(38) János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a Te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket.
(39) Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem,
(40) mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.
(41) Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.
(Márk 9,38–41)
(Márk 9,40)
A mai Igére figyelve TISZTÁZZUK AZT A HELYZETET, amelyet elénk tár az evangélista (38).
Miről is van szó ebben a mai szakaszban?
Egy ismeretlen valaki Jézus nevében meggyógyít egy beteg embert.
A Biblia akkori szóhasználata szerint ez az ismeretlen valaki ördögöt űz ki egy beteg emberből, ezért is az a címe ennek a perikópának: „Az ismeretlen ördögűző”.
Egy ismeretlen valaki, Jézus Krisztus nevében, Jézus Krisztust segítségül kérve – Jézus felhatalmazásával és erejével – meggyógyított valakit.
Tegyük általánosabbá a gondolatot!
Ez az ismeretlen valaki – Jézus nevében – jót tesz valakivel, segít valakin, áldássá lesz valaki életében. Ez az ismeretlen ember, beteg embertársának testi vagy lelki bajában enyhülést ad, Jézus nevében.
Ha valakihez – a Jézus nevében, ez fontos, majd kitérünk rá – úgy tudunk fordulni, hogy testi és lelki állapotában segítünk rajta, gyógyítjuk, vigasztaljuk, bátorítjuk, azzal Jézus Krisztus követei vagyunk, és Isten megtartó szeretetének eszközeivé leszünk.
Ez az ismeretlen valaki, Jézus nevében, egy másik valakivel jót tett, segített rajta, áldássá lett számára.
De ez a valaki nem csatlakozott a tanítványi körhöz, a tizenkettőhöz, ezért a tanítványok, – élükön Jánossal –, eltiltották ezt a valakit a szolgálattól, és bepanaszolták a mesterüknek, Jézusnak.
Efféle panasszal élhettek a tanítványok: Itt van ez a valaki, aki nem csatlakozott hozzánk, nem közénk tartozik, de a Te nevedben lép fel, és jót tesz. Mivel nem közénk tartozik, mivel nem a mi csapatunk tagja, ezért mi eltiltottuk, hogy ne lépjen fel a Te nevedben.
Ez a kérdés – miszerint csak a legitim tanítványi körön, az „egyházon” keresztül lehet Jézushoz csatlakozni, az Ő nevében cselekedni – Jézus korában még nem volt ilyen szembetűnő, de ahogy telt az idő, egyre hangsúlyosabb lett…
Maga a probléma elég erősen jelentkezett már húsvét után, az őskeresztyénség korában, hiszen sokan sokféle módon követték ugyanazt a Jézus Krisztust.
Már az evangéliumok írásba foglalásakor, Kr. u. 70 körül, eleven lehetett a kérdés: kell-e a tanítványi körhöz csatlakozni ahhoz, hogy Jézus Krisztust hitelesen követhessük?
Máté evangélista egy más optikából világítja meg mindezt, mintegy pontosítja.
Az igehirdetés végén erre majd rámutatok.
Most – még a helyzet felmérésénél – figyeljünk egy tanítványra, Jánosra, aki ezt a problémát szóbahozza: Itt van valaki, aki nem a mi csapatunk tagja, Jézus nevében fellép, jót tesz, de mivel nem közénk tartozik, eltiltottuk.
János egyedül itt szólal meg a szinoptikus evangéliumokban.
Ez a János, a szeretett tanítvány, a későbbi evangélium írója? Bizonnyal. Lám, nagy szüksége lehetett Jézus megújító szeretetére, ha ilyen volt korábban.
Jánosról azt is tudjuk, hogy az ő anyja ilyen kéréssel lépett oda Jézushoz: Uram azt szeretném, ha az én két fiam, Jakab és János ülne majd az Isten országában közvetlenül melletted (Máté 20,21). János és testvére a többi tanítvány közül is ki akartak volna emelkedni?
Ez a János, aki itt ezt a problémát szóvá teszi, az a János, aki egy másik, emlékezetes evangéliumi jelenetben tüzet akart kérni arra a samáriai falura, amelyik Jézust nem fogadta be éjszakára: Uram, akarod-e, hogy tüzet kérjünk felülről, az égből, hogy eméssze meg ezeket, mert nem fogadtak be Téged? Erre azt válaszolta Jézus: Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek, amikor ilyet kértek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megtartsa (Lukács 9,54–56). Ezért Jánost más néven „Boanergesnek” nevezték, ami azt jelenti: a harag fia.
Itt is ez a János szólal meg: Ez az ismeretlen valaki, aki Jézus nevében jót tesz, nem a mi csapatunk tagja, ezért mi eltiltottuk, hogy a Te nevedet a szájára vegye és jót tegyen.
Ugye érzitek: Jánosból valami irigy, türelmetlen, fölényes, elit, klikkesedő, hívő gőg fakad, ami önmagában rettenetes, és amely azóta is végigkíséri a keresztyének különböző köreit, az egyes kegyességi irányzatokat, de mindannyiónkat fenyeget.
Ezért a mai igehirdetésben figyeljünk Jézus válaszára!
Miként kezeli Jézus ezt a helyzetet?
Mit válaszol Jézus János felvetésére?
*
JÉZUS VÁLASZÁT ELŐSZÖR NAGYON RÖVIDEN SUMMÁZOM (39–40).
Ne tegyétek! (39)
Ne tiltsátok el őt!
Mert aki nincs ellenem, az velem van (40).
Mi, bibliaismerők, a Hegyi beszéd által gondoljuk ezt tovább: Aki pedig ellenünk van, azt szeressük, azért imádkozzunk (Máté 5,44); sőt, a krisztusi szeretetünkkel – Isten akarata és jótetszése szerint –, győzzük meg őket.
Egy héttel ezelőtt a 236. dicséret utolsó versében énekeltük: „Boldog, aki lelkét hittel erősíti, minden ellenségét bizonnyal meggyőzi.”
Jézus válasza tehát ez: Ne tegyétek!
Ne legyetek ilyen szűkkeblűek, ne tiltsátok el őt, mert aki nincs ellenem, az velem van; és a ti feladatotok az, hogy Isten szeretetével az ellenséget is meggyőzzétek, az eredményt pedig az Úrra kell bízni.
Tömören szólva ennyi Jézus válasza.
*
Ezután JÉZUS VÁLASZÁT BŐVEBBEN KIFEJTEM, a mai igeszakasz alapján (39–41).
Jézus így fogalmaz: Lehetetlen az, hogy aki az én nevemben lép fel, és jót tesz, az gyalázzon engem, bántson engem, akadályozza az Isten ügyét.
Elképzelhetetlen, hogy aki az én nevemben jót tesz, az ne az Isten ügyét képviselné.
Itt, ebben a jézusi válaszban, minden szó hangsúlyos.
Aki az én nevemben jót tesz, az lehetetlen, hogy gyalázzon.
Aki Jézus Krisztus nevében fellép, aki Jézus Krisztus nevét igazán, szívből, hittel a szájára veszi, az Jézus Krisztus Lelkével, Isten megváltó szeretetével van jelen ebben a világban.
Az ilyen ember csakis építhet, soha nem rombolhat, mindig csak az irgalmas szeretet képviselőjeként lehet jelen a világban. Az ilyen ember, Istennek tetsző módon, jót tesz, jót akar tenni az embertársaival, ezért lehetetlen, hogy eközben az Isten ügyét gyalázza, akadályozza és bántsa.
Az üzenet ellenkezőjét is megfogalmazhatjuk: Jaj annak, aki Jézus nevét hiába veszi fel, megsértve ezzel a második parancsolatot. Szó lesz még erről…
Jézus Krisztus így folytatja: Aki az én nevemben „nagy jót” tesz, vagy „kis jót” tesz, az lehetetlen, hogy gyalázzon engem.
Megfordítva is igaz: aki „nagy jót”, vagy „kis jót” tesz, az Jézus nevében van jelen a világban, még ha nem is tudatosul ez benne…
Persze, Isten Lelke kimunkálja azt, hogy az ilyen ember előtt, az Istentől rendelt időben, még e földi létben, felragyogjon a Krisztus.
Ebben az isteni cselekvésben minket, mai tanítványait is, felhasznál az Úr.
Aki Jézus nevében „nagy jót” tesz, vagyis aki az embertársán egy igen nehéz, szorult, kilátástalan helyzetben, úgynevezett „határhelyzetben” – testi betegségben vagy lelki nyomorúságban – segít, a mellette szűkölködő embertársa mellé áll, valamilyen formában reményt, erőt, megoldást nyújt neki, az Jézus Krisztus nevében lép fel, abban Jézus Krisztus Lelke munkál.
Lehetetlen, hogy az ilyen ember, aki „nagy jót” tesz, akadályozza az Isten ügyét; bárhova tartozzon is az illető, az egyházon belül, vagy éppen az egyházon kívül.
És aki „kis jót” tesz… Aki például egy pohár vizet ad nektek, amikor szomjasak vagytok… (41)
Jézus itt a tanítványokat példaként említi, mint olyanokat, akik szomjúságukban egy pohár vizet kapnak másoktól. Amikor a tanítványok, mint akik „krisztuséi”, szeretetet, segítséget kapnak, akkor az olyan, mintha magának Krisztusnak nyújtották volna a segítséget… (Máté 25,35) Akik szeretik a Krisztus ügyét, a keresztyéneket, a keresztyénséget, az egyházat – annak minden nyomorúsága ellenére –, azok magát Krisztust szeretik, akár már hitben tudatos ez bennünk, akár még nem. Erről is szólunk még.
Ez a szeretet a tanítványokat arra kötelezi, hogy ők is észrevegyék a szomjazókat. Ez a tanítványi szolgálat kiindulása – nemcsak ennyi a keresztyén szolgálat, nemcsak diakónia, de ez a hiteles kiindulása a szolgálatnak –, amit akkor is megteszünk, ha bennünket nem itattak meg, és bármely szűkölködővel megtesszük ezt, akit mellénk rendelt az Úr, az általunk már ismert isteni forrás közelében.
Sokszor az ilyen „kis jó cselekedetek” nagyobbak, mint a látványosan kirakatos jó tettek: egy pohár vizet adni a szomjazónak.
Hányféle szomjúság létezik?
Testi értelemben is sokféle a szomjúság. Ha csak szószerint értelmezzük ezt a szükséget. Nekünk még van ivóvizünk, édesvizünk. Milyen rettenetes lesz, amikor majd nem lesz. Sokaknak nincs. Milyen érték az édesvíz! Ennek belátása nem környezettudatosság kérdése, hanem hit kérdése. Természetesen a testi szomjúság jelenthet mindenféle testi nélkülözést, fájdalmat, nyavalyát, ami nem nagy baj, de folyamatos „tövisként” szúr bennünket és akadályoz minket a teljes, boldog életben, és állandó „zavart” jelent. Nemrégiben beszéltem egy villanyszerelővel, aki elmondta, hogy folyamatosan csöng a füle, úgy kell dolgoznia, és gyakran elviselhetetlen ez az állapot, amin nem tudnak segíteni…
A lelki szomjúság ezerféle… Mindenki gondoljon a maga lelki szomjúságára.
A „kis dolgokban” segíteni is „nagy jó”. Adni a mellettünk élő testi-lelki szomjazónak „egy pohár vizet”. Ezt akkor is Jézus Krisztus nevében tesszük, ha éppen nem említjük Jézus Krisztus nevét.
Tehát: aki Jézus Krisztus nevét említi és jót tesz, az lehetetlen, hogy gyalázza az Urat. Megfordítva: aki jót tesz – „nagy jót”, vagy „kis jót” –, ha nem is említi Jézus Krisztus nevét, abban akkor is Jézus Krisztus Lelke munkál.
Jézus hozzáteszi, hogy a számonkéréskor az Isten még erre „a pohár vízre” is emlékezni fog. Meglesz a jutalma ennek a „jó” cselekedetnek, amely az Isten szeretetéből táplálkozik. Nem jutalomért tesszük, de nem marad el a jutalom, az Úr gazdag kegyelméből. Ám Isten arra is emlékezni fog a számadáskor, amikor az általunk megitatott visszaél a jóságunkkal… Ilyen is előfordulhat. De mi akkor is tesszük a jót, ha visszaélnek a jóságunkkal, mert így lehet hiteles Jézus Krisztus követése.
Aki tehát az én nevemben jót tesz – mondja Jézus –, az lehetetlen, hogy akadályozzon engem és hátráltassa az én ügyemet. Ne tiltsátok el az ilyeneket, bárhová tartoznak is!
*
Akkor lépjünk még egy fokkal tovább!
Röviden, egyértelműen megfogalmaztuk Jézus válaszát erre az igeszakaszban felvetett helyzetre.
A mai Ige alapján bővebben is kifejtettük ezt a jézusi választ.
Most az evangéliumok összefüggésében, még tágabban szeretném elétek hozni Jézus válaszát.
Ez nem lesz könnyű.
Összetett kérdésről van szó, ha a párhuzamos evangéliumok ide vonatkozó leírásait is megvizsgáljuk.
Aki esetleg fáradt és nem tud velem jönni, az nyugodtan, csendben imádkozzék, pihenjen az Úr színe előtt; megértem, ha így tesz.
Én azonban megpróbálom még ezt kifejteni.
Tehát: JÉZUS VÁLASZÁT MÁS EVANGÉLIUMI LEÍRÁSOK ALAPJÁN IS MEGVIZSGÁLOM.
Márk és Máté leírása szerint, mintha igen nagy különbség lenne abban, ahogy Jézus a tanítványok, és konkrétan János kérdésére válaszolt.
Márk így idézi Jézus válaszát erre a helyzetre: Aki nincs ellenem, az velem van.
Máté szerint Jézus látszólag egészen másként reagált erre a helyzetre. De ez csak első hallásra tűnik így. Máté interpretálásában Jézus ugyanazon helyzet másik oldalát világította meg.
Máté szerint Jézus ezt a választ adta tanítványainak: Aki nincs velem, az ellenem van (Máté 12,30). Lukácsnál is hasonlót olvasunk (Lukács 11,23). Ugyanannak a dolognak a két oldalát mutatja be Márk és Máté, illetve Lukács.
Direkt egymás mellé állítom a kétféle kijelentést: Aki nincs ellenem, velem van; aki nincs velem, ellenem van.
Márk, az egymás közötti viszonyunkban, a keresztyén élet és szolgálat tágasságát hirdeti meg: Aki nincs ellenem, az velem van.
Márk azt hangsúlyozza, hogy nem csak mi értjük, hirdetjük, képviseljük helyesen Jézus Krisztus ügyét.
Nemcsak a mi felekezetünk, nemcsak a mi kegyességi irányzatunk képviseli igazul a Krisztus ügyét; nemcsak mi, hanem mások is.
Vagyis aki Jézus Krisztust Isten Fiának, Megváltónak tartja, Úrnak vallja, az nekünk testvérünk, az az egyháznak tagja, mert Jézus Krisztusban hisz; és előbb-utóbb Isten Lelke el is vezeti az ilyen embert a látható egyház szeretetéhez és felvállalásához.
Aki Jézus Krisztust Urának, Megváltójának vallja, az annak az egyháznak tagja, amely önmagában nem üdvintézmény, nem az üdvösség forrása. Az egyházon belül valamelyik kegyességi irányzat vagy felekezet pedig végképp nem lehet az üdvösség egyedüli forrása; hanem egyedül csak Jézus Krisztus az üdvösség forrása.
Az egyháznak az a küldetése, hogy Jézus Krisztust, az üdvösség forrását, az egyetlen megoldás forrását hirdesse a világ felé.
Márk jézusi válaszában az is benne van – és ezt fontoljuk meg –, hogy bizony az egyházon kívül is munkál az Isten Szentlelke. Ez a Szentlélek általános kenete. Ott is jelen van Jézus Krisztus megváltó, szeretettel teli munkája, ahol Őt nem említik, de krisztusi jót tesznek.
Márk szerint tehát ez Jézus Krisztus válasza: ez a tágasság.
Jézus válaszát más oldalról világítja meg Máté evangélista, aki így idézi Jézus szavait: Aki nincs velem, az ellenem van.
Máté ugyanitt azt emeli ki, hogy az életünkben kegyelmi állapot, ha eljuthatunk a döntésig: Csak Jézus Krisztus a megoldás! Nem csak mi képviseljük helyesen az Úr ügyét, de csak Jézus Krisztus a megoldás!
Járva az életutunkat, hallva a sokféle véleményt, tapasztalva a mindent megemésztő káoszt, tényleg csak egyetlen boldog felismerés létezik: egyedül csak Jézus Krisztus a megoldás. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Ez a „szent radikalitás” kikerülhetetlen.
Csak Jézus Krisztus! Ez azt jelenti, hogy az az „és” szócska eltöröltetik Jézus neve mellől: Jézus és még valaki meg valami. Nem Jézus és Mózes, nem Jézus és a törvény, nem Jézus és Illés, nem Jézus és Luther, nem Jézus és Kálvin, nem Jézus és az én kegyességi csapatom – a világvallásokat is meg kell említenem a mai vallási sokszínűségben –, nem Jézus és Buddha. Nem. Csak Jézus Krisztus. Aki ugyanis nem Jézus mellett van, az ellene van!
Mátéra figyelve tegyük hozzá még Jézus válaszához a következőt: Jézus mellett lenni nem azt jelenti, hogy csak emelgetjük az Ő nevét. Ennél több kell! Valóban csak Jézus Krisztus! Láthatóan követni kell az Urat! Jézus azt mondja: „Emlegettetek engem? Az én nevemben jöttetek? Menjetek innen, nem is ismerlek titeket!” (Máté 7,21–23) Csak Jézus, valóban csak Jézus, de aki Jézus mellett döntött, annak életében – minden gyarlósága ellenére – hitelesen tetten érhető Jézus követése.
Ha pedig Jézus mellett döntöttünk, akkor tapasztaljuk meg azt az életet, amely minden körülmények között áldások forrása. Máté és Lukács szerint is ekként folytatódik Jézus válasza: Aki nincs velem, ellenem van. Aki nem velem gyűjt, az tékozol (Máté 12,30; Lukács 11,23). Gyönyörű kifejtése ennek az igeversnek, a második tagmondat: Aki nem velem gyűjt, az tékozol. Csak Jézus Krisztussal „gyűjteni”, csak Jézus Krisztussal élni, akarni, tervezni, dolgozni, házasodni, családot alapítani, különben nem lesz azon az Isten áldása, és gyűjtés helyett tékozlunk, vagyis minden tönkremegy a kezünk között, mindent eltékozlunk. Aki nem velem gyűjt, az tékozol.
Márk és Máté, illetve Lukács válasza, igeszakaszunk helyzetére, együtt érvényes.
A márki tágasság forrását, alapját egyértelműen meghatározza Máté és Lukács: Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.
Kegyelmi állapot, ha eljuthatunk az életünk során addig a boldog fordulatig, amikor kimondhatjuk: Csak Jézus Krisztus a megoldás, aki Isten Fia, Megváltó.
Aki pedig csak Jézus Krisztusban bízik, az reményteli szeretet tágasságával tekint mindenkire: Aki nincs ellenem, az velem van.
A Krisztus melletti döntés egyik következménye a másokhoz való reményteli odafordulás.
Ugyanakkor a Krisztus melletti döntés másik következménye az, hogy e döntéstől kezdve betagolódunk az egyház rendjébe.
Az egyházon kívül is munkál Isten Szentlelke, de aki Jézus Krisztus mellett döntött, az szereti a látható egyházat, mert a látható egyház Jézus Krisztus teste, a szentek közössége.
A megtért ember, az egyház minden látható baja és nyomorúsága ellenére, betagolódik a látható egyházba, könyörög az egyházért, a gyülekezetekért, az Isten látható ügyéért; az egyházban szolgálatot vállal, már a puszta jelenlétével hitet vall, tehát nem tud kívül maradni.
Összegezve:
Márk így idézi Jézus válaszát, igeszakaszunk helyzetére reagálva: Aki nincs ellenem, velem van. Vagyis nem csak mi vagyunk az igazság birtokosai, az egyházon kívül is működik a Szentlélek, másokra is reménységgel tekintünk.
Máté és Lukács pedig így alapozza meg Jézus válaszát: Aki nincs velem, ellenem van. Azaz életünk egy pontján kegyelmi állapot meghozni a döntést: csak Krisztus; valóban csak Krisztus, nem csak emlegetve a Krisztust. Ebből a döntésből áldások fakadnak az életünkben; gyűjtünk és nem tékozlunk, másokra reménységgel tekintünk, miközben Krisztus testét, a látható egyházat odaadóan szeretjük.
–
Zárszóként hadd fogalmazzam meg az evangéliumot!
Áldott legyen az Isten! Olyan jó tudni, hogy Ő, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban – minden nyomorúságunk és méltatlanságunk ellenére – megmutatta, hogy nem ellenünk van, hanem velünk van.
Isten felvállalt bennünket. Isten velünk van, értünk van, közöttünk van.
Ez az evangélium: Velünk az Isten (Máté 1,23).
Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róma 8,31)
Én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig! (Máté 28,20)
Isten nem ellenünk van, hanem velünk van és értünk van. Ez életünk boldog értelme, erőforrása, a legnagyobb nehézségekben is.
Miként Bonhoeffer énekli az általam sokszor idézett versében: Csodás hatalmad biztos rejtekében, nyugton várjuk, mire ébredünk, velünk az Isten minden reggel, este és minden új napon bizonnyal velünk.
Nem ellenünk van az Isten, velünk van az Isten!
Ez a határtalan szeretet megtérésre hív bennünket, hogy meghozzuk a döntést: csak Jézus Krisztus.
Szeressük Krisztust!
Szeressük Krisztus testét, az egyházat! Áldott legyen az Isten, Testvéreim, hogy mi már itt vagyunk, Krisztusban vagyunk, és szerethetjük az Ő egyházát, az Ő népét, így ezt a gyülekezetet is, ahol szolgálatot vállalhatunk!
Tekintsünk reménységgel azokra, akik még más körhöz tartoznak, vagy az egyházon kívül vannak! Vegyük észre – legalább mi vegyük észre, ha ők még nem vették észre –, hogy ők is milyen kegyelem alatt vannak, sőt bennük is, egészen konkrétan munkálhat az Isten Lelke!
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2022. február 13.
Márk sorozat: 62.
6. hét.
Hetvened vasárnap
Textus / Lekció: Márk 09,38-41 (40)
Igehirdető: Steinbach József