„(18) Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.
(19) Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja.
(20) Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.
(21) Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.
(22) Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:
(23) „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
(Máté 1,18-23)
Hosszú évek óta minden levelem és írásos anyagom végére, kivétel nélkül mindenki számára odaírom ezt a jól ismert Igét: „Velünk az Isten” (Mát 1,23).
A keresztyén üzenet legtömörebb összefoglalása ez az igevers, sűrítettebb, mint az evangélium evangéliuma, a János 3,16.
A karácsonyi ünnepekre készülve újból és újból az a legnagyobb feladat számomra, hogy miként lehet ennek az örömüzenetnek jelentését, magasságát és mélységét a ma emberének továbbadni, érthetővé, megtapasztalhatóvá tenni: „Velünk az Isten”.
Ehhez segítségül hívom János apostol első levelének kezdetét, amelyben azt hangsúlyozza a szerző, hogy azt hirdetjük, amit hallottunk és láttunk (1János 1,1). Tehát velünk az Isten, ezt hallottuk, ezt látjuk, ezt adjuk tovább.
1.
HALLOTTUK, hogy velünk az Isten!
Hallottuk, mert mások ezt elmondták nekünk. Akár kisgyermekkorunktól kezdve hangsúlyozták ezt körülöttünk. Így, ha ebben nőttünk fel, akkor életünk részévé lett ez az üzenet: nincs semmi baj, velünk az Isten.
Később talán a Bibliát forgatva is meghallottuk ezt az üzenetet, hiszen a teljes Szentírás csak ezt hirdeti: „Velünk az Isten”.
Megpróbálom tehát érthetőbbé tenni ezt az üzenetet, hogy három szinonimával, rokon értelmű kifejezéssel körülírom ennek jelentését. Mindhárom kifejezés Isten Igéjén alapul.
Velünk az Isten, mert bennünk az Isten, közöttünk az Isten, és értünk az Isten.
Velünk az Isten, mert bennünk az Isten, Igéje és Lelke által.
Ahogy az első karácsony előtt Máriában megfogant Jézus Krisztus, az új élet, az új-isteni élet; úgy fogan meg Isten Igéje és Lelke által bennünk is az Úr Jézus Krisztus.
Ez a Jézus Krisztus növekszik bennünk, hogy egyre inkább krisztusi emberekké, „homo christianus”-ok legyünk.
Pál apostol hangsúlyozta ezt: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Galata 2,20).
Velünk az Isten, mert bennünk és közöttünk az Isten Igéje és Lelke által, a Jézus Krisztusban.
Az ugyanis lehetetlen, hogy a krisztusi ember életén (bennünk az Isten) és emberi kapcsolatain (közöttünk az Isten) ne látszódjék a hitből fakadó szeretet.
Ebben a világban a hívő ember sem tökéletes, de hétköznapi életében igenis másként kezeli a legnehezebb helyzeteket is, türelemmel és szeretettel. Vagyis emberi kapcsolatainkon is látszik Jézus Krisztus jelenléte. Például abban, ahogy egy félreérthető megjegyzésre reagálunk, ahogy a konfliktushelyzeteket kezeljük, ahogy a próbatételek idején, amikor mindenki az érdekeit képviseli, akkor is tudunk nemcsak önmagunkra tekintettel viszonyulni egymáshoz.
Velünk az Isten, mert bennünk, közöttünk és értünk az Isten.
Ez a keresztyén örömhír lényege: megváltó szeretettel szeret bennünket az Isten.
Amikor tehát már elfogy minden emberi bölcsesség, erő és türelem; amikor az emberi lehetőségek végére értünk; – akkor mutatkozik meg igazán az Úr hatalma, szabadító irgalma.
Ilyenkor tapasztalja meg igazán az ember, hogy mit jelent ez az igevers: „Velünk az Isten”. Nem akárki van velünk, hanem az a „Valaki”, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, és aki ezt a hatalmát megváltó szeretetében mutatta meg (Máté 8,18).
Jézus Krisztus azért jött, hogy nagy dolgokat tegyen értünk, és végezetül nagypénteknek és húsvétkor megcselekedje érettünk a legnagyobb dolgot, a megváltás csodáját (Márk 3,8).
2.
Hallottuk, hogy velünk az Isten, vagyis bennünk, közöttünk, értünk az Isten.
Ő azonban nemcsak hirdeti, hanem láttatja is velünk az Ő megváltó szeretetét. Amit hallottunk, azt LÁTJUK is, azaz megtapasztaljuk annak igazságát, noha a hit elsősorban hallásból van (Róma 10,17).
Isten, legszentebben az úrvacsora sákramentumában láttatja azt, hogy Ő velünk van. A hirdetett Igét Isten mindig alátámasztja a látható Igével. Az úrvacsora sákramentumának lényege pedig a feltámadott Jézus Krisztussal, és egymással való közösségünk megújítása, a bűnbocsánat és az örök élet bizonyossága.
Ebből kiindulva azonban a hétköznapok számos eseményében láttatja velünk az Úr az Ő megváltó jelenlétét. Ne féljünk ezt észrevenni, mi reformátusok sem. Advent idején is láttatja az Úr azt, hogy Ő velünk van. Gyakran hívnak mostanában Dunántúl sok településéről adventi gyertyagyújtásokra. Fontosak ezek az alkalmak, mert a templomfalakon kívül sokaknak szólhatunk a karácsonyi örömüzenetről, miközben ezek a szokások megerősítik gyökereinket a keresztyén hagyományban.
Ma már szinte minden református templomban van adventi koszorú. Az adventi koszorú négy gyertyája a négy adventi vasárnapot jelképezve evangéliumi üzenetet hordoz. Nem az adventi koszorú, nem az egyházi év rendje az evangélium, de hordozhatja az evangéliumot. Nem a hagyomány Isten Igéje, de a hagyomány igenis hordozhatja az Isten Igéjét. Ha tehát van adventi koszorúnk, akkor adjunk ennek a szimbólumnak evangéliumi tartalmat, amit viszont már a Bibliából vettünk, ami igeszerű. Így láttatja az adventi koszorú, advent négy vasárnapjának, valójában mai Igénknek üzenetét: „Velünk az Isten”.
Az első gyertya, az első vasárnap azt hirdeti, hogy velünk az Isten, mert Ő eljött Jézus Krisztusban közénk az első karácsonyon. Isten Jézus Krisztusban emberré lett, belépett a történelembe. Az üdvtörténet, Isten értünk való szeretet-cselekedeteinek sorozata a világtörténelemben megy végbe. Ez az első karácsonyon érkezett el csúcspontjához. Így tehát nem meséről, mítoszról, legendáról van szó, hanem történeti tényről. Ez a kétségtelen valóság (Lukács 1,1-4).
Az adventi koszorú második gyertyája, advent második vasárnapja azt hirdeti, hogy velünk az Isten akkor, amikor eljön a mi személyes életünkbe, vagyis amikor hitre jutottunk, és ahogy már említettük, valóban mássá lettünk.
A „KONTROLL” című magyar film kiválóan szemlélteti advent második vasárnapjának üzenetét. Ez a film metróellenőrökről szól, akik a föld alatt élnek. Élünk a mesterséges fények csilli-villi világában, eszünkbe se jut, hogy van feljebb, odakint, a napfényes élet. Hiszen velünk az Isten, azaz meglátogatott minket a naptámadat a magasságból (Lukács 1,78). A film zárójelenete evangéliumi megoldás, ahol a főszereplőt egy angyal kivezeti a föld alól a napfényre, még mielőtt a mesterséges fények teljesen ki nem sebesítik az arcát, a testét, az egész életét.
Az adventi koszorú harmadik gyertyája advent harmadik vasárnapja azt jelképezi, hogy velük az Isten, mert eljön értünk a halálunk óráján. „A köztes lét” kérdése ugyan nyitott kérdés a teológiában, hiszen ezzel kapcsolatban kevés kijelentést kaptunk, nevezetesen, hogy mi történik a halál és a feltámadás között. Azt azonban Joó Sándorral együtt valljuk, hogy a hívő ember a halálban az Úrral találkozik, vagyis nem az történik, hogy az életet nyeli el a halál, hanem pont fordítva, a halált nyeli el az élet diadala, a feltámadott Jézus Krisztusban (1Korinthus 15). Ez a halál bibliai, igei, teológiai értelmezése.
Végezetül advent negyedik vasárnapja, az adventi koszorú negyedik gyertyája hangsúlyozza, hogy velünk az Isten, hiszen ahogy az Apostoli hitvallásban megvalljuk, visszajön értünk, és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét. Így hitben járva is töredékes, hasadt minden bennünk és közöttünk, ahogy ezt Pannenberg hangsúlyozza. Jézus Krisztus visszajövetelével maradéktalanul, hiánytalanul tapasztaljuk meg az élet teljességét, Isten eredeti gondolata szerint, azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem el sem gondolt (1Korinthus 2,9).
3.
Hallottuk, hogy velünk (bennünk, közöttünk, értünk) az Isten; – láttuk, azaz megtapasztaltuk, hogy velünk az Isten; – tehát AMIT HALLOTTUNK ÉS LÁTTUNK, AZT ADJUK IS TOVÁBB másoknak.
Minden keresztyén összegyülekezés, – legyen az istentisztelet, vagy bármiféle alkalom, a Jézus Krisztus nevében, akár templomban, akár templomfalakon kívül; – legyen az bármiféle szolgálat, az Úr nevében; – legyen az puszta jelenlétünk Jézus Krisztus ügyének valamely területén; – ezek mind a hallott és látott Ige továbbadását szolgálják. Ez a látható egyház titka. Ezért fontos a ti jelenlétetek itt és most. Ezért fontos a látható egyház, mint intézmény is, noha az egyház ennél sokkal több.
A hallott és látott Ige továbbadásának egyetlen szempontját hadd emeljem ki, amit az idei karácsonyra készülve különösen hangsúlyossá tett számomra az Isten. Imádkozzunk vezetőinkért a keresztyén kultúrkörben. Különösképpen imádkozzunk azokért a vezetőkért, akik igen sokra bízattak, ezért az ő megszólalásaikat milliók és milliárdok hallhatják. Imádkozzunk értük, mert nem mindegy, hogy mit mondanak.
Megdobban a szívem, amikor egy európai neves vezető, egy anglikán lelkész lánya, a következőket hangsúlyozta:
– A keresztyénséget ünnepelni kell, nem pedig bántani és becsmérelni.
– A keresztyén szabadságjogok és Európa jóléte a Biblián alapulnak.
– A keresztyén embernek is joga van ahhoz, hogy hitét felvállalva szóljon hozzá társadalmi, politikai, közéleti kérdésekhez.
– Végezetül személyes hitét is megvallotta ez az európai vezető, miszerint neki az élő Isten, a megváltó Jézus Krisztus ad erőt, bölcsességet, vezetést, hogy nagy feladatának, rendkívüli kihívásait az Úr dicsőségére, és sokak javára elhordozhassa.
– Na, végre! – mondtam magamban.
Ugye értjük, miért kell imádkozni azokért a vezetőkért, akiket milliók hallhatnak az európai kultúrkörben.
Az ő szavuk bennünket is megerősíthet a hitben, vagy éppen eltaszíthat onnan. Persze a végső döntés mindig Isten kezében van ezzel kapcsolatban. Jó volt hallani ezt a bátor keresztyén hitvallást, advent idején, karácsonyra készülve.
*
Hallottuk, hogy velünk (bennünk, közöttünk, értünk) az Isten!
Láttuk, hogy velünk az Isten!
Mindez azért történhetett meg, hogy továbbadjuk, amit hallottunk és láttunk: „Velünk az Isten (Máté 1,23), „… ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” (Róma 8,31).
Bonhoeffer mártír lelkész-teológus csodálatos versével zárom ezt az igehirdetést, amely nekem is naponkénti imádságom, amit sokszor elmondtam már erről a szószékről, tehát akik kívülről tudják, mondják nyugodtan imádságként velem:
„Csodás hatalmad biztos rejtekében, / Nyugton várjuk, mire ébredünk. / Velünk az Isten minden reggel, este; / És minden új napon bizonnyal velünk.”
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2016. december 11.
Textus / Lekció: Máté 1,23
Igehirdető: Steinbach József