Október 9-én szombaton délelőtt felemelő pillanatoknak voltunk tanúi a Pápán tartott ünnepi istentiszteleten és lelkészszentelésen, valamint az azt követő Pro Pannonia Reformata díjátadón.
Az ünnepségen való részvételünk apropója, hogy a kilenc lelkésszé szentelt teológus közül, Szabó Beatrix a mi gyülekezetünk tagjaként kezdte és végezte el tanulmányait a Pápai Református Teológiai Akadémián, és azóta is szoros testvéri és baráti kapcsolat fűzi sokunkhoz.
Az igét Steinbach József püspök úr hirdette, Pálnak Timóteushoz írott 2. levele 1. részének 1-7. versei alapján: „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” A teológusok eskütétele után az esperesi áldás következett. Gerecsei Zsolt Tatai Református Egyházmegye esperese által Bea személyes üzenete a Kolossé 3. rész 17. versből: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”
Gyülekezeti kórusunk vezetőjének, Veresné Petrőcz Máriának gyönyörű dalát a püspöki kiküldés és áldás, majd Dr. Nemes Pál és Dr. Németh Tamás köszöntője követte.
Déltől a pápai parókián vettünk részt egy szeretetvendégségen, délutánba nyúló meghitt hangulatú testvéri együttlétnek lehettünk részesei Bea pályájának különböző állomásain megismert testvérekkel (Balatonalmádi, Pápa, Tata, Vértesszőlős) és a családjával közösen. Jóval kötetlenebb keretek között püspök úr elmondta, mennyi időbe, energiába kerül a hallgatóknak, mire tanulmányaik kezdetétől eljutnak a tényleges kiküldés pillanatáig, és ez Bea esetében sem volt másképp.
Az istentiszteletet követően a templomudvaron valaki megjegyezte, hogy a lelkészszentelés résztvevői még most utoljára el akarták mondani a szentelendőknek az összes jó tanácsukat, figyelmeztetésüket, bíztatásukat. Valóban elhangzott, hogy mi mindennel kell, hogy foglalkozzon egy gyülekezeti lelkész a konkrét hitéleti teendőkön kívül (kezdve a gyülekezeti projektek menedzselésétől, a rendezvényszervezésig stb.), mik lesznek munkájának szépségei és nehézségei.
Természetesen az üzenetek többsége elsősorban annak a kilenc lelkésznek szólt, akik végigküzdötték magukat a teológián kiszabott tananyagon, megcsinálták a hatodév gyakorlatát, megfeleltek a lelkészminősítések során, letették a szükséges vizsgákat, és még minimum két évig segédlelkészként dolgoztak a nekik kijelölt területen.
Ugyanakkor úgy érzem, hogy nekünk, vendégeknek is szólt az üzenet: becsüljük meg, szeressük, segítsük őket munkájukban, hogy ugyanezzel az elhivatottsággal, jókedvvel, lelkesedéssel, Isten iránti elköteleződéssel tudják végezni áldott tevékenységüket közöttünk – a dunántúli református gyülekezetekben, ahová az Úr személyesen elhívta őket – még sok-sok éven keresztül.
Beának nagy szeretettel gratulálunk és kívánunk minden jót, Isten áldását munkájához és magánéletéhez egyaránt!
Varga Csenge Virág
Fotók: Márton Gergely