„(13) A bétsemesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára.
(14) A szekér eljutott a bétsemesi Jósua mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az Úrnak.
(15) A léviták pedig levették az Úr ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A bétsemesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az Úrnak.
(16) Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba még azon a napon.
(17) Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az Úrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet.
(18) Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek a megerősített városokkal és a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő tanúskodik erről, amelyre az Úr ládáját helyezték: ott van az a bétsemesi Jósua mezején mindmáig.
(19) De megvert az Úr hetven bétsemesi embert, mert belenéztek az Úr ládájába, és megvert még a nép közül ötvenezer embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az Úr.
(20) Azért ezt mondták a bétsemesiek: Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt? És hová kerülhetne innen a láda?
(21) Követeket küldtek azért Kirjat–Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!“
(1Sámuel 6,13–21)
(Textus: 1Sámuel 6,13)
Böjt első vasárnapján vagyunk együtt.
Mivel böjt első vasárnapja ebben az esztendőben március első vasárnapjára esik, ezért ez a vasárnapunk egyben Bibliavasárnap is. Ezért a böjti időszak kezdetén hálát adunk Isten Igéjéért, és a mai perselypénzünket a magyar protestáns bibliafordítás és bibliakiadás ügyének ajánljuk fel, amelyet a Magyar Bibliatársulat Alapítvány gondoz.
Böjtre kész szívvel, önmagunkat megüresítve kérjük Isten Szentlelkét, hogy elevenítse meg számunkra a mai, szintén nem könnyű igeszakaszt; – adjon azon keresztül aktuális, élő üzenetet számunkra a mostani Bibliavasárnapon. Hadd lehessen számunkra tapasztalattá, hogy Isten Igéje ma is élő és ható (Zsidókhoz írt levél 4,12).
A filiszteusok visszaküldték Isten népének ládáját. Ennek előzményeit az előző vasárnapi igehirdetésekben már részleteztük. A filiszteusok súlyos vereséget mértek Isten engedetlen népére, Isten ítéleteként. Ez a vereség olyan nagy volt, hogy még az Úr ládáját is elbirtokolták Isten népének vert seregétől. Egy héttel ezelőtt úgy szólt hozzánk Isten Igéjének üzenete, hogy Isten engedetlen népe ugyan legyőzhető, de az élő Istent nem lehet legyőzni. Ezért ennek jeleként a filiszteusokat egy sereg csapás érte, miközben az Úr ládáját maguknál tartották. Ezért végül úgy döntöttek, hogy visszaküldik azt Isten népe számára. A felolvasott igeszakaszunk azt a jelenetet rögzíti, amikor az Úr ládája szekéren, ökörfogattal megérkezik Bétsemesbe.
Mit hirdet számunkra ez az igeszakasz? Mit jelent az Úr ládájának visszatérése, a mi számunkra? Hiszen olyan távoli és idegen történet ez sokak számára, itt a 21. század elején.
1.
Az Úr ládája először is kifejezi ISTEN ÜDVÖZÍTŐ JELENLÉTÉT (13).
Való igaz, hogy Isten jelenléte nem feltétlenül kapcsolódik a szent ládához, végképp nem kapcsolódik automatikusan egy tárgyhoz, egy épülethez; – hiszen, ahogy Salamon király megfogalmazta ezt a templomszentelési imádságában, Istent az egek egei sem fogadhatják be (2Krónikák 6,19).
Tény, hogy nem az Úr ládája, vagy bármiféle „szent” tárgy, épület biztosítja az Isten üdvözítő jelenlétét, mert ez minden esetben az Istenbe vetett hit ajándéka.
Mégse becsüljük le ezeket a szent tárgyakat és épületeket. Isten népe számára az Úr ládája, amely nem az Isten kiábrázolása volt, segített komolyan venni Isten jelenlétének fontosságát, valamint segített könyörögni azért.
Isten üdvözítő jelenlétének fontossága a mai ember számára a mi társadalmunkban már nem evidencia.
Istenünk ugyanis tudja, hogy nekünk, embereknek szükségünk van arra, hogy az itteni világ konkrét keretei között tapasztaljuk meg az Ő üdvözítő, mindenre elégséges jelenlétét.
Ezért Isten jelenléte mindig testet ölt (inkarnálódik) ebben a világban.
A legtündöklőbb, és mégis legkonkrétabb Isten–jelenlét maga az Úr Jézus Krisztus, akiben az élő Isten testet öltött és lakozott közöttünk (János 1,14). Őbenne Isten konkrétan, láthatóan megmutatta számunkra üdvözítő jelenlétét.
Ugyanezt teszi akkor is, amikor a Biblia betűiben, a keresztyén bizonyságtétel szavaiban ölt testet az Ő jelenléte. Külön ki kell itt emelni a látható Igét, vagyis a sákramentumokat, a keresztség és az úrvacsora szentségét, hiszen amilyen valóságosan részesülhetünk a kenyér és a bor jegyeiből, ugyanolyan valóságosak az Úr ígéretei, azok beteljesedése, és az Ő üdvözítő jelenléte.
Az Ő mindenre elégséges jelenléte mutatkozik meg a látható egyházban, ilyen értelemben egy templomépületben, de még inkább annak hívő népében, az egyházban, a gyülekezetben.
De tovább megyek, mert az általános kijelentés számos színterén láthatjuk meg, tapasztalhatjuk meg az Isten üdvözítő jelenlétét, ha a Szentlélek által erre rácsodálkozhat nyitott szemünk és szívünk. A hívő ember minden eseményben, és minden Szentlélek által ihletett alkotásban, folytathatnánk a sort, megtapasztalja Isten jelenlétét, és részesül annak áldásaiból.
Az Ő üdvözítő jelenléte örömöt ajándékoz nekünk.
Lám, a bétsemesiek mennyire örültek az Úr ládájának (13).
Isten jelenléte mindig örömöt, felüdülést ajándékoz nekünk, még akkor is, h a intő szavakat hallottunk Őtőle.
Életünk egy slaghoz hasonlít. A slagnak akkor van értelme, ha vizet továbbít, virágokat öntöz és felüdít, miközben a slagot magát is tisztítja a rajta áthaladó friss víz. Isten jelenléte megtisztítja az életünket, mint a víz a slagot, örömmel és értelemmel ajándékozza meg azt, miközben azt a feladatot bízza ránk, hogy továbbítsuk Isten jelenlétének áldásait mások felé, mint a slag a vizet. A slag nem engedi összevissza spriccelni a vizet, hanem koncentráltan célba juttatja azt, oda, ahol nagy a szárazság. Isten jelenléte felüdít bennünket is, általunk másokat.
Ha nem tapasztaljuk meg egy istentisztelet után, egy keresztyén alkalom után ezt az örömöt és felüdülést, akkor valószínűleg nem az élő Isten jelenlétében álltunk meg. Hangsúlyozom, hogy ez az öröm akkor is ajándék, ha ítéletes a prófécia, mert a jogos intésből bűnbánat, majd a bűnbocsánat öröme fakad.
2.
Az Úr ládája tehát kifejezi Isten üdvözítő jelenlétét. Isten jelenléte pedig mindig kegyelem, ezért az Úr ládája kifejezi az Isten jelenlétéből következően AZ ISTEN KEGYELMÉT (14–18).
Ez a kegyelem engesztelő kegyelem.
Amikor Bétsemesbe megérkezett az Úr ládája, az ott lakók azonnal véres áldozatokat mutattak be, levágva az ökröket, és feldarabolva a szekeret tűzifának (14–16).
Az ószövetségi áldozati kultusz a bocsánat és az új kezdet megtapasztalása volt Isten engedetlen népe számára.
Isten kegyelme mindig engesztelő kegyelem, amely bűnbocsánatot, új életet, örök életet ajándékoz népe számára. Isten az Ő engesztelő kegyelmét a legtökéletesebben Jézus Krisztusban mutatta meg, akiben megbékéltetett minket Önmagával (2Korinthus 5,18).
Hadd tegyem azonban hozzá, hogy a véres áldozat, valamint az egész áldozati kultusz logikája, miszerint valakinek bűnhődnie kell, hogy én megnyugodhassak, valójában egy gyarló emberi logika. Isten az Ő kijelentésében annyira megalázta magát, hogy alkalmazkodott ehhez a gyarló emberi logikához, Jézus Krisztusban azonban tökéletesen beteljesítette és ezzel lezárta ezt a korszakot.
Azóta nem kell a véres áldozat, nem kell senkit beáldozni azért, hogy mások „kielégüljenek”. Jézus Krisztus óta egyetlenegy áldozat létezik, a szív hálaáldozata, az Úrnak odaszánt élet.
Isten kegyelme engesztelő, és népét megáldó kegyelem.
Az Úr ládáját hazahozó szekéren arany jóvátételi ajándékok is voltak, amelyeket Isten népe kért a filiszteusoktól. Mivel minden igehirdetés egyben igemagyarázat is, segít megérteni a szöveget, ezért hadd magyarázzam meg, hogy mit olvastunk itt valójában. A filiszteusokat olyan csapások érték, amelyeknek a következtében fekélyek gyötörték őket, sokan meg is haltak ebben, valamint egy rettenetes egérinváziót is átélhettek. Erre utalva Isten népe jóvátételi ajándékként aranyból készült fekélyeket és egereket kért a filiszteusoktól. A lényeg itt az aranyon van. Isten népének ezt az agyafúrt magatartását nem boncolgatom tovább (17–18).
Azt azonban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az „arany” soha nem adhat engesztelést, jóvátételt, megoldást.
Ugyanakkor fogalmazzuk meg bátran az itteni jelenet másik oldalát is, miszerint Isten kegyelme jelentheti az Ő evilági, konkrét áldásait is. Isten hívő népe és gyermeke azonban ilyenkor is tudja, hogy a sikert és a gazdagságot az Úrtól kapta, és az Úr dicsőségére, valamint mások javára kell azt hasznosítania.
Ezek az itteni áldások még így is csak halvány másai annak a „túlnani többnek”, amit csak az Úr adhat (Lukács 12,23).
Erre az itteni konkrét áldásra egyetlen példát hadd említsek, nevezetesen a mi két kis gyülekezetünket, amelyek az idén hetvenöt éve, 1942-ben jöttek létre hivatalosan, bár már 1925, illetve 1932 óta léteztek és szolgáltak. Ez a két kis gyülekezet a semmiből, szinte külső segítség nélkül növekedett és gyarapszik mind a mai napig, hitben és látható javakban is. Valóban csoda, ami velünk történt és történik.
Isten kegyelme tehát engesztelő, megáldó, valamint értelmet adó kegyelem.
Ezt hozzá kell tenni az előbbiekhez, hiszen a korábban említett slag akkor sem horpad össze, ha folyamatos az áldás (siker), vagy akkor sem, ha Isten egyszerre csak elveszi a látható áldásokat, és próbatételek sora ér bennünket.
Isten hívő népe, és az egyes hívő ember soha nem veszti el az Istentől ajándékba kapott élete értelmébe vetett hitét; – a próbatételek idején sem. Kegyelmi állapot az értelemtalálás ajándéka; – minden körülmények közötti értelemtalálás ajándéka.
Tehát Isten üdvözítő jelenlétéből, az Ő engesztelő, megáldó, értelmet ajándékozó kegyelme fakad.
3.
Az Úr ládája kifejezi Isten jelenléte és kegyelme mellett ISTEN SZENTSÉGÉT is (19–21).
Ugyanis, ha továbbolvassuk a történetet, döbbenetes leírás tárul elénk, miszerint a bétsemesiek kíváncsiságból belenéztek a szent ládába, ami tilos volt, emiatt szörnyű csapások érték őket.
Általánosságban is érvényes, hogy a szeretet csak rendben, mederben, áldott szabályok között élhető meg boldogan.
Isten irántunk kinyilvánított szeretetére ez többszörösen érvényes.
Ez azt jelenti, hogy ezzel a szeretettel nem élhetünk vissza. Nem kíváncsiskodhatunk, nem kérdezhetünk Őtőle egy határon túl; – végképp nem perlekedhetünk Ővele. Mi nem birtokolhatjuk az Istent, még az Igéből kiépített tökéletes tanrendszerünkkel sem. Vegyük tudomásul, hogy Isten határtalan szeretete ellenére soha nem leszünk egyenrangú felek az Isten és ember viszonyban; – hiszen ez a dolgok üdvözítő rendje.
Ennek ellenére mi állandóan kíváncsiskodunk, állandóan kérdezünk, minden határt túllépve, semmilyen válasszal nem megelégedve; – miközben folyamatosan birtokolni, befolyásolni akarjuk az Istent, minden kegyességi irányzata a maga módján; – a perlekedések ezernyi fajtájával, el egészen az istentelenségig, most nem is beszélve.
Intő jel legyen tehát számunkra a bétsemesiek példája.
Az ember számára valójában egyetlenegy lehetőség, esély kínálkozik; – mégpedig az, hogy leborul az élő Isten szentsége, szuverenitása előtt, és ráhagyatkozik az Ő üdvözítő jelenlétére, és engesztelő, megáldó, értelmet adó kegyelmére.
Nincs más megoldás, nincs más esély, nincs más lehetőség.
Egy ponton túl nincs értelme semmiféle kíváncsiságnak, kérdezősködésnek, birtoklásnak és perlekedésnek.
Tegnap egy alagúton haladtam át. Jó volt az alagút végén látni a fényt. Fölöttünk többsávos autóúton suhantak a gépkocsik. Gyönyörködtem az alagút roppant pilléreiben. Tiszteletet és alázatot ébresztett bennem a pillérsor látványa, amilyen méltósággal hordozták a fölöttük robogó terhek sorát.
Ezt látva csak leborulni lehet. Köszönjük Urunk, hogy szentségeddel, szuverén hatalmaddal még mindig egyben tartod a világ alkotmányát, hogy az vissza ne zuhanjon a káoszba, az emberi bűn minden gonoszsága ellenére se.
Nincs itt helye semmiféle visszakérdezésnek.
Ha az alagútban vagyok, ha „alul” vagyok, akkor leborulok Őelőtte; – ha éppen „felül” vagyok, akkor sem bízom el magam, hanem Őrá hagyatkozom.
*
A böjt első vasárnapján, Bibliavasárnap így nyílt meg előttünk Isten Igéje;
– miszerint az Úr ládája hirdeti Isten üdvözítő jelenlétét;
– amelyből az Ő engesztelő, megáldó, értelmet ajándékozó kegyelme fakad;
– és amely arra indít bennünket, hogy leboruljunk, valamint ráhagyatkozzunk az Ő tökéletes szentségére, aki mindenkor jót akar nekünk.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2017. március 05.
Textus / Lekció: 1Sámuel 06,13-21
Igehirdető: Steinbach József