(20) Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék Őt.
(21) Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.
(22) Elvitték Őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
(23) és mirhás bort adtak neki, de Ő nem fogadta el.
(24) Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
(25) Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
(26) Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
(27) Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
(28) És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”
(29) Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
(30) mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!
(31) Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
(32) A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
(33) Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
(34) Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
(35) Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja.
(36) Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye Őt?
(37) Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.
(Márk 15,20–37)
(Márk 15,26)
Ez már az ötödik igehirdetés Jézus megfeszítésének történetéről, Márk leírása szerint.
Tételről tételre, mozzanatról mozzanatra tárjuk fel itt az evangéliumi tudósítást, mert olyan gazdag üzenetekben.
Így érkeztünk meg, ezen a vasárnapon − amely az egyházi évben az „Ítélet vasárnap” elnevezést kapta −, ahhoz a szakaszhoz, amikor az evangélista arról a táblán szereplő feliratról szól, amelyet Jézus keresztjének tetején helyeztek el.
Bizonyára nem véletlen, hogy a mai napra került ez az igerész.
*
ELŐSZÖR HADD SZÓLJAK ERRŐL A TÁBLÁCSKÁN OLVASHATÓ FELIRATRÓL néhány fontos információt, mert ezeknek az információknak is pontos, személyes, minket megérintő, megszólító üzenete lehet.
Miért volt szükség erre a táblára és az azon szereplő feliratra?
Erre a táblára az elítélt bűnét írták fel, azt a konkrét vétket, amiért halálra ítélték.
Ezt a táblát abban a korban minden kivégzett nyakába odaakasztották, amint haladt a kivégzés helyére, vagy egy katona vitte ezt a táblát az elítélt előtt a menetben.
Nem tudjuk, hogy Jézus esetében, miként történt ez, de már a Golgotáig vezető úton sokak számára látható volt ez a felirat. A cél pontosan ez volt: minél többen lássák és olvassák ezt a táblát, az elítélt elleni vádpontot, mint konkrét vétket, amiért halálra ítélték. Jeruzsálemen áthaladva sokan olvasták ezt a feliratot. János evangélista megjegyzi, hogy a Koponya-hegy a városon kívül emelkedett, de egészen közel volt a lakott területhez, ezért sokan kimehettek a megfeszítés helyére, és szintén láthatták a feliratot (János 19,20).
Annak a ténynek, hogy Jézus a városon kívül halt meg, szintén teológiai jelentősége van. A Zsidókhoz írt levél emeli ki, hogy Jézus a kapukon kívül szenvedett és halt meg, ezzel is prófétai ígéretek teljesedtek be: Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül (3Mózes 16,27). Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által (Zsidókhoz írt levél 13,11−12).
Tehát mind a menet során a városban, mind a kivégzés helyén sokan láthatták ezt a feliratot, hiszen a Golgota hegye közel volt a városhoz. A római hatóság célja éppen ez volt: Sokakat elrettenteni a táblára leírt bűntől: Íme, ha ezt és ezt a vétket valaki el merné követni, annak halál lesz az ítélete. Így próbáltak rendet tartani a Római Birodalom területén, szigorral.
Mi volt a szövege a táblán szereplő feliratnak?
Persze a felirat tartalma a fontos, de először „csak felszínesen” magára a feliratra, annak szövegére figyeljünk, amely Jézus esetében a vád, a vétek megnevezését tartalmazta.
A táblán ez állt: A zsidók királya. Márk mindössze ennyit ír. Ezt a rövid, tömör fogalmazást adja hírül Lukács is (Lukács 23,38).
Valamivel bővebben fogalmaz a felirat szövegét illetően Máté evangélista, hozzáteszi ugyanis a név egy részét: Ez Jézus, a zsidók királya (Máté 27,37).
János evangélista a tábla szövegét még kiegészíti, Jézus teljes, akkor ismert nevét közölve: A názáreti Jézus, a zsidók királya (János 19,19).
Lukács és János evangélista említi még meg a felirattal kapcsolatosan azt a fontos kiegészítő információt, hogy ezt a feliratot három nyelven készítették el, és úgy szegezték azt a kereszt tetejére, Jézus feje fölé: arámul, görögül és latinul. Mind a három nyelv fontos volt ott, akkor, hogy minél többen lássák, olvassák, értsék a felirat szövegét. A héberből kialakult arám nyelv a helyi nyelv volt ott és akkor; a görög nyelvet az akkori időszak kulturális nyelveként használták, míg a latin nyelv a Római Birodalom közigazgatásának nyelve volt, tulajdonképpen a hivatalos nyelv. A felirat szövegét tehát mindhárom nyelven megfogalmazták, amelynek okát már elmondtam.
A település, ahol felnőttem, római katolikus település volt többségében. Ma már református gyülekezet is szerveződött ezen a településen, sőt egy új református templom is épülhetett itt, amiért hálát adunk. Gyerekkoromban, ezen a településen számos keresztet láttam, és a kereszt tetejére, Jézus feje fölé ez a négy betű volt felírva: INRI. Kisgyermekként rengeteget gondolkodtam azon, hogy mit jelenthet ez a felirat; próbáltam magyar kifejezésekkel ezt a rövidítést megfejteni, de nem találtam a megoldást. Később aztán világossá lett számomra, hogy ez a már említett latin felirat kezdőbetűinek a rövidítése, János írása szerint: „Jesus nasarenus rex iudaeorum”, vagyis „A názáreti Jézus a zsidók királya”.
Mi volt a táblán szereplő felirat szövegének tartalma?
Ez a felirat a rómaiak szemszögéből azt jelentette, hogy Jézus bűne, amiért halálra ítélték, hogy Ő egy veszélyes politikai lázadó, aki a zsidók függetlenedési törekvéseinek élére állt, így a másik két rablóval, gonosztevővel együtt ezért ítélték Őt halálra.
A Jézus feje fölötti felirat tehát azt jelzi, hogy ezen a kereszten kiszenvedő egy veszélyes lázadó, forradalmár, bajkeverő, aki a fennálló rend ellen fordult, magát tette királlyá a regnáló uralkodó ellenében.
A felirat elrettentésül szolgáljon minden arra járónak, hogy eszébe se jusson ilyet tenni.
Nyilván a zsidóság nagy része folyamatosan küzdött az elnyomó római hatalom ellen abban a korban, ezért mindenki értette a felirat tartalmát.
E száraz tényközlés után, még a feliratnál maradva, hadd fogalmazzak meg egy üzenetet ezzel kapcsolatban, ami élővé és hatóvá teszi az eddig elhangzott száraz információkat!
Ahogy készültem erre az igehirdetésre, és mindezeket végiggondoltam a Szentlélek által, bevillant, hogy ezt a feliratot a mi nyakunkba kellene akasztani. Ugyanis mi emberek, az Isten nélkül, valóban veszélyes lázadók vagyunk számos területen. Érdekes módon ez a felirat mégis Jézus nyakában van. Ő hordozza el helyettünk istentelenségünkből fakadó, minden szépet, nemeset, életeset, békességeset szétverő lázadásaink büntetését.
Isten ismerete nélkül, megtérés nélkül mi vagyunk a halálosan veszélyes lázadók.
Lázadunk Isten ellen, függetlenítjük magunkat az Ő áldást, életet, boldogságot ajándékozó hatalmával szemben.
Az istentelenség radikalitása a bűn alapja, amelynek következménye csakis az lehet, hogy lázadunk a másik ember ellen és lázadunk a teremtett világ ellen.
Az istentelenség következménye az embertelenség, amely ma már hétköznapi szinten is katasztrofális. Kétszer előfordult már velem, hogy a saját udvaromban, minden ok nélkül üvöltöztek velem. Áldott legyen az Isten, hogy szó nélkül hordozni tudtam az alaptalan megaláztatást, és éppen ezzel szégyenült meg az illető. Márpedig ezek az esetek, vagy bármiféle nehéz hétköznapi incidensek hol vannak a háborúk embertelenségeitől, amelyek csak úgy tombolnak a közelünkben is. Szóval, még az élet normális menetében is, amikor jól megy a sorunk, akkor sem férünk a bőrünkbe, nyugtalan pótcselekvők, egymást böködő bajkeverők vagyunk. Miért van ez így? Isten nem ilyennek teremtett bennünket, és Ő nem akar bennünket ebben az állapotban hagyni!
Veszélyes lázadók vagyunk: istentelenség, embertelenség és ökológiai katasztrófa… Az Isten elleni lázadásból ugyanis nemcsak az egymás elleni lázadásunk következik, hanem a teremtett világ elleni lázadásunk is, amelyet teljességében kiszipolyozunk. Nem valami zöld mozgalom irányultsága szólal meg bennem, ezt most inkább hagyjuk. Egyszerűen arról van szó, hogy Isten a teremtett világ Ura is, aki azért adta nekünk ezt a teremtett világot, hogy azt műveljük és őrizzük (1Mózes 2,15), nem pedig azért, hogy önző és tobzódó módon kiszipolyozzuk.
Isten, egymás és a teremtett világ kapcsán is, számon fog kérni minket (Róma 14,12).
Lám, hányféleképpen mutatkozik meg az Istentől elszakadt állapotunkból következő lázadás… Pedig még folytathatnánk a sort a mindennapi életünkből vett szomorú példákkal ugyanúgy, mint világméretekben tapasztalt elkeserítő helyzetekkel. Halálosan veszélyes lázadók vagyunk.
A felirat kapcsán ez az üzenet: Jézus nyakába akasztották a veszélyes lázadónak kijáró táblát a Golgotáig tartó menetben, illetve az Ő keresztje fölé szegezték ki azt, de igazából a mi nyakunkba kellene azt akasztani. Bizony, ez a kereszt titka, ez a megváltás csodája: Jézus Krisztus hordozta el lázadásunk büntetését, miattunk, érettünk és helyettünk.
*
Már eddig is nagyon mélyre mentünk. Pedig ez az igevers még mélyebbre kényszerít minket az önvizsgálatban, és csak akkor leszünk a Szentlélek eszközei és a Szentlélek munkájának befogadói, ha belenézünk abba a tükörbe, amelyet Isten Igéje tart elénk.
Tehát összegezzük, hogy ránk nézve mit jelent az a felirat, amit Jézus Krisztus keresztjére helyezetek!
MILYEN DIAGNÓZIST AD A JÉZUS KERESZTJÉN ELHELYEZETT FELIRAT RÓLUNK?
Azért nézzünk bele ebbe az igei tükörbe, hogy aztán Isten bűnbocsátó szeretete felemeljen bennünket, evangéliumot adhasson nekünk, és végül ezzel az evangéliummal bocsáthasson el minket.
A felirat ránk vonatkozó negatív értelme után ugyanis annak a pozitív, evangéliumi értelme fog majd elhangozni.
Próbálok röviden, tömören, érthetően szólni.
Hazugság.
Az, hogy Jézus politikai lázadó lett volna, egyszerűen nem igaz. Ez alávaló hazugság.
Ezt a vádat maga Jézus Krisztus is elhárította magától. A zsidó nép politikai messiást várt, aki megszabadítja őket a római igától. Erre válaszként, Jézus, Pilátus előtt, kijelentette: Az én országom, nem ebből a világból való (János 18,36). Tehát Jézus erre a vádra határozottan megfelelt és ezt a vádat elutasította magától.
Igazából a főpapok, valamint az egész zsidóság, és azok szélsőséges szárnya, a zelóták voltak a politikai lázadók. Még ha érdekből, látszatból egyesek be is hódoltak a rómaiaknak, valójában mindenki gyűlölte őket, mint leigázókat és elnyomókat.
Mindig ez a hazugság lényege – valamint az emberi bűn természete –, miszerint a legjobb védekezés a támadás, mint egyfajta elterelő hadművelet: azért, hogy ne az én vétkeimre, bűneimre figyeljenek, a másikra mutogatok. Igazából a behódoló főpapok, a „Feszítsd meg!”-et kiáltó sokasággal együtt a politikai lázadók és egyben a hazug behódolók is, miközben magukat mentve megrágalmazzák azt az egyetlent, aki ezt a bűnt soha nem követte el, vagyis ráhelyezik a bűnüket arra, aki ezt a vétket soha nem követte el.
Az Isten kegyelmének hatalma pedig az, hogy Jézus ezt a hazugságot elhordozza, az Isten elé viszi, hogy nekünk irgalmat és bocsánatot szerezzen.
Maga Pilátus is tudta, hogy Jézus nem lázadó, nem forradalmár, egyáltalán nem veszélyes. Ezt részleteztük már. Pilátus hosszan beszélgetett Jézussal; pontosan tudta, hogy a zsidók irigységből szolgáltatták ki Jézus neki (Márk 15,10). Pilátus többször kísérletet tett arra is, hogy Jézust szabadon bocsáthassa, de amikor a zsidók megzsarolták, hogy feljelentik a császárnál, akkor Pilátus megijedt, védte a saját érdekeit, és gyáván kiszolgáltatta Jézust a halálra.
Tartsunk bűnbánatot! Hazugság, rágalom, azt terjesztjük, azzal vádolunk másokat, ami nem igaz. Amíg a mi Urunk, Jézus Krisztus meg nem igazít bennünket az Ő kegyelme által, és újjá nem szül bennünket, addig minden rezdülésünk valójában hamis, nem teljes, hanem töredékes.
A mi emberlétünk nyomorúságos állapotát a búzáról és konkolyról szóló példázatban elénk tárta Jézus: életünk minden rezdülésében kettős magvetés történik − vitatkozzatok velem az istentisztelet után, ha nem értetek egyet –, vagyis minél erősebben munkál valahol az Isten Lelke, annál jobban támad ott a gonosz is… Még a legjobb szándékunk mögött is ott feszül annak az ellenkezője. Éjjel jön az ellenség, aki hinti a búza közé a konkoly magjait. Mindenben ott van ez a hasadtság, kettősség, ez a hamisság az életünkben. Most nem is beszélve azokról a helyzetekről, amikor tetten érhetően gonosszá leszünk, és azt be sem látjuk, miként a mai igeszakaszban ez szembetűnő.
Amíg az Úr kegyelme meg nem igazít, újjá nem szül bennünket, és nem vezet bennünket folyamatosan a megszentelődés útján, addig minden rezdülésünk hamis, kicsiben és nagyban egyaránt, egyházban és világban, kegyességben és pogányságban.
A hazugságnak persze sokféle formája van: füllentek egy picit a „jó” ügy érdekében, ferdítek, felelősséget áthárítok, csúsztatok vagy konkrétan hazudok. A diplomatikusság honnantól lesz hazugsággá?
Bűnösök között első vagyok én (1Timóteus 1,15). Amikor készültem erre az igehirdetésre, önvizsgálatot tartottam: Hányszor füllentettél, hányszor nem az igazat mondtad, hányszor hazudtál? Vádol az Isten egyértelmű parancsolata: Ne hazudj, ne tégy hamis tanúbizonyságot! (2Mózes 20,16)
Gúnyolódás.
A Jézus feje fölé helyezett felirat először rámutat a hazugságainkra, majd rámutat a gúnyolódásainkra is, a másik kigúnyolásának bűnére, akár a legnehezebb helyzetben is.
Tudjátok mit jelent ez a felirat, amit Pilátus megfogalmazott? Ez a zsidók királya? A Názáreti Jézus, a zsidók királya? Nézzétek meg, ilyen királyotok van nektek? Egy kigúnyolt, erőtlen, megalázott király, aki még a ti prófétáitok szerint is kereszthalálon hal majd meg, amit a ti Istenetek megátkozott? (5Mózes 21,23) Ilyen királyotok van nektek? Ilyen kereszten szenvedő, megalázott, meghalt király? Nézzetek rá! Ez a ti királyotok? Hát milyen király ez?
Itt nemcsak általános gúnyolódásról van szó. A keresztyénséget azóta ezzel gúnyolják. Nekem többször mondták már: Kit tiszteltek ti, kiben hisztek ti; egy megfeszített, megalázott, kínhalált halt valakiben bíztok? Milyen királyotok, uratok van nektek?
Bizony, mi emberek a győztes, erős, dicsőséges, látványos, hatalmas embereket és megoldásokat szeretjük e-világban. Mit lehet kezdeni egy kereszten meghalt valakivel? Ezért kiáltja Pál apostol, hogy a kereszt ebben a világban bolondság vagy botrány (1Korinthus 1,18).
Ez ennek a gúnyolódásnak a lényege. Döbbenetes mindezt végiggondolni! Nemcsak úgy általában a gúnyolódást, amely mindig fájdalmas, hanem éppen ezt a gúnyolódást, a legszentebb ügy kapcsán, Isten megváltó szeretetének királyával szemben! És ez ma is így van…
Persze a gúnyolódás minden esetben fáj. Nem akarom most ezt sorjázni, mert nem akarom gyengíteni a lényegi üzenetet. Emberek milyen elbizakodottak és milyen nagyképűek tudnak lenni bizonyos helyzetekben; amikor éppen ők vannak nyeregben! Fájdalmas minden gúnyolódást elszenvedni, a legkisebbnek tűnőt is.
Terhel-e bennünket gúnyoldódás? Észrevesszük-e azt is, amikor mi gúnyolódtunk, és nemcsak azt, amikor minket gúnyoltak ki? Nehéz rajtakapnunk magunkat a gúnyolódáson, ha mi vagyunk a nyeregben. Meghalljuk-e azt, amikor a Krisztus ügyén gúnyolódnak, merünk-e szólni ellene?
Árulás.
A Jézus feje fölé helyezett felirat figyelmeztet minket árulásainkra is.
Hadd hívjam segítségül e jelenetnél János evangéliuma 19. fejezetét, ahol sokkal részletesebben leírja János a felirattal kapcsolatos történéseket! (János 19,19−22)
Amikor a főpapok elolvassák a Pilátus által megszövegezett feliratot, amely szerint a názáreti Jézus a zsidók királya, azonnal elmennek Pilátushoz és kérik a helytartót, hogy változtassa meg a feliratot, mert ez így nem jó. Javaslatot is tesznek a felirat szövegének tartalmi javítására: Ez a názáreti Jézus, aki a zsidók királyának mondta magát… Ebből kihallik a zsidók elhatárolódása, miszerint ők nem ismerik el Jézust királyunknak.
Pedig Jézusban eljött az Istennek kedves Messiás, beteljesedtek a prófétai ígéretek, és a zsidó főpapok, valamint népük tagjai ezt nem veszik észre, sőt elhatárolódnak az ígéretek beteljesedésétől. A zsidók itt legszentebb váradalmaikat tagadják meg, árulják el, szinte tiltakoznak ellene. Ez döbbenetes.
Tehát a zsidó főpapok, és a velük lévő sokaság tagjai nemcsak hazudnak, nemcsak gúnyolódnak − általánosan ugyanúgy, mint a Krisztus szent ügyével kapcsolatban is −, hanem egyszerűen elhatárolódnak Isten megváltó szeretetétől; elárulják azt.
Márpedig mi marad nekünk Jézus Krisztus nélkül? Mi marad nekünk a megváltás nélkül? Annyiszor elmondtam már: üresség, hiábavalóság az osztályrészünk az Úr nélkül, ahogy Pál mondja (1Korinthus 15,12−19). Őnélküle képtelenek leszünk másoknak is élni, hanem csak önmagunkat istenítjük. Jézus Krisztus nélkül nem az „ő” számít, nem a másik ember számít, hanem csak „én” számítok; Őnélküle nincs jövő, csak jelen van, ezért „itt”, most, azonnal, mindent akarunk, a „carpe diem” lelkületével.
Tehát ez a felirat egy diagnózist mond rólunk, Isten nélkül élő emberekről: hazugság, gúnyolódás, árulás. Ez a „negatív” értelme ennek a feliratnak.
*
MILYEN EVANGÉLIUMOT HIRDET A JÉZUS KERESZTJÉN ELHELYEZETT FELIRAT NEKÜNK?
Tehát a felirat ránk vonatkozó negatív értelme után annak a pozitív, evangéliumi értelme ragyogjon fel előttünk, és ezt vigyük haza magunkkal!
Ez a felirat valójában egy prófécia Jézus Krisztusról, amely szintén beteljesedett.
Hiszen a felirat gúnyként említi Jézust, mint királyt; de a felirat, szándékától függetlenül rámutat az igazságra, arra a tényre, hogy aki a kereszten függ, az az egyetlen, valóságos király, mindenek királya.
Ebben a feliratban feltárul, a Szentlélek által és a hit által, Jézus Krisztus személyének titka. Jézus nem politikus, nem politikai messiás. Ő király, és nemcsak a zsidók királya, hanem mindeneknek királya.
A háromnyelvű felirat ugyanezt hirdeti, Jézus mindenkinek királya; az általa hozott megváltó örömhír egyetemes, mindenkinek szól.
Boldog az az ember, aki már ebben a földi életben le tud borulni Jézus Krisztus megváltó, megtartó, üdvözítő, életet ajándékozó királysága előtt. Ő ugyanis az egyetlen király, akinek hatalma a valóságosan és hatékonyan segítő szeretet hatalma, és ezzel a hatalommal Ő isteni erejével él, a mi javunkra, és azzal soha nem él vissza. Boldog ember az, aki előtt így ragyog fel Jézus Krisztus királysága és hatalma, már földi életében.
Majd egyszer, a színről-színre látásban, ez mindenki előtt világossá lesz, ahogy a Filippi levél Krisztus-himnusza zengi, hogy akkor majd Jézus királysága előtt minden térd meghajol. De akkor már késő lesz. Mindezt felfedezni ebben az életben kell!
Nincs ennél nagyobb örömhír: Jézus Krisztus az Úr, mindeneknek királya; élet és halál Ura; múlt, jelen, jövő Ura; az egyház és a világ Ura, élet és halál ura, valamint a történelem és az események Ura is, sőt a kozmosz királya is Ő. Áldott legyen az Isten ezért! Vigasztaló ismeret és bizonyosság ez, mert nem a bűné, a betegségé, a halálé, nem a kiszámíthatatlan eseményeké a hatalom; nem is a világ vezetőinek, vagy a pusztító gonosznak a kezében vagyunk, hanem az egyetlen, és minket üdvösségesen támogató Úr oltalmazó kezében élhetünk.
Lám, Jézus így király? Ő az egyetlen király, aki önmagát megalázza érettünk, elmegy a legnagyobb mélységekig, miattunk, érettünk, helyettünk, hogy a kegyelmes Isten elé felemelhesse életünket. Ő így király. A megváltó szeretet királya, aki érettünk önmagát kész engedelmesen és határtalan szeretettel megalázni, miközben soha nem mond le rólunk, hanem újból és újból próbálkozik velünk. Ez az igazi királyság, ez az igazi hatalom, a Szentlélek szerető, megváltó hatalma.
Jézus Krisztus egyedül a király. Csakis Ő érdemli meg egyedül a hatalom kifejezést, a király elnevezést, az Úr felségjelzőt.
Tehát a Jézus feje fölött szereplő felirat szintén egy prófécia, amelynek beteljesedése, a Szentlélek által, számunkra érhető, világos, üdvözítő és vigasztaló lesz.
Pilátus, akarata ellenére, prófétává lett.
A gúnynak szánt feliratból az egyetlen király megváltó szeretetére utaló prófécia lett, aki ott szenved a kereszten, minden batyunkat hordozva, de aki feltámadott a halálból, minden felesleges batyunkat levéve rólunk, illetve az Őáltala ránk tett batyunk hordozásához erőt és bizonyossággal teli üdvösséget ajándékozva.
Áldott legyen az Isten, hogy ilyen királyunk van, a megváltó szeretet királya, akiben mindenkor bízhatunk.
Pilátus minderről nem tudott – illetve erre vonatkozó, Lélek által támasztott sejtését, gyarló érdekeit féltve, hagyta megoltani a szívében –, és mégis, Pilátus, akaratlanul is, Jézus Krisztus tanúja lett. Isten így is fel tudta használni Pilátust a Jézus Krisztusról való tanúságra.
Isten bárkit felhasználhat, ha Őneki úgy tetszik, üdvözítő terve megvalósításában, az illető akaratán és tudtán kívül is, azaz „indirekte” is. Lám, még egy pogány római helytartót is felhasznált az Úr az Ő üdvözítő ügyének végrehajtásában. Azokat is felhasználhatja az Úr az Ő tervének megvalósításában – direkt vagy indirekt módon –, akikről mi azt soha nem is gondolnánk. Még a világ hitetlen vezetőit is. Persze ez nem menti meg őket, ha hitetlenek maradnak. Istennek azonban mindenre és mindenki felett hatalma van, hogy az életet munkálja (Márk 10,27). Ezért küldte el egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, az élet teljességének királyát.
Gondoljatok József történetére, most nem részletezem, ismeritek József esetét: Ti rosszat terveztetek ellenem – kiált fel József a testvérei előtt –, de az Isten terve jóra fordította azt! (1Mózes 50,20). Így használta fel az Isten Pilátust is, amikor Jézus keresztjének feliratát elkészítette: a gúnynak szánt feliratból beteljesedett prófécia lett.
Még Pilátust is felhasználta az Isten, hogy tanúskodjon Jézus Krisztus megváltó és megtartó szeretetének királyságáról; hogyne tudna akkor bennünket is felhasználni ebben a legszebb ügyben? Földi életünk tartása, értelme, boldogsága ez a szolgálat; bizonyságot tenni a Krisztus-királyról, sok mulandó kiskirály között sem félve a tanúságtól.
Ez a felirat bennünket hitre és hitünk megerősítésére hív.
Lássuk meg ebben a feliratban az evangéliumi üzenetet, azt az örömhírt, amire szükségünk van, ami életörömre, kedvre hangol mindenkor, örök reménységgel!
Lássuk meg a megfeszített Krisztusban a feltámadott Krisztust, aki győzött, aki legyőzte a halált, aki valóban megszerezte nekünk az egyetlen megoldását mulandó, küzdelmes, konfliktusos, szétesett, sokszor kilátástalannak tűnő földi életünk számára.
E feliratra tekintve Isten Szentlelke megnyitja szemeinket, füleinket, szívünket, értelmünket, hogy amikor dolgok, események, történések elkeserítő rengetegében nem látszik az Isten szeretete – sőt, minden ellentmondani látszana az Isten szeretetének, mint sokak számára a golgotai kereszten kínszenvedő Jézusban is el volt rejtve a testi szemek elől a győztesen feltámadó, megváltó király –, mi akkor is lássuk a krisztusi diadalt.
Amikor halálosan elcsüggednénk, nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére! (Zsidókhoz írt levél 12,1) Nézzük fel a megfeszített és feltámadott Krisztusra, az élet és üdvösség királyára mindenkor!
Csak egyedül Jézust lássuk ilyenkor (Márk 9,8), hogy aztán Őrá tekintve reménységgel tudjunk tekinteni önmagunkra, a másik emberre, egymásra, a világra, a világ vezetőire, az értelmezhetetlennek tűnő eseményekre.
Hitre hív bennünket ez a felirat, hogy még nagyobbra nyíljanak meg lelki szemeink annak meglátására, hogy az isteni megváltó szeretet királya, Jézus Krisztus az egyetlen Úr. Csak Jézus egyedül!
Könyörülj Urunk, ha testi szemeink nem ezt látnák, ha életünk éppen nem ezt tapasztalná, mi akkor is lássuk, higgyük, tudjuk, reméljük teljes bizonyossággal, hogy csakis Te vagy az Úr, és megtartó szereteted megőriz bennünket! Csak Jézust látni egyedül!
Hiszen, ha csakis a feltámadott Krisztusra tekintünk, akkor az életünkben minden az üdvösséges helyére kerül, így mindenkor minden egyebet is örömmel és reménységgel fogunk értékelni.
Csak Jézust látni egyedül! (Márk 9,8)[1]
A kétkedő Tamás, amikor leroskadt a feltámadott Jézus előtt, egyszer csak megnyílt a szeme és a szíve, és ami eddig láthatatlan volt, az láthatóvá lett számára: Én Uram és én Istenem! (János 20,28)
Ez az evangélium: táblacsere történt az életünkben.
Azzal kezdtem ezt prédikációt, hogy láthatatlanul ott van a nyakunkban egy tábla, amire az van felírva, hogy veszélyes lázadók vagyunk, noha ezt a táblát Jézus Krisztus nyakába akasztották, majd keresztjének tetejére szegezték, de Ő valójában a mi „táblánkat” és vétkeinket hordozta.
Jézus Krisztus kereszthalálának, feltámadásának, megváltó szeretetének gyümölcse az, hogy Isten levette ezt az ítéletes, rosszhírű táblát rólunk, és egy más feliratú táblácskával jelölt meg bennünket: mi az Övéi vagyunk, és az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38–39). Isten homlokunkra írta, hogy mi az üdvözítő szeretet királya országának polgárai vagyunk (Jelenések 7,3).
Ugye, mindez látható rajtunk?
Jöjj Szentlélek Isten, hogy egyre inkább láthatóvá váljék rajtunk, hogy ez a táblacsere megtörtént az életünkben!
–
Lám, egyetlenegy igevers, egy felirat, és telve evangéliummal!
Áldott legyen ezért az Isten!
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2023. november 12.
„Ítélet” vasárnapja
- hét.
Márk sorozat: 131.
[1] A hit embere folyamatosan növekszik az Isten Fiának ismeretében (Efezus 4,13−15), miközben egyre inkább megtanulja az elengedés tudományát, mégpedig nem valami kedélybeteg, lemondó, deprimált lelkülettel, hanem bizonyossággal és örvendezve, életörömmel, jóságosan cselekedve, amíg tart a ma (Zsidókhoz írt levél 3,13). A hit embere egyre inkább azt éli át, amit a tanítványok a megdicsőülés hegyén: „És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.” (Márk 9,8) Csak Jézust egyedül! Egy képet hadd hozzak ide, erre a folyamatra, az elengedés tudományának folyamatára, egyre inkább afelé haladva, örömteli bizonyossággal, hogy csak Jézust lássuk egyedül! A parókiánkon kivágattuk azokat a tujákat, amelyeket harmincnégy évvel ezelőtt ültettem, mert elöregedtek, felkopaszodtak, sárgultak. A tuják törzseit hosszú csonkokkal a földben hagyták, majd a legvégén, csákánnyal, ásóval órákon keresztül küzdöttek egy csonkkal, hogy végre kimozgassák a helyéről, mert annyira belegyökerezett „ebbe a világba”. Isten így küzd velünk, próbál, mozgat, érlel, hogy végül el tudjuk engedni azt, amit el kell engedni, és csak Jézust lássuk egyedül; hogy aztán Őbenne mindent visszakapjunk, ami üdvösséges, mígnem eljutunk a Krisztus teljességére, ahol nincs ellentét, nincs nélkülözés, hanem Isten lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28), ez pedig a legjobb lesz nekünk is. Ő átültet minket az Ő megtartó szeretetébe, minden tiltakozásunk ellenére.