(7) Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,
(8) és megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;
(9) csak saru legyen rajtuk, de ne vigyenek magukkal második ruhát.
(10) Ezt is mondta nekik: Ha valahol bementek egy házba, maradjatok ott addig, amíg tovább nem mentek onnan.
(11) Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.
(12) A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
(13) sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
(Márk 6,7–13)
(Márk 6,7)
Jézus Krisztus kiküldte tanítványait, a Márk evangéliuma folyamatos magyarázata során következő Igénkben.
Jézus kiküldi a tanítványokat, és hatalmat adott nekik.
Megragadott ez a tagmondat, itt a tanítványok kiküldésének leírásában: Hatalmat adott nekik.
Jézus kiküldte akkori tanítványait, kiküldi mai tanítványait is; hatalmat adott nekik, hatalmat ad nekünk.
Felhatalmaz bennünket a mi Urunk a küldetésben, a szolgálatban.
Az az igazán izgalmas ebben az Igében, hogy miben áll ez a hatalom, mik a jellemzői ennek a felhatalmazásnak?
A mai istentiszteleten, a mai igehirdetésben ezeket vesszük sorra, a felolvasott igeszakasz alapján.
*
Először is tisztázzuk a legfontosabbat! Ez a hatalom JÉZUS KRISZTUS HATALMA (7).
Ez a hatalom, ránk tekintve, a feltámadott Jézus Krisztus hatalma, aki velünk van, Igéje és Lelke által itt van közöttünk, akiről tudjuk, hogy Őneki adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18).
Ez a hatalom Jézus Krisztus hatalma, nem a mi hatalmunk!
Az a csodálatos, hogy ez a krisztusi hatalom nekünk adatott a szolgálatban.
Ezért ez a krisztusi hatalom, amely nekünk adatott, a megváltó krisztusi szeretet felelős szolgálatának hatalma, Isten országának építésében.
Ez az első és legfontosabb, a kiindulópont: ez a hatalom krisztusi hatalom.
*
Egyértelműen kiderül ebből az Igéből, hogy ez a hatalom SZÜKSÉGES HATALOM, nélkülözhetetlen hatalom (8).
Jézus kiküldő szavaiban, annak szemléletességében, a bot jelzi a hatalom szükségességét. Jézus azt mondja a kiküldött tanítványoknak: Ne vigyetek mást magatokkal, csak botot és sarut!
A bot jelzi a hatalom szükségességét, mert a bot nemcsak isteni támasz ebben a hatalomban – hatalmas szolgálatban – hanem prófétai vezetés, prófétai elöljárás, intés az isteni rendben.
Ez, az Ószövetség nyelvén megfogalmazva, az isteni törvény biztosítása.
Nélkülözhetetlen ez a hatalom!
Ezt azért kell hangsúlyozni, mert egyébként mindent megemészt az emberi hatalom határtalan önzése, és mindent maga alá gyűr a bűn, úrrá lesz rajtunk – az isteni rend helyett – a káosz.
Szükséges ez a hatalom!
Hadd fogalmazzak radikálisan!
Aki gyanakodva tekint a hatalomra – ezt Kálvin is megfogalmazza egyébként –, valójában a legfelsőbb hatalmat, az élő Istent nem tiszteli.
Aki gyanakodva tekint a hatalomra – és ebben a gyanakvásban ott van, hogy nem imádkozik a világi hatalmasságokért, ami bibliai parancs – az nem tiszteli a legfelsőbb hatalmat, az Urat sem.
Vagyis vessük el magunktól a hatalom iránti állandó gyanakvást!
Gyanakvás helyett, könyörögjünk érettük, hogy a világi hatalmat és mindenféle hatalmat e földön járjon át a krisztusi hatalom szolgáló lelkülete, a krisztusi küldetés csodája; a világi törvényeket pedig hassa át az Isten törvényének Lelke!
Tartsunk önvizsgálatot! Teljesen mindegy ki van hatalmon, bármilyen szinten, bármilyen területen ki van éppen pozícióban, mi mindig gyanakszunk, többnyire szidjuk, ma már gyalázzuk őket. Gyanakszunk a hatalommal szemben. Tehát vegyük komolyan a bibliai intést – amely alapján fogalmazott Kálvin is a hatalomról –, hogy imádkozzunk a felsőbbségért! (1Timóteus 2,1–2)
Ha gyanakszunk a hatalommal való találkozás során, ha nem könyörgünk, akkor a legfelsőbb hatalmat nem tiszteljük, akkor nincs bennünk istenfélelem.
Mindenféle hatalmat megítél majd az Úr. Jaj nekünk, ha visszaélünk az Úrtól kapott mandátummal! Könyörögjünk!
Szükséges ez a hatalom – hangsúlyozom a világi hatalom munkájában is megjelenő krisztusi hatalom –, mert mindent megemészt az önzés, a káosz.
*
Krisztusi ez a hatalom, szükséges ez a hatalom, és a mai Ige szerint MINKET ELKÜLDŐ EZ A HATALOM (9).
Elküld, mozgósít, szolgálatba állít ez a hatalom.
Ahogy az előbbi gondolatnak a kifejezése a bot volt, ennek a bibliai igazságnak a kifejezése pedig a saru.
Jézus ezt mondja a tanítványoknak: Botot és egy pár sarut vigyetek magatokkal!
A saru a zarándok egyház, az úton lévő egyház, a mozgásban lévő egyház kifejezése.
Jézus Krisztus kettesével küldi ki a tanítványokat (7).
Hatalmas evangélium van ebben: nem vagyunk egyedül a szolgálatban, ebben a küldetésben, ebben a mozgósításban.
Az Úr kiküld bennünket, és testvéreink vannak ebben a szolgálatban, egymást erősíthetjük közben!
Egyébként az is beszédes, hogy Jézus kettesével küldi ki a tanítványokat. Ez jelzi azt is – kissé továbbgondolva –, hogy Jézus az átlátható, kis közösségeket támogatta. Valóban, a szeretetben megélhető kis közösségekből épülnek fel az áldott nagy közösségek.
Nem egyedül vagyunk, ketten vagyunk, többen vagyunk, mozgásban vagyunk, küldetésünk, megbízatásunk van; testvéri közösségben szolgálunk a világ felé.
Jézus kiküldte a tanítványait; kettesével.
Ennek a kiküldetésnek három jellemzője van, hogy egy kicsit részletezzem a „saru” jelentését.
A keresztyén szolgálat, az egyház szolgálata, benne az egyes hívő ember szolgálata, nem egy élvezeti kultúrára alapuló megállapodott létet feltételez, hanem: újrakezdeni, menni, szolgálni, életünk utolsó percéig, felvállalva a megállapodottság helyett a szent nyugtalanságot. Ezt azért is mondom, mert restellem, de engem már megkísért a kérés: Uram, most már hosszú volt az eddigi út, bizonyos tekintetben elfáradtam, már olyan jó lenne egy kis megállapodottság… Olyan jó lenne csak úgy lenni és „élvezni” az életet, keresztyén keretek között! Olyan szép lenne egy kicsit rácsodálkozni dolgokra! Megérintett a mai Ige: ez a megállapodottság a hívő szolgálatban, az egyház szolgálatában, ebben a kiküldetésben nem adatik meg. Adatnak pihenők – és ezek a pihenők nagyon fontosak –, hogy aztán tudjunk tovább menni az úton. Az a reménységünk, amit szintén hirdetnünk kell, hogy ez a megállapodottság „odaát”, a maga teljességében majd megadatik nekünk, hiszen ez a zarándokélet azt jelenti, hogy a megérkezés felé, a biztos cél felé vezet bennünket a mi Urunk, ahol majd lesz boldog és teljes megnyugvás.
Ez a kiküldetés azt is jelenti, hogy szolgálatunk során vegyes a fogadtatás (11). Ha figyelmesen hallgattuk az Igét, nem kell részletezni, miről van szó. Mindezeket a tapasztalataink is igazolják: valahol fogadnak bennünket, valahol nem fogadnak. Testi szemekkel látva, értékelve, úgy tűnik, többnyire nem fogadnak be minket, illetve az üzenetet! Mintha kiszolgáltatott lenne az evangélium ügye… Ám, el ne csüggedjünk! Vegyes a fogadtatás, kevésnek tűnik az eredmény. Ez a szolgálat természete. Isten közben bizonnyal cselekszik.
Még valamit hangsúlyoz az Ige erről a minket kiküldő hatalomról. Nekem, ez itt, igen sokat jelentett. Hosszú és fárasztó az út, az evangéliummal, a másik emberig. Ezt a hosszú és fárasztó utat mi szeretnénk megspórolni. „Nehéz” ember vagyok én is, „nehéz” ember a másik is. Az egyházban, a testvérek közösségében is sok a „nehéz” ember. Hosszú és fárasztó az út, az evangélium üzenetével, a másik emberig, és mi ezt szeretnénk megspórolni. Nem lehet! Fel kell vállalni!
Kiküld bennünket a mi Urunk – és akár nincs megállapodottság, akár vegyes a fogadtatás, akár hosszú és fárasztó az út az evangéliummal a másik emberig, és nem mindig látjuk azonnal az eredményt; de menni kell, nem lehet feladni, nem szabad csüggedni, hanem hirdetni és élni kell az evangéliumot!
Ez a hatalom krisztusi hatalom, szükséges hatalom és minket szolgálatra elindító hatalom.
*
Ezután következik a lelkigondozói hang.
Ez a hatalom, ebben a szolgálatban, RÓLUNK GONDOSKODÓ HATALOM (8).
A bot és a saru képe mellett itt, Jézus szavaiból, a tarisznya képe áll előttünk, abban az értelemben, hogy tarisznyát ne vigyenek magukkal a tanítványok.
Tarisznyát ne, se abban kenyeret és pénzt, és egy váltásnyi ruhánál se vigyenek többet magukkal.
Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy kezdjetek el szolgálni.
Tudja az Úr, hogy kell a kenyér, meg kell élni, imádkozni is így tanított bennünket: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
A mai kultúrában kell a pénz, mert így tudunk kenyeret venni, ilyen a mi kultúránk.
Kell a kenyér, kell a pénz, de ne ezektől függjetek, hanem szolgáló életet éljetek, és mindez adatik.
Ismerjük Jézus tanítását az isteni gondviselésről: Keressétek először Isten országát és mindezek megadatnak nektek! (Máté 6,33)
Igen, a hívő ember megtapasztalja, Isten népe megtapasztalja, hogy szolgálunk, hűséggel tesszük a dolgunkat, Isten dicsőségére, miközben körbeölel minket az Isten gondviselő szeretete.
Mindezek, kenyér és pénz is, bőségesebben megadatnak majd nekünk, mintsem ezt gondolnánk.
De Istentől függjünk és ne emberektől, ne kurzusoktól, ne kenyértől, ne pénztől!
Keményebben fogalmazok: ne legyünk zsarolhatóak, ne legyünk kísérthetőek!
Ebben a gondoskodásban, ebben a gondoskodó hatalomban ott van valami sokkal több, ami már rámutat Krisztus halálára és feltámadására, miszerint az Ő szeretete nemcsak gondoskodó, hanem megváltó, oltalmazó szeretet, amely ezzel az oltalmazó hatalommal körülvesz bennünket, hogy kísértésbe ne essünk a kenyeret és a pénzt illetően.
Elég, ami adatik és bőségesebben adatik, mintsem érdemelnénk.
Istentől függjünk, ne emberektől!
*
Ez a hatalom GYÓGYÍTÓ HATALOM (13).
Ez egy nehéz üzenet ebben az igeszakaszban. Megpróbálom nagyon röviden, egy bővített mondatban összefoglalni, hogy mi a lényeg.
Gyógyító hatalmat kapott Isten népe a démoni halálerőkkel szemben – a gonosz halálerőinek munkálásával szemben –, ami ott tépáz bennünket a világban mindenütt.
Ha csak a saját „jóléti” kultúránkat vesszük példának, akkor is látjuk, miként tépáz bennünket a halálerők gonosz sokasága: elektronikus üzenetek, ingerek, vélemények, megbetegítő elvárások, konfliktusok rengetege.
Számos másfajta módon munkál a gonosz, ezeknél rettenetesebb módokon, más kultúrákban.
Emberileg legyőzhetetlen a halálerők hatalma.
Jézus Krisztus azonban mennyei hatalmat adott nekünk a halálerők felett. Vegyük ezt komolyan!
Krisztus csodát tevő, gyógyító, megújító hatalma kíséri a szolgálatunkat.
Az evangélium, Isten Igéje, Isten Igéjének hirdetése és megélése csodákra képes.
Nem egy kisegyházi teológus, hanem a történelmi egyházak egyik elismert, huszadik századi teológusa, az evangélikus Rudolf Bohren kérdezi: „Hol maradnak a csodák, a szolgálatunk nyomán? Munkál-e közöttünk a feltámadott Jézus Krisztus minket szolgálatra kiküldő hatalma? Gyógyító hatalmat adatott nekünk az Úr! Az egyház nem arra kapott elsősorban mandátumot, hogy halottakat temessen el, hanem hogy halottakat támasszon fel, hogy gonosz lelkeket űzzön ki a megszállottakból!”
Szó szerint így olvastuk ezt a mai Igében is: „…sok ördögöt kiűztek…” (13)
Rudolf Bohren teológiája hangsúlyosan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel: Jézus Krisztus hatalmat adott nekünk, a bűnbocsánat, az új élet, a megtérés meghirdetésére (13), és ezek munkálására; nekünk Jézus Krisztus gyógyító, gonoszt kiűző hatalmával lehet járni a világban.
Bizony, a mai igeszakasz szerint mondjuk ki, hogy a feltámadott Jézus Krisztus hatalma gyógyító hatalom. Őáltala – szolgálatunk nyomán – bizony csodálatosan adatik testi gyógyulás is, felhasználva ebben az Úr tudós eszközeit. De – tegyük hozzá – a gyógyulás akkor teljes, ha a testi gyógyulás mellé adatik a hitbéli gyógyulás is. Megtérés kell, mert amíg nincs megtérés, addig a testi gyógyulás valójában nem gyógyulás, vagyis ez csak ideigvaló gyógyulás.
Hol maradnak szolgálatunk nyomán a csodák, a valóságos gyógyulások? Hol marad el mindenféle tevékenységünkből ez a csodálatos, krisztusi hatalom?
Jöjj Szentlélek Úristen, add nekünk ezt a csodálatos hatalmat!
Márk jelzi azt is, hogy nem mindenki gyógyult meg. Azokat a betegeket megkenték (13).
Fentiekhez tehát hozzáteszem azt is – miként az igeszakasz is beszél róla –, hogy e-világban eljön majd az az idő, amikor egyikünk sem gyógyul meg ebben a testben.
Áldott esetben, az Úr kegyelméből, hitben, az örök élet reménységében elmegyünk innen.
Most a vírusjárvány harmadik hulláma után; mi, akik itt lehetünk, akik még megmaradhattunk, észrevettük-e az Úristen gyógyító, csodát cselekvő hatalmát? Testileg meggyógyultunk, hitben erősödtünk, reménység szerint.
Lám, munkál az Úr hatalma, általunk, nélkülünk és ellenünkre is.
Eljön azonban az idő amikor e-létben már nem gyógyulunk meg.
Akkor marad nekünk az – és ez is Jézus Krisztus gyógyító hatalmának megnyilvánulása –, amit Urunk így nevez: a betegek megkenése.
A tanítványokban munkáló isteni hatalom nemcsak a testi gyógyításban mutatkozott meg. Nem minden beteget gyógyított meg Krisztus hatalma. Sokakat meggyógyított ez a hatalom, mások esetében azonban másként mutatkozott meg ez a csodás krisztusi hatalom. Sok beteget, akik nem gyógyultak meg, azokat megkenték olajjal.
Ez azt jelenti, hogy hittel, reménységgel, az üdvösség reménységével, és gondoskodó, ápoló szeretettel – diakónia – imádkoztak felettük.
Ez is Jézus Krisztus csodás hatalmának megnyilvánulása általunk: a gondoskodó, hitre segítő és már a hitben megerősítő, imádságos szolgálat, amellyel körbevesszük a betegeket és a gyengéket, az üdvösség boldog bizonyosságával.
*
Íme, ilyen Jézus Krisztus hatalma, amit Ő nekünk ajándékozott.
Még egy jellemzőjével hadd egészítsem ki ennek a krisztusi hatalomnak a mibenlétét. Ez a jellemző nemcsak a felolvasott igeszakaszból következik, hanem a kontextusból, a teljes írás kontextusából, miszerint ez a hatalom, amely nekünk adatott: SZÁMADÁSRA HÍVÓ HATALOM.
Egyszer mindannyiunknak el kell számolni azzal, hogy miként éltünk ezzel a hatalommal, hogyan sáfárkodtunk ezzel a hatalommal.
Jól éltünk vele?
Az Isten dicsőségére, az Isten országának építésében éltünk azzal, az eddig elmondottak szerint?
Ne felejtsük el, bizonyos szinten mindannyian felelősek vagyunk, „vezetők” vagyunk, akik számadással tartoznak az Úr előtt az életükkel, az Úrtól kapott mandátumukkal.
Mindnyájunkat érint az Ige?
Megvallom nektek: én is kegyelemre szorulok e számadáskor.
Csak kegyelemből állhatunk meg a számadás idején, mert annyi mindent elrontottunk, annyi hiba, annyi vétek, annyi hiányosság, annyi mulasztás, annyi visszaélés terhel bennünket…
De adatik kegyelem!
Aki pedig bűnbánattal tudja, hogy hiányos a szolgálata, ám mégis kegyelmet nyert, az még buzgóbb szolgálatra kap elhívást, indíttatást, ezzel a krisztusi hatalommal.
–
Röviden, ennek a nehéz Igének a summázata: Hatalmat adott nekünk az Úr.
Ez a hatalom: krisztusi hatalom, szükséges hatalom, minket elküldő hatalom, gondoskodó, csodákat tevő, gyógyító, üdvözítő hatalom, valamint a kegyelem reménységében számadásra hívó hatalom.
Tietek ez a hatalom!
Menjetek, éljetek vele Isten dicsőségére, sokak javára.
Úgy legyen!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. június 13.
24. hét.
Márk sorozat: 41.
Szentháromság utáni 2. vasárnap.
Textus / Lekció: Márk 06,07-13 (07)
Igehirdető: Steinbach József