Loading...

Nagy szélvihar támadt

(35) Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra! 

(36) Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak Őhozzá (magukkal vitték Őt), minthogy Ő már a hajóban volt; de más hajók is követték Őt. 

(37) Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 

(38) Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? 

(39) Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett. 

(40) Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek? 

(41) Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?

(Márk 4,35–41)

(Márk 4,37)

Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.

Virágvasárnapi istentiszteletünk kezdetén énekeljük a 342. dicséret első két versét, és az utolsó, kilencedik verset: „Jézus, világ megváltója…”

  1. Jézus, világ Megváltója, / Üdvösségem megadója, / Megfeszített Isten Fia, / Bűnömnek fán függő díja: / Jézus, engedd hozzád térnem, / Veled halnom, veled élnem.
  2. Szent kereszteden kereslek, / Szomorú szívvel szemléllek, / Mert így gyógyulást reménylek: / Moss meg szent véredben s élek. / Jézus, engedd hozzád térnem, / Veled halnom, veled élnem.
  3. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, / Halál rabját, kínra ne adj; / Sőt, ha eljő majd halálom: / Szent jobbodra engedj állnom. / Jézus, engedd hozzád térnem, / Veled halnom, veled élnem.

Imádkozzunk!

Dicsőséges, feltámadott Urunk, Jézus Krisztus!

Magasztalunk Téged az első virágvasárnap minden eseményéért. Köszönjük, hogy mindenben, amit akkor mondtál és tettél, irántunk való szereteted és isteni hatalmad nyilatkozott meg.

Megvalljuk, hogy Te vagy uraknak Ura és a királyoknak Királya! Jó ezt tudni, viharok között és szélcsendben is.

Bocsáss meg nekünk, hogy gyakran elhagy bennünket ez az életmentő ismeret, és kétségbe esünk. Légy irgalmas hozzánk! Annyira Terád szorulunk mindnyájan: bűnbocsátó irgalmadra, gyógyító, szabadító hatalmadra.

Köszönjük, hogy ma is hallhatjuk Igédet. Segíts nyitott szívvel hallgatni üzenetedet. Tedd könnyűvé, hogy engedelmes bizalommal Terád hagyatkozhassunk!

Ámen.

Hallgassuk meg Isten Igéjét, ahogy az szól hozzánk, Márk evangéliuma 4. fejezetéből, a 37. versből ekképpen: „Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.”

A nyugodt tóra hirtelen csapott le a vihar.

Hirtelen támadhatnak viharok. Hirtelen minden megváltozhat. Félelmetes. Nem jó erről beszélni, nem is jó ezt hallani, de attól még ez így van.

Ez a tény alázatra késztet minket és arra indít, hogy hitünk erősödéséért könyörögjünk.

Tudjuk, mindig készen kell lenni. De ez a szép mondás csakis az Úr megerősítő kegyelme által élhető meg, bízva abban, hogy az Úr – a viharban is – mindenre elégséges kegyelmével öleli körbe az életünket.

Létünk egy hajszálon függ. De ez a „hajszál” az Úr megtartó, hatalmas keze.

Miféle viharok támadhatnak az életünkben?

Általánosságokat mondok, de ezeket kimondva, mindenki számára konkréttá lesz a vihar.

A mindennapok kis viharai lassan emésztik el az élethajónkat, a nagy viharokban pedig láthatóan tapasztaljuk meg a veszélyt, bizony elveszhetünk.

Elveszni? Erről szólunk még.

Átélhetünk külső, mások számára is látható viharokat, akár másokkal együtt; és megkínozhatnak bennünket belső, lelki viharok, amelyek szinte elemésztenek bennünket, miközben senki nem veheti észre rajtunk, a minket fenyegető forgószelet.

A testi viharok számosak: sokféle testi nyavalya gyötörhet minket. A lelki viharok számtalanok: csalódás, bántalom, szomorúság, kedélyvesztettség, megalázottság, kudarc.

Vannak életszakaszokra jellemző, aztán lecsendesülő viharok.

Küszködhetünk családi, munkahelyi, életközépi viharok között. Egy betegség, tragédia, gyász, próbatétel, rendkívüli helyzet is megtépázza élethajónkat.

Vihar a sokféle kísértés.

Vihar egy emberi élet megfáradása, amely elmerüléssel fenyeget.

A koronavírus-járvány is egy ilyen vihar. Az emberiség egzisztenciális bizonytalansága ez. Kiderült ugyanis, hogy nem vagyunk mindenhatóak. Megható és becsülendő minden emberi küzdelem, ha alázatban, az Úrra hagyatkozva küzdünk. Az Úr nélkül ugyanis mérhetetlenül gőgös lesz az ember: még a viharokban is csak számonkérve kiabál, és nem imádkozik.

A hit harca is viharos, amikor a Krisztus ügyéért vállalunk viharokat. Ez egy másfajta vihar. Mindjárt szólunk erről.

Ezek a viharok különböznek egymástól, de mindegyik életveszélyes viharrá fokozódhat, testet, lelket, idegrendszert, egész embert megpróbálva.

Ezek a viharok határhelyzetbe sodorhatják az emberi életet, amelyben az ember átéli a teljes tehetetlenséget.

Lám a tanítványok szakértői, de nem urai a helyzetnek. Ők mindent tudtak a hajózásról, halászok voltak, ebből éltek, a tavukat is ismerték. Lám, most mégis totálisan tehetetlenek; olyan nagy és gyors vihar tört rájuk.

A hullámok már becsaptak a hajóba. Az kezdett megtelni.

Ez az evangéliumi leírás azt is üzeni nekünk: Lám, Jézussal is kerülhetünk viharba. Az Úr jelenléte nem mentesíti az övéit a viharoktól, beleértve az életveszedelmes helyzeteket. Ezt Jézus soha, sehol nem ígérte. A mindenféle bajok éppen úgy érik, a viharok éppen úgy tépik a keresztyén embert, mint bárki mást.

Sőt, az igazi viharok akkor kezdődnek az életünkben, ha Őt felvettük életünk hajójára. Aki beveszi Jézust az élete hajójára, és az Ő utasításai szerint kezd el haladni a túlpart felé, az örökkévalóság felé, az ritkán evezhet békés vizeken. „Sok háborúságon keresztül kell nekünk az Isten országába bemennünk.” (Cselekedetek 14,22) A bibliai gazdag ifjú olyan elégedett volt magával mindaddig, amíg egyszer csak össze nem találkozott Jézussal (Máté 19,22).

Jézussal nem könnyebb lesz az életünk, nem nyugodtabb lesz az; de csak ez az üdvösséges élet. Jézus Krisztussal a hajónkban lesz igazán viharos az élet, mert nem lehet többé a régi életünket élni, hanem fel kell venni a harcot régi életünk szembeszelével. Nem is beszélve arról, ha valaki hitelesen-hitvalló módon akarja képviselni az Urat e-világban; milyen vihar törhet ki körülötte.

Jézus Krisztussal kerülhetünk igazán viharba. Mégis csakis Jézus Krisztussal áldott és valóságosan biztonságos az emberi élet.

A mi Urunk felkészít bennünket a viharokra, hogy mennyei erővel álljuk a vihart.

A tanítványok hajóján is ott volt Jézus.

Lássuk be: a viharok tényleges okai többnyire mi magunk vagyunk, amelyeket az Isten a javunkra fordít, a gonosz pedig ellenünkre akar fordítani.

Nagy ajándék, amikor ezt valaki bűnbánattal belátja, miként Jónás tette ezt: Miattam támadt a vihar ránk (Jónás 1,12).

Ám, semmi sincs az Isten tudta nélkül. Őtőle csakis jó érkezik, amit – hitben járva – bizonnyal maradéktalanul megtapasztalunk egyszer.

Ma virágvasárnap van.

Nehéz időket élünk mindannyian, az egész világ.

Vegyük észre, hogy olyan Urunk van, aki mennyei király, Úr élet és halál felett, Úr minden rossz felett, Úr minden pusztító vihar felett.

Áldott légy virágvasárnapi király, aki értünk meghaltál és feltámadtál.

Együtt zengjük: Hozsánna, azaz, segíts meg! Köszönjük, hogy megsegítettél! Köszönjük, hogy bármi történik is, Te teljesen megsegítettél.

Körülöttünk vihar, bennünk mennyei nyugalom – az Úrban; olyan nyugalom, mint amilyen a Balaton volt Káptalanfürednél, amikor ennek az internetes istentiszteletnek videós anyagát rögzítettük.

Mennyi kontraszt, áldott bizonyosság, hatalmasan cselekvő Úr!

Ámen.

Imádkozzunk!

Megrendít minket szereteted, feltámadott Urunk.

Leborulunk Teelőtted!

Add nekünk szabadító hatalmad bizonyosságát, amely a böjt idején is vezet bennünket a húsvéti öröm teljessége felé.

Köszönjük, hogy Te ott vagy életünk hajójában, és mi magunkkal vihetünk Téged, mint viharokat lecsendesítő Urat, aki nem engeded, hogy elvesszünk.

Közbenjáró könyörgést mondunk egymásért, népedért, látható egyházadért, gyülekezetünkért; ránk bízott, szent ügyedért. Adj hűséget mindvégig!

Teeléd járulunk, Urunk, hazánkért és az egész világért. Ajándékozz nekünk a szabadságban szentlelkes rendet és mutass a sokféle nyomorúságból valóságos szabadulást!

Ezekben a nehéz időkben közbenjáró könyörgésünk szól a szomorú szívűekért, az elesettekért, a betegekért, a gyógyítókért, a vezetőkért! Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!

Könyörgünk szeretteinkért, a ránk bízottakért. Fohászkodunk a fiatalokért és idősekért, egészségesekért és betegekért, hívőkért és nem hívőkért; bizony, azokért is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi. Minden értelmet felülhaladó szereteted ölelje át őket!

Adj, Urunk, szabadulást! Ne a régi életünket add vissza nekünk, Urunk, hanem ajándékozz nekünk új életet!

Tudjuk, Urunk, hogy Te már meg is hallgattál minket!

Ámen.

Mondjuk el együtt a mi Urunk Jézus Krisztustól tanult imádságot! Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Mindezek után, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek a mi Atyánknak szeretete és a Szentlélek közössége legyen, maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.

Végezetül dicsérjük Urunkat, mindenek királyát, énekeljük a 196. dicséret verseit: „Mondjatok dicséretet…”

  1. Mondjatok dicséretet, / Keresztyének, az Úr Istennek, / Szentséges tiszteletet / Adjatok ő nevének.
  2. Örvendjetek őneki / Igaz isteni buzgóságban, / Mert köztetek lakozik / Az Anyaszentegyházban.
  3. És ő megelégíti / Lelketeket lelki kenyérrel; / Biztat ő igéjével / Édes ígéretivel.
  4. Szent, Uram, a te neved, / Szent vagy te a magas mennyekben, / Szent vagy és rettenetes / Minden nemzetségben.
  5. Téged illet, Uram, / Mi tiszteletünk, háladásunk, / A mi gyülekezetünk, / Ünnepet szentelésünk.
  6. Hála légyen tenéked, / Hogy megjelentéd te magadat, / Hogy megértettük, Uram, / A te akaratodat.
  7. Dicséret és dicsőség / Légyen tenéked magasságban, / Dicséret és tisztesség / Az Anyaszentegyházban.

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. március 28. – online istentisztelet.

Böjt hatodik vasárnapja, virágvasárnap

13. hét. – Márk sorozat 31.

Textus / Lekció: Márk 04,35-41 (37)
Igehirdető: Steinbach József