(21) Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus! – vagy: Íme, ott van – ne higgyétek!
(22) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat.
(23) Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!
(24) Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
(25) és a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.
(26) És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.
(27) És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.
(Márk 13,21–27)
(Márk 13,21–23)
Jézus Krisztus visszajöveteléről szól ez az igeszakasz, amelyet a próféták így neveznek meg: az Emberfia eljövetele
Ugyanezt az üdvtörténeti eseményt az Apostoli Hitvallásban így valljuk meg: Lészen eljövendő…
Jézus Krisztus egyértelműen kijelentette nekünk, hogy az Ő visszajövetelének idejét senki sem ismeri: A napot és az órát senki sem tudja, még a Fiú sem, egyedül csak az Atya (Márk 13,32).
Éppen ezért mindig készen kell lennünk az Úr fogadására.
Korábbiakban már tisztáztuk, hogy a Jézus Krisztus születése és visszajövetele között valójában a végidőket éljük. A végidőknek mindig vannak jelei. Ezek a jelek készítenek bennünket Jézus Krisztus fogadására. Jézus Krisztus visszajövetelének vannak jelei, azaz előjelei, és Jézus Krisztus visszajövetelének vannak kísérőjelei. Az előjelekről volt szó az eddigi igehirdetésekben, és a mai igehirdetésben is egy ilyen előjellel foglalkozunk. A következő alkalommal már Jézus Krisztus visszajövetelének kísérőjeleiről lesz szó.
Amikor Kr. u. 70-ben lerombolták a jeruzsálemi templomot, akkor sokan azt gondolták, hogy mindennek vége, és eljött Jézus Krisztus visszajövetelének ideje.
Jézus Krisztus azonban hangsúlyozta, hogy a jeruzsálemi templom lerombolása is csak egy jel a többi között, amely készíti népét az Ő visszajövetelére.
Sőt, Jézus ehhez kapcsolódóan még egy jelet említ az Ő visszajövetele kapcsán. Erről lesz ma szó ebben az igehirdetésben a felolvasott igeszakasz alapján: akkor majd hamis krisztusok, hamis próféták támadnak, meg sokféle hamisság, itt is, ott is, mindenütt (21).
Ezek is jelek, készítve bennünket az Úr fogadására.
*
HAMIS KRISZTUSOK TÁMADNAK (21–22).
Mit jelent ez: hamis krisztusok, hamis messiások és hamis próféták támadnak? Megpróbáltam csoportosítani, hogy mit jelent ez a hamis messianizmus.
Létezik hamis vallási messianizmus.
Ezen a földtekén minden vallást kísért az, hogy a hamis vallási messianizmus bűnébe essen, hamis megváltóként tündököljön.
Minden vallást fenyeget ez a veszély: azokat is, amelyek direkt, önmagukat hirdető, misszionáló vallások; és azokat a vallásokat is, amelyek indirekt módon folytatnak missziót, azaz a passzivitásukkal, a puszta jelenlétükkel akarják felhívni magukra a figyelmet, mert rájöttek arra, hogy igazából a passzivitás egy igen hatékony aktivitás. Bizony tapasztaljuk is, hogy a nem misszionáló keleti vallások iránti igény fokozódott a nyugati társadalmakban… Ennek persze számos oka van.
Minden vallás akkor lesz hamis messiássá, hamis krisztussá, ha azt kezdi el hirdetni magáról, hogy csak náluk van az igazság, a megoldás, a paradicsom.
Minden vallást fenyeget ez a kísértés.
De még tovább lépek, saját magunkra figyelve. A kereszténységet is fenyegeti az a veszély, hogy hamis krisztussá, hamis prófétává legyen. Ez a hamis keresztyén messianizmus, amikor a felekezetek és a különböző felekezeteken belüli kegyességi irányzatokat az a kísértés keríti hatalmába, amelynek engedve azt hangoztatják: csak mi vagyunk a krisztusiak, csak a mi közösségünk követi igazán a Krisztust; csak mi vagyunk az út Krisztusig; miközben észre sem veszik, hogy igazából már saját magukat teszik a Krisztussá, így hamis krisztussá válnak.
Az ilyen lelkület gyakran hangoztatja: Csatlakozz a mi közösségünkhöz, a mi csapatunkhoz, és akkor majd tied lesz az üdvösség. Kimondva, vagy sugallva pedig hozzáteszik: Ha pedig nem hozzánk tartozol, akkor el fogsz kárhozni.
A hamis prófétaság azt is jelenti – amely szintén nagy kísértése az Isten népének –, hogy nem az evangéliumot, nem Jézus Krisztust éli és hirdeti, hanem még az Urat emlegetve is önmagát képviseli, nem hiteles, sokat beszél és mellébeszél, nem mutat rá bátran arra, amit az Isten megítélt, de nem tud reménységgel biztatni sem. Ha int, abban a saját érdekei és indulatai feszülnek, vigasztalásában pedig nyomorúságos vigasztaló, miként Jób barátai is azok voltak. Szólunk még erről… (Jób 16,2)
Nem kell különösképpen magyarázni, hogy ez nem más, mint az az eltévelyedés, amiről Jézus Krisztus beszél: Vigyázzatok, hamis krisztusok és hamis próféták támadnak (22).
Ma különösen tapasztaljuk az úgynevezett hamis világi messianizmus jelenlétét is.
A világi messianizmus azt hirdeti, hogy mi, emberek, az Isten nélkül is, bármire képesek vagyunk.
Ismerjük az erre utaló jeleket – én most nagyon leegyszerűsítem ezeket, de tele van velük a világ. Gondolkodj pozitívan, csak az örömöket lásd, és akkor minden rendben lesz! Akard, és sikerülni fog, meg tudod csinálni! Ezekhez a felszólításokhoz különböző technikákat is ajánlanak.
Természetesen a pozitív gondolkozás, az akarat, a különböző technikák fontosak lehetnek, csakhogy a Biblia ezeket nem így nevezi. Ha mindent az Úrtól várok, Őbenne bízva, akkor valóban megtelik az életem örömmel, reménységgel, az isteni jóra való akarással és igyekezettel. Istenben bízva az Ő megváltó kegyelmére hagyatkozunk, az Úr nélkül pedig az önmegváltás kísértésébe estünk.
Tehát az utolsó idők sok jele között az egyik az, hogy hamis krisztusok, hamis próféták támadnak, itt-ott, mindenütt; és a hamis vallási, a hamis keresztény, a hamis e-világi önmegváltó messianizmus bűnébe esünk.
Szeretném aktuálisabbá tenni ezt az igeszakaszt, magunk felé, azaz a keresztyénség felé fordulva. Egészen konkrétan: Miként jelentkezik Isten népe körében ez a hamisság?
Az ökumenikus imahét most ért véget. Ézsaiás próféta könyve első fejezetének tizenhetedik verse alapján az ökumenikus imahéten végig arról volt szó, hogy a hamis istentisztelet bűne terhel bennünket. Ézsaiás próféta, mindjárt könyvének kezdetén, a hamis istentisztelet kritikáját szólaltatja meg: miszerint eljövünk ide a templomba, az Isten házába, itt felemel bennünket a mi Urunk, és mennyei világának jóságával ajándékoz meg bennünket; ám amikor kilépünk a templomból a hétköznapokba, akkor bedarál bennünket az élet, és azonnal elfeledkezünk a béketűrésről, a békességszerzésről, a szeretetről, a reménységről, és uralma alá kerít bennünket az indulat és az agresszivitás.
Ézsaiás próféta arra mutat rá, hogy fájdalmas ellentét feszül az istentisztelet és az életünk között, és az istentisztelet nem folytatódik az élet istentiszteletében. Ézsaiás próféta keményen fogalmaz, amikor azt mondja – ezzel kezdi prófétai könyvét, és Isten szól általa –, hogy kiáltó ez az ellentét. Így szól az Úr – hangsúlyozza Ézsaiás –: Nem tűrhetem együtt a bűnt és az ünneplést; utálom, fáraszt elviselni, hogy az istentisztelet nem folytatódik az élet istentiszteletében; ezért mosódjatok, tisztuljatok, távoztassátok gonosz tetteiteket előlem; ne tegyetek rosszat; tanuljatok jót cselekedni; törekedjetek az igazságra, az irgalmasságra, a hűségre, egymás védelmére és segítésére! Ézsaiás próféta arra buzdít, hogy az istentisztelet folytatódjék az élet istentiszteletében, ne tátongjon óriási szakadék, ellentmondás a kettő között, mert akkor ránk is érvényes Jézus Krisztus kritikája, miszerint hamis krisztusokká, hamis prófétákká torzultunk, hamisakká lettünk, mint Isten népe a hamis istentiszteletében.
Megalázkodik bennem a lélek, mert engem is hányszor bedarál az élet. Rólam szól ez az Ige!
Fáj nektek az az ellentét, amelyről Ézsaiás szól? Fáj nekünk, hogy az istentisztelet szentsége és emelkedettsége nem folytatódik az életünkben? Bizony, olyan sokszor gyengék vagyunk az élet istentiszteletét élni a hétköznapokban. Ez is egyfajta hamisság. Erről is szó van a mai igeszakaszban, Jézus Krisztus intésében.
De még általánosabb szintre szeretném emelni az üzenetet.
Fáj-e nekünk mindaz a hamisság, ami terheli ezt a világot? Tudunk-e sírni a sokféle hamisság felett? (Máté 5,4) Van-e ezekre szemünk, látjuk-e a hamisságot?
Mi a hamis? Ami nem jó, ami árt, megnyomorít, halált okoz, éppen ezért az Isten eredeti szándéka szerint nem igazi, nem valódi… Néhány egyszerű példát mondok a hamisságra, gondoljuk tovább az említett képeket!
Sok áldása van a virtuális világnak, de még több nyomorúságot okoz, gyakran árt, megnyomorít, miközben nagy kérdés, mennyire igazi ez a világ, mennyire valódi…
A napokban meg akartam nyitni egy tíz évvel ezelőtt nagy fáradsággal megírt tanulmányt, de az egykori word-dokumentumot már nem képes megnyitni a program, hibákat jelez. Segít, vagy árt? Igaz, valódi, vagy hamis valóságról beszélünk? Ha nem nyomtattam volna ki annak idején ezt a tanulmányt – mert a papír már bizonyított –, akkor eltűnt volna a semmibe.
Hasonló példa az online világból: a klasszikus zenei műveket letöltöm a telefonomra egy előfizetett program segítségével – tehát kifizettem a terméket –, ám egyszerre csak megváltozik a felület, és a megvásárolt klasszikus zenéket már nem tudom újból előhozni. Persze idővel, fáradsággal, szakemberrel, költséggel mindez orvosolható lenne; de sem idő, sem erő, sem kedv, sem szakember nem áll rendelkezésre. De jó a „hamis” ellenében ilyenkor elővenni a nagy klasszikus bakelitlemezgyűjteményem egy-egy darabját, boldogság a megfogható korongot ráhelyezni a lemezjátszóra, fölé helyezni a hangszedő kart, és elindítani a zenét. Még azt a csodát is tapasztalom, hogy kiszámítható időn, huszonöt percen belül pontosan tudom, hogy mit hallok, és nem kever be nekem az eszköz harsány reklámokat, vagy végtelenítve mindenféle más zenét. Mi az igaz, mi a hamis?
Persze ezek a „leggyengébb” példák a hamisságra.
Említhetném a kommunikációt: mit kommunikálunk, mit hangsúlyozunk, milyen optikából szemléltetjük a világot, mit láttatunk, mi rejlik valójában mögötte? Miként kommunikálunk egymás szemébe nézve és közben mit gondolunk, vagy mit írogatunk a virtuális, közösségi felületeken? Milyen kommunikáció zajlik egyházban, hazánkban, világban, közéletben?
A hamisság rettenetes példáira most szándákosan ki sem térek, amelyektől hemzseg az online és a valós világ egyaránt…
Látjuk-e a hamisságot? Észrevesszük-e mindenekelőtt a bennünk lévő sokféle hamisságot: gondolatban, szóban, cselekedetben és mulasztásban? Ez már a bűnbánat része. Minden istentisztelet ezzel kezdődik.
Sokféle hamisság! Ezek mind-mind az utolsó idők jelei, amelyekről eddig szóltam, és amit Jézus Krisztus összegezve kijelent ebben az igeszakaszban: Hamis krisztusok, hamis próféták, hamis istentisztelet, sokféle hamisság terheli ezt a világot…
*
Elgondolkodtató az ezt követő tagmondat – folyamatában magyarázva az Igét –: A HAMIS KRISZTUSOK JELEKET ÉS CSODÁKAT TESZNEK (22).
Mit jelent ez, hogy a hamis krisztusok jeleket és csodákat tesznek?
A hamisság egyik kiáltó jellemzője, hogy mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet.
Mindenáron!
Ma már azt tapasztaljuk, hogy szinte mindenki fel akarja hívni magára a figyelmet. Persze egy belső körben áldott igény, a szeretetre vágyás igénye. De ha valaki mindenáron csak erre törekszik, minél szélesebb körben – és ez a szélesség végtelen –, akkor ott nagy baj van.
A hamisság jeleket és csodákat akar hagyni maga után; nem csendesen szolgál, hanem látványosan hatni akar, rajongó módon elkápráztatni, elámítani, a másikat infantilizálni, manipulálni, befolyásolni, rászedni.
Tele van ezzel a hamiskodó nyomorúsággal az életünk, az egyházban és a világban egyaránt.
Tudjátok, ebben a világban az a legnagyobb nyomorúság, hogy mindenki csodás jeleket akar hagyni maga után.
Ebbe pusztul bele ez a világ; nem csendesen és akár névtelenül a háttérben szolgálunk, abban a bizonyosságban, hogy Isten úgyis tudja neveinket (Lukács 10,20), hanem mindenáron csodás jeleket akarunk hagyni magunk után, mindenki kivétel nélkül; ki leplezetlenül, ki leplezetten.
Éppen ezért már semmire sem kapjuk fel a fejünket, már semmin nem csodálkozunk, a valódi csodákat és jeleket észre sem vesszük, mert alig van olyan történés és dolog, ami elérné az ingerküszöbünket. Ez a világ csodátlanítása, vagy ahogy a szociológusok szakmailag kifejezik ezt a jelenséget: ez a világ varázstalanítása. Annyira sok ugyanis az egyre harsányabb inger, hogy az egyik kiüti a másikat; így igazából már semmire nem figyelünk fel, a valóságos csodákat sem látjuk meg.
Tehát ahelyett, hogy mutatóujj lennénk, és semmi más nem látszódna belőlünk, csak a Jézus Krisztusra mutató mozdulatunk, inkább magunkra hívjuk fel a figyelmet. Hol van belőlünk Keresztelő János lelkülete: Annak – Jézus Krisztusnak – növekednie kell, nekem pedig alább szállnom? (János 3,30) Pedig legfeljebb csak a mutatóujjunk látszódhatna, rámutatva az egyetlen igaz jelre és csodára, Isten krisztusi szeretetére: a betlehemi csillagra, a Megváltó születésére; a keresztre, az Úr megváltó halálára; valamint a húsvéti üres sírra; erre a háromra, mint üdvösségünk pecsétjére.
Hamis krisztusok, hamis próféták támadnak, itt-ott, mindenütt; sokféle hamisság árasztja el a világot önmagát reklámozó, másokat rászedő jelekkel és csodákkal…
Ezután azt olvassuk, hogy ez a sokféle hamisság megtévesztheti – ha lehet – még a választottakat is (22).
Ha lehet…, akkor ez a sokféle hamisság elhiteti még a választottakat is.
Hadd hirdessem az evangéliumot: Isten nem engedi, hogy az övéit tartósan elhitesse bármiféle hamisság. Ha lehet, a gonosz hamissága megtévesztené még a választottakat is, de nem lehet. Isten szeretetétől senki sem választhat el minket (Róma 8,38–39; Filippi 1,6).
Isten választottai nem mehetnek el úgy ebből a világból, hogy ne a krisztusi igazság követei legyenek, minden hamisság ellenében. Az igazság pedig nem egy elvi, elméleti filozófiai fogalom, hanem esemény, szabadító történés, egy személy, maga Jézus Krisztus, aki az út, az igazság és az élet (János 14,6).
Ez egy boldog bizonyosság, nekünk szól: a választottakat nem hitethetik el hamis krisztusok, hamis próféták, sem semmiféle hamisság. Mi mindenkire reménységgel tekintünk, mint választottra. A többi az Úrra tartozik. De jó tudni, hogy Isten megváltó, óvó szeretete körbeöleli életünket.
Tehát sokféle jel előzi meg Jézus Krisztus visszajövetelét, hogy választottai egyre inkább készen legyenek az Úr fogadására.
Az egyik ilyen jel, hogy hamis krisztusok és hamis próféták támadnak itt-ott, mindenütt, sokféle hamisság hiteti ezt a világot, önreklámozó és másokat hitető jelekkel és csodákkal.
Ti magatok azonban – mondja az Úr az övéinek – ne legyetek, nem lehettek hamisakká!
*
Jézus Krisztus azt mondja: NE HIGGYETEK NEKIK! Ne higgyetek a hamis krisztusoknak, a hamis prófétáknak, és ne higgyetek semmi hamisságnak! (21; 23)
Áldott, üdvösséges jézusi figyelmeztetés ez: Vigyázzatok, én mindent előre megmondtam nektek (23).
Jézus nem azt mondja, hogy ne higgyetek, hanem azt hangsúlyozza, hogy ne higgyetek ezeknek, a hamis krisztusoknak, a hamis prófétáknak, a hitetőknek, ne legyetek ti magatok hamissá, vegyétek észre a sokféle hamisságot!
Jézus azt hirdette: Higgyetek Istenben, higgyetek énbennem! (János 14,1).
Értitek?
Az embereket krisztusi szeretettel kell szeretni; de mindenekelőtt nem emberekben bízunk, hanem az Istenben, Jézus Krisztusra tekintve.
Aztán az élő Istenben bízva nyílik meg a bizalmunk – mert bizalom nélkül nem lehet élni – a másik ember felé is.
Ne higgyetek a hamis krisztusoknak, higgyetek Istenben, mert csak Őtőle várva mindent van esélyünk a hamisság ellenében az igazságra, az új életre, az örök életre!
Csak az Úrtól várva van esélyünk a mennyei újra és jóra.
Kedves Testvéreim, nézzünk szembe a valósággal!
Őnélküle – Jézus Krisztus nélkül – nem megy (János 15,5).
Őnélküle nincs esélyünk: bedarál bennünket a hamisság.
Őnélküle nincs változás, ahogy erről is szó volt az ökumenikus imahéten.
Őnélküle csak a rosszra vagyunk hajlamosak, ezért kezdődik minden istentisztelet bűnbánattal. Ez nem túlzás, ez így van. Ezt meg kell bánnunk az Istennek.
Őnélküle minden marad a régiben: önzés, önérdek, önigazság.
Őnélküle a problémák újratermelődnek, csak más köntösben jelennek meg.
Csak Őáltala, Jézus Krisztus által adatik nekünk új élet és győzelem minden hamisság fölött!
Higgyünk Krisztusban, Őtőle várjunk mindent! Könyörögjünk a hitért! Imádkozzunk hitünk növekedéséért! Fohászkodjunk azért a csodáért, amit az istentisztelet kezdetén énekelve is imádkoztunk: „Új szívet adj, Uram, énnekem…”
Urunk, formálj bennünket egyre inkább krisztusi emberekké, hogy ne mi cselekedjünk, hanem Te mozdulj bennünk, Te szólj általunk! Add, hogy egyre inkább kiformálódjék bennünk a Krisztus (Galata 4,19), és Pál apostollal együtt elmondhassuk: élünk többé nem mi, hanem él bennünk a Krisztus! (Galata 2,20)
Csak Teveled győzhetünk a hamisság felett, Urunk, aki legyőzted a gonoszt is, aki feltámadtál (1Korinthus 15,20), és akinek adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18).
Egy egyszerű képpel szemléltetem ezt a fontos üzenetet, többször elmondtam már, de nem tudok jobbat. Olyan ez, mint amikor télen a polc mélyéről elővesszük a kesztyűt, amely egy élettelen posztó; ám ahogy beledugjuk a kezünket, és minden ujjunk megtalálja a varrott posztóban a maga helyét, egyszerre csak megelevenedik a posztó. Egyszerű kép, de értjük; kiformálódik bennünk a Krisztus, Ő vesz bennünk lakozást, Ő mozdul és szól, él bennünk.
Új szívet adj, Urunk, nekünk egyen-egyenként és a Te népednek, hogy megszabaduljunk minden hamisságtól, hogy igazán, egyre valóságosabban krisztusiak legyünk!
Teveled pedig, Urunk, krisztusi emberekként, egyre inkább készen legyünk a Te fogadásodra!
Urunk, formálj bennünket krisztusi emberekké, hogy készen legyünk a Te boldog fogadásodra, amikor Te váratlanul eljössz, hogy teljessé tedd rajtunk megváltó szeretetedet; és közben Te cselekedd, hogy addig is krisztusi emberként krisztusi módon lássuk ezt a világot!
Ide akartam megérkezni. Most talán ez a legfontosabb. Ebben az üzenetben szól hozzánk leginkább az evangélium.
Mert annyit küzdök azzal, kedves Testvéreim, hogy ezeket a nehéz és első olvasatra „leverő, nyomasztó, elkedvetlenítő” igeszakaszokat prédikálva mégis kihalljuk azokból az evangéliumot, az isteni megtartó és megváltó szeretet örömhírét; mert ezekben az igeszakaszokban is ott rejlik az evangélium.
Urunk, Istenünk, tégy bennünket krisztusiakká, tégy bennünket készekké a Te fogadásodra, és adj nekünk új szívet, megnyílt szemeket, hogy krisztusi módon lássunk.
Vagyis ne csak a hamisságot lássuk!!!
Persze, legyen szemünk a hamisságra, vegyük észre a hamisságot, a hamis krisztusokat és prófétákat; sírjunk, szomorodjunk meg a sokféle hamisság felett (Máté 5,4). Először mindig magunknál kezdjük a hamisság meglátását és megvallását, azaz a bűnbánatot.
De ne csak a hamisságot lássuk, hanem mindenekelőtt Isten krisztusi jóságát vegyük észre!!! Lássuk be azt, hogy Isten az élet Istene, a jóság Istene, ezért Isten alapvető szándéka az üdvösség munkálása minden hamisság és gonosz ellenében. Őneki van hatalma legyőzni a gonoszt, és le is győzte azt.
Ez a krisztusi látás az, ami reménységgel tekint mindenkire, hiszen Isten jóságos Lelke minket is újjáformált, és ezt mások életében is meg akarja és meg fogja cselekedni, miközben ebben a munkában Isten népét – bennünket – is fel akar használni.
Egyik énekünk zengi: Lásd mit tehet jóságos Lelke veled! (249. dicséret 4. verse)
Ne csak a hamisságot lásd, hanem mindenekelőtt azt az isteni jót fedezd fel, amit Isten kijelentett Jézus Krisztusban. Isten Lelke itt munkál ebben a világban. Ő nem hagyja hamisságban, pusztulásban, kárhozatban ezt a világot, hanem üdvözíti, újjászüli népét, és népe által sokakat.
Ezt az üzenetet is egy képpel szemléltetem.
Lásd, mit tehet Isten jóságos Lelke veled! Olyan ez, mint amikor rátekintek arra a kis hangversenyzongorára, amit még fiatal koromban a szüleinktől kaptunk öcsémmel. A zongora fontos egysége a klaviatúra. Abban a klaviatúrában ott rejtőzik egy ihletett Bach fúga, a „Wohltemperiertes Klavier” sorozatból, vagy ott lapul egy gyönyörű Mozart zongoraszonáta, de említhetném akár Beethoven „Appassionata” szonátáját, vagy Chopin egyik „Nocturne”-jét. Ha én ülök oda a billentyűzethez, akkor nem szólalnak meg ezek a művek. Ám ült már a zongoránk előtt zongoraművész is, aki megszólaltatta ezeket a darabokat. Bizony, ott rejtőznek ezek a darabok a zongoránk klaviatúrájában, csak nem mindegy, hogy ki játszik azon.
Urunk, Istenünk, Te, aki a mennyei krisztusi jóság szakavatott zongoristája vagy, Te vedd kézbe az életünket, Te játssz a mi életünk billentyűin, Te hozd elő a csakis Tetőled való mennyei jót újból és újból és egyre tisztább zengéssel a mi életünkből, hogy aztán mi is felüdíteni, felemelni, formálni tudjunk másokat, mint a Te áldott eszközeid, miként egy Chopin „Nocturne” is felüdít bennünket és sokakat!
–
Vigyázzatok, hamis krisztusok, hamis próféták támadnak a sokféle hamissággal terhelt világban, mint az utolsó idők jelei a sokféle hasonló jel között!
De soha el ne felejtsük, nem csak hamisságból áll a világ!
Isten Lelke munkál bennünk, közöttünk, általunk.
Lásd meg, mit tehet Isten jóságos Lelke veled, velünk, és miként formálhatja általunk –örök akarata és rendelése szerint – krisztusibbá ezt a világot!
Nem a hamisságé a végső szó, hanem az isteni, krisztusi, üdvösséges jó győzedelmeskedik – már győzedelmeskedett is –: Jézus Krisztus feltámadott!
Áldott ez az örömhír!
Ebből fakad a mi örök örömünk.
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2023. január 22.
Illusztráció: nincs
Vízkereszt utáni harmadik vasárnap
- hét.
Márk sorozat: 97.