A fügefa példázata
(28) Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
(29) Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt!
(30) Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.
(31) Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
(Márk 13,28–31)
(Márk 13,28–29)
Márk evangéliuma 13. fejezetének magyarázatát még a tavalyi esztendőben, advent idején kezdtük el.
Négy nagy egységből áll ez a fejezet.
Először Jézus Krisztus visszajövetelének előjeleit részletezi.
A második egységben Jézus Krisztus visszajövetelének kísérőjeleiről olvasunk. Egy héttel ezelőtt az istentiszteleten erről szólt az igehirdetés.
A mai alkalommal azt hangsúlyozza Isten Igéje, hogy Jézus Krisztus visszajövetele egészen közel van.
Ehhez kapcsolódik a fejezet záró szakasza: mivel Jézus Krisztus egészen közel van, éppen ezért legyünk készen. A következő prédikációban erre térünk ki majd: mit jelent készen fogadni Jézus Krisztus visszajövetelét.
Tehát Márk evangéliumának 13. fejezete végéig Jézus Krisztus visszajöveteléről – prófétai szóhasználattal az Emberfia eljöveteléről – ad tanítás nekünk, az előjelekről, a kísérőjelekről, az Úr közelségéről; valamint arról, hogy Isten népe miként fogadhatja méltóképpen, készen az ő Urát.
Mindezekre azért emlékeztettem a gyülekezetet, hogy fel tudjuk venni a fejezet fonalát, és még inkább figyelni tudjunk mai Igénkre, amely gyönyörűséges üzenetet tartogat számunkra.
A mai igeszakasz üzenetének tételmondata így hangzik: Jézus Krisztus, a mi Urunk közel van, egészen közel.
Isten népe számára – amelynek jellemzője az, hogy várja az ő Urát – ez a legnagyobb örömhír.
Ez az evangéliumi rész, tehát a mai istentiszteleten, „Hetvenedvasárnapon” – hetven nappal húsvét előtt – valóságos örömre hangol bennünket.
A mi Urunk, Jézus Krisztus egészen közel van.
Vizsgáljuk meg részletesen eme üzenet gazdagságát!
*
JÉZUS KRISZTUS KÖZELSÉGÉRŐL VAN SZÓ (31).
Jézus Krisztus az örök élet Ura.
Annak az Úrnak a közelségéről van szó, aki a mai Ige szerint így szólt: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (31)
Ez a világ elmúlik (Márk 13,24–25) – egy héttel ezelőtt erről is szóltunk a prédikációban –, hogy felépülhessen majd az Isten eredeti, tökéletes rendje és gondolata szerinti új világ.
Ez a világ elmúlik, az ég és a föld elmúlnak, de Jézus Krisztus örök, az Ő beszéde és szabadító tetteinek ajándékai örökké megmaradnak; továbbá örökké megmaradnak mindazok, akik Őbenne bíznak.
Ez az igazi örömhír. Hiszen e-világban azt tapasztaljuk, mintha a halálerők legyőzhetetlenül rombolnának.
Tény, hogy emberlétünk alapállapota halálos – miként azt Heidegger, egzisztencialista filozófus megfogalmazta –: az emberi élet „halál felé való lét”, ezért emberlétünk velejárója az aggódás, a félelem, a szorongás. Ez letagadhatatlan tény. A hívő ember is tapasztalja az aggódást és a szorongást.
Az egykori bölcsek arra is figyelmeztettek bennünket, hogy emlékezzünk a halálra. Ez az emlékezés alázatban tartja az embert, hogy el ne bízza magát, hiszen ebben a világban léte, élete, dicsősége, minden eredménye, kincse mulandó…
De jaj lenne nekünk, ha most csak a halálra kellene emlékeznünk, hiszen van egy sokkal fontosabb dolog, amire emlékezhetünk: Olyan Istenünk van, aki az élet Istene, aki visszaadta nekünk az élet ajándékát, Jézus Krisztusban. Az örök élet Ura jön most is közel hozzánk, Ő szólít meg bennünket: Az ég és a föld egyszer elmúlik, de én nem múlok el, az én beszédeim és tetteim sem múlnak el; sőt, akik hozzám tartoznak, azokat is megőrzöm az örökkévalóságra. Emlékezzünk a halálra, hogy hitetlenül el ne bízzuk magunkat! De még inkább emlékezzünk az evangéliumra! Pál apostol így írt Timóteusnak: El ne feledkezz arról, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadott a halálból, erről szól az evangélium! (2Timóteus 2,8)
Tehát olyan Urunk van, aki közel jött hozzánk, aki az örök élet Ura – minden mulandóság és pusztító halálerő ellenében –, aki egyedül képes legyőzni a halált, mint az emberlét legnagyobb, emberileg megoldhatatlan problémáját, amelyből egyébként minden más problémánk fakad. Ez a megváltás.
Jézus Krisztusnak, az örök élet Urának az Igéje is örök.
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
Most, ez az istentisztelet is egy ajándék, hiszen az örökkévaló Úr örökkévaló beszédét hallhatjuk, amely az örök élet beszéde. Miközben átéljük a saját életünk törékenységét és mulandóságát, segítségünkre siet, biztat, megtart, megvált az örök élet Urának szava. Áldott legyen az Isten, hogy a Szentlélek által, az én gyarló, töredékes emberi beszédemen keresztül is az Úr örökkévaló Igéje hangzik.
Péter az egyik evangéliumi jelenetben ezt mondja Jézusnak: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad (János 6,68). Mit vall meg itt Péter? Urunk, az élet beszéde van Tenálad. Te az élet Istene vagy. Sőt, Te az örök élet Istene vagy, hiszen az örök élet beszéde van Tenálad, amely földi életünket is üdvösségesen megújítja. Uram, kihez mehetnénk? Ki adhatná nekünk ezt az egyetlen, valóságos megoldást, ha nem Te, Urunk? Kihez mehetnénk? Ki lehetne a mi valóságos, maradandó, megtartó segítségünk? Milyen hatalommal rendelkező ember, milyen reformer vagy forradalmár, miféle, magát messiásnak kikiáltó hős vagy e-világi vezér? Kihez mehetnénk? Csakis egyedül Tehozzád mehetünk, Urunk, az örök élet Urához, akinek a beszéde, szava, Igéje is az örök élet beszéde.
Jézus Krisztusnak, az örök élet Urának a szabadító tette is örök.
Amikor az örök élet Ura szól, akkor Ő azonnal cselekszi is azt, amit mond. Ő az az egyetlen valaki, aki, ha valamit megmondott, megígért, az úgy meglesz, azt tettekre váltja. Nem véletlen, hogy a Bibliában az a kifejezés, amivel az Isten szavát jelöljük, az szót és cselekvést, tettet is jelent egyszerre. Ha az Isten szól, akkor cselekszi is azt, amit kimond.
Az örök élet Urának szava, Igéje úgy szól hozzánk, hogy közben megtapasztaljuk az Ő cselekvését is. Isten nemcsak szólt az örök életről, hanem Jézus Krisztusban végérvényesen legyőzte a halált. Jézus Krisztus feltámadott a halálból a mi feltámadásunk valóságaként. Megváltott emberek vagyunk. Minden a miénk. Minden problémánk megoldódott. El ne csüggedjünk, bele ne keseredjünk a bajainkba, hiszen minden jó a miénk, és ezt az üdvösséges jót senki és semmi el nem veheti tőlünk (Róma 8,38–39).
Az örök élet Urának közelsége a legnagyobb örömhír, aki örök Igéjével és szabadító tettével nekünk ajándékozta az örök életet, az üdvösséget.
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Akinek örök életbe vetett hite van, az megtapasztalja azt a boldogságot, amit a feltámadás himnuszának végén olvashatunk: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Korinthus 15,58) Értitek? Az örök életbe vetett reménységben boldoggá lesz és kiteljesedik az emberi élet, hiszen semmi sem hiábavaló, mindent el tudunk fogadni az Isten kezéből, miközben megszabadulunk a hiábavalóság átkától. Jézus Krisztusban az életünknek értelme van, minden körülmények között. Jaj, de nehéz ezt megélni!!! Urunk, könyörülj, hogy miénk lehessen ez a boldog bizonyosság!
Jézus Krisztus, az örök élet Ura olyan, mint a nyár…
Gyönyörű képpel szemlélteti az evangéliumi üzenetet a mi Urunk: Amikor a fügefa elkezd kihajtani, majd leveleket hoz, akkor tudjuk, hogy közelít a nyár (28).
Ha ezt a hasonlatot helyesen értelmezzük, és a képi világot lefordítjuk az üzenet tartalmára, akkor azt mondhatjuk, hogy itt Jézus Krisztus közelségéről van szó, miként a fügefa zsendülése jelzi a nyár közelítését. Jézus Krisztus olyan, mint a nyár.
Ez a kép kifejező, hiszen a nyárhoz, az emberek többségében, a felhőtlen, szép emlékek társulnak. Elevenen emlékszem gyermekkorom nyaraira, amikor ott aludtunk a nagymamánál… Úgy maradtak meg ezek a nyarak bennem, hogy soha nem volt borús idő, mindig éjszaka esett az eső, mi pedig a verőfényes reggeleken már arra ébredtünk, hogy felfrissültek a növények, miközben meleg bukta várt ránk a konyhában. A nyár az időtlenség, a verőfény, az öröm, a tágas reménység, a gondtalanság, a bőség szimbóluma; a nyárról a boldog szabadság jut eszünkbe, az emberlét teljessége, a vágyak beteljesedése, hiánytalanság…
A nyár szépsége akkor ragyog fel igazán előttünk, ha belegondolunk, milyen sötétségben élünk már szeptember közepe óta. Nyálkás, nyirkos, borús, hideg, nappal is sötét a világ, már szinte az év háromnegyed részében, mintha egy odúban élnénk; a tél kitolódott februártól áprilisig…
Jézus Krisztus olyan, mint a nyár. Jézus Krisztus a közelítő nyár. Ő, az örök élet Ura, közel jött hozzánk, örök Igéje és szabadító tette hordoz minket. A példázat képi világában a nyár Jézus Krisztus jelenlétének örömét hirdeti.
*
JÉZUS KRISZTUS EGYRE KÖZELEBB JÖN HOZZÁNK: Ő KÖZELÍT (28).
Jézus Krisztus, az örök élet Ura, közel van hozzánk.
Az Ő közelsége egyre kitapinthatóbb.
Itt egy fokozás érezhető Jézus Krisztus közelségének kifejezésében.
Jézus Krisztus egyre közelebb és közelebb jön hozzánk.
Jézus Krisztus közelít hozzánk; napról napra közelít…
Ez a közelség, ez a közelítés ami a mai Igében a lényegi üzenet.
Jézus Krisztus közelítésnek, érkezésnek konkrét előjelei vannak (Márk 13,2–23).
Márk evangéliumának 13. fejezete végig Jézus Krisztus visszajövetelének előjeleit taglalja.
Ezekről több prédikáción keresztül hangzott el részletes tanítás, ezért most csak felidézem ezeket az előjeleket.
Háborúság, földrengések, éhínség.
Szerte a világon hirdetik már az evangéliumot, valamint üldözik azokat, akik Jézus Krisztus evangéliumát felvállalják.
A világ sokféle nyomorúságban vergődik, amikor ránk szakad a nagy nyomorúság ideje, a rettenet, és pusztító utálatosságok lepik el a világot.
Hamis krisztusok, hamis próféták támadnak mindenütt, hogy megtévesszék az embereket.
Minden korban megtapasztalta az emberiség ezeket a jeleket, hiszen Jézus Krisztus születése és visszajövetele között az utolsó időket éljük. Ugyanakkor ezek az előjelek egyre sűrűbbek, erősebbek, olyan gyakoriak, mint ahogy a telefonunkon félpercenként érkezik valamiféle inger.
Akinek van szeme, az látja ezeket a jeleket, nem érti félre őket, nem kezdi számolgatni azokból Jézus Krisztus visszajövetelének idejét, de igenis látja, érti, komolyan veszi azokat, és hivő reménységgel fedezi fel azokban Jézus Krisztus közelítésének előjeleit. Nem a sokféle bajos és fájdalmas előjelnek örül a hívő ember, hanem Jézus Krisztus közelítésének, aki egyedül képes az emberlétet ezektől a bajoktól és fájdalmaktól megszabadítani.
Jézus Krisztus úgy közeledik, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg meg nem látja ezeket az előjeleket. Nem múlik el egyetlen nemzedék sem, hogy ezekben az előjelekben az Isten gyermekei hitben meg ne látnák az Úr közelítését.
„Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.” (30)
Ezt az igeverset meg kell magyaráznom. Mit jelent pontosan ez a jézusi igevers, amit nagyon sokszor félreértettek az egyháztörténet és a bibliamagyarázat során: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Sokan ezt a kijelentést Jézus Krisztus visszajövetelére értették, ezért már az első keresztények közül is többen saját életük idejében várták Jézus Krisztus visszajövetelét. Amikor Jézus érkezése elmaradt, sokan csalódtak: Megígérte, nem múlik a mi nemzedékünk, és az Úr értünk jön, magához vesz bennünket; de közben sokan meghaltak közülünk, és Ő még mindig nem jött vissza…
Pedig Jézus mai Igénkben olvasott kijelentése nem az Ő visszajövetelére vonatkozik, hanem az Ő visszajövetelét készítő előjelekre – azok meglátására –, hiszen Ő már közel van, közelít.
Nem múlik el a Jézus mennybemenetele utáni nemzedék sem, hogy ne tapasztalná meg ezeket az előjeleket; és közülük az Isten gyermekei meg ne látnák hitben azokban az Úr közelítését.
Tehát még sok-sok nemzedék tapasztalja majd ezeket az előjeleket – beleértve a mi nemzedékünket is –, mert háborúk, földrengések, éhínségek, nagy nyomorúságok, pusztító utálatosságok, megtévesztések, hamis krisztusok mindig is megpróbálták a nemzedékeket, miközben készítették Isten népét az Úrral való találkozásra.
Nem véletlen, hogy ezek az előjelek fokozódnak: koronavírus-járvány, ukrajnai háború, most a rettenetes törökországi és szíriai földrengés…
Jézus Krisztus közel van, az Úr közelít felénk.
Jézus Krisztus közeledik, de a jelekből nem lehet az Úr eljövetelének pontos időpontjára következtetni.
A folyamatos és fokozódó előjeleket látni kell, azokat imádságos szívvel komolyan kell venni, ámde azok alapján nem lehet – sőt tilos – kiszámolni, hogy mikor jön el a mi Urunk.
Az egyháztörténet során ugyanis sokan próbálták kiszámolni az Úr visszajövetelének idejét.
A mi Urunk egyértelműen kijelentette nekünk, hogy az Ő eljövetelének napját és óráját senki sem tudja, még a Fiú sem, hanem egyedül csak az Atya (Márk 13,32).
A mai Ige üzenete szerint azonban a lényeg nem az időpont, hanem az Úr közelsége, aki közelít felénk…
Az Úr közelítésének vannak előjelei, mindig is voltak, az akkori nemzedék életében is, most is, noha az Úr visszajövetelének napját és óráját senki sem ismeri, csak az Isten. Ezért – miként már említettem – az előjeleket lássuk meg, vegyük észre, fogadjuk hívő, Őt váró szentséggel és komolysággal, és úgy készüljünk az Úr fogadására, mint aki teljessé teszi rajtunk azt a jót, amit a feltámadásával már elhozott erre a világra, miközben véget vet minden rossznak.
Jézus Krisztus közel van, Ő közelít.
Egyszerű képpel érzékeltetem Jézus Krisztus közelítésének üzenetét.
Egy családtagunk egy ideig Amerikában tartózkodott, majd eljött a hazautazás ideje. Mi örömmel és bizonyossággal várjuk őt haza.
Ebben a várakozásban folyamatosan kapjuk szerettünktől a jelzéseket, hiszen telefonál, üzenetet küld, ma már számos csatornán tájékoztathat minket.
Tudjuk azt, mikor indult el az ottani lakóhelyéről a reptérre. Aztán újból kapunk egy jelzést, hogy megérkezett a reptérre. Nemsokára ismét jelzés érkezik, hogy átment a biztonsági kapukon és ellenőrzéseken, így vár a gép indulására. A következő jelzés már arról szól, hogy családtagunk fent ül a repülőgépen, mindjárt kikapcsolja a telefont, mert hamarosan felszáll a gép.
Mi bizonyossággal várjuk szerettünket, noha hozzánk még sokára – csak másnapra – fog megérkezni. Mi még itthon vagyunk, de várjuk őt, közben kapjuk az előjeleket az utazás egyes állomásairól, majd ahogy felszállt a gép, remélve tudjuk, hogy egyre inkább közelít felénk, ezért egyre jobban várjuk a boldog találkozást. Amikor pedig azt a jelzést kaptuk, hogy leszállt a gép, akkor már mi is beültünk az autónkba, és elindultunk a saját lakóhelyünkről a reptérre, hiszen annyira vártuk őt, hogy elébe siettünk, mert mielőbb találkozni szeretnénk vele.
Az örök élet Ura Igéjével, szabadító tettével közel van hozzánk, egyre inkább közelít felénk, erről jeleket küld nekünk, hogy legyünk készen, és egyre inkább várjuk Őt, sőt menjünk Őelébe…
De sokkal szebb Jézus Krisztus érkezésére, „közelítésére” a bibliai kép, a zsendülő fügefa képe.
Ezzel a példázattal a mi Urunk szemlélteti az Ő közelségét, érkezését, közelítésének, visszajövetelének bizonyosságát felénk.
A jézusi példázat az ottani sokféle örökzöld fa ellenére az egyetlen lombhullató fát említi, a fügefát. Amikor a hosszú tél után zsendül, majd leveleket hoz a fügefa, akkor már tudjuk, hogy egyre közelít a nyár, vége a télnek és érkezőben van hozzánk a nyár.
Most februárt írunk… Persze az igen viszonylagos, hogy kinek mennyire jelent közelséget februárban a június. Ez attól is függ, hogy ki milyen boldog időszakot él meg éppen, vagy milyen nehéz időszakát szenvedi el életének az idei nyárig. Ha valaki nehéz időszakot él meg, akkor számára igen lassan vánszorog az idő; ha könnyebb időszakot él meg, akkor hamar elérkezik neki a nyár. Relatív, hogy februártól számolva kinek éppen mennyire van közel vagy távol a nyár.
Az idő viszonylagos. Isten azonban az idő Ura is, hiszen Ő időfölötti és az időt is Ő teremtette; az Ő számára egy nap ezer esztendő; ezer esztendő pedig egy nap (Zsoltárok 90,4; 2Péter 3,8).
A lényegi üzenete az ennek a jézusi példázatnak, ha ezeket a jeleket látjuk, akkor tudjuk, hogy közel van a mi „Nyarunk”; akkor Ő közelít, és mi egyre inkább várjuk Őt!
*
JÉZUS KRISZTUS EGÉSZEN KÖZEL VAN (29).
Isten Igéje azonban ebben a szakaszban még sokkal többet mond.
Nemcsak azt hangsúlyozza, hogy az örök élet Ura, Jézus Krisztus közel van, közelít hozzánk, hanem azt hirdeti, hogy Ő egészen közel van.
Ő közelít, már egészen közel van!
Nem számolgatunk időpontot Jézus Krisztus visszajövetele kapcsán; annak napját és óráját senki sem tudja, de annyi bizonyos, hogy Ő már egészen közel van. A nap és az óra kifejezések is ezt a közelséget fejezik ki, nem évről, hónapról, hétről, van itt szó, hanem napról és óráról (Márk 13,32).
Egészen közel van már az Úr.
Ennek kifejezésére egy másik képet tár elénk Jézus.
A fügefa képe mellett itt egy másik szemléltető képet látunk: Jézus Krisztus az ajtó előtt áll és zörget.
Ő egészen közel van már, az ajtó előtt áll és zörget.
Ez a kép elgondolkodtató. Jézus Krisztus az ajtó előtt áll, a túlsó oldalon, és kopogtat.
Ezek a kopogtatások Jézus Krisztus eljövetelének legfontosabb figyelmeztetői.
Miként kopogtat az Úr?
Jézus kopogtat életünk ajtaján azokkal az előjelekkel, amelyeket az evangélium 13. fejezete felsorolt, és amelyeket az imént ismét ujjhegyre szedtünk.
Ő kopogtat most is, itt az istentiszteleten, az igehirdetés hallgatása során, miközben talán valami kis üzenetmorzsát elvihetsz majd magaddal a templomból.
Ő kopogtat az életeseményeiddel, örömökkel és próbatételekkel egyaránt; Ő kopogtat a világ eseményeivel…
Jézus Krisztus kopogtat életed ajtaján a szeretteiddel, a munkatársaiddal; azokkal, akik között élsz. Ő kopogtat a szíveden, amikor egy embertársaddal találkozol – nem véletlenül –, aki mosolyt, bátorítást, egy kis időt, figyelmet koldul tőled ebben a rohanó világban.
Ő kopogtathat egy élménnyel is, ami felemel, felüdít, kimozdít a hétköznapokból, és te azt éled át, hogy a mennyei világ gazdagságából részesültél, így jobb és tisztább ember lettél, ami által „felülről” tudod nézni ezt a világot, egy nagyobb isteni optikából. Tegnap este egy könnyűzenei koncerten voltunk: én azt éltem át, hogy felüdített, felemelt az Isten, kiemelt abból, amibe bele vagyok ragadva! Jó volt, profi volt, ugyanakkor szép és felemelő volt ez a koncert. Ezeken az élményeken keresztül is kopogtathat az Isten. Ezen a koncerten, amit említek, többen ott voltak a templomos gyülekezeti tagjaink közül. Hallottam, hogy voltak olyanok, akik a szünetben hazajöttek. Lám, ennyire nem vagyunk egyformák, még mi, hitben járó emberek sem. Isten figyelmeztető kopogtatása az is a szívünkön, ha valamiben nem tudjuk meglátni a szépet és az értéket, a maga nemében és stílusában értéket, noha a másik – ez esetben a színpadon lévő ötven ember, két zenekar, középen a gyönyörű hangú énekesnővel – a szívét teszi ki elénk…
Gondoljuk meg, még mi mindenen keresztül kopogtathat az Úr a te életed ajtaján is. Én nem tudom, hogy életed szakaszának milyen eseményeit éled át mostanában, de vedd észre, hogy az Úr egészen közel van, ott áll az ajtó túlsó oldalán és kopogtat, bebocsátásra vár. Ő azt várja, hogy meghalld ezt a kopogtatást, lenyomd a kilincset és beengedd őt.
Csakhogy itt a protestáns keresztyén teológia mentén tájékozódva szeretném még egy kicsit pontosítani e kép üzenetét.
Tehát az Úr közel van, közelít, egészen közel van már; zsendül a fügefa, közeledik a nyár; Ő az ajtó előtt áll és zörget. Halld meg, az előjelek meglátása mellett, a sokféle kopogtatást, zörgetést.
De itt nem csak arról van szó – ahogy szoktuk volt magyarázni ezt a képet –, hogy az Úr Jézus Krisztus ott áll a túloldalt, és alázattal várja, mikor halljuk már meg végre a zörgetést, így lenyomva az ajtókilincset, mikor méltóztatjuk beengedni Őt. Merthogy Ő szabad akaratot adott nekünk, így Ő nem töri ránk az ajtót, hanem nekünk kell Őt beengedni.
Kedves Testvéreim, ez a fenti értelmezés nem helyes magyarázata a jézus képnek. A Biblia arról beszél, hogy az Úr az övéi életében egy ponton, egy ideig kopogtat, és aztán Ő maga nyomja le a kilincset, és Ő lép be a mi életünkbe! A hit kegyelem, mindenestől Isten ajándéka.
Vagyis nem múlhat el ez a nemzedék sem addig, amíg abból az övéi meg nem ismerik az Urat (30). A már említett és magyarázott nehéz igeverset, a 30. verset így is értelmezhetjük. Nem mehetünk el úgy ebből a világból, hogy meg ne ismernénk az Urat, egyre teljesebben! Nem halhatunk meg úgy, hogy hitre ne jutnánk, és hogy hitünkben egyre inkább meg ne erősödnénk, életünkben egyre inkább meg ne tisztulnánk. Isten gyermekei tudják ezt!
Ő az, aki nemcsak kopogtat, hanem Ő az, aki lenyomja gyermekei életének ajtaján a kilincset, és bejön a mi életünkbe, hogy üdvösséges szeretetével birtokba vegye azt.
Óriási örömhír ez, áldott bizonyosság az üdvösségünkre nézve és biztonság az életünkre tekintve. Boldogság tudni azt, hogy nem tőlünk függenek a lényegi dolgaink, hanem csakis az Úr határtalan szeretetétől!
*
JÉZUS KRISZTUS ITT VAN.
Jézus Krisztus az örök élet Ura, aki közel van hozzánk; Ő közelít, Ő egészen közel van; Ő belép az életünkbe…
Ezután következik az imént elhangzott fokozás legvégső aspektusa: Ő már itt van.
Ez a hit boldog tapasztalata. Ami majd csak lesz, az hit által már a miénk. A krisztusi jövő átjárja a jelent, és ezáltal a jelen elhordozhatóvá lesz.
Ezt a fontos üzenetet éppen csak érinteni tudom, gondoljuk tovább otthonainkban!
Jézus Krisztus már itt van velünk Igéje és Szentlelke által.
Ő itt van a figyelő szemekben; itt van ebben a testvéri közösségben.
Itt van Isten közöttünk, általunk pedig jelenléte ismertté lesz a világban is.
Ő itt van azokban az emberi eszközökben, testvérekben, igaz barátokban, akik a bajban sem hagynak magunkra bennünket.
Jézus Krisztusban velünk van az Isten (Máté 1,23); márpedig, ha az Isten velünk, akkor kicsoda lehetne ellenünk? (Róma 8,31)
Isten közelsége, az Isten ittléte, az Isten velünk léte – ahogy átölel, magához ölel minket az Isten megtartó és megváltó szeretete – sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23).
A zsoltáros is erről énekel boldog hitvallásában: Isten közelsége oly igen jó nekem (Zsoltárok 73,28).
–
Az üzenetet jegyezzük meg: Jézus Krisztus közel van, egészen közel van, itt van… (28)
Jézus Krisztus, az örök élet Ura szólja örökkévaló Igéjét, részeltet minket örökkévaló szabadító tetteiből; hiszen az ég és a föld elmúlnak, de az Ő beszéde nem múlik el soha, és azok sem vesznek el, akik Őbenne bíznak (31).
Jézus Krisztus közel van hozzánk: Jézus Krisztus közelít (28).
Közben, közelítésének számos előjelét adja nekünk (Márk 13,2–23).
Mi pedig, hitért könyörögve várjuk Őt, mert tudjuk, hogy közel van már a nyár (28).
Jézus Krisztus nemcsak közelít, hanem egészen közel van már hozzánk (29).
Ő kopogtat életünk ajtaján.
Ő nemcsak kopogtat gyermekei életének ajtaján, hanem megnyitja az ajtót, és belép az életünkbe; Ő nem enged minket elveszni, hanem hitre segít (30).
Jézus Krisztus már nemcsak egészen közel van, hanem Ő már itt van, velünk van, minden napon a világ végezetéig (Máté 28,20).
A hívő ember boldog bizonyossága ez.
Ezt a bizonyosságot adja nekünk az Úr, ebben az esztendőben, életünk minden idejében, szívünk utolsó dobbanásáig!
Ez a bizonyosság mindenre elégséges.
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2023. február 5.
Illusztráció: nincs
Hetvened vasárnap
- hét.
Márk sorozat: 99.