(1) Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!”
(2Korinthus 13,1)
Az apostol szavaival köszöntünk mindenkit: Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.
Kedves Testvéreim! Virágvasárnapi istentiszteletünk kezdetén magasztaljuk a mi Urunk Jézus Krisztust, a mi Királyunkat, énekelve a 66. zsoltárt, annak 1–2. és 4. verseit; az 1. vers így kezdődik: „Örvendj egész föld az Istennek”.
„Örvendj, egész föld, az Istennek, / És énekelj szép zengéssel! / Nagy dicsőségét szent nevének / Mindenek dicsérjék széjjel. / Mondjátok ezt az Úr Istennek: / Csudálatosak dolgaid, / Erősséged nagy, Hozzád esnek / Hízelkedvén ellenségid.
A te isteni felségedet / E földön mindenek áldják, / És dicsőséges szent nevedet / Énekléssel magasztalják. / Jertek, és ezt jól meglássátok, / Minden jól ide figyelmezz: / Istennek mily csudálatosak / Dolgai az emberekhez.
Áldjátok a mi Istenünket, / E földön minden emberek, / Dicsérjétek az Ő szent nevét / Nagy zengéssel, minden népek. / Mert életünket Ő megadá / Az Ő nagy kegyességéből, / Lábainkat meggyámolítá, / Oltalmazván eleséstől.”
Ámen.
A mi segítségünk, virágvasárnapi istentiszteletünk megáldása, megszentelése jöjjön Istentől, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök és igaz Isten.
Ámen.
Imádkozzunk!
Élő Istenünk! Magasztalunk Téged most is! Köszönjük Teneked, hogy elküldted érettünk egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust. Valljuk, hogy Ő az Úr. Valljuk, hogy Ő az életünk örökkévaló Királya, az egyetlen Király, aki megváltó szeretettel szeret bennünket. Olyan áldott bizonyosság tudni, hogy Ő, mint Király, Úr mindenek felett: Ő az élet és a halál Ura; az egyház és a világ Ura; a múlt, a jelen és a jövendő Ura; Ő Úr a halál, a bűn felett és a gonosz hatalma felett is. Köszönjük, Urunk, hogy eljöttél érettünk! Köszönjük, hogy Teelőtted állhatunk meg ezen a vasárnapon is.
Leborulunk előtted Jézus Krisztus, életünknek Ura és Királya. A Te megtartó kegyelmedre hagyatkozunk, mi gyarló, törékeny, esendő emberek; és kérünk, hogy Te emelj fel bennünket!
Jöjj közénk, Urunk, Szentlelked által! Áldd meg istentiszteletünket e rendkívüli körülmények között is, hogy megszólaljon az Ige mindazok számára, akik odahaza házi, családi, kis gyülekezeti körben hallgatják Isten Igéjét. Teremtsd meg Urunk, Igéd és Lelked által, a Teveled és az egymással való boldog közösséget.
A mi Urunk, Jézus Krisztusért, a mi Királyunkért kérünk, élő Istenünk, halld meg imádságunkat és áldd meg istentiszteletünket!
Ámen.
Kedves Testvérek, virágvasárnapot ünneplő Testvéreim!
Hallgassuk meg Isten Igéjét, amelynek alapján a virágvasárnapi evangéliumot szeretném hirdetni előttetek, ahogy az megírva található a soron következő igerészben, a Korinthusi második levél magyarázatát folytatva, a 13. fejezet 1. versében ekképpen:
„Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!”
Ámen.
Kedves Testvérek, az Úr Jézus Krisztusban!
Virágvasárnap beteljesedett a prófétai ígéret, amelyre hivatkozik is Máté evangéliuma, a virágvasárnapi események leírásánál.
Virágvasárnap beteljesedett Ézsaiás és Zakariás próféciája, amit röviden így fogalmazhatunk meg, Máté írása szerint: „Íme, királyod jön hozzád!” (Máté 21,5)
Most virágvasárnap, a Korinthusi második levél magyarázatát folytatva, a felolvasott, soron következő igevers is virágvasárnap evangéliumát szólaltatja meg közöttünk.
Ugyanazt hirdeti ez az igevers, amit a próféta megígért, amit Máté írása szerint ismerünk: „Íme, királyod jön hozzád!”
*
Az apostol így fejezi ki, a felolvasott igevers szerint, ezt az üzenetet, megszólítva a korinthusiakat: „Most, harmadszor is készülök elmenni hozzátok…”
Mit jelent ez a virágvasárnapi üzenetre nézve?
Az apostol, Jézus Krisztus evangéliumát, A KIRÁLY KRISZTUST ÉS ANNAK ÜZENETÉT HIRDETTE A KORINTHUSIAK ELŐTT, HARMADSZOR IS.
Az apostol küldetése az volt, hogy szerte a világban hirdesse az evangéliumot.
Azt apostol azt hirdette, hogy életünknek örökkévaló, szerető Királya van.
Ezt a király Krisztust hirdette Korinthusban, és hirdette a föld végső határáig.
Gondoljunk csak bele abba: mit jelent az, hogy életünknek Királya van, a Jézus Krisztusban?
A Heidelbergi Káté, hitvallásunk 31. kérdés-feleletét hozom ide: „Jézus Krisztus örökkévaló Királyunk, aki Igéjével és Lelkével kormányoz minket és a megszerzett váltságban oltalmaz és megtart.”
De jó ezt hallani ezekben az időkben: örökkévaló, minket szerető Királyunk van Jézus Krisztusban, aki Igéjével és Lelke által oltalmazza és megőrzi a mi életünket.
Olyan Királyunk van, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18).
Mi az Ő tulajdonai vagyunk (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet).
Amikor az apostol meglátogatta a korinthusiakat – először, másodszor, és most is, amikor harmadszor készül elmenni hozzájuk, a király Krisztus üzenetével –, akkor ezt a Krisztust vitte és viszi; ezt az örömhírt: Életünknek örökkévaló, szerető, megtartó, oltalmazó, megváltó, hatalmas Királya van.
Így jöhetett létre a korinthusi gyülekezet.
Majd a levelek által és a személyes látogatások során – immár most harmadszor – így erősödhetett hitében a korinthusi gyülekezet.
Mert újra és újra szükségünk van arra, hogy halljuk az Igét, az evangéliumot, és hitünkben erősödjünk, abban megújuljunk.
Ez volt az apostol szolgálata, a király Krisztus hirdetni, újra és újra, „kifelé” és „befelé”, „távolban” és közelben”; távolban is szentlelkes közelséggel és személyességgel.
Az apostol szentlelkes küldetése volt ez: a föld végső határáig vinni ezt az örömhírt (Cselekedetek 1,8): „Íme, jön a mi Királyunk hozzánk, a mi örökkévaló Királyunk, megváltó szeretetével! Itt van ez a Király, miénk ez a Király! Értünk, velünk van ez a Király!”
Az apostol missziói szolgálatának jellemzője ez: a föld végső határáig vinni az evangéliumot, hiszen Isten a világ Ura is; majd visszatérni a már meglévő gyülekezetekhez. Az apostol hirdette egy adott helyen az evangéliumot, Jézus Krisztus eljövetelét, jelenlétét, Jézus Krisztus királyságát. Majd aztán továbbment, és az adott gyülekezetekkel levélben tartotta a kapcsolatot.
Tehát az apostol egyrészt a föld végső határáig hirdette az Igét, a „kívülállók” felé, aztán visszatért egy adott gyülekezetbe, és „befelé” pásztorolta azokat a gyülekezeteket. Ez volt a páli misszió szívverése. Egyszerre „kifelé” hirdetni az evangéliumot, és a meglévő gyülekezeteket „befelé” pásztorolni; ezeket újból és újból megerősíteni az örömhírben, hogy életüknek Jézus Krisztus az örökkévaló Királya, mindenkor.
Ezért készül a korinthusiakhoz, most már a harmadik alkalommal is, hogy újra megerősödhessenek ebben a bizonyosságban, ebben az örömhírben.
Igen, a páli missziónak ez volt a lényege, ez volt a szívverése. „Kifelé” is hirdetni az evangéliumot, és „befelé” is pásztorolni. Az apostol levélben tartotta a kapcsolatot, amikor távol volt az egyes gyülekezetektől, de mielőbb törekedett a személyes kapcsolatra. „Kifelé” is és „befelé” is hirdetni kell az evangéliumot. Távolról is, és mielőbb személyesen, mert a személyes kapcsolatnál nincs több és nincs nagyobb ajándék. Ezt most tanuljuk igazán, ezekben a nehéz időkben; a virtuális valóság minden áldását élvezve, most még inkább tanuljuk ezt.
Ám, amikor távol volt az apostol az egyes gyülekezetektől, akkor a levelei, Isten Lelke által személyessé lettek.
Isten Igéjére figyelve, az Ő Lelke által, most is megtörténik ez a csoda. Hiszem, hogy mi most ezekben a rendkívüli időkben, amikor az interneten keresztül, meg különböző kommunikációs csatornákon keresztül tarthatjuk a kapcsolatot egymással; igen, akkor is átéljük ezt a csodát. Noha távol vagyunk egymástól, Isten Igéje és Lelke által mégis testvéri közösségben vagyunk egymással. Vagyis a távolság közelséggé lesz, személyessé lesz, a Krisztussal és egymással való közösségben.
Mekkora ereje volt az erőtlen apostolnak, a király Krisztus hirdetésére! (2Korinthus 12,9)
Lám, az akkori utazási viszonyok között is, harmadszor is készült elmenni Korinthusba.
Noha szemére vetették az apostolnak, hogy késett! Az apostolt bántották, kegyetlenül meggyötörték a korinthusiak, az apostol minden, értük odaszánt igyekezete ellenére. Ám, az apostol mégis, harmadszor is igyekezett Korinthusba menni, meglátogatni az ottani gyülekezetet.
Az apostol szentlelkes erővel végezte a szolgálatát, hogy Jézus Krisztus királyságát közel vigye az emberekhez, a gyülekezetekhez, betöltve ezzel szolgálatát.
*
Amikor az apostol harmadszor is készült elmenni Korinthusba, hogy ebben az örömhírben újra megerősítse a korinthusiakat, akkor AZT A KRISZTUST VITTE HOZZÁJUK, AKI VALÓBAN ÚR ÉS KIRÁLY, EGYSZER ÉS MINDENKORRA.
Szinte összecsengenek a számok, és kiemelik az evangéliumot: Nekünk, embereknek, újra és újra – háromszor és harmincháromszor, azaz életünk végéig – meg kell erősödnünk abban az Úrban, aki egyszer és mindenkorra, örökkévaló király.
Álljunk meg itt egy pillanatra, mert virágvasárnapon ez igazán fontos üzenet!
Jézus Krisztus Király, mindeneknek Ura, ahogy az imádságban elmondtuk: Ő az Úr élet és halál felett; Ő az Úr a bűn felett és a gonosz hatalma felett. Ő az egyház és a világ Ura, mindeneknek Ura!
Ahogy az apostol újból, harmadszor is, készült elmenni Korinthusba, ebben átvitten ott van maga az evangélium: Isten, Jézus Krisztusban, eljött közénk, egyszer és mindenkorra, mint örökkévaló Király!
Eljött közénk a világ Királya, egészen valóságosan, személyesen.
Láttuk az Ő dicsőségét! (János 1,14)
Ő egészen személyesen itt volt, itt van, és mindenkor itt lesz közöttünk.
Isten eljött hozzánk, értünk, akik a halál árnyékának völgyében sóhajtozunk vagy dühöngünk.
Jézus Krisztus, a király, azért jött el közénk, hogy rámutasson az emberlét állapotára.
Ez nagyon hangsúlyos.
Jézus Krisztus azért jött el közénk, hogy rámutasson az emberlét törékenységére és gyarlóságára.
Boruljunk le a király előtt, elismerve az Ő hatalmát, beismerve a magunk kicsinységét!
De Jézus Krisztus azért is jött, hogy rámutasson arra a megoldásra, amit egyedül csak Ő ajándékozhat nekünk.
Boruljunk le Őelőtte, hogy Ő felemelhessen bennünket!
Jézus Krisztus királysága – királyságának nagysága, hatalma és dicsősége – éppen akkor látszik a leginkább, amikor Ő, testi szemekkel a leggyengébbnek tűnik: a golgotai kereszten, ahol megváltott bennünket, ahol a mi halálos erőtlenségeinket elhordozta; hogy aztán feltámadjon a halálból, legyőzve a halált.
Ő eljött érettünk, egészen személyesen, hogy rámutasson az emberlét állapotára, és ugyanakkor rámutasson az egyetlen megoldásra, az emberlét megváltására.
Jézus Krisztus, a király eljött, és ránk mutatott.
Olyan Királyunk van, aki eljött és aki visszajön értünk, és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét.
Megnyugtató tudni: bármilyen helyzetben vagyunk is, igazából ebben a várakozásban vagyunk.
Minden nyomorult helyzet is áldott helyzet: az Úr várása; annak várása, aki már eljött.
Amikor Ő, mint király, eljön majd ítélni, akkor az Ő ítélete, az Isten népe számára, kegyelem. Mert az ítélet, hitben járva, azt jelenti, hogy az Isten eredeti gondolata szerinti üdvösséges rend helyreáll; az a rend, amiben egyedül teljesedhet ki ez az emberi élet.
Minden térd meghajlik majd az Úr előtt (Filippi 2,10)
Milyen nagy kegyelem, hogy mi már most leborulhattunk Őelőtte.
Jézus Krisztus eljött, ránk mutatott, visszajön, és már itt van közöttünk.
Most is, személyesen átéljük az Ő jelenlétét, Igéje és Lelke által, hitünk által.
A távolság közelivé lesz.
Aztán Ő majd visszajön, és teljessé teszi rajtunk azt, ami még töredékes, ami még fogyatékos.
Eljött, akit vártunk, az örökkévaló, minket szerető Király, hogy rámutasson az életünk alapvető bajára, és megoldást adjon; majd visszajön és teljessé teszi rajtunk ezt a csodát; addig pedig személyesen itt van közöttünk, hit által.
Eljött, akire vártunk, az a Krisztus Király, akiben nem fogunk csalódni; akinek a hatalma megváltó szeretet.
Ő az egyetlen Király, az egyetlen hatalom, aki nem visszaél ezzel a hatalommal, hanem –amint megvallotta a Heidelbergi Káté – Igéjével és Lelkével oltalmazza és megőrzi a mi életünket.
*
ARRÓL A KRISZTUSRÓL, ARRÓL A KIRÁLYRÓL VAN SZÓ, AKI AZ Ő TANÚIVÁ TESZ BENNÜNKET.
A felolvasott Ige gondolatmenete is így folytatódik, utalva igeversünk második tagmondatára: két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.
Ez eredetileg Pál intéseként hangzott el, a korinthusiak felé, az ottani perlekedésekre, viszályokra, azok rendezésére utalva.
Tehát ennek az igeversnek eredetileg jogi értelme van: két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.
De gondoljunk arra, e sorokat olvasva, hogy Isten, a Lélek által Jézus Krisztusról tanúskodott és tanúskodik ma is, mint örökkévaló királyról.
Isten teszi előttünk, számunkra királlyá Jézus Krisztust.
Amíg ez a csoda meg nem történik, addig önmagunkat, a nagy „én”-t tartjuk királynak.
Isten Lelke teszi bizonyossá számunkra azt, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Király; Ő a világ megváltója és mindeneknek Ura.
Isten tanúskodik Jézus Krisztusról, mint Királyról, minden igehirdetésben, minden szolgálatban.
Belesorvadunk az élet sok királyának kakaskodásába – minket is ideértve –, ha ez a tanúskodás nem történik meg előttünk, közöttünk…
Belegondolok ebbe a tagmondatba, annak hátterébe, hogy a korinthusiak ott a keresztyénség hajnalán is mennyit perlekedtek egymással, pártoskodtak; mennyi viszályuk, feszültségük, kegyességi harcuk volt…
Aztán belegondolunk abba, hogy Krisztusunk, Királyunk van. Az Ő színe előtt megállva minden e-világi feszültségünk, perlekedésünk, hétköznapi harcaink – hadd mondjam így, gyarló „tyúkpereink” – semmivé válnak.
Amikor felragyog előttünk a Krisztus, amikor az Isten tanúskodik arról a Krisztusról előttünk, aki Úr még a halál felett is, akkor mindent másként látunk; akkor egyszerre átrendeződik a világ, és a korábbi dolgainkat elvetjük, kárnak és szemétnek is ítélhetjük (Filippi 3,7).
Amikor Isten „igazolja” előttünk Jézus Krisztus királyságát, amikor újjászületünk, amikor megtérünk, amikor felébredünk, amikor rádöbbenünk újból erre a csodára, amikor az Isten Lelke újból megelevenít bennünket; akkor ezek a hétköznapi csatározások átértékelődnek, semmivé válnak; minden örökkévaló távlatot nyer; akkor az Isten békessége költözik a szívünkbe (Filippi 4,7).
Isten azért tanúskodik Jézus Krisztusról, az örökkévaló Királyról, hogy minket is az Ő tanúivá tegyen, hogy elküldjön bennünket az Ő szolgálatára.
Isten tehát Jézus Krisztusról tanúskodott, hogy aztán bennünket is az Ő tanúivá tegyen ebben a világban.
Kiáltsunk fel, a virágvasárnapi sokasággal együtt: „Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében!”
Urunk, Istenünk, segíts meg bennünket, könyörülj rajtunk!
A „Hozsánna” ezt jelenti; ez a kifejezés, ez a kiáltás valójában egy könyörgés: „Segíts meg bennünket, Urunk, hogy mindenkor, ezekben a nehéz időkben különösképpen a Te tanúid lehessünk, ebben a világban!
Az örökkévaló Király tanújának lenni szilárd bizonyosság, hiszen az Ő kezében biztonságban van az életünk!
Ő örömöt és reménységet ajándékoz mindannyiunknak; mindazoknak, akik Őbenne bíznak.
Ő jön.
Ő ránk mutat: „Enyém vagy!”
Ő itt van! Ő ilyen körülmények között is velünk van, Igéje és Lelke által, közösséget teremt közöttünk, örömre hangol bennünket; hogy mi is, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, a mi Királyunknak a tanúi lehessünk, ebben a világban, most különösképpen.
Ő visszajön értünk, csak hűséggel maradjunk meg ebben a szolgálatban!
Ebben áldjon meg bennünket a mi Királyunk!
–
Kedves Almádi és Fűzfői Testvérek!
Nagyon hiányoztok, imádságos szeretettel gondolunk mindenkire!
Közben szívünk hústábláira írjuk az Igét, annak üzenetét!
„Íme, Királyod jön hozzád!”
Ez a virágvasárnapi üzenet, az igemagyarázati rendünkben soron következő igevers alapján így szólalhatott meg előttünk: „Most harmadszor megyek hozzátok; két, vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!”
Jézus Krisztus, a mi Királyunk, oltalmazza és megtartja a mi életünket, egyszer és mindenkorra.
Ő újból és újból eljön hozzánk, hogy megtartson bennünket ebben a bizonyosságban életünk utolsó percéig. Ő kézbe vesz minket, mint egy áldott Mester a zongorát, felhangol és mennyi dallamokat játszik.
Isten újra és újra tanúskodik előttünk, a mi megváltó Királyunkról, hogy mi is az Ő tanúi lehessünk ebben a világban, és Isten szeretete kézbe vegye általunk mások lehangolt életét…
Urunk!
Lehangolt zongora vagyunk!
Vedd kézbe életünket!
Hangolj fel!
Áldott Mester, játszd általunk a mennyei zenét!
Ámen
Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, aki Atyánkká lettél a Jézus Krisztusban! Köszönjük Teneked, hogy eljöttél, mint életünknek Királya. Köszönjük, Urunk, hogy egészen személyesen találkozhattunk Teveled, hogy láthattuk a Te dicsőségedet! Köszönjük, hogy rámutattál életünk valós állapotára, de nem hagytál bennünket ebben az állapotban, hanem adtál megoldást, adtál szabadulást. Köszönjük azt a reménységet, azt a bizonyosságot, hogy Te visszajössz és teljessé teszed rajtunk a megváltás művét. Köszönjük, hogy most is, e rendkívüli istentiszteleten is, Igéd és Lelked által, itt voltál közöttünk.
Urunk, Terád hagyatkozunk, aki örökkévaló szeretettel és sziklaszilárd hatalommal szeretsz bennünket, és igazgatod a mi életünket, aki oltalmazol és megtartasz. Jó tudni, hogy a Te rendelésed nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejünkről.
Köszönjük így is Urunk, az Igét, a találkozást Teveled és egymással. Urunk, Te járj előttünk, Te őrizz meg bennünket megtartó kegyelmedben!
Közbenjáró könyörgést mondunk e nehéz helyzetben egymásért. Könyörgünk a betegekért, a gyógyítókért, a döntéshozókért, a szolgálatban lévő testületekért; könyörgünk hazánkért, a világért, az evangélium szolgálatért!
Urunk, Istenünk ne vond meg tőlünk kegyelmedet! Köszönjük, Urunk, azt a bizonyosságot, amellyel egyedül Te ajándékozhatsz meg bennünket. Köszönjük, Urunk, hogy meg is ajándékoztál minket ezzel a bizonyossággal. Áldott légy ezért!
Dicsőség neked élő Istenünk!
Ámen.
Imádkozzunk, Rudolf Bohren imádsága alapján!
Urunk!
Időt kérünk,
bűnbánattal,
krisztusi kegyelmedbe kapaszkodva!
Te ajándékozol időt arra,
hogy hálát adjunk Teneked.
Te ajándékozol időt arra,
hogy dicsőítsünk Téged!
Te ajándékozol időt arra,
hogy tiszteljünk Téged!
Elveszítettük
a Tőled kapott időt…
Add nekünk újra az időt,
mint kegyelmi időt,
hogy ezentúl hitben éljünk azzal
a Te dicsőségedre, a mieink javára!
Urunk,
add nekünk újra a kegyelmi időt,
hogy ettől kezdve
Te játszhass életünk zongoráján,
mint örökkévaló Mester,
mennyei muzsikát,
sokak igaz gyönyörűségére!
Ámen.
Együtt mondjuk el a mi Urunk Jézus Krisztustól tanult imádságot!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Ámen.
Mindezek után, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek, a mi Atyánknak szeretete és a Szentlélek közössége legyen, maradjon mindenkor mivelünk.
Ámen.
Végül, istentiszteletünk zárásaként, a hallott Igére felelve, énekeljük a 464. dicséretünket, valamennyi vereseivel.
„Jöjj, királyom, Jézusom! / Szívem, íme, megnyitom. / A gonosztól óvj Te meg, / Meg ne rontson engemet.
Véreddel, mely el-kifolyt, / Mosd le rólam, ami folt; / Élet útját megmutasd, / Én meg nem találom azt.
Gyógyítsd meg sok nyavalyám, / Enyhíts szívem bánatán; / Kétség, gond ha gyötrenek, / Biztasd nádszál hitemet.
Van hatalmad rá, tudom, / Míveld, édes Jézusom: / Hit, remény és szeretet / Töltse be a szívemet.
A keresztet Te adod, / Adj hozzá alázatot: / Hordjam olyan csendesen, / Mint egykor Te, Mesterem.
Majd ha véget ér a harc / S megpihentetni akarsz: / megragadom jobbodat, / S mennyországod béfogad.”
Ámen.
Az ének után hallgassunk meg egy lelki éneket az új énekeskönyvből, amelyet a Művészetek Palotájában rögzítettek, az Egyesített Magyar Református Kórust halljuk, engedéllyel, fogadjuk és hallgassuk imádságos szeretettel: „Mint szarvas hűs forrásvízhez…”
Áldás, békesség, Istennek dicsőség!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. április 05. (Felvétel: 2020. április 2.)
Online videóáhítat a koronavírus-járvány miatt.
2Korinthus sorozat 41.
14. hét – Virágvasárnap.
Textus / Lekció: 2Korinthus 13,01 2Kor 41
Igehirdető: Steinbach József