Az Úr napja és a Szentlélek
(1) Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.
(2) Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben.
(3) Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.
(4) A nap elsötétül, a hold vérvörössé válik, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.
(5) De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.
(Jóel 3,1–5)
(Jóel 3,1;5)
Az Úr napja ítéletet hoz országára (2,1) és az egész földre (2,10). Ezért pusztulás jön a Mindenhatótól (1,15).
Isten végső szava azonban soha nem a pusztulás, hanem csakis az élet (János 10,10). Ezt az örömhírt jelzi Jóel próféta könyvének harmadik fejezete, mindjárt az elején: „Azután…” (1)
Az Úr ítéletes napja tehát bűnbánatra és megtérésre hív, mert Isten szánalomra akar indulni… (2,18)
Az Úr napja után, Isten rendezi az „itteni” élet kereteit, bűnbánó és megtérő népe számára: lesz mit enni és inni, bőségesen biztosítottak az életfeltételek (2,21–27), olyannyira, hogy Isten népe jóllakásig ehet (2,26).
Mi, akik a jóléti társadalmakban élünk, hálátlanul fel sem fogjuk, hogy milyen nagy kegyelem alatt vagyunk, hiszen méltatlanul ebben a bőségben élhetük.
Isten azonban bűnbánó és megtérő népének sokkal többet ajándékoz, az itteni életfeltételek rendezésén túl.
Az e-világi bőség ugyanis csak hitben élve lehet áldássá.
Isten hívő népe ugyanakkor „sokkal többre” hivatott ennél, miközben a „mindennapi kenyeret” sem becsüli le.
Isten hívő népe azt is tudja, hogy ezt a „sokkal többet” csakis az élő Isten adhatja neki.
Jóel próféta könyvének harmadik fejezete arról szól, hogy Isten az Ő Lelkét ajándékozza népének, és a Lélek ajándékain keresztül adja oda övéinek a mennyei világ gazdagságát, már itt a földön.
Isten, az Ő Lelkét ajándékozza népének.
A Szentlélek kezdettől fogva jelen van a világban (1Mózes 1,2). A Szentlélek éltet minden embert (1Mózes 2,7).
Isten, az Ő Lelkét most „kitölti” népére, azaz teljesen odaajándékozza Lelkét népe számára.
A Lélek ajándékainak áldásait akkor tapasztalhatjuk meg, amikor betölt bennünket az Úr Lelke (Mikeás 3,8).
A Lélek ajándékairól szól Jóel próféta könyvének harmadik fejezete, amelynek azt az alcímet is adhatjuk: Az Úr napja és a Szentlélek.
1.
A Szentlélek ajándéka az, hogy Isten megszólítja az Ő népét.
ISTEN LELKE MEGSZÓLÍT (1).
Isten népe az Úr által megszólított nép.
Ne akadjunk fenn az álmok és a látomások említésén, amelyek első olvasatra, a modern ember számára, ezt a szakaszt nehézzé teszik.
Isten kijelentésének különböző korszakai voltak.
Valóban tudunk olyan korábbi időszakokról, amikor Isten, álmok és látomások által jelentette ki magát népe számára.
József álmokat látott (1Mózes 37,1–11).
A próféták látomásokat láttak (Ézsaiás 6,1–3).
Jézus Krisztus halála és feltámadása után, Isten az írott Igén, a Biblián keresztül szól elsőrenden népéhez.
A kijelentés módja változott, de a kijelentés tartalma mindig ugyanaz maradt.
Ennek gyönyörű kifejezése a 126. zsoltár: „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók.” (Zsoltárok 126,1)
A kijelentés tartalma mindig ugyanaz: Isten jóra fordítja népe sorsát.
Isten ezt jelentette ki az álmokban Józsefnek, a látomásokban Ézsaiásnak; végérvényesen pedig Jézus Krisztusban az egész világ számára tette nyilvánvalóvá üdvözítő akaratát az Isten.
A kijelentés módja és tartalma annyiban függ össze, hogy kimondhatjuk: Jézus Krisztusban az álom lett valósággá, az emberileg lehetetlen lett lehetségessé (Márk 12,27); jóra fordította népe sorsát az Úr, ezért szánk megtelhet nevetéssel és örömkiáltással, mert hatalmas dolgokat tett velünk az Úr (Zsoltárok 126,1–2).
A Lélek ajándéka az a csoda, hogy Isten megszólította, és ma is megszólítja népét ezzel az örömhírrel.
A Lélek ajándéka az a csoda, hogy Isten népe megszólított gyülekezetként él ebben a világban, mint akik minden körülmények között tudják, hogy jóra fordította sorsukat az Úr; így a pillanatnyi, reménytelennek tűnő helyzetet is bizonnyal jóra fogja fordítani az Isten.
A Lélek ajándéka a megváltó Istentől való megszólítottság csodája.
Tehát nem csak úgy általában valamiféle megszólítottságról van itt szó.
Az Isten szeretetéből fakadó megszólítottság csodájából áldás következik!
Merj látni! Merj reménységgel látni! Merj örökkévaló összefüggésekben látni! Merj „mennyei többet” látni! „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb, amire nézek, az vagyok.” (Gyökössy Endre)
Merj látni! Merj álmodni! Ne álmodozz! De, mint Istentől megszólított ember, merj álmodni!
Isteni felhatalmazásból álmodni azt jelenti, hogy nem ragadok bele a mindennapi „ügyek” tömegébe, még úgy sem, hogy ezek elől időleges, „szelepkiengedő” élvezetekbe menekülök. Sajnos „kultúránkban” így élünk, „ügyezünk”, és aztán gyorsan élvezzük az életet, hogy kibírjuk az „ügyezést”. A próbatételekről hallani sem akarunk. A beteg már nem számít. Isteni felhatalmazásból álmodni azt jelenti, hogy nem ragadok bele sem az „ügyekbe”, sem az élvezetekbe, sem a valóság illúziómentesen elviselhetetlen realitásaiba.
Isten hívő népe szembenéz az illúziómentes valósággal, tehát nem áltatja magát, de mindig úgy néz szembe a valósággal, hogy közben belekapaszkodik az Isten ígéreteibe, az evangéliumba; hiszen végérvényesen jóra fordította sorsunkat az Úr.
A Lélek ajándéka ez a megszólítottság: Isten már megvalósult, és majdan kiteljesedő ígéreteibe kapaszkodva mer látni, mer álmodni, és nem ragad bele a csüggedésbe.
Emlékszem egy hetvenesévekbeli, akkor világhírű zenekar bakelitalbumának borítójára, amely már abban az időben is nagyon megragadott: egy kéz kapaszkodik egy rácsba, alatta meg a világűr… Kétségbeejtő a látvány; és mégis bizonyos, reménnyel teli a kapaszkodás (Supertramp, Crime of the Century).
Olyan ez a kapaszkodás, mint amikor elindul a metró, a villamos, az autóbusz, felszáll a repülő: a bizonytalanító mozgásban azonnal keressük a kapaszkodót.
A Lélek ajándéka ez a biztos kapaszkodó, a megváltás örömhírének fogantyúja. Isten népe az evangéliummal megszólított nép.
2.
A Szentlélek ajándéka az, hogy Isten megszólítja az Ő népét; majd ezután Isten szolgálatba küldi megszólított népét.
ISTEN LELKE SZOLGÁLATBA KÜLD (1).
Isten népe az Úr által szolgálatba küldött nép.
Erre utal a „prófétálni” kifejezés.
Prófétálni azt jelenti, hogy az isteni megszólítás tartalmát, az örömhírt továbbadom.
Jóel a fiainkkal és a lányainkkal kapcsolatban említi a prófétálást: „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak…” (1)
Ezzel a kijelentéssel Isten garantálja, hogy minden időben, minden nemzedékben, a leggyarlóbb hitetlenség idején is gondoskodik Isten az üzenet prófétai továbbadásáról.
A prófétaság lényege az, hogy mindenkor, mindenhol, hűséggel és bátran továbbadom azt az üzenetet, amivel az Isten engem, Szentlelke által megszólított, a Jézus Krisztusban.
A prófétaság azt jelenti, hogy nemcsak a látható egyházban erre hivatalosan elhívott szolgák hirdetik az Igét, hanem mindenki a maga „hivatalában” bizonyságot tesz a benne lévő reménységről (1Péter 3,15). Ezt a hívő ember akkor is teszi, ha éppen nem szól semmit, csak teszi a dolgát. Nem kell mindig szólni ahhoz, hogy hirdessük az evangéliumot. A munkahelyen dolgozni kell. De a munkánk felelős hitelességével, odaszántságával már prófétává leszünk. Isten pedig készíti az alkalmakat arra, amikor konkrétan szólni kell: ilyenkor viszont bűn hallgatni (Ámósz 3,8). A próféta nem is hallgathat.
A próféta nem tekint szolgálatának eredményére, mert tudja, hogy Isten Igéje elvégzi munkáját. A próféta bizonyossággal szól, és a cselekvést Istenre bízza (Ézsaiás 55,11).
A próféta mindig az aktuális események történései között, vagyis életszerűen szólja az Igét, és nem elbeszél az emberek feje felett valami „érthetetlen, életidegen és kegyes szöveggel”.
A próféta soha nem köt olcsó kompromisszumokat, mint a fizetett, hamis próféták (Jeremiás 23. fejezet; Máté 24,4).
A próféta áldozatot is hoz a rábízott üzenetért.
A próféta tudja, minden egyebet azért kapott, hogy hirdesse az Igét. Tegyük ezt az üzenetet személyessé! Mindent azért kaptunk az Úrtól, hogy mint az Ő megszólított népének tagjai, továbbadjuk az üzenetet, mint az Ő prófétái.
A próféta, a hivatalon kívül, a tényleges szolgálati idő leteltével, tud visszavonulni is. Ez az elengedni tudó visszavonulás, csendesség is lehet „prófétaság” a maga idejében. Nincs annál nagyobb „antimisszió”, mint amikor valaki nem tud leállni, és folyamatosan szól, zaklat, buzog… A kevesebb több! Ennek felismerése is „prófétaság”.
A látható egyházban hivatalosan elhívott szolgák prófétasága nagyon fontos; ugyan „hangsúlyaiban, intenzitásában” más. Ezért imádkozzunk a látható egyházban hivatalosan elhívott szolgákért!
Ez a tény azonban, az egyetemes papság elve alapján, miszerint minden hívő ember Isten szolgája (1Péter 2,9), a maga helyén csak erősíti Isten népe tagjainak prófétaságát.
Erre a prófétaságra a látható egyházban, a templomban, a gyülekezetben, Isten Igéjére együtt figyelve, valamint egymás hite által épülve erősödünk meg, vérteződünk fel; – hogy aztán innen kilépve, mindenki a maga „hivatalában” lehessen prófétává.
Minden templom, minden egyházi intézmény arra hivatott, hogy ott prófétaság történjen, és a prófétai szolgálatban megszilárdítson.
Minden templom – maga az épület is –, benne a gyülekezet: Isten Igéjének, üzenetének, megváltó evangéliumának továbbadása; valamint erre a szolgálatra való újbóli elküldés a világba
Most nem fejtem ki, csak felvetem a problémát, hogy vajon miért tart fenn az egyház intézményeket, ha nem ez a prófétai szolgálat az elsőrendű szempont ezekben az intézményekben?
Isten Lelkének ajándéka ugyanis az, hogy megszólított népét szolgálatba küldi, prófétává teszi.
3.
A Szentlélek ajándéka az, hogy Isten megszólítja az Ő népét.
Ezután Isten szolgálatba küldi megszólított népét.
A Szentlélek legnagyobb ajándéka pedig, az előbbiek összefüggésében az, hogy Isten Krisztusban közölt szabadítását érvényesíti megszólított és szolgálatba küldött népén.
ISTEN LELKE MEGSZABADÍT (3–4).
Isten népe megszabadított nép.
Isten Lelke a szabadítás krisztusi evangéliumával szólít meg bennünket, és ennek továbbadását bízta ránk prófétai szolgálatunk során.
Jóel próféciájában ennek a krisztusi szabadításnak a lényege szemléletesen áll előttünk.
Az Úr napján, amikor megjelenik Isten, akkor ezt a megjelenést (teofániát) félelmetes jelek kísérik: vér, tűz, füst, sötétség, hiszen a nap és a hold is elsötétül (3).
Isten megjelenésének félelmetes jelei világosan jelzik azt a nyomorúságot, amiben vagyunk; azt a sok nyomorúságot, amit egymással művelünk ezen a világon; és amit Isten mindent rendező igazsága joggal megítél rajtunk.
Ettől ilyen félelmetes jelekkel kísért az Úr napja és az Úr megjelenése. Ezért hangsúlyozza Jóel próféta, hogy az Úr napja nagy és félelmetes nap (4).
Az Úr napja azért félelmetes nap, mert valóban félelmetes az az állapot, amiben vagyunk, ahogy élünk, ahogy bánunk egymással. Az Úr félelmetes megjelenése ezt tükrözi vissza számunkra.
Gondoljunk csak bele, ha tényleg lehántunk földi életünk valóságáról minden mézesmázas szirupot, illúziót, ködösítést, akkor csak azt tudjuk megállapítani, hogy félelmetes az emberi élet. Ezt a rettenetet a jóléti társadalmak kedélybetegségei, pótcselekvései, hamisságokba való menekülései, felpörgött mindennapjai, embertelen bizonytalanságai ugyanúgy jelzik, mint más társadalmak rideg hierarchiája, és másként embertelen rendje, ideértve a vallásosságot is.
Lelkészként, lelkipásztorként, lelkigondozóként tudom, és ezzel semmiféle gyónási titkot nem árulok el, hogy milyen félelmekkel küzdenek emberek, milyen életharcokat folytatnak, milyen terheket hordoznak, milyen emberfeletti eseményekkel kell megküzdeniük, miközben a világ egyre embertelenebb és bizonytalanabb. Milyen is lehetne ez a világ, ha nincs élő hit? Mi tesszük ilyenné ezt a világot, hitetlenségünkkel engedve a gonosz tombolásának.
Félelmetes az Úr napja. Félelmetes jelek kísérik az Úr megjelenését, mert félelmetes hellyé tette a bűn istentelensége ezt a világot.
Éppen itt ragyog fel az Úr Lelkének ajándéka: Isten szabadító kegyelme, a Jézus Krisztusban.
Úgyis mondhatnánk: innen szép fordítani!
Innen azonban csak az Úr hatalma, megváltó szeretete tud valóságosan fordítani. Az evangélium pedig éppen az – ahogy már hangsúlyoztuk –, hogy végérvényesen jóra fordította népe sorsát az Úr.
Ez az Isten szabadító kegyelme. A Lélek ajándéka az a csoda, hogy Isten megszabadítja népét. Erre a szabadításra csakis az Úr képes.
Ennek a szabadításnak fokozatai vannak.
Isten megőriz a félelmetes élet bajaiban.
Isten megmenekít a félelmetes élet bajaiból, vagyis ebben a világban konkrétan megmutatja rajtunk szabadítását.
Isten megvált a félelmetes élet bajaiból mindörökké, teljessé teszi rajtunk a megváltás művét „odaát”. Ez a bizonyosság pedig erőt ad az „itteni világ ideig-valóságában” is.
Az isteni szabadítás három említett fokozata összefügg: megváltott emberek vagyunk. Nem kell félnünk! (Márk 5,36)
4.
A Szentlélek ajándéka az, hogy Isten megszólítja az Ő népét.
Ezután Isten szolgálatba küldi megszólított népét.
A Szentlélek legnagyobb ajándéka pedig, az előbbiek összefüggésében az, hogy Isten, Krisztusban közölt szabadítását érvényesíti megszólított és szolgálatba küldött népén.
A Szentlélek eme három ajándékának összessége az, hogy a Szentlélek hitet ajándékoz Isten népének.
ISTEN LELKE HITET AJÁNDÉKOZ (1–2; 5).
Isten népe hívő nép.
A Szentlélek legfontosabb munkája, hogy élő hitet ajándékoz Isten népének.
A hit a Szentlélek ajándéka.
Nem akármilyen hit ez, mert az élő hit mindig az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit.
Ennek igazolásaként veszi fel Péter pünkösdi igehirdetése textusként Jóel próféta harmadik fejezetét, mai Igénket, hogy ez alapján tegyen bizonyságot a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusról, aki által egyszer s mindenkorra jóra fordította népének sorsát az Úr (Cselekedetek 2,22–24; 2,32–33).
Jóel próféta ezt a fontos üzenetet, miszerint az élő hit a Jézus Krisztusba vetett hit, a maga nyelvén, a maga korának megfelelően fogalmazza meg.
Jóel azt hangsúlyozza, hogy Isten a megmenekülést Jeruzsálemben, a Sion hegyén adja.
Jóel kimondja, hogy a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék (5).
Valóban Jeruzsálemben tapasztaljuk meg a megváltó menedéket. Abban a városban, ahol a Sion temploma végleg felépül, mégpedig úgy, ahogy azt Jézus Krisztus a saját testének templomáról, azaz feltámadásáról megprófétálta nekünk (János 2,19–21). Nem tudom ezt bővebben magyarázni, a bibliaolvasók értik, miről van itt szó.
A lényeget azonban fontos, hogy mindenki értse: Jeruzsálemben adatik a menedék, vagyis ott, ahol Jézus Krisztus meghalt és feltámadott.
A menedék helye tehát nem egy földrajzi hely, nem egy „lokalitás”, hanem a menedék helye Jézus Krisztus.
A menedék helye a feltámadott Jézus Krisztusba vetett élő hit, amit a Szentlélek támaszt bennünk.
Ez az élő hit a Szentlélek legnagyobb ajándéka: megszólítottság, szolgálat, és szabadítással teli megváltás egyszerre.
Az élő hitből fakadó menedék Jézus Krisztusban adatik nekünk.
Jóel próféta hangsúlyozza, hogy mindenkinek felkínálja Isten ezt a Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó, megóvó, megszabadító, megváltó menedéket: minden „nem”, minden életkor, minden társadalmi szint érintett a megváltás isteni ajándékában.
Jóel próféta férfiakat és nőket, ifjakat és véneket, vezetőket (akik vének voltak) és szolgákat említ. Jóel próféta így fejezi ki, hogy mindenkinek felkínálja Isten a szabadulást: Isten mindenkit megtérésre hív (1–2).
Péter apostol pünkösdi beszéde, Jóel próféta nyomán ezt hangsúlyozza: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és a gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Cselekedetek 2,38–39)
Jóel próféta hangsúlyozza, hogy mindenkinek felkínálja Isten ezt a Jézus Krisztusba vetett hitből fakadó, megóvó, megszabadító, megváltó menedéket!
Mit jelent itt ez a „mindenki”?
Jóel próféta ebben is egyértelműen fogalmaz: élő hitre jut mindenki, megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét (5).
Megmenekül mindenki, ennek nyomán megszólítást, szolgálatot, szabadító megváltást és élő hitet nyer mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.
Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül (Cselekedetek 2,21; Róma 10,13).
Ad az Isten Szentlelket azoknak, vagyis adja az Isten a Szentlélek ajándékait azoknak, akik ezt kérik tőle (Lukács 11,13; Máté 7,11). Ad az Isten Lelket azoknak, akik Lélekben szegények, vagyis akik a Szentlélek koldusai, akik a Lélek ajándékaiért könyörögnek (Máté 5,3).
Ad az Isten Szentlelket azoknak, akik tudják, hogy milyen állapotban vannak, és könyörületért kiáltanak az Úrhoz (Zsoltárok 119,132; Márk 10,47).
Akiknek pedig Isten adja a Szentlélek ajándékait, azok engednek is a Lélek vezetésének (Cselekedetek 5,32).
Az ilyenek soha nem oltják ki a Lélek munkáját, nem vetik meg a Lélek ajándékait, hanem mindig legdrágább kincsként becsülik azokat (1Thesszalonika 5,19).
*
Szemléltetem a mai Ige üzenetét, a Lélek gyönyörűséges ajándékait.
Felhívták a figyelmemet egy mai orosz festőre, akinek pazar színekkel, speciális technikával születő alkotásai valóban ihletettek.
A festő neve: Leonid Afremov.
A festő alkotásai többnyire egy téma köré koncentrálódnak: ősz, eső, latyak, sötétség, lehangoló miliő. A képeken egy férfi és egy nő, egymásba karolva, egy közös esernyő alatt, nekünk háttal, a nyílegyenes úton haladnak előre a kivilágított, őszi, lucskos, esős félhomályban.
A téma első pillanatra lehangoló, ugyanakkor az alkotás összessége reménységgel teli, szinte „gyógyító”. A félhomály ellenére megérint az őszi eleven színek kavalkádja.
Külön kiemelendő az egymásba karoló férfi és nő, a közös esernyő, az egyenes út biztos iránya. Egy férfi és egy nő… Ez önmagában az isteni rend, nemcsak az erkölcsi világrend, hanem a teljes, üdvözítő isteni rend helyreállásának szimbóluma.
Ahogy a férfi és a nő egymásba karolnak, támogatják egymást, és a közös ernyő alatt védelmet találva haladnak a biztos úton előre; – mindezek szintén evangéliumi üzenetet közvetítenek felénk.
A Lélek ajándéka az a csoda, hogy mi most itt az Úr házában együtt vagyunk, az Isten Igéjére figyelünk.
Közben átéljük azt a csodát is, hogy gondolatban a szeretteinkbe kapaszkodunk; majd együtt egymásba kapaszkodunk, mint Krisztusban testvéreinkbe; és aztán együtt az Úrba kapaszkodunk.
Aztán így „kapaszkodva”, az Ige és az Isten megváltó szeretetének ernyője alatt zarándokoljunk tovább az Úr útján, amely a biztos megérkezés felé visz.
Így, egymásba, és együtt az Úrba kapaszkodva kérjük, kiáltjuk: Jöjj, Szentlélek Úristen!
Azzal a bizonyossággal kiáltunk, hogy nem hiába kiáltunk, sőt miközben kiáltunk, Isten már előre meghallgatta, beteljesítette, majd kiteljesíti kérésünket (János 11,41–42).
Hiszen ad az Isten Lelket azoknak, akik ezt kérik (Lukács 11,13).
Köszönjük Urunk, hogy Lelked által maradandóan megajándékoztál: élő hitet adtál, megszólítottál, szolgálatba küldtél, megszabadítottál és megváltottál; egyszülött Fiadban, az Úr Jézus Krisztusban.
Hálaadó istentisztelet, Dad, 2019. március 3.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2019. március 10.
10–11. hét – Jóel sorozat 06
Ötvened vasárnap és Böjt első vasárnapja
Textus / Lekció: Jóel 03,01-05 (1 és 5) Jóel 06 (10-11)
Igehirdető: Steinbach József