Loading...

“Dicsőítették az Istent”

Jézus meggyógyítja a bénát

Kegyelem nekünk és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Adventi istentiszteletünk kezdetén énekeljük a 312. dicséretet: „Várj, ember szíve készen!”

Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket, mennyei világa minden lelki áldásával, a mi Urunk, Jézus Krisztusban!

Imádkozzunk!

Feltámadott Urunk!

Áldott légy

az örömhírért,

azért, hogy Te mindenkor velünk vagy!

Szűkölködünk,

nagy szükségben.

Ezért jöjj közel hozzánk,

erősíts,

vigasztalj,

nyugtass,

hangolj reménységre minket,

örökkévaló szavaddal!

Ámen.

Imádkozzunk!

Urunk, Jézus Krisztus!

Jöjj, áldd meg adventi várakozásunkat!

Mi, akik olyan sok dolog után fontoskodunk,

adj nekünk csendet, hogy meghallgassuk szavadat!

Mi, akik oly sok minden miatt aggódunk,

adj nekünk reménységet!

Mi, akiket oly sok áldással halmoztál már el eddig is,

add, hogy királyságod tökéletes öröme is eljöjjön közénk!

Mi, akiknek nehéz a szíve,

add, hogy megtapasztaljuk erőt adó jelenlétedet!

Jöjj, Úr Jézus!

Légy velünk mindenkor!

Siess vissza, hogy elmúljon a töredékes!

addig pedig növeld hitünket, reménységünket, szeretetünket, örömünket!

Ámen.

Hallgassuk meg Isten Igéjét, vasárnapi istentiszteleti rendünk soron következő igeszakaszából, Márk evangéliuma 2. fejezetéből, az 1. verstől a 12. versig terjedő igerészt.

(1) Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 

(2) Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; Ő pedig hirdette nekik az Igét. 

(3) Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 

(4) De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol Ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 

(5) Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. 

(6) Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 

(7) Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 

(8) Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? 

(9) Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? 

(10) Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 

(11) Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 

(12) Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!

(Márk 2,1–12)

(Márk 1,12)

Dicsőítették az Istent mindnyájan, akik Jézus körül voltak, amikor Jézus meggyógyította a béna, magatehetetlen embert, mert ilyet még sohasem láttak.

Isten népe Istent dicsőítő nép.

Minden örömünk, reménységünk, valódi gyógyulásunk Isten dicsőítéséből fakad!

*

MIT JELENT ISTEN DICSŐÍTÉSE? (8–12)

Istent dicsőítve felismerjük Jézus Krisztus páratlanságát: Ilyet még nem láttunk! (12)

Istent dicsőítve felismerjük Jézus Krisztusban az Urat, aki megbocsátja minden bűnünket, és meggyógyítja minden betegségünket, aki megváltja életünket a sírtól, kegyelemmel és irgalommal koronáz meg minket.

Isten dicsőítése abból fakad, hogy belátjuk: egyedül csak Ő képes üdvösséges megoldást adni az embernek. Csak Ő adhat megváltást a magabiztosnak tűnő és a határhelyzetekben mégiscsak tehetetlen embernek, a Jézus Krisztus által.

Isten dicsőítése annak beismerése, hogy Jézus Krisztus nélkül valódi esélyünk nincs! Csakis Jézus Krisztusban!

Isten dicsőítése abból a boldog bizonyosságból fakad, hogy Isten megbocsát, elenged, új kezdetet kínál, örök távlatokkal, a Jézus Krisztusban.

Istent dicsőítve, az Úrhoz menekülünk megoldásért, és így indulunk el a szolgálatba, a mindennapokba, örömmel, mint akiknek örök és új életük van.

*

MIÉRT DICSŐÍTHETJÜK AZ ISTENT? (5)

Az Ő bűnbocsátó szeretetéért dicsőíthetjük az Urat.

Az Úr bűnbocsátó szeretete felemel, talpra állít minket.

Az Úr felemeli, megeleveníti, sok területen megbénult, lebénult életünket.

Ezután, mint felemelt emberek, magasztalhatjuk Őt.

Miként állít talpra minket az Úr?

Jézus először nem azt mondja a bénának, hogy álljon fel bénultságából, hanem azt, hogy Isten megbocsátotta a béna bűneit.

Ez nekünk csalódást jelent, mert mi azonnali, testi gyógyulást várunk Jézustól, nem pedig bűnbocsánatot: „Annyi konkrét baj bénítja meg az életünket, Jézus azokat oldja meg!”

Csakhogy Jézus nem tünetei kezelést nyújt nekünk, hanem az emberi élet alapvető problémáját oldja meg: a bűn kérdését, amely elválaszt minket Istentől és egymástól, és minden tekintetben megnyomorítja az életünket.

*

BŰNBÁNATTAL IS DICSŐÍTHETJÜK AZ ISTENT! (12)

Minden nyomorúság forrása a bűn valósága, amilyenekké lettünk, az Úr nélkül.

Pál több bűnkatalógust sorol fel, egyet a Timóteusnak írt második levélben: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.” (2Timóteus 3,2–5)

Ilyenek vagyunk?

Ugye, ez az alapvető bajunk!

Advent a bűnbánat ideje is.

Olyan ügyes trükkökkel tudjuk leplezni gyarló indítékainkat, nemes és kegyes ügyek mögé állva is.

De olyan átlátszó és émelyítő az egész.

Bűnbánattal látjuk igazán, milyen nagy szükségünk van a bűnbocsánatra, és arra, hogy igazán megváltozzunk!

Ezt a csodát csak az Úr végezheti el!

*

EZÉRT DICSŐÍTSÜK AZ URAT, MERT Ő MEGBOCSÁTJA MINDEN BŰNÜNKET! (9)

Jézus isteni hatalmára utal, hogy Ő nemcsak beszél a bűnbocsánatról – mondani könnyű –, hanem valóságosan megcselekszi azt.

Bűnöket megbocsátani csak az Isten képes.

Ez olyan, mint a teremtés.

A bűnbocsánat: az Isten könyörülő szeretetéből fakadó új teremtés, amely visszahelyez minket az Istennel való élő közösségbe, a másik emberrel való szeretetközösségbe és az élet teljességének örömébe.

Sokan káromolják, és nem dicsőítik az Urat – mint itt a farizeusok –, mert épp a leglényegesebbet nem hiszik: a bűnbocsánatot, az örök életet, az új életet, sőt megbotránkoznak Jézus bűnbocsátó szavain és valóságos könyörületén (7).

Sokan be sem látjuk életünk bénultságát, hiszen ideális esetben a tagjaink jó ideig kifogástalanul mozognak, az értelmünk is kifogástalan, okosak vagyunk, zsenik a gyerekeink, vagy legalábbis nagyon sokat tudunk gondolni magunkról…

Ne maradjunk ilyen szánalmas létben.

Jézus isteni hatalma, akarata szerint, arra is képes, hogy – ráadásként – testi gyógyulást adjon, miként a bénult ember tagjait is újra megelevenítette az Úr: „Kelj fel, és járj!”

Joó Sándor azonban megkérdezi: Mi a nagyobb segítsége Istennek, hogy húsz, harminc évvel tovább éljünk itt, a magunk tévelygő és sokféleképpen bénult életünkben, ezen a földön, vagy pedig az az Isten nagyobb ajándéka, hogy örök életet ad nekünk az Isten?

Jézus nagyobb távlatokban látja az életünket: Porból kiemel, és örök, új életet ajándékoz nekünk (11).

Advent bűnbánatra hív!

Dicsőítsük az Urat, bűnbánattal, az Ő bűnbocsátó kegyelmébe kapaszkodva.

*

HOGYAN DICSŐÍTHETJÜK AZ ISTENT? (1–5)

Itt a múlt vasárnapi üzeneteket elevenítsük fel, csak röviden.

Segítünk azokon, minden akadályt legyőzve, akik bajban vannak a közelünkben, akik elhagyatottak és tehetetlenek valamilyen területen, körülöttünk.

Együtt segítünk, minként a négy barát együtt vitte oda az Úrhoz, magatehetetlen társukat.

Úgy is segítünk, hogy nem zárjuk el az utat Jézus Krisztus felé másoktól, mint ahogy itt a nagy sokaság, sokszor belterjes közösségek sokasága, nem engedi közel Jézushoz azt, akinek a legnagyobb szüksége lenne erre. A négy barát ezért bontja meg a tetőt, hogy mégis odavigyék testvérüket az Úr elé.

Látható módon segítünk, konkrétan egy-egy emberen, és imádságban bárkit odavihetünk az Úr elé.

Jézus Krisztushoz fordulva segítünk!

Tehát hittel segítünk!

A mi hitünkért, az Úr könyörül másokon, és hitre segíthet másokat is.

Isten a mi hitünkért kezd el munkálni másokban.

Ez az Istent dicsőítő, segítő szeretet tesz hitelessé minden igehirdetést, bizonyságtételt.

Urunk, tégy bennünket mindenkor Téged dicsőítő néppé, emberekké!

Imádkozzunk!

Dicsőítünk Téged Urunk, mert Te megbocsátod minden bűnünket, meggyógyítod minden betegségünket, megváltod életünket, kegyelemmel és irgalommal koronázol meg.

Dicsőítünk Téged, Urunk, most hirdetett Igéd üzenetéért, az evangéliumért, bűnbocsátó kegyelmedért!

Dicsőítünk úgy is, advent első vasárnapján, hogy megvalljuk bűneinket, letesszük azokat.

Dicsőítünk Téged, megtartó kegyelmedbe kapaszkodva, és kérünk, Te tisztíts meg bennünket, igazán!

Hallgass meg, Urunk!

Ámen.

Mondjuk el, a mi Urunk, Jézus Krisztustól tanult imádságot!

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Hirdetem az adakozást, amely az istentisztelet része, tudván, hogy a jókedvű adakozót megáldja az Isten!

Mindezek után, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek a mi Atyánknak szeretete és a Szentlélek közössége legyen, maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.

Énekeljük, imádságos szívvel záróénekünket, a 312. dicséretet, majd hallgassunk meg egy imádságot, Szabó T. Anna versét, a Kaláka együttes dalát, „Az ég zsoltára” címmel.

Hirdetések

„Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Timóteus 1,10)

A fenti Igével kérjük Urunktól, ezekben a nehéz időkben, az áldott adventi időt.

Sok minden bizonytalanná lett körülöttünk, de egy biztos, valóságos és örök: elmúlhatatlan életünk van, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ő legyőzte a halált, megtörte a halál-erők végleges hatalmát.

Nincs ennél nagyobb örömhír! Ez az örömhír nyilvánvalóvá lett az első karácsonyon, mint amikor fény ragyog a sötétségben. Jézus Krisztus a világ világossága, aki ezt a sötét, hosszú, nyálkás és karanténos novembert elhordozhatóvá teszi.

Éppen most olvasom Balázs Fecó halálhírét, akit elragadott a vírus, de akit igazából hazahívott az Úr. Tizenévesen ott örvendeztünk a Korál Együttes koncertjein ifjúi hévvel. Szép idők voltak. A művész sok ismert dala közül egyet felidézve: Jézus Krisztusban hisszük, hogy amikor úgy tűnik, hogy vége az utolsó dalnak is, és az utolsó hang is szétfoszlik már, akkor zeng fel az élet teljességének örömteli kórusa.

Amíg pedig élhetünk e földi világban, csakis hittel, örömmel, szeretettel és békességes reménységgel éljük meg itteni időnk minden percét!

Az élet bizonyossága legyen nyilvánvalóvá számunkra, szeretteink és gyülekezeti tagjaink számára, sokak szívében, az adventi időszakban és életünk minden percében!

A 2020. november 29-i istentisztelet ezen a linken elérhető, 9.45-kor. Szabadon megosztható. https://youtu.be/FS3ySP2J0Uo

Az istentisztelet linkjét elérik még a honlapunkon, a facebook oldalainkon és a köremail rendszerünkön is közzétesszük: www.refalmadi.hu www.facebook.com/reformatus.balaton facebook.com/Balatonalmádi Balatonfűzfői Reformátusok. Köszönjük az istentiszteleti kisfilm készítését és terjesztését minden segítőnknek.

Az istentiszteletek hanganyaga a honlapunkon meghallgatható.

Az igehirdetés írásban is olvasható a honlapon, kinyomtatható, kérjük juttassák el olyan idősebb testvéreinknek, akik nem tudják interneten meghallgatni az istentiszteleteket.

Az online istentiszteletek miatt, a gyülekezeteinknek szánt perselypénzt kérem, juttassák el gyülekezeteink számára: Balatonalmádi Református Egyházközség 11748083-20014184, Balatonfűzfői Református Egyházközség 11748083-20012144.

A bibliaórákat is online tudjuk megtartani. Ide várjuk a fűzfői testvéreket is a rendkívüli időszakban, kedden 18.30-tól. Aki csatlakozni akar, jelezze az e-mail címünkön és eljuttatjuk a technikai feltételeket.

A hittanórákat egyelőre a szokott rendben tarthatjuk az iskolákban.

Három testvérünk készül felnőtt keresztelőre és konfirmációra a gyülekezetben. Örömmel és hálaadással imádkozzunk értük. Velük is online folytatjuk a felkészülést, keddenként 17.30-tól.

Akinek segítségre van szüksége, kérem jelezze felénk!

Ha tudunk, mi is segítsünk! Almádiban vagy környékén egy három fős család keres 2 vagy 2 és félszobás albérletet december végétől kb. hat hónapra. Lehet bútorozott és bútorozatlan is. Aki tud valamilyen lehetőségről, kérjük, email címünkön jelezze: refalmadi@refdunantul.hu

A körülmények keretei között mindenben végezzük a szolgálatainkat.

Beruházásaink kapcsán jelentem, hogy az almádi gyülekezeti ház felújításának folytatását illetően, és az óvodaprojektet illetően is tesszük a dolgunkat, imádsággal és jó reménységgel.

A fűzfői és a korábbi almádi projektek elszámolásai zavartalanul haladnak.

Az idős testvéreinket, akik technikai vagy egyéb okok miatt nem jutnak az internet közelébe, advent idején felhívjuk telefonon.

Karácsonyi alkalmaink megtartásának módját december közepén tudjuk majd hirdetni a kormányzati rendelkezésekhez és az országos egyház határozataihoz igazodva.

A hittanos gyerekeket az idén is szeretnénk megajándékozni. Ezeket a csomagokat hittanórán adjuk majd át nekik, mivel az idén, a szokott módon biztosan nem tudjuk megtartani a családi istentiszteletet, advent negyedik vasárnapján.

A karácsonyi úrvacsora lehetőségét és módját is december közepétől tudjuk hírül adni.

Imádkozzunk a betegekért, a gyógyítókért, az Úr irgalmáért! Imádkozzunk egymásért, hagyatkozzunk az Úr megtartó kegyelmére!

Istentisztelet online, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. november 22.

(Illusztráció: „Karanténban”, 2020. november 27.)

  1. hét – Advent első vasárnapja

Márk sorozat: 16.

Az igehirdetés esszenciája

Dicsőítették az Istent mindnyájan, akik Jézus körül voltak, amikor Jézus meggyógyította a béna, magatehetetlen embert, mert ilyet még sohasem láttak. Isten népe Istent dicsőítő nép. Minden örömünk, reménységünk, valódi gyógyulásunk Isten dicsőítéséből fakad!

Mit jelent Isten dicsőítése?

Istent dicsőítve felismerjük Jézus Krisztus páratlanságát: Ilyet még nem láttunk! Istent dicsőítve felismerjük Jézus Krisztusban az Urat, aki megbocsátja minden bűnünket, és meggyógyítja minden betegségünket, aki megváltja életünket a sírtól, kegyelemmel és irgalommal koronáz meg minket.

Isten dicsőítése abból fakad, hogy belátjuk: egyedül csak Ő képes üdvösséges megoldást adni az embernek. Csak Ő adhat megváltást a magabiztosnak tűnő és a határhelyzetekben mégiscsak tehetetlen embernek, a Jézus Krisztus által. Isten dicsőítése annak beismerése, hogy Jézus Krisztus nélkül valódi esélyünk nincs! Csakis Jézus Krisztusban! Isten dicsőítése abból a boldog bizonyosságból fakad, hogy Isten megbocsát, elenged, új kezdetet kínál, örök távlatokkal, a Jézus Krisztusban.

Istent dicsőítve, az Úrhoz menekülünk megoldásért, és így indulunk el a szolgálatba, a mindennapokba, örömmel, mint akiknek örök és új életük van.

Miért dicsőíthetjük az Istent?

Az Ő bűnbocsátó szeretetéért dicsőíthetjük az Urat. Az Úr bűnbocsátó szeretete felemel, talpra állít minket. Az Úr felemeli, megeleveníti, sok területen megbénult, lebénult életünket. Ezután, mint felemelt emberek, magasztalhatjuk Őt. Miként állít talpra minket az Úr?

Jézus először nem azt mondja a bénának, hogy álljon fel bénultságából, hanem azt, hogy Isten megbocsátotta a béna bűneit. Ez nekünk csalódást jelent, mert mi azonnali, testi gyógyulást várunk Jézustól, nem pedig bűnbocsánatot: „Annyi konkrét baj bénítja meg az életünket, Jézus azokat oldja meg!” Csakhogy Jézus nem tüneti kezelést nyújt nekünk, hanem az emberi élet alapvető problémáját oldja meg: a bűn kérdését, amely elválaszt minket Istentől és egymástól, és minden tekintetben megnyomorítja az életünket.

Bűnbánattal is dicsérhetjük az Istent!

Minden nyomorúság forrása a bűn valósága, amilyenekké lettünk, az Úr nélkül.

Pál több bűnkatalógust sorol fel, egyet a Timóteusnak írt második levélben: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.” (2Timóteus 3,2–5)

Ilyenek vagyunk? Ugye, ez az alapvető bajunk! Olyan ügyes trükkökkel tudjuk leplezni gyarló indítékainkat, nemes és kegyes ügyek mögé állva is. De olyan átlátszó és émelyítő az egész.

Bűnbánattal látjuk igazán, milyen nagy szükségünk van a bűnbocsánatra, és arra, hogy igazán megváltozzunk! Ezt a csodát csak az Úr végezheti el!

Ezért dicsőítsük az Urat, mert Ő megbocsátja minden bűnünket! (9)

Jézus isteni hatalmára utal, hogy Ő nemcsak beszél a bűnbocsánatról – mondani könnyű –, hanem valóságosan megcselekszi azt. Bűnöket megbocsátani csak az Isten képes. Ez olyan, mint a teremtés. A bűnbocsánat: az Isten könyörülő szeretetéből fakadó új teremtés, amely visszahelyez minket az Istennel való élő közösségbe, a másik emberrel való szeretetközösségbe, és az élet teljességének örömébe.

Sokan káromolják, és nem dicsőítik az Urat – mint itt a farizeusok –, mert épp a leglényegesebbet nem hiszik: a bűnbocsánatot, az örök életet, az új életet, sőt megbotránkoznak Jézus bűnbocsátó szavain és valóságos könyörületén. Sokan be sem látjuk életünk bénultságát, hiszen ideális esetben a tagjaink jó ideig kifogástalanul mozognak, az értelmünk is kifogástalan, okosak vagyunk, zsenik a gyerekeink, vagy legalábbis nagyon sokat tudunk gondolni magunkról… Ne maradjunk ilyen szánalmas létben!

Jézus isteni hatalma, akarata szerint, arra is képes, hogy – ráadásként – testi gyógyulást adjon, miként a bénult ember tagjait is újra megelevenítette az Úr: „Kelj fel, és járj!”

Joó Sándor azonban megkérdezi: Mi a nagyobb segítsége Istennek, hogy húsz, harminc évvel tovább éljünk itt, a magunk tévelygő és sokféleképpen bénult életünkben, ezen a földön, vagy pedig az az Isten nagyobb ajándéka, hogy örök életet ad nekünk az Isten? Jézus nagyobb távlatokban látja az életünket: Porból kiemel, és örök, új életet ajándékoz nekünk.

Dicsőítsük az Urat, bűnbánattal, az Ő bűnbocsátó kegyelmébe kapaszkodva!

Balatonalmádi, 2020. november 29.

YouTube: [link]

Textus / Lekció: Márk 2,1-12

Igehirdető: Steinbach József