(35) Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
(36) Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy Ő már a hajóban volt; de más hajók is követték Őt.
(37) Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
(38) Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
(39) Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
(40) Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
(41) Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
(Márk 4,35–41)
(Márk 4,35)
Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.
Istentiszteletünk kezdetén énekeljük az 5. zsoltár első két versét: „Úr Isten az én imádságom…”
Úr Isten az én imádságom, / Kérlek, vegyed füleidbe, / És hallgass meg kérésembe! / Én Istenem és én királyom, / Értsd meg mondásom.
Tekintsed meg esedezésem, / És halld meg kiáltásomat, / Midőn hívlak, királyomat! / Meghallgatod én könyörgésem, / Bizonnyal hiszem.
Imádkozzunk! Csodálatos a mi szemeink előtt hűséged és irgalmad, mennyei Atyánk! Benned bízunk és reménykedünk, halálon győzedelmes Úr! Állíts most minket tágas térre és légy szabadítóul. Áldj meg a feltámadott Krisztus erejével, szent Igéd világosságával, Szentlelked mindeneket betöltő jelenlétével. Ámen.
Hallgassuk meg Isten Igéjét, ahogy az szól hozzánk, Márk evangéliuma 4. fejezetéből, a 35. versből ekképpen: „Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!”
Bő két évtizede – 1999-ben – egy tíz igehirdetést tartalmazó sorozat hangzott el gyülekezeteinkben erről az igeszakaszról, amelynek címe: Jézus lecsendesíti a tengert. Most, 2021-ben, amikor Márk evangéliumának folyamatos magyarázata során jutottunk el ismét eddig az igerészig, ugyancsak több igehirdetésben tudjuk kibontani a szakasz gazdagságát. Most csak az első versre figyelünk: „Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!”
Egy tartalmas nap estéjén kéri Jézus a tanítványait, hogy szálljanak hajóra, és menjenek át Ővele a túlsó partra. Aznap Jézus sok beteget meggyógyított, és példázatokban tanította őket az Isten országáról. Márk evangéliumának harmadik és negyedik fejezete részletesen tudósít erről a napról. A tanítványok Jézus közelségének áldásaiban részesültek, hiszen hallották szavait, látták csodáit, és kicsiny életük a mennyei világ örömteli nagyságában részesült. Jó így fogadni az estét, hogy egész napunkat az Úr áldó közelében élhettük meg, mint az örök élet egy „darabját”. Jézus Krisztussal járva lesz tartalmassá, gazdaggá egy napunk, azaz értelmessé, amelyben tükröződik az öröklét értelme, öröme, ereje. Boldog vagyok, ha így térhetek, egy nap végeztével, nyugovóra, akármilyen fáradtan is, mert az Úrral járva végezhettem feladataimat. De boldogtalanul nyugtalan és üres érzés kínoz esténként, amikor az Úr nélkül akartam szorgoskodni, Ige és csoda híján; – áldás nélkül. A nyüzsgő egyháznak is meg kellene fontolnia: Krisztussal közösségben telnek-e tevékeny napjai?
Bizony, Krisztussal járva is eljön az adott nap estéje, bármilyen gazdag is volt az a nap, az Úrban. Egyszer beesteledik. Egyszer vége lesz a napnak, az évnek, a földi életnek, egyszer bealkonyul. Jézus Krisztussal járva is bealkonyul. De Ővele boldogan, mennyei üzenetben és csodákban részesedve, bizonyossággal várjuk az alkonyt; fáradtan, de nem megfáradtan. Hiszen maga Jézus mondja, az áldott nap estéjén, hogy menjünk át vele, a túlsó partra. Az 511. dicséret könyörögve zeng, a bealkonyodás félelmében, és mégis krisztusi reménységében: „Maradj velem, mert mindjárt este van, / Nő a sötét, óh el ne hagyj Uram. / Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, / Gyámoltalannal, óh maradj velem. / Kis életem fut, hervadásba hull. / Bú lesz a vígság, fényesség fakul. / Csak változást és romlást lát a szem, / Változhatatlan, óh maradj velem!”
Bizony, nincs semmi baj! Jézus szólít, Jézus vezet, Jézus van velünk. Ő vezet minket a túlpartra: „Menjünk át a túlsó partra!” Az Úr megszólító, megtartó szava: evangélium, örömhír. Jaj, nekünk, ha Ő nem szól! De Ő megszólít, most is. Ez egy üdvösséges többesszám: „Menjünk!” Itt Ő hív, elhív, vezet, megsegít, és a megérkezést is Ő garantálja. Minden nap Ő szólít. Életünk alkonyán is Ő biztat: „Ne félj, menjünk! Menjünk együtt! Én veled vagyok!” Ez az üdvözítő többesszám a kárhozatos és önhitt egyesszám ellenében szólal meg, amikor mi mondjuk: „Én megyek, az Úr nélkül, mindenki ellenében, mert én tudom az utat, nekem céljaim vannak, és semmi sem drága, hogy azokat elérjem.” Ilyenkor gyarlók lesznek a napjaink, kikészítjük egymást, és estére, életünk alkonyára, nyomorultul egyedül maradunk. Totális egyedüllét ez: szerető emberek nélkül; és kárhozatos magány ez, az Úr nélkül. De jó meghallani Jézus megtérésre hívó, hitben megerősítő, vigasztaló és egyben féltő szeretettel intő szavát: „Menjünk együtt, járj velem, menjünk át együtt a földi életen, egészen a túlpartig!” Ez a hívás kimozdít a holtpontról, belehelyez a Jézus Krisztussal, és az egymással való boldog közösségbe, a testvérek közösségébe, a gyülekezetbe, a látható egyház szolgáló, szerető közösségébe.
Ennek a hívásnak boldog távlatai vannak: „Menjünk át a túlsó partra!” Van túlsó part. Ez a kegyelemben megújuló másnap túlsó partja, mert fáradtan és csüggedten feküdtünk le, de felébredve megújulást, megoldást nyertünk a feladatban; az Úrban. Olyan jó tudni, hogy megújul az Isten kegyelme, egy fárasztó nap után, holnapra. Ez a túlsó part a szolgálat túlsó partja – szeretetben szolgálva egymásnak –, hiszen az evangélium folytatásában látjuk, hogy egy megszállott ember várta őket ott a túlsó parton, akinek segítségre, gyógyulásra volt szüksége. Ez a megkötözött ember nem is tudta még akkor, hogy valójában Krisztust várta, a tanítványai által. Ez a túlsó part az Úrtól nyert feladatom túlsó partja, vagyis ez a túlsó part e-világra is vonatkozik. Ugyanakkor ez a túlsó part majdan az örök haza maradéktalan országa, az üdvösség túlpartja, ahol kiteljesedik a hitben már itt megélt életünk. Bizony sok viharon át vezet az út idáig, de Jézussal együtt hánykódunk a viharzó tengeren is. Ez mindenre elégséges bizonyosság. Erről majd a következő vasárnap szólunk.
Ennek az igeszakasznak kulcskérdése: Kicsoda ez a Jézus? Olyan Urunk van, aki nemcsak a tengert csendesítette le, aki nemcsak hatalommal szólt, aki nemcsak hatalommal cselekedett számos csodát, hanem Ő mindeneknek Ura, aki legyőzte a halált is, feltámadott. Ő lecsendesítette a bűn, betegség, gonoszság, halál miatt háborgó élet tengerét. Jézus Krisztussal együtt, böjt idején is, a közelgő alkonyt látva is, biztosan haladunk húsvét felé. Ő nem enged kiszolgáltatni minket a sötétségnek, a halál erőinek. Hit által mindenkor látszanak a túlpart fényei; itt, most, mindörökké.
Ámen.
Imádkozzunk!
Áldunk Téged, jóságos Istenünk, mert Te megbocsátod minden bűnünket, meggyógyítod minden betegségünket; megváltod viharzó életünket, kegyelemmel és irgalommal koronázol meg minket. Hálát adunk Teneked Urunk, hirdetett Igéd üzenetéért, az evangéliumért, a Te szabadításodért, a Jézus Krisztusban!
Köszönjük Urunk, hogy Teveled áldott lesz minden napunk, amelyben az öröklét gazdagsága és értelme tükröződik, minden nehézség ellenére is. Áldott légy, hogy Te vagy velünk akkor is, amikor beesteledik! Hála Teneked, Urunk, hogy együtt hajózhatunk életutunk viharaiban a túlpart felé! Áldott légy a túlpartért: a holnapra megújuló kegyelmed túlpartjáért, az egymásnak szeretetben szolgáló irgalom túlpartjáért, és áldott légy az örök élet maradéktalan örömének túlpartjáért! Köszönjük, feltámadott, megváltó Urunk, hogy Te velünk vagy minden napon, a világ végezetéig.
Köszönjük, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék, Tetőled száll alá. Fogadd el, amikor ezért önmagunkat ajánljuk fel a Te dicsőséged és felebarátaink javának szolgálatára, egyházad és országod építésére.
Közbenjáró könyörgést mondunk egymásért, népedért, az elesettekért, hazánkért, az egész világért. Ezekben a nehéz időkben közbenjáró könyörgést mondunk a szomorú szívűekért, a betegekért, a gyógyítókért, a vezetőkért! Adj, Urunk, szabadulást! Ne a régi életünket add vissza nekünk, Urunk, hanem ajándékozz nekünk Teáltalad új életet! Könyörgünk szeretteinkért, a ránk bízottakért, fiatalokért és idősekért, egészségesekért és betegekért, hívőkért és nem hívőkért; bizony, azokért is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi.
Hallgass meg minket, élő Istenünk, Krisztusért!
Ámen!
Mondjuk el együtt a mi Urunk Jézus Krisztustól tanult imádságot! Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mindezek után, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek a mi Atyánknak szeretete és a Szentlélek közössége legyen, maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.
Végezetül énekeljük a 425. dicséret valamennyi verseit: „Óh Ábrahám Ura…”
Ó, Ábrahám Ura, / Hadd áldjuk szent neved, / Mert mindenható vagy és örök szeretet. / Nagy Isten a neved, / Ezt vallja föld és ég, / Csak Téged illet tisztelet és dicsőség.
Ó, Ábrahám Ura, / Ím, hallom szent szavad; / Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. / A múló földi jót / És vágyát elhagyom, / S Őt választom, ki őrizőm és pásztorom.
Ó, Ábrahám Ura, / Szent kegyelmed nekem / Az én örömöm, utamon ez vezessen. / Te barátod lettem, / Én Istenem Te vagy: / Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!
Megesküvél, Uram, / És Igédben bízom, / Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. / Meglátom Jézusom / És áldom hatalmát, / Szent kegyelmének éneklek halleluját.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. március 14. – online istentisztelet.
Böjt negyedik vasárnapja.
11. hét. – Márk sorozat 29.
Textus / Lekció: Márk 04,35-41 (35)
Igehirdető: Steinbach József