát, tisztátalan, törékeny, titokzatos, megkötözött életünk minden ellentmondását. Ez a győzelem, szabadító, végső győzelem.
Istenünk Jézus Krisztusban közölt, szabadító győzelmes hatalma akkor, ott munkált, a kapernaumi zsinagógában.
Jézus Krisztus feltámadt, él, Ő ma is munkál.
Ő ma is ráparancsol az ellenséges, életet megnyomorító erőkre, a gonoszra.
Most is ezt teszi, amikor Igéjére figyelünk.
„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örökélete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” – ezt mondja Jézus Krisztus (János 5,24). Aki hittel hallgatja az Ő szavát, az ebből a végső, szabadító győzelemből részesül. Ti itt vagytok, halljátok – én is, aki mondom, hallom veletek együtt – ezt a győzelmi szót. Azért vagyunk itt, hogy hittel befogadjuk azt. Miénk egyszer s mindenkorra ez a szabadító, végső győzelem! Ebben ne kételkedjünk!
Számos Igét hozhatnék még bizonyosságként ezzel kapcsolatosan. Megragadott a 18. zsoltár 36. verse: „Oltalmazó pajzsodat adtad át nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám!” A mostani nehéz, vírusos időkben átélni ezt a bizonyosságot – hiszen az Úr mondja –, hogy akármilyen helyzetben vagyunk, akármi történik velünk, oltalmazó pajzsát átadta nekünk az Úr, jobbjával támogat és lehajol hozzánk. Ő nem engedi el a kezünket.
Gondoljunk arra, amit Jákóbnak mondott az Úr, ezzel a szabadító győzelemmel kapcsolatosan: „Én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mész!” (1Mózes 28,15) Ahogy a Máté evangéliumában is olvassuk: „Velünk az Isten!” (Máté 1,23) Bármi történik, Ő velünk van, ez a teljes szabadulás már a miénk.
Isten Igéje azt mondta Ézsaiásnak: „Enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1) Sok minden történhet velünk, de ez a szabadító győzelem egészen a miénk: Az Úréi vagyunk (Róma 14,8).
Aki hittel hallja Isten Igéjét, Isten szavát, az egyben már részesül is ebből a végső, szabadító győzelemből, amely egyedül képes az emberi nyomorúságot, az emberi életet megnyomorító mindenféle gonosz hatalmakat, és minden ebből következő betegséget maradéktalanul meggyógyítani.
Ő, aki ott, akkor, hatalommal szólt és hatalommal cselekedett, itt és most is hatalommal szól és hatalommal cselekszik.
Ez a teljes győzelem a miénk!
Tapasztaljuk – rátok nézve én is tapasztalom, még maszkkal elfedve is sugárzik a tekintetetekből –, hogy a mennyei gazdagság, a krisztusi győzelem átüt az életünkön, minden nyomorúságunk ellenére is.
Azok a jelek és csodák, amelyek ott, akkor a kapernaumi zsinagógában történtek, azok ma is történnek velünk.
Megkaptuk egyszer s mindenkorra ezt a szabadító, krisztusi győzelmet, amit aztán naponta, újból és újból el kell kérni. Ebből a végső, maradéktalan győzelemből, ebből a gyógyító isteni hatalomból újból és újból részesedni kell és lehet.
Azért vagyunk most itt együtt, hogy ismét megerősödjünk ebben a bizonyosságban, miszerint nem a betegségé, nem az emberi nyomorúságé a végső szó, hanem Jézus Krisztus Igéje a végső szó. A szabadító, végső győzelem hatalmáé az utolsó szó.
Megszabadítottak, megváltottak vagyunk, ezért meggyógyultunk, üdvösségünk van.
–
Egy nagyon egyszerű képpel fejezem be ezt az igehirdetést, amellyel megvilágítani szeretném ezt az üzenetet. Személyes életemből vett példa ez, elnézést kérek érte, csak az Ige üzenetének érdekében mondom.
Amikor 2015-ben felújítottuk a parókiát, akkor a dolgozószobám, egy kilenc négyzetméteres kis „cella” is gyönyörűen fel lett újítva: frissen meszelve, burkolva, a nyílászárók lefestve. A teljes tisztaság, a maradéktalan győzelem, a makulátlanság illatát árasztotta ez a szobácska. Aztán beköltöztem, folyamatosan teleraktam ezzel-azzal, megtelt. Szeretem a könyveket, komolyzenei anyagokat, munkámhoz tartozik az iratokat végtelen mennyisége… Szinte már „folynak ki a cuccok” ebből a szobából, de nincs hova tenni, mert ami onnan „kifolyik”, az a szemétben végzi. Bizony a makulátlan szobában kialakult a takaríthatatlanság.
Amikor egy egész napra, vagy akár több napra el kell utaznom valahová, akkor mire hazaérek, csoda történik, mert valaki, egy áldott, dolgos kéz, közben helyre rakta azt, ami szerteszét hevert, anélkül, hogy összekeverte volna a dolgaimat, felporszívózott, felmosott, megtisztította az ablakot, kimosta a függönyt, kivasalta az ingeimet. Hazaérve mindenütt tisztaság árad, legyőzve a káoszt, a rendetlenséget, az eluralkodni akaró tisztátalanságot…
Az eredeti, végső, maradéktalan győzelem, amely a miénk, helyreállt egy időre, és emlékeztet erre a győzelemre, valamint ebből a győzelemből, tisztaságból részesített.
A szabadító, végső győzelem már a miénk, amit ebben a világban újra és újra el kell kérni.
Valaki mindezt megtette helyettem. Ezt a győzelmet ajándékba kaptam a Feleségemtől, mint az Isten eszközétől. Így lehetünk egymás számára is a megváltó Krisztus győzelmének közvetítői, azaz Isten eszközei.
Miénk ez a végső győzelem!
Ezt a győzelmet újból és újból el kell kérni, ebben minden nap részesülni kell és lehet, ezzel a győzelemmel kell bátorítanunk egymást.
Aztán ez a végső győzelem majd bizonnyal kiteljesedik rajtunk.
Vigyétek haza ezt az üzenetet: bármilyen nyomorult helyzetben vagyunk is, bármi fenyeget bennünket, bármi betegség terhel; tisztátalanul, megkötözötten, megszállottan, az emberlét ezer nyomorúságában is, a végső, szabadító győzelem, Jézus Krisztus hatalma által, a miénk!
Áldott legyen az Isten, hogy mi most is ebben a győzelemben részesedhettünk, abban újra megerősödhettünk, hogy ezt továbbadjuk másoknak is, amíg ez a szabadító győzelem maradéktalanná nem lesz.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. október 18.
42. hét – Szentháromság utáni 19. vasárnap.
Márk sorozat 11.
Textus / Lekció: Márk 01,21-28 (27)
Igehirdető: Steinbach József