(4) Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is Őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.
(2Korinthus 13,4)
Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.
Kedves Testvéreim! Ezen a rendkívüli istentiszteleten fohászkodjunk együtt a mi Urunkhoz a 258. dicséret soraival ekképpen:
„Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! / Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, / Mert Tebenned soha nem volt kétségem, / Azért most is Tehozzád esedezem.
Látod, Uram, igen megnyomorodtam. / Előtted nagy nyavalyára jutottam, / De míg Te szent istenségedben bíztam, / Soha semmiben el nem hagyattattam.
Azért Téged hívlak csak segítségre / És magamat nem is bízom senkire; / Én lelkemet vigyed hálaadásra, / És szívemet juttasd nagy vigasságra.
Jelentsd nékem a Te akaratodat, / Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; / Add meg nékem most, amit Tőled várok, / Melyért dicséretet örökké mondok.”
Ámen.
Kedves Testvéreim!
Hallgassuk meg Istennek Igéjét, amelynek alapján az Ő Lelke segítségül hívásával az Ő üzenetét szeretném hirdetni előttetek, ahogy az megírva található a soron következő igerészben, a Korinthusi második levél 13. fejezetének 4. versében ekképpen:
„Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is Őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.”
Kedves Testvérek, az Úr Jézus Krisztusban!
Most a rendkívüli körülmények között, e videóüzenetben tudom hirdetni Isten Igéjét, így a technika áldássá lesz számunkra, és hisszük, hogy Isten az Ő Lelke által itt van közöttünk.
Noha üresek most a templompadok, Igéje és Lelke által mégis együtt lehetünk az Ő színe előtt.
Mit mond nekünk itt és most ez az igevers?
„Ha mi erőtlenek is vagyunk, Őbenne”, írja az apostol. A mai Ige itt is, mint a 12. fejezetben, hangsúlyosan rámutat az erőtlenségünkre. Bizony Szentlelkesen ihletetten fogalmaz az apostol, amikor azt mondja, hogy erőtlenek vagyunk, Őbenne, az Úrban. Mert csak az az ember, aki Jézus Krisztusban van, aki Jézus Krisztusban hisz, az az ember látja igazán erőtlenségét, életének törékenységét; azt, hogy erőtlenek vagyunk testben, lélekben, hitünkben, egyéni és közösségi értelemben egyaránt.
Most olyan időket élünk, amikor a mi Urunk különösképpen rákényszerít bennünket arra, hogy ezzel az erőtlenséggel szembesüljünk. Vagyis ez az Ige hitre hív bennünket, ébresztget bennünket, megráz bennünket: „Ember, döbbenj rá arra, hogy Isten nélkül, a megváltó Jézus Krisztus nélkül erőtlen vagy, csak Őbenne van erőd, életed!” Döbbenjünk rá arra, hogy milyen törékeny az emberi élet, hogy minden nap kegyelem. Erőtlenek vagyunk Őbenne.
Azt is mondja az apostol, ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus megfeszíttetett erőtlenségben. Igen, Jézus Krisztus szenvedett, megfeszíttetett, meghalt. Ő átélte az emberlét törékenységét, erőtlenségét. Ő mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt. Ő tudja, milyen helyzetben vagyunk, bele tud érezni a mi helyzetünkbe. Noha, ott a kereszten, Jézus Krisztus erőtlenségében, hatalmasan mutatkozott meg Isten ereje.
Döbbenjünk rá ezen a vasárnapon, megállva most így, eme rendkívüli módon az Isten színe előtt, hogy milyen erőtlenek vagyunk! Erőtlenek vagyunk Őbenne, Jézus Krisztusban, hiszen a Jézus Krisztusba vetett hit által látjuk igazából a mi erőtlenségeinket.
Az apostol ebbe az egyetlenegy versbe belefoglalta az egész evangéliumot, mert így fogalmaz, hogy noha Ő megfeszíttetett erőtlenségéből; de él, feltámadott! Ez az evangélium. Jézus Krisztus él az Isten hatalmából. Mi erőtlenek vagyunk, de hatalmas Urunk van.
Ez az evangélium: él a mi Urunk, feltámadott Urunk van; és mi is élni fogunk Őáltala, az Isten hatalmából! Olyan sokat jelent ez az Ige, hogy élni fogunk. Ez a jövő idő, hit által, Isten népe számára már jelen: Élni fogunk, élünk. Az örök életet már itt, ebben a világban éljük, amíg kimért időnk tart, mert a földi életünk az Isten kezében van. Már „itt” az örök életet éljük, „odaát” pedig a maga teljességében éljük meg azt.
Noha Jézus Krisztus megfeszíttetett erőtlenségben – erőtlenségben is isteni erőben –, mi pedig, hit által, látjuk a saját erőtlenségünket; de hatalmasan ragyog fel az evangélium: Ő él, megfeszíttetett, meghalt és feltámadott, legyőzte a halált, legyőzte a bűnt, legyőzte az emberlét erőtlenségét, törékenységét. Ő él, és mi is élni fogunk; sőt, hit által már élünk. Miénk az elvehetetlen élet, mert Isten szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket.
De azt is mondja az apostol, hogy élni fogunk Őbenne, Őáltala, Ővele együtt. Tehát Őnélküle nincs élet, sem „itt”, sem „odaát”. Mi emberek sok mindent megtehetünk egymásért, és áldott legyen az Isten, hogy meg is teszünk mindent, emberi korlátaink között; az Isten eszközei vagyunk ebben. De nem tudjuk megtartani az emberi életet. Az emberi életet egyedül az élő Isten hatalma tarthatja meg, amelyet Ő közölt velünk a Jézus Krisztusban. Az életünket egyedül Ő tarthatja meg, senki más. Nagy a mi bizonyosságunk: Ő velünk van.
A mai igevers befejezése így hangzik, egyetlenegy szó, amit szeretnék különösképpen kiemelni: „Élni fogunk, az Isten hatalmából, Ővele együtt, Krisztussal együtt, közöttetek.” Közöttetek!
Rendkívül fontos, hogy mi, akik hiszünk az Úrban, még ilyen rendkívüli körülmények között is figyelünk Isten Igéjére. Ezzel kifejezzük összetartozásunkat, imádkozunk egymásért, reménységre hangoljuk egymást, odafigyelünk egymásra, bátorítjuk egymást, vigasztaljuk egymást! Erősek vagyunk az Úrban, és erősítjük egymást az Úrban!
Miközben „befelé” bátorítjuk egymást, „kifelé” közbenjáró könyörgést mondunk: imádkozunk a betegekért, imádkozunk a gyógyítókért, imádkozunk a felelős döntéshozókért. Vagyis miközben „befelé” erősítjük egymást, „kifelé” is a krisztusi reménységet sugározzuk: Nincs semmi baj, velünk az Isten, és mi erősek vagyunk az Isten kezében.
Erősek vagyunk az Úrban, erősítjük egymást az Úrban, hiszen erős, hatalmas Istenünk van, feltámadott Urunk van, testvéri közösségünk van, ezért reménységünk van!
Most a számunkra rendelkezésre álló technikai eszközökön keresztül próbáltam összefoglalni röviden és tömören azt az igehirdetést, amit a honlapunkon teljes egészében, hanganyagban is meghallgathatnak, és írásban is olvashatnak ugyanott. Kérem, hogy ezt kinyomtatva adjuk át egymásnak, valamilyen formában az időseknek is, hiszen egyelőre még nagyon szűk az a réteg, amely a technika eme lehetőségeivel rendelkezik. Ők se maradjanak ki a biztató igei üzenetből, amit már adott nekünk a mi Urunk Istenünk.
Így ragyogjon fel előttünk az evangélium, még egyszer olvasva az Igét, ezt vigyük magunkkal:
„Mert ha – Jézus Krisztus – meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek.”
Ámen.
Imádkozzunk!
Örökkévaló Istenünk, aki Atyánkká lettél a Jézus Krisztusban, a Te kezedből fogadunk el mindent.
A Te színed előtt állva látjuk igazán a magunk erőtlenségét, de ugyanakkor látjuk a Te hatalmadat, a Te erődet, amely nemcsak képes megtartani az emberi életet, hanem képes azt üdvözíteni, örök élettel megajándékozni.
Urunk, Istenünk, köszönjük az eddigi sok jót, amelyet elvehettünk a Te kezedből. Add, hogy a próbatételek idején is hitben, reménységben állhassunk meg, másokat is bátorítva.
Erősítsd meg a Te népedet a reménység, az élet evangéliumával, hiszen Te élsz, Te feltámadtál, Te itt vagy közöttünk, Te velünk vagy, hogy mi szolgálni tudjunk másoknak.
Urunk, közbenjáró könyörgést mondunk egymásért, közbenjáró könyörgést mondunk, ahogy az igehirdetésben is említettük, a betegekért, a gyógyítás szolgálatát végzőkért. Közbenjáró könyörgést mondunk a felelős döntéshozókért, hazánkban és szerte a világban.
Urunk, Istenünk könyörülj rajtunk, akaratod szerint! Urunk, tarts meg bennünket! Fohászkodunk hozzád, Urunk Istenünk, mert tudjuk, hogy Te vagy az Úr, és Te nekünk minden körülmények között csak jót akarsz. Áldott légy ezért a bizonyosságért!
Áldott légy Urunk, a mai Igéért, hogy mi erőtlenek vagyunk, de Te erős vagy az Isten hatalmából, mert megfeszíttettél erőtlenségben, feltámadtál erőben. Áldott légy, Te, aki élsz; és köszönjük, hogy mi is élünk, és élni fogunk, a Te hatalmadból!
Köszönjük, hogy vigasztalhatjuk egymást ezekkel a beszédekkel!
Élő Istenünk hallgasd meg a mi könyörgésünket, egyszülött Fiadért, a mi Urunk Jézus Krisztusért kérünk.
Ámen.
Mondjuk el együtt a mi Urunk Jézus Krisztustól tanult imádságot!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mindezek után, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek a mi Atyánknak szeretete és a Szentlélek közössége legyen, maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. március 22.
Online videóáhitat a koronavírus-járvány miatt.
2Korinthus sorozat 38.
12. hét – Böjt negyedik vasárnapja.
Textus / Lekció: 2Korinthus 13,4
Igehirdető: Steinbach József