(7) Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem, a nekem ajándékozott kegyelemben.
(8) Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével,
(9) és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel,
(10) hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára,
(11) és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.
(Filippi 1,7-11)
(Textus: Filippi 1,8)
Felüdítő, jóleső és megnyugtató olvasni az apostol kitárulkozását.
Ez az igeszakasz azon ritkaságok egyike a páli levelekben, ahol az elhívott, küldetéses, szelíden kemény és bizonyosságában szilárd apostol megmutatja az emberi arcát is.
Hiszen az apostol, mint Krisztus örömhírének áldott evangélistája, szerte az akkor bejárható világban, ugyanakkor mint a keresztyén tanítás rendszerének megalkotója, mint tudós, ihletett teológus; – bizony olyan érinthetetlen és sokszor rideg magasságokban áll fölöttünk.
Most azonban betekintést enged életének elzártabb területeire is.
A mai igeszakaszból kiderül, hogy az apostolnak van szíve, a szó átvitt értelmében is, vannak érzelmei, az apostol vágyódik, mégpedig nagyon vágyódik. Az apostol is szeret, szeretetre vágyik, szenved és örül.
Ezt egyértelműen megfogalmazza a filippi testvéreknek: „Szívemben hordozlak benneteket…nagyon vágyódom utánatok…” (7–8).
Ebből kiderül, hogy a hívő ember is ember, megmarad embernek; – nagy hazugság lenne, ha önistenítési kísértésbe esnénk, ami egyébként gyakran megkörnyékezhet bennünket.
A hívő ember is ember: – a hétköznapokban is ember; – a hitében is ember; – nem pedig egy Krisztust követő, a tökéletes tant következetesen és megalkuvás nélkül képviselő embertelen gépezet.
Persze a hívő ember mégis más, mert újjászületett ember. Szólunk még erről. De mégis ember, az emberlét minden szépségével, mélységével és magasságával, örömével és gyötrelmével, hullámzásaival, titkaival; – csak Krisztus igájában irányítva, vezetve, rendezve…
Ezért hangsúlyozza az apostol, hogy nagyon vágyódik a filippi testvérek után, de a Jézus Krisztus szeretetével.
Ez ma a kulcs, innen szemléljük az egész igeszakaszt.
Pál is érző ember, de az érzelmei nem parttalanok, hanem a Jézus Krisztus szeretetének kordájába fogott, a krisztusi keretek között megélt érzelmek ezek.
Pál mindent Jézus Krisztusban, az Ő szeretetében élt meg, szavait, szolgálatát, teológiáját, érzéseit egyaránt.
Ez nagyon fontos, ez a mai üzenet.
A Jézus Krisztus szeretetével jelen lenni!
1.
Először határozzuk meg ennek a krisztusi szeretetnek általános jellemzőit, a mai igeszakasz, az evangéliumok, az Újszövetség és a teljes Írás alapján; – majd a mostani igerészből kiindulva két konkrét, ezekben a versekben említett jellemzőjét fogalmazzuk meg Jézus Krisztus szeretetének.
Tehát: melyek A KRISZTUSI SZERETET ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI?
„Nagyon vágyódom utánatok a Krisztus Jézus szeretetével!” (8)
Ez a krisztusi szeretet az a szeretet, amelynek forrása a Jézus Krisztus megváltó, tökéletes szeretete!
Ismétlésként hadd hangsúlyozzam, hogy Jézus Krisztus szeretetének rajza az „1Korinthus 13” Szeretethimnuszában olvasható.
Hiszen így mi, gyarló emberek, ebben a világban, soha nem tudunk szeretni.
Ez a szeretet: – amely mindet eltűr, mindent elfedez, mindent remél; – ez a szeretet, amely soha el nem múlik; – egyedül csak a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó, tökéletes szeretetére jellemző.
Jézus Krisztus megváltó szeretete azonban újjászül, és késszé tesz bennünket arra, hogy az Úr szeretetével tudjunk szeretni.
Ezért megkülönböztetjük Jézus Krisztus szeretetét, és azt a krisztusi szeretet, amellyel az Ő megváltó szeretete megajándékozhat bennünket.
Ez a krisztusi szeretet, amellyel mi szerethetünk, nem tökéletes szeretet, de nem is a gyarló, törékeny, emberi szeretet, hanem abban már Jézus Krisztus mozdul.
Ez a krisztusi szeretet alázatos, szelíd, tapintatos, tisztelő szeretet.
Áldott ajándékok ezek egy olyan világban, ahol sem az alázatot, sem a tapintatot, sem a tiszteletet nem ismerjük.
Tehát Jézus Krisztus megváltó, tökéletes szeretetéből következik a mi újjászületett életünkben az Ő krisztusi szeretete, amelyben megjelenik a „mennyei több”.
Ez a krisztusi szeretet „több”, mint kölcsönösség.
Könnyű ugyanis azokat szeretni, akik minket is szeretnek, hozzánk alázatosak, velünk szelídek, tapintatosak, minket tisztelnek.
Pál ilyen kölcsönös, krisztusi szeretettel kötődött a filippi gyülekezethez, hiszen a filippiek is szerették őt, a fogságában is gyűjtöttek neki.
Az apostol életében, a gyülekezetek közül talán a filippi gyülekezettel alakult ki a legszemélyesebb, legszorosabb kapcsolat: a kölcsönös krisztusi szeretetben.
Ugyanakkor a krisztusi szeretet természete éppen az, hogy a kölcsönösség, a viszonzás nélkül is merészel szeretni, vállalva a krisztusi szeretet kockázatát.
Ez a krisztusi szeretet, a kölcsönösség híján: – soha nem tolakodó, soha nem erőlteti magát a másikra, soha nem hivalkodó és erőszakos, vagy provokatív; – „lásd, vedd észre, nekem milyen nagy hitem van, én szeretlek téged akkor is, ha te nem szeretsz engem”; – és ez a krisztusi szeretet, a kölcsönösség híján végképpen soha nem csaphat át gyűlöletbe.
Ez a krisztusi szeretet „több”, mint szimpátia.
A szimpátia mindig emberi, gyarló.
Szimpatikus az a másik, mert hasonlóan gondolkodik, mint én, vagy olyan vonásokat látok benne, ami az én vágyam is lenne.
Szimpatikus, mert a másik okos, szép, tehetséges, sikeres, valahogy úgy, ahogy az nekem tetszik…
A krisztusi szeretet azonban több, mint szimpátia, mert nem válogathat, mert egyetemes, mert mindenkire irányul, azokra is, akik nem szimpatikusak, azokra is vonatkozik, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi.
Persze ez a krisztusi szeretet először mindig azok között valósulhat meg, akiket az Isten elsőrenden ránk bízott.
Az ugyanis lehetetlen, hogy a távol lévőket szeretjük, mert a távol lévőket mindig könnyebb szeretni, miközben a ránk bízottak között súlyos mulasztásaink vannak.
Először mindig a sajátjainkat kell szeretni, a saját házunk népét, a saját hitünket, kultúránkat, hazánkat; – mert csak ezeket megbecsülve tudunk áldottan nyitni mások felé is a krisztusi szeretettel.
Ma, vészesen változó, felbolydult világunkban különösen fontos ezt újra és újra hangsúlyozni.
2.
A krisztusi szeretet fenti általános jellemzői után fogalmazzuk meg, a mai igeversek alapján, a krisztusi szeretet azon két konkrét, fontos vonását, amelyeket a mai Igénk kiemelten hangsúlyoz.
A krisztusi szeretet GAZDAGODÓ SZERETET.
„…imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel…” (9)
A krisztusi szeretet gazdagodó, és másokat gazdagító szeretet.
Az emberi szeretetnek ugyanis meder kell, korlát, mert a gátszakadás rombol és nem épít, nem gazdagíthat, hanem pusztít.
Meder nélkül csak gyarló módon tudjuk szeretni egymást, mert a másikban valójában önmagunkat szeretjük; – önzően, uralkodóan, túlzóan; – érzelgős, tolakodó, túl sok, fárasztó és terhes álszeretettel.
Kell a meder, hogy szeretetünk gazdagodó és gazdagító, krisztusi szeretet lehessen.
Ez a meder Jézus Krisztus.
Az apostol emberi érzései, vágyai is Jézus Krisztusban megélt, gazdagodó, Őbenne „keretezett” érzelmek és vágyak: a Jézus Krisztus szeretetével megélt érzések ezek.
A krisztusi szeretet pedig mindig gazdagodik, érik, hogy igazán gazdagítani tudjon.
Maga Jézus Krisztus, annak forrása gazdagítja ezt a krisztusi szeretetet, amely úrrá lett, mederré lett a mi gyarló emberi szeretetünk számára; – és újjászülte azt.
Jézus Krisztus ismerettel gazdagítja, érleli ezt a krisztusi szeretetet.
Ez az ismeret minden ismeret csúcsa, veleje, lényege, minden egyéb ismeret megáldója.
Ezt azért kell hangsúlyozni, mert metszően „racionális” korunkban az empirikus tudományok kitúrtak minden más valóságértelmezést, mint a kakukktojásból kikelő fióka a fészek összes más lakóját.
Pedig a „szent” ismeret nélkül, minden más ismeret haszontalan, rideg, önhitt profizmusra adhat okot; – de nem a krisztusi, szolgáló, áldott szeretetre.
Ezért olyan a világunk, amilyen.
Ez az ismeret, amely érleli a krisztusi szeretetet: – az élő Isten ismerete; – a megváltó Jézus Krisztus ismerete, akiben az élő Isten megmutatta magát nekünk; – az Isten kijelentésének, Igéjének ismerete, elsősorban annak dokumentumából, a teljes Szentírásból, majd azon keresztül az általános kijelentésből is meghallva az Ő szerető szavát; – valamint ez az ismeret Isten útjának, akaratának ismerete; – végezetül önmagunk ismerete, tudva, hogy mindenestől Őrá szorulunk.
De ez az ismeret, amely mederben tartja, érleli a mi szeretetünket, és egyre krisztusibbá gazdagítja azt, még nem elég.
Ez a „szent” ismeret, a krisztusi szeretet váza, nélkülözhetetlen, de nem elég.
A csoda ezután kezdődik!
Erről is szól az apostol, amikor hangsúlyozza, hogy ne csak ismerettel, hanem igaz megértéssel is gazdagodjon ez a szeretet: így lehet igazán krisztusivá, és másokat gazdagítóvá.
Ez nagyon fontos, tényleg csoda, a Szentlélek műve: amikor a sok szent ismeret között is felragyog a Krisztus (Efezus 5,14).
Többnyire ugyanis az szokott történni, hogy az ismeret felfuvalkodottá teszi az embert, és a szent ismeret esetében ez különösképpen nagy kísértés.
A nagy hittudósok, teológusok, Bibliát ismerő, Igéket citáló, abból következő rendszereket, keresztyén tanokat hirdetők között sok a magabiztos, rideg, taszító, szívtelen ember; – akik között persze lehetnek nagy tudásúak; – de a kicsírázó krisztusi szeretetet megölte bennük az ismeret: – Jézus Krisztust megölte a tan, a teológia.
Na, ebben a „szent” ismeretben meglátni a Krisztust, az tényleg csoda, Szentlélek–áldás.
Ekkor ezt az ismeretet megvilágította az igaz megértés, Jézus Krisztus megváltó szeretete.
Aki az ismeret mellett kapta az igaz megértést, az minden Igét, a Bibliát, mindenkit, mindent ezzel a krisztusi szeretettel szemlél.
Ez az igazi megértés: „A krisztusi hermeneutika”.
3.
A krisztusi szeretet általános jellemzői után megfogalmaztuk, a mai igeversek alapján, a krisztusi szeretet első konkrét vonását: A krisztusi szeretet az Úr medrében gazdagodó szeretet, ismerettel és igazi megértéssel, és így másokat gazdagító szeretet.
A krisztusi szeretet másik konkrét jellemvonása, hogy ez a szeretet HITELES SZERETET.
„…hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” (10–11)
Ez a krisztusi szeretet attól lesz hiteles, hogy megvalósul, hogy tesszük, éljük; – ha nem is tökéletesen, de tesszük; – vagyis naponta könyörgünk azért, hogy tehessük azt, hogy Isten erejével ebből valami megvalósulhasson az életünkben.
Ez a krisztusi szeretet hiteles, „megvalósuló” lesz azzal, hogy a Jézus Krisztus szeretetével ítélünk, vagyis e krisztusi szeretettel „ítélünk”, ezzel a szeretettel hozzuk meg a döntéseinket.
A Jézus Krisztus szeretetének, ismerettel és igaz megértéssel meggazdagított szeretetének, az Ő medrében tartott szeretetének áldása az, hogy ebben a kusza világban meg tudjuk ítélni, mi az, ami jó és rossz, igaz és hamis, helyes és helytelen, az Ő akarata szerint; – mi az, ami lényeges és lényegtelen, ami kell és ami nem, ami fontos és ami hanyagolható.
Pont az a lényeg, hogy ez nemcsak ismeretben, hanem a krisztusi szeretet ismeretében történik.
Tehát ezzel a krisztusi szertettel tudunk tekinteni a másikra is, ezzel a szeretettel tudjuk megítélni, „véleményezni” a másikat, adott esetben ezzel a krisztusi szeretettel tudunk dönteni róla.
Nagy áldás, a krisztusi szeretet optikájából tekinteni a másikra, és nem csupán az alapján, amit a testi szemeink látnak.
A krisztusi szeretet optikájából ítélni meg: – mi az, ami jó neki; – mi az, ami jó nekünk, neki és nekem, együtt nekünk; – és főként, mi az, ami jó Istennek, mi az, ami kedves az Úrnak, mert csakis az lehet jó nekünk is.
Ez a krisztusi szeretet hiteles, „megvalósuló” lesz azzal, hogy a Jézus Krisztus szeretetében megtisztulunk, azaz a krisztusi szeretetben megtisztulunk.
Jézus Krisztus szeretete megtisztít, ebben a szeretetben egyre inkább feltisztul az emberi élet.
Ebben a világban soha nem leszünk tökéletesek, de a megszentelődés útját járva, igenis egyre tisztább lesz az életünk.
A Jézus Krisztus napjára pedig tökéletes, kifogástalan lesz az életünk, Őbenne, Őáltala, odaát.
Érthetőbben fogalmazok. Próbáld ki. Egy konfliktusos helyzetben különösképpen könyörögj ezért a krisztusi szeretetért. Aki szeret, az közben megtisztul. A gyűlöletbe pedig előbb–utóbb a gyűlölő is belesorvad.
Krisztusi szeretettel szeretni, azt jelenti: a másikért is élni, közben pedig megtisztulni…
A másikra krisztusi szeretettel tekinteni. A másikért krisztusi szeretettel tenni.
Ez a krisztusi szeretet hiteles, „megvalósuló” lesz azzal, hogy: – a Jézus Krisztus szeretetével ítélünk, vagyis a másikra is krisztusi szeretettel tekintünk; – a Jézus Krisztus szeretetében megtisztulunk, miközben a másikért krisztusi szeretettel teszünk valami áldottan jót.
Végezetül ez a krisztusi szeretet hiteles, „megvalósuló lesz azzal, hogy Jézus Krisztus szeretete által olyan gyümölcsöket terem az életünk, amelyek másokat is táplálnak; – vagyis krisztusi szeretet által „termő életet” élünk.
A krisztusi szeretet által a Lélek gyümölcseit teremjük.
A Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Galata 5,22-23).
Földi életünkben hívő emberként sem tudjuk mindegyik gyümölcsöt egyszerre és bőséggel teremni, mert emberi gyarlóságaink ebben a testben végigkísérnek, hitben járva is.
Nem is „fügeérést” vár tőlünk a mi Urunk.
Jézus korában, azon az égtájon fügeérés idején csordultig rakott bőséggel termett a fügefa.
De, amikor nem volt fügeérés, egy–egy gyümölcsöt akkor is, mindig lehetett szakítani egy termőre fordult fügefáról.
Nem „fügeérést” vár tőlünk a mi Urunk, de legalább egy–egy fügét, egy–egy gyümölcsöt naponta, amely valamilyen formában még más valakit is táplált.
Nem az összeset várja tőlünk a mi Urunk a Lélek gyümölcsei közül, de legalább ezek közül egyet naponta ajándékozzunk már valakinek körülöttünk.
Tehát táplálkoznom kell, nekem magamnak is, hogy aztán táplálni tudjak másokat is, még a legnyomorúságosabb időkben is, magamon kívül még valakit.
Mindezt Isten dicsőségére tegyem, és ne a magam álalázatos dicsőségére.
Gyanús, amikor valaki állandóan az Isten dicsőségét emlegeti, amikor valamit megköszönnek neki, hiszen az Isten dicsőségét munkáló, valóságosan szolgáló élet ennél sokkal „spontánabb”.
*
Milyen gyönyörű ez a néhány igevers.
Odahaza olvassuk még el, gondoljuk végig.
Összegezve:
A megváltó krisztusi szeretet újjászül bennünket, hogy ezzel a krisztusi szeretettel szeressük egymást.
Ez a krisztusi szeretet gazdagodó és hiteles szeretet.
Ez a krisztusi szeretet az Úr „medrében” tart bennünket, érzelmeinket, vágyainkat is, hogy a „szent” ismeretben és a krisztusi szeretet igaz megértésben gazdagodva tudjunk gazdagítani másokat.
Ez a krisztusi szeretet: ítéletében, tisztaságában, gyümölcstermésében hiteles, valóságos, hiszen Jézus Krisztus szeretetével, szeretetében, szeretete által tud hiteles lenni.
Egy képpel zárom:
Visszatért a tél.
Március 18-án hó esett.
Eszembe jutott az intő igevers: legyünk készen az Úr fogadására mindenkor, de az idők jelei közé tartozik az, amikor a szeretet sokakban meghidegül (Máté 24,12).
Majd eszembe jutott Shakespeare színműve, a „Téli rege”.
Leontes, Szicília királya mindent tönkretesz maga körül önző alaptalan féltékenységével, rögeszméivel. Úgy viselkedik, mint aki megzavarodott. De nem érzi magát betegnek. Felesége, fia belehal az eszelős féltékenység okozta nyomorúságba, lányát ő maga száműzi, csecsemőként távoli vidéken sorsára bízza, mert más gyerekének gondolja.
Leontes nem becsülte meg, amije volt: a jólét és a nem értékelt „boldogság” elvette az eszét, mint manapság sokunknak.
Vegyük észre, hogy van mit megbecsülni, mert nem lesz jobb.
A „Téli rege” mese, így a csodák által végül minden megoldódik.
A színmű magyarázói azonban hozzáteszik: itt segített a csoda, de valószínű, hogy nincs csoda, és a valóságban ember embernek továbbra is farkasa marad.
Itt tiltakozik a krisztusi szeretetből táplálkozó hitünk.
Jézus Krisztus feltámadása nem mese, hanem valóság (Lukács 24,34).
Ez a legnagyobb csoda ad változást, megoldást, megváltást, megtartatást.
Csak ez, semmi más.
De ez ad!
Jöjj, Urunk Jézus Krisztus!
Add a Te szeretetedet!
Ahogy te szerettél minket, úgy tudjuk mi is szeretni egymást! (János 15,12)
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. március 18.
Textus / Lekció: Filippi 01,07-11
Igehirdető: Steinbach József