(3) …minthogy annak bizonyítékát keresitek[1], hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek.
(2Korinthus 13,3)
Áldás békesség, szeretettel köszöntöm a Kedves Testvéreket!
Ezekben a nehéz időkben gyönyörűséges isteni üzenet ez az egyetlenegy igevers a Korinthusi második levél záró fejezetéből.
*
KRISZTUS SZÓL.
Jézus Krisztus szól, aki nem erőtlen, hanem hatalmas közöttünk.
Micsoda evangélium zendül meg ebben az egyetlenegy tagmondatban.
Olyan Urunk van, ami Krisztusunk, aki nem erőtlen, hanem hatalmas, akiben az Isten mindenre elégséges hatalma cselekszik, és ez nem erőtlen, hanem erős, mindenre elégségesen erős hatalom.
Ez mutatkozott meg Jézus Krisztus szavaiban és cselekedeteiben.
Ez a Krisztus szól hozzánk hisszük, az Ő Lelke által, itt és most is.
Gondoljunk bele, mint jelent ez!
Olyan minket megszólító Krisztusunk van, aki nem erőtlen, hanem hatalmas.
Olyannyira hatalmas a mi Urunk, hogy hatalma van a halál erőivel szemben is.
Ő Legyőzte a halált. Ő Feltámadott a halálból. Ő él.
Most ezekben a nehéz időkben különösképpen az evangéliumot, az evangélium szívét kell hirdetnünk.
Ez az evangélium.
Jézus Krisztus erős a halállal szemben!
Ő él!
Ő feltámadott!
Olyan Urunk van, aki úgy szólít meg bennünket, hogy nem erőtlen, hanem erős, isteni hatalmával legyőzte a halált, és hatalmával legyőzte az ember minden erőtlenségét.
Ebben a jelzőben, hogy „erőtlen” az ember, ott van az ember minden nyomorúsága, amelyet a Heidelbergi Káté is megvall.
Erőtlen az ember. Isten nélkül nyomorult az ember, gyarló, bűnös, törékeny.
Ezekben a napokban különösképpen átlátjuk, belátjuk, hogy milyen törékeny az emberi élet világszerte.
De hatalmas, erős Krisztusunk van, aki legyőzte a halált, és legyőzte az emberi élet erőtlenségét; feltámadásával megváltott bennünket.
Így mondja Pál apostol egészen pontosan: „Az a Krisztus szól általunk, aki nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek.”
Közöttünk erős és hatalmas a mi Urunk.
Velünk van a mi Istenünk abban a helyzetben, amiben vagyunk. Soha ne felejtsük el ezt! Ez az igazi örömhír.
Sőt az apostol egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy a Krisztus hatalmas velünk szemben. Velünk az Isten. És sokszor úgy van velünk az Isten, hogy velünk szemben indul érettünk. Amikor túlléptük a határokat, akkor Urunk megállít, figyelmeztet bennünket, mert jót akar nekünk.
*
A felolvasott Igében, annak kezdő soraiban, azt hallhattuk, hogy megszólítja az apostol a korinthusiakat: MIVEL KERESITEK ANNAK BIZONYSÁGÁT, hogy általunk az a Krisztus szól, aki nem erőtlen, hanem hatalmas veletek, veletek szemben, közöttetek.”
Keresni ezt a bizonyosságot.
Most különösen ezek az idők adattak nekünk.
Isten azért ad próbatételes időket, hogy keressük ezt a bizonyosságot.
Nagy ajándék keresni ezt a bizonyosságot.
Aki keresi ezt a bizonyosságot, abban már az Isten Lelke munkál.
De nem elég folyton csak keresni, egyszer bizonyosságra kell jutni.
Egyszer meg kell állapodni! Hitre kell jutni!
Ennek a bizonyosságnak az a lényege, hogy megtértünk, hogy felébredtünk, hogy hitünkben megerősödtünk, hogy elindultunk az Isten útján, hogy hazaértünk: Megtaláltuk a bizonyosságot.
Keresni, és aztán bizonyosságra jutni… Majd ezzel a bizonyossággal vallani, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (János 10,6).
Egy nagyon egyszerű példával érzékeltetve, a bizonyosság, a bizonyosságra találása azt jelenti, mint amikor az ember elindul egy hosszú útra, és aztán a kellő időben hazaérhet. Olyan jó megérkezni a védelmet, biztonságot adó otthonba, a családba, a szeretteink közé. Ismét el kell majd mennünk otthonról, meg odahaza is sok a feladat; de ha útnak indulunk, akkor tudjuk, hogy van otthonunk.
Teológiai értelemben, igei értelemben ez a bizonyosság azt jelenti, hogy van hazánk, van mennyei hazánk, van megoldása az életünknek, van Megváltónk, van Jézus Krisztusunk.
Ettől kezdve nem lehet azt kérdezni, hogy ki által szól a Krisztus és ki által nem szól! Ettől kezdve nem az a kérdés, hogy mely gyülekezetben, mely lelkész által szól, vagy nem szól az Ige! Mert nekünk az a feladatunk, hogy a magunk helyén, imádsággal, az Igére figyelve, saját lelkipásztorunkra figyelve, halljuk meg Jézus Krisztus szavát, és fedezzük fel azt a csodát, hogy általunk is szól az Úr! Mert pontosan erről beszél az apostol.
*
ÁLTALUNK IS SZÓL AZ ÚR.
Minden keresztyén bizonyságtétel csodájára mutat rá itt Isten Igéje.
Általunk is szól az Úr, minden hívő emberen keresztül szólhat az Úr.
A gyarló szavaink Isten evangéliumává, Jézus Krisztus erős, megváltó beszédévé lehetnek.
Ez a keresztyén bizonyságtétel csodája.
Ennek a bizonyságtételnek van felelőssége is.
Ezekben a napokban különösképpen fontos, hogy Jézus Krisztusra mutassunk, Őróla szóljunk, abban a helyzetben, amiben vagyunk.
Ne elsősorban a helyzetről beszéljünk, kell arról is beszélni, hanem a helyzetben Jézus Krisztusra mutassunk. Ahányszor beszélünk a helyzetről, annyiszor kell szólni a mi megtartó Jézus Krisztusunkról.
Ez a bizonyságtétel csoda. Ez a bizonyságtétel felelősség: Krisztusról szólni.
És ez a bizonyságtétel vigasz.
Velünk van az Isten!
Erőt ad a mi élő Urunk, megtart bennünket, megvált minket.
Áldott legyen ezért a mindenható Isten.
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. március 29.
Online videóáhítat a koronavírus-járvány miatt.
2Korinthus sorozat 39.
13. hét – Böjt ötödik vasárnapja.
Az igehirdetésre készülő, ahhoz kapcsolódó, meditatív gondolatok:
[1] Milyen bizonyítékot akar az ember? Nagy dolog az emberi tudás, Isten ajándéka a tudomány. Ugyanakkor olyan gőgössé tett bennünket, amellyel azt gondoltuk, hogy mindent megragadhatunk racionálisan, és mindent a kezünkben tartunk. Most pedig egy vírus térdre kényszeríti az egész önhitt és Isten-félelem nélküli világot, megállít mindent, fenyegeti az életet, bedönti a gazdaságot, lerombolhat mindent, amit felépítettünk. Milyen bizonyítékot akarunk. Még mindig úgy gondoljuk, hogy mindent a kezünkben tartunk?
Textus / Lekció: 2Korinthus 13,3
Igehirdető: Steinbach József