(20) Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék Őt.
(21) Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.
(22) Elvitték Őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
(23) és mirhás bort adtak neki, de Ő nem fogadta el.
(24) Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
(25) Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
(26) Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
(27) Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
(28) És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”
(29) Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
(30) mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!
(31) Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
(32) A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
(33) Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
(34) Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
(35) Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja.
(36) Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye Őt?
(37) Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.
(Márk 15,20–37)
(Márk 15,37)
Márk röviden, tömören fogalmaz: Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
Itt Márk nem mondja el azt, hogy mi volt Jézus felkiáltásának tartalma.
Ezért hívtunk segítségül egy másik evangélistát, aki e felkiáltás tartalmát is megnevezte. János evangéliuma 19. fejezetében olvashatunk erről (János 19,28−30). Amikor Jézus tudta, hogy minden elvégeztetett, így kiáltott fel: Szomjazom. Ez Jézus ötödik szava volt a keresztfán, amelynek üzenetéről egy héttel ezelőtt részletesen szóltunk. Miután Jézus elfogadta az ecetet, így kiáltott fel: Elvégeztetett.
Isten kegyelméből, egy hét múlva Jézus hetedik szavára figyelünk majd: Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet! Ezután kilehelte lelkét (Lukács 23,46).
Tehát, amikor Márk csak annyit írt le, hogy Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét, akkor más evangélisták ide vonatkozó leírását olvasva Jézus utolsó két kiáltásának tartalmát is megismerhetjük.
A mai alkalommal Jézus kereszten kiáltott utolsó előtti, hatodik szavára figyelünk: Elvégeztetett.
Egyetlen szó ez: Elvégeztetett! Forgassátok az értelmetekben és szívetekben!
Kisgyerekkorom óta jártam istentiszteletekre, hallgattam az igemagyarázatokat, olvastam, ismertem a Bibliát, és ez a kiáltás − Jézus hatodik szava a kereszten, „elvégeztetett” − úgy belém égett; sokat jelent, mind a mai napig; újból és újból eszembe jut.
Elvégeztetett!
Vizsgáljuk meg most: Mit jelent ez a kiáltás, és milyen ajándékokkal halmoz el bennünket?
*
ELVÉGEZTETETT! JÉZUS KIÁLTÁSA ELŐSZÖR IS ÖRÖMÖT JELENT.
Elvégeztetett, vagyis az isteni, valóságos, örök, megnyugtató, örömteli céljához ért az életünk, így maradéktalanul megvalósulhat abban Isten eredeti, örök, boldog gondolata.
Elvégeztetett! Ez valójában örömhír, evangélium: elvégeztetett, céljához ért az életünk!
Elvégeztetett, azaz beteljesedtek az isteni ígéretek, amelyeket a bűneset után jelentett ki Isten az embernek, hogy az embert az engedetlensége ellenére sem hagyja Isten a bűnben, a halálban, a nyomorúságban, hanem megváltó szeretetével segítségünkre siet. Mindjárt az ősevangéliumban, a bűneset után, a Biblia első lapjain olvashatjuk az első ígéretet erre nézve, miszerint az asszony utóda − azaz Jézus Krisztus − a kígyó fejére tapos majd (1Mózes 3,15), vagyis legyőzi a gonosz hatalmát, és mindazt, ami ebben a világban nekünk a bűn miatt nyomorúságot okoz.
Elvégeztetett, azaz Isten megváltó szeretete a céljához ért; az erre vonatkozó ígéretek maradéktalanul beteljesedtek. Az Ószövetség tele van az üdvösség ígéretével, amelyek Jézus Krisztusban beteljesedtek.
Mindennél nagyobb örömhír ez: Elvégeztetett, üdvösségünk van.
Isten üdvözítő jelenléte testestől, lelkestől megáldja az életünket e földi létben és az örökkévalóságban egyaránt.
Elvégeztetett: megtartott, megváltott emberek vagyunk; nincs semmi baj, minden rendben van, hiánytalanul.
Nincs ennél nagyobb örömhír.
Életszerűen egyetlen szóval tudnám kifejezni ezt az örömhírt: Kész. Elvégeztetett, azaz készen van.
Gondoljatok bele abba, hogy ebben a földi létben éppen az az Istentől elszakadt életünk leggyakrabban kitapintható nyomorúsága, a mindennapok sajdító, elszomorító tapasztalata, hogy e-világban semmi nincs maradéktalanul elvégezve, azaz készen, hiába igyekszünk; mindig az elmaradásaink, a pótlásaink után futunk, és a boldog befejezés öröme alig pezsdít fel, vagy ez az öröm csak igen rövid ideig tart.
Egy házépítés soha nincs kész.
Apám viccesen ezt így mondta: Kész, lehet javítani.
Ha megkapáljuk a kertet, másnap már hajt ki újra a gyom.
Ha szellemi munkát végzünk, vagy valamit alkotunk, akkor alig tudjuk elengedni a művet, mert még mindig nem tökéletes, soha nem kész igazán.
Számos példát mondhatnék még arra, amikor átéljük ebben a világban, hogy minden töredékes, tökéletlen, vagyis nem kész.
Még egy példát megemlítek erre a „soha nem kész” állapotra. Évtizedekkel ezelőtt a Veszprémi Egyetem, ma Pannon Egyetem hangversenytermében, aulájában hallhattam Kocsis Zoltán előadásában Rahmanyinov második zongoraversenyét. Tudjuk, hogy a Rahmanyinov zongoraművek technikailag is nagyon nehéz művek, noha csodálatos művek; a második zongoraverseny is ilyen. A művész gyönyörűen lejátszotta ezt a nehéz zongoraversenyt, amelyet a közönség kitörő tapssal, vastapssal jutalmazott, visszatapsolták a művészt. Kocsis Zoltán leintette a tapsot és azt mondta: Köszönöm, hogy érdemtelenül visszatapsoltak, mert ezzel lehetőséget adtak nekem arra, hogy a harmadik tételt újra eljátsszam, mert nem sikerült… Valóban, újrajátszotta a harmadik tételt. Még ő is, ez a nagy művész is átélte azt, ami nem kész, noha, mi ebből a hiányosságból semmit nem vettünk észre.
Éppen ezt belátva, és mindezek ellenében zeng felénk az evangélium: Elvégeztetett, vagyis életünk leglényegesebb ügye, a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet mindenkor örömteli ajándéka készen van számunkra, és ez a bizonyosság kihat töredékes földi életünkre, minden tevékenységünkre.
Elvégeztetett! Az üdvösség, vagyis az isteni, boldog élet maradéktalanul készen van számunkra, egyszer s mindenkorra, és ez az ajándék elvehetetlenül a miénk.
Mindig erre gondolj, ha valami félbe maradt, vagy nem úgy sikerült, ahogy tervezted: Isten a leglényegesebb ügyet maradéktalanul elvégezte helyetted.
Persze ez az ajándék arra indít minket, hogy mi is mindent tegyünk meg, amit csak lehet, a ránk bízott ügy érdekében, az Úr erejét kérve, és minden eredményt csakis az Úrtól várjunk. Nagyon fontos, hogy mi mindent tegyünk meg, miközben mindent az Úrtól várjunk, hiszen elvégeztetett.
A leglényegesebb ügy elvégeztetett a Jézus Krisztusban: életünk van, üdvösségünk van, örök életünk van, amely kihat erre a földi életre, annak minden percére.
Jézus kereszten elmondott hatodik szavának − „elvégeztetett” – egyik áldása ez az örömhír, és az ebből fakadó mindenkori öröm.
*
ELVÉGEZTETETT! JÉZUS KIÁLTÁSA MÁSODSZOR NYUGALMAT JELENT.
Ha Jézus Krisztus üdvözítő műve teljesen készen van, vagyis maradéktalanul elvégeztetett, akkor ehhez nincs mit hozzátenni, így megnyugodhatunk.
Mi nem tehetünk hozzá semmit az üdvösséghez, az mindenestől Isten ajándéka; legfeljebb ezt az ajándékot elfogadhatjuk az Úrtól – ez az elfogadás is Isten kegyelmének munkája –, és ennek nyomán megnyugodhatunk.
Elvégeztetett! Jézus Krisztusban miénk az üdvösség, az örök élet teljessége és az abból fakadó nyugalom; az Isten boldog és örök nyugalma.
Jézus három órakor halt meg a kereszten.
Pénteken este hat órakor kezdődött el nyugalom napja.
Egy zsidó ember szombatra „szabbatra”, a nyugalom napjára készülve, már pénteken három órakor elkezdte mondani a nyugalom napi imádságokat, hogy ráhangolódjon erre a nyugalomra, így tudja szentelni a negyedik parancsolatot, a hetedik nap kapcsán.
Tudjuk, hogy Isten, hat napon át munkálkodott a világ teremtése kapcsán; majd amikor látta, hogy minden igen jó, amit alkotott, a hetedik napon Ő maga is megpihent minden munkájától (1Mózes 2,2–3). Később nekünk, népének ajándékozta a negyedik parancsolatot, a nyugalom napja megszentelésének örömét, hogy mi is – megszentelve a nyugalom napját – ugyancsak részesüljünk az Úr boldog nyugalmában (2Mózes 20,8–11).
Elvégeztetett! Jézus Krisztusban miénk az üdvösség, az örök élet teljessége és az abból fakadó nyugalom; az Isten boldog és örök nyugalma.
A nyugalom napja, az ünnep és a munka váltakozásában előíze ennek az isteni, mennyei, örök, boldog, aktív nyugalomnak.
Elvégeztetett! Ez a nyugalom már a miénk. Ehhez nem kell semmit hozzátenni, ez a miénk. A hívő ember és Isten hívő népe ebben a nyugalomban élhet a küzdelmek és háborgások nyugtalan idejében is.
Mit jelent ez a mindennapjainkra, posztmodern világunkra nézve?
Elvégeztetett: Nem kell folyamatos nyugtalansággal újabb és újabb projektbe fogni.
Szándékosan a projekt kifejezést használom, mert ez a szó egy lelkületre utal, amelybe belehajszoljuk egymást; mindig újabb, több, eredményesebb, növekedést produkáló projekt kell; látszólag építünk, valójában rombolunk és kiszipolyozunk. Ismeritek ezt a lelkületet: még be sem fejeztem az egyik projektet, már ott dörömböl a második, meg a harmadik projekt. Kívülről is belekényszerítenek minket ebbe, miközben mi sem tudunk lenyugodni; újabb inger és kihívás, siker és győzelem függőségében szenvedünk; ekként hergeljük is egymást.
Hova vezet ez a felpörgött, projektekkel teli világ, ahol nem tudunk megállni, és végtelenségig hajszoljuk a „fejlődést”, amely valójában leépülés, illetve olyan gürcölés, amibe beleszakad az életünk és belepusztul a lakott föld? Már régen nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről sem.
Megtérésre lenne szükségünk: az élő Istenhez fordulásra, aminek része az ökológiai megtérés is. Ezt most teremtésvédelmi szempontból említem, amit ne keverjünk össze a zöld mozgalommal.
Nem kell feltétlenül új és újabb projekt. Persze nem tétlenségre buzdítunk. A szorgalmas munka nélkülözhetetlen a magunk helyén és feladatában, amelyet az Isten bízott ránk, és ami műveli és őrzi ezt a teremtett világot, Isten dicsőségére és a másik ember javára. A művelésnek, az őrzésnek, a szorgalmas szolgálatnak egészen más a lelkülete, mint a projektnek, mert az előbbi az Istenbe vetett hit nyugalmából fakad, amely egy aktív nyugalom, de nem gürcölő és romboló robot. Hiszen minden kész, minden elvégeztetett, ezért hitből való szolgálatra és nem önmagunkat istenítő, teremtő uraskodásra van szükség.
Értjük-e ezt az óriási problémát, amiben egyre inkább senyved a világ? Ha nem ragyog fel számunkra az „elvégeztetett” evangéliuma, ebből fakadóan pedig nem tapasztaljuk meg a krisztusi örömöt és nyugalmat, valamint elégedettséget, akkor a halálba hajszoljuk egymást és ezt a világot. Az Úr nélkül nyugtalan a mi szívünk, ezért vagy csüggedünk, vagy pótcselekvő módon túlpörgünk, mint a halálosan függő drogosok.
A nyugalom összefüggésében hadd hozzam ide a nyugalom napjának újszövetségi értelmezést.
Az ószövetségi értelmezés az volt, hogy hat napon át dolgozz, végezd minden munkádat, és a hetedik nap a megérdemelt nyugalom napja számodra. Hat napig teljesíts, és akkor jutalomból a hetedik napon megpihenhetsz.
Ám Jézus a hét első napján támadt fel a halálból. Jézus kereszthalála és feltámadása által valóban minden elvégeztetett. Isten mindent megtett érted, hogy részesülj a mennyei örömből és nyugalomból, már ebben a világban. Tehát először Isten cselekszik érted határtalan, megváltó szeretettel, mindjárt a „hét első napján”, és te ebből a mindent elrendező kegyelemből élhetsz egész héten át.
Egészen más e két értelmezés logikája.
Az ószövetségi értelmezés szerint először neked kell cselekedni, elvégezni a dolgodat, aztán majd ezután kiérdemled az örömöt és a nyugalmat, amit az isteni parancsnak engedve meg is kell élned és tartanod a hetedik napon. Az újszövetségi értelmezés szerint azonban Isten mindeneknek előtte mindent megtett érted a Krisztusban, Őbenne mindent elvégzett, elrendezett számodra, és te ezért mindenkor örülhetsz, boldogan tevékeny nyugalomban élhetsz.
*
ELVÉGEZTETETT! JÉZUS KIÁLTÁSA HARMADSZOR BÉKESSÉGET JELENT.
Amikor Jézus meghalt a kereszten, a vérét adta értünk.
Elvégeztetett! Isten ezzel meghirdette, hogy nem kell több véresáldozat, megbékülhetünk Istennel és egymással.
Olyan értelemben sem kell többé véresáldozat, amellyel a bűneinkért engesztelést tehetnénk Isten előtt, hiszen Jézus Krisztus ezt egyszer és mindenkorra megtette: Megbékülhetünk Istennel, hiszen Isten megbékült velünk; és csakis az Istennel való békességünkből fakad minden más békesség is, bennünk és körülöttünk egyaránt.
Ám olyan értelemben sem kell véresáldozat többé, amely a saját indulatunkat másokon akarja levezetni. Jézus Krisztus egyszeri, tökéletes áldozata minden indulatunkért, fájdalmunkért, terhünkért, sértettségünkért, kudarcunkért, bosszúvágyunkért, identitásvédelmünkért eleget tett.
Ő kiontotta a vérét érettünk, hogy ne kelljen több vérontás! Isten ezt a drága véren szerzett áldozatot elfogadta, hiszen ott, a golgotai kereszten értünk meghalt Isten Bárányát feltámasztotta a halálból.
Elvégeztetett: Jézus Krisztus az Isten Báránya, aki békességet szerző drága vére által elvette a világ bűneit (János 1,29).
Akik bibliaolvasó emberek, azok értik, tudják, ki az Isten Báránya.
A zsidók a páskaünnepen – Jézus a páska ünnepén halt meg – családonként levágták a páskabárányt a jeruzsálemi templomban, engesztelő áldozatként, és egyben hálát adtak az Egyiptomból való szabadulásért.
Özönlöttek az ünnepre a zarándokok, Isten parancsa szerint (2Mózes 12,1−12). Egy vérfürdővé lett ilyenkor az egész templom. Valamikor húszezer bárányt vágtak le. Az ószövetségi törvény szerint vérrel tisztítható meg minden bűn. Vérontás nélkül nincs bocsánat (Zsidókhoz írt levél 9,22). Az állat vére a vétkező helyett ontatott ki, hogy az áldozatot bemutató megnyugvást nyerhessen.
A családok tiszta, hím bárányokat vittek a templomba. A pap levágta az állatot, kifolyatta a bárány vérét egy tálba. Utána a családok a bárányt hazavitték és családi körben, egy keresztágú boton megsütötték és együtt megették. Az állat csontját nem volt szabad megtörni. A páskabárány nem rothadhatott meg; ezért, ha maradt belőle valami, akkor a páskabárány húsát el kellett égetni.
Ez volt a mózesi parancsolat, emlékezve és hálát adva Isten szabadító hatalmáért, és kérve az Ő engesztelő, bűnbocsátó kegyelmét, a bárány vére által.
Elvégeztetett! Jézus Krisztusban mindez beteljesedett! Úton vagyunk az örök béke felé (Ézsaiás 11,6−9).
Jézus Krisztus a tiszta, egyetlen, tökéletes páskabárány, az Isten Báránya, akit a kereszten megfeszítettek, akinek a vérét érettünk kiontották, akinek a csontját valóban, ott a kereszten, nem törték meg, és aki nem rothadott meg, mert harmadnapra feltámadott a halálból (Márk 16,6).
Jézus Krisztusban elkezdődött az új teremtés: békesség Istennel, egymással és önmagunkkal (2Korinthus 5,17).
Elvégeztetett! Tehát, nem kell több vérontás, megbékülhetsz, megbocsáthatsz, elengedheted a sérelmeket, újrakezdheted; sőt, te teheted meg a másikért az első lépést, hiszen Jézus Krisztusban Isten mindent elvégzett érted!
Jézus hangsúlyozta: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot; Isten ismeretét és nem véresáldozatot! (Máté 12,7; Hóseás 6,6).
Ha mindannyian az Úrban bíznánk, aki mindent elvégzett érettünk, akkor a békesség forrásai és békességszerzők lehetnénk mi magunk is…
Ha lenne istenismeret ebben a világban, akkor lenne esély békességre!
Egyébként a problémák, a halálos bajok újratermelődnek.
Nem is merek logikusan belegondolni abba, hogy manapság is milyen erők munkálnak ebben a világban a békesség ellenében. Csak imádkozni tudok: Jöjj, Szentlélek Úristen, adj ébredést; cselekedd, hogy békességed eszközei lehessünk, mint akik Jézus Krisztusban már békességet nyertünk!
*
ELVÉGEZTETETT! JÉZUS KIÁLTÁSA NEGYEDSZER OLTALMAT JELENT.
Ismét az ószövetségi előképet hadd hozzam ide, mert enélkül nem lehet megérteni, hogy mit jelent a Jézus Krisztus kereszthalála által megnyert oltalom.
Az egyiptomi szabadulás előtt kapták Isten népének tagjai azt a parancsolatot Istentől, hogy egy hibátlan bárányt vágjanak le, a vérével kenjék be házuk ajtófélfáját, és az Isten ítéletet hozó követei a bárány vérével bekent ajtajú házat elkerülték, „átugrották” (2Mózes 12,1−14).
A héberben a „pászah” jelentése: „átugrani”; ebből származik a „peszah”, vagyis a páska ünnepe, amely a szabadulás, az élet ünnepe volt, Isten hatalma és kegyelme által, minden fogság, nyomorúság és halál ellenében. Ezért hálát adva, és erre emlékezve tartották meg évről évre a zsidók a páska ünnepét és a báskabárány levágását.
Milyen jó tudni, hogy mi, akik Jézus Krisztusban, az egyetlen, tökéletes páskabárányban hiszünk, az Ő oltalma alatt vagyunk.
Az Ószövetség nyelvén ez azt jelenti, hogy a bárány vérével bekent ajtó mögött élünk, Isten hatalmának és szeretetének oltalma alatt.
Jézus Krisztusban vagyunk.
Ő nem engedi el a kezünket, még akkor sem, ha az a csüggedés kísértene meg bennünket, hogy még az Isten is elhagyott bennünket. Elhagyatottan sem vagyunk elhagyatottak. Az Úr oltalma örök és mindennél hatalmasabb.
Ezt az isteni oltalmat gyönyörűen megénekli a zsoltáros: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.” (Zsoltárok 139,5−6)
Ez az isteni oltalom nem azt jelenti, hogy a hívő embert nem éri próbatétel vagy baj.
Az isteni oltalom nem zavartalan életet jelent, hiszen benne élünk ebben a „zavart” világban.
Ez az isteni oltalom azt jelenti, hogy a mi Urunk nem mindig szabadít meg bennünket a bajból, de a bajban is velünk van; sőt a baj ellenére megvált, azaz akarata szerint hazahív örök, baj nélküli országába.
Tehát ez az isteni oltalom így összegezhető: Isten a bajból kiszabadít, a bajban erőt és vezetést ad, a baj ellenére megvált.
A bajban hányszor megtapasztaltam én magam is ezt az isteni-krisztusi oltalmat: Isten szeretete a bajban magához ölel és átugorja – velünk az ölében − a szomorúság, a kétségbeesés, a pánik, a reménytelenség szakadékát. Ezt jelenti a „pászah” (átugrani), vagyis a Jézus Krisztusban beteljesedett páska ünnepe. Urunk nemcsak megszabadít a bajból, hanem megvéd minket a bajban, és a kétségbeesés szakadékát átugorja velünk. Sőt, Jézus Krisztus, ott a kereszten a bűn, a betegség, a halál mindent elnyelni akaró, tátongó szakadékát is átugrotta, velünk a karjaiban, ezért mi mindent bajt ezzel a bizonyossággal élhetünk meg: Elvégeztetett, minden bajtól is megváltott emberek vagyunk.
A személyes életemből szeretnék felidézni egy mozzanatot, csak azért, hogy értsétek, miről van szó, amikor erről a krisztusi oltalomról szólok.
Érettségi után, készülve a teológiára, a Veszprém Megyei Könyvtár lakója voltam, ott találtam fontos könyveket, közben beültem a zeneműtárba, amely a régi könyvtárépület tornyos, ívelt részében volt kialakítva, az első emeleten. Itt komolyzenét hallgattam, olvastam, készültem. Amikor csak lehetett, ott voltam, velem együtt zártak. Szerettem a csendet, a békés nyugalmat. Az isteni oltalom boldogságának tapasztalata volt számomra ez a zavartalanság, ami persze nem tétlenség volt, hanem lelki, szellemi, hitbéli feltöltekezés. Isten közelségét éltem át itt. Olyan „jól” éreztem magam ott, mint a tanítványok a megdicsőülés hegyén, akik nem is akartak volna visszamenni a völgybe (Máté 17,4). Ha az Úr nem szól bele az életembe, lehet, hogy még mindig ott ülnék…
Aztán rájöttem, hogy az Úr itt készített fel mennyei munícióval arra a már egyáltalán nem zavartalan és szinte szünet nélküli szolgálatra, amelyben négy évtizede élek. A boldog oltalom tapasztalata a legnehezebb helyzetekben sem hagyott el, azóta sem, és hiszem, megérkezhetem majd újból abba az oltalmazó, boldog, zavartalan országba, amit Isten, Jézus Krisztusban elkészített nekem, és amiből előízt, ott a könyvtáras felkészülés során átélhettem.
*
ELVÉGEZTETETT! JÉZUS KIÁLTÁSA ÖTÖDSZÖR AZ ÖRÖK ÉLET BIZONYOSSÁGÁT JELENTI.
Elvégeztetett, hogy Jézus Krisztus „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsidókhoz írt levél 2,15)
Valóban, minden e-világi problémánk, bajunk, betegségünk, indulatunk, megkötözöttségünk, konfliktusunk, háborúnk gyökere abból fakad, hogy a halál rabjai vagyunk.
Radnóti Miklós ezt írja a halál fogságába vetett emberlétről, csak tartalmilag idézve: Rövid verset írok, mert a rövid is elég, meghalok, és úgyis minden töredék.
De elvégeztetett: Jézus Krisztus meghalt és feltámadott, hogy nekünk visszaadja az örök és teljes életet, az üdvösséget.
Miként Isten a népét kihozta az egyiptomi fogságból – erre utal a páskaünnep, a páskabárány, és az egyetlen, igazi páskabárány, az Isten Báránya, Jézus Krisztus – úgy bennünket is kihozott a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmának fogságából.
Elvégeztetett: Örök életünk van, amely átöleli ezt a földi életet.
–
Elvégeztetett!
Jézus meghalt és feltámadott!
Elvégeztetett!
Ebből a krisztusi áldozatból pedig számos ajándék adatik a számunkra.
Mennyi mindenünk van.
Minden a miénk, minden értünk van, a Jézus Krisztusban (2Korinthus 4,15).
Elvégeztetett!
Ezt soha ne felejtsük el!
Minden rendben van.
Elvégeztetett!
Ezért, Urunk, adj nekünk mindenkori örömöt, nyugalmat, békességet, a bajban is oltalmat, valamint az örök élet tágasságát és bizonyosságát!
Ezekkel az ajándékokkal áldd meg Urunk a mindennapjainkat, a jövő hetünket, ezt az esztendőt, életünk minden idejét!
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2024. január 21.
Vízkereszt utáni utolsó vasárnap
- hét.
Márk sorozat: 138.