(25) Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
(26) sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett;
(27) amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,
(28) mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.
(29) Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.
(30) Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?
(31) Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?
(32) Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
(33) Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
(34) Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
(Márk 5,25–34)
(Márk 5,25–27)
A hit érintéséről szól ez az evangéliumi szakasz.
Most különösképpen aktuális a hit érintésének fontossága, amellyel a vérfolyásos asszony megérintette Jézus Krisztust, és meggyógyult.
A koronavírus-járvány miatt, bő egy éve, az érintések sok tekintetben nehézzé, bizonyos helyzetekben lehetetlenné váltak. Régóta elmaradnak a kézfogások az istentiszteletek végén, az ölelések végképp. De volt olyan időszak, amikor arra is figyelni kellett, miként érintjük meg a kilincset, egyes tárgyakat.
Pedig az érintésre, minden tekintetben – személyes viszonyainkat illetően, bizonyos körben –, nagy szükségünk van, e testben élve.
Ezt a mi Urunk is tudja, hiszen azért adta nekünk a hirdetett Ige mellett a látható Igét, a sákramentumokat, a szentségeket, a keresztség sákramentumát, vagy az úrvacsora sákramentumát, hogy megerősítse, megpecsételje a hirdetett Ige üzenetét, éppen a látással, az érintéssel, a tapintással.
Egy hét múlva, pünkösd ünnepén, úrvacsorai közösségben lehetünk majd együtt. Ahogy megérintjük a kenyeret, ahogy a szánkba vesszük, megrágjuk, lenyeljük azt; amiként megérintjük a kelyhet, megízleljük a bort, ezekkel az Isten kifejezi, hogy mindaz, amit Ő megígért nekünk – az örök életet, az üdvösséget, az újjászületést, az emberi élet maradandó megoldását illetően –, az olyan valósággá lesz, mint amiként megízleljük a kenyeret és a bort.
Isten tudja, hogy nekünk, e testben élve, szükségünk van az érintésre, ezért adattak a szentségek. A hirdetett Ige megpecsételése ez, a látható Igével.
Sajnos sokféle érintés elmaradt mostanában, és egy ideig el is fog még maradni; bízunk benne, hogy nem sokáig.
Az úrvacsorai közösséget is, egy hét múlva, a biztonsági előírásokat betartva, tudjuk majd megélni.
De soha ne felejtsük el, hogy egyetlenegy érintés, minden körülmények között – bármi történjék is – megmarad nekünk.
Ez pedig a hit érintése, amely által az élő Istennel kapcsolatba kerülhetünk; éppen azért, mert Isten előbb szeretett bennünket, Ő előbb megérintett minket! Ezért mi minden körülmények között megérinthetjük Őt.
Legyen ma szó a hit érintéséről!
Azért is, mert négy felnőtt testvérünk közül három részesül, a prédikáció után, a keresztség sákramentumában, mind a négyen pedig most tesznek hitvallást és fogadalmat, pünkösdkor pedig majd részesülnek az első úrvacsoravételben.
A járvány miatt lassan egy esztendeje várnak erre az alkalomra, miközben egyházunk rendje szerint méltóképpen felkészültek.
Nekik és mindannyiunknak szól tehát ez az igehirdetés, benne az üzenettel, a hit érintésének fontosságáról – mert rászorulunk!
A vérfolyásos asszony állapota, története elénk tárja: miért fontos a hit érintése.
Mindazt, amit röviden elmondok, a felolvasott Ige alapján, bátran gondoljátok tovább, hiszen nem tudok majd minden gondolatot kifejteni.
*
MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK A HIT ÉRINTÉSÉRE? (25–26)
Ez az asszony tizenkét éve hordozta ezt a betegséget, amely egy „női baj” volt.
Elvonatkoztatva ettől a konkrét betegségtől, bármely betegségre gondolhatunk.
Mindannyian voltunk már betegek, vagy leszünk betegek, akár éppen betegen ülünk itt, a templomban.
Tizenkét éve betegnek lenni rendkívül hosszú idő,
Betegen más az időtényező: egy év, egy hónap, egy nap, egy perc is hosszú, elviselhetetlen lehet.
Az ember közben egyre türelmetlenebbé válik, és azok is, akik a beteg körül élnek.
Tizenkét éve volt beteg ez az asszony.
Átélte a tehetetlenséget, amiről egy héttel ezelőtt is szóltunk, amit minden beteg ember átél: alig van segítség, ki vagyok szolgáltatva, egy határon túl nem segíthet sem a tudomány, sem a pénz.
Ez az asszony minden vagyonát a gyógyulására költötte, és egyre rosszabbul lett.
Hozzáteszem még azt a hátteret is, amelyet röviden ismernünk kell az asszony betegsége kapcsán. Ennek is üzenetértéke van.
A mózesi törvények szerint, aki ilyen betegségben szenvedett, vagy testének bármiféle „folyásában” gyötrődött, az tisztátalannak számított, azaz kikerült az emberek közösségéből, amíg meg nem gyógyult, és aztán különböző rituális szertartások által tisztának nem nyilvánították (3Mózes 15,3).
Most a részletekbe nem tudok belemenni, de Isten törvényének az Ószövetségben, abban a korban, az ilyen részleteket illetően is, fontos feladata volt, mert rendezni akarta ezt a bűntől és betegségtől kaotikus világot, védeni akarta az életet és nem akarta, hogy bármilyen fertőző betegség elterjedjen.
Többek között ezért is tisztátalannak tartottak, sokféle betegséget.
Ez ma azt jelenti számunkra, és ez a meggondolandó, hogy aki beteg, az valahogy magányossá válik, árva lesz, kikerül az emberi közösségből, beszűkült életté lesz.
Az asszony is átélte ezt az árvaságot, ezt a magányosságot.
Az asszony, a tisztátalansága miatt, csak titokban közelíthette meg Jézust.
Aki beteg, annak még titkolóznia is kell: ki ne derüljön, amíg csak lehet, hogy beteg vagyok; mert leírnak, nem tudok dolgozni, odalesz az egzisztenciám…
Ez az asszony tizenkét éven keresztül élte át a tehetetlenséget, a tisztátalanságából fakadó kirekesztést, a titkolódzás kényszerű helyzetét.
A vérfolyásos asszonyra és saját magunk bajaira tekintve látjuk, milyen nagy szükségünk van az isteni megoldásra!
Ezeket összegezve hozzáteszem – Márk evangélista leírja –, hogy az asszony minden vagyonát a gyógyulására költötte.
Mindez nem használt semmit, sőt egyre rosszabbul lett, egyre rosszabb lett a helyzete.
De – akármilyen nehéz – vegyük észre: az Úr ezzel a sok nyomorúsággal is munkál bennünk! Mert amikor a betegség miatt kikerülünk a sok nyüzsgésből, miközben elhagynak bennünket az emberek is, mindezek arra kényszerítenek bennünket, hogy odameneküljünk, ahhoz az egyetlen „Valakihez”, aki már túl van az emberen; az élő Istenhez, a megváltó Jézus Krisztushoz. Hiszen csakis egyedül Ő tud segíteni rajtunk.
Bizony, nekem ez a mondat – mindent megtett, és egyre rosszabbul lett – sokat jelent. Mindent megpróbálunk, és a helyzet egyre rosszabb lesz…
Lényegében nem tőlünk függenek a dolgok.
Ugyanakkor egy másik üzenet is megszólal közöttünk, a kiemelt igevers alapján.
Mindenünk megvan, jólétben élünk, és mégis minden egyre rosszabb lesz körülöttünk. Mindennel visszaélünk! Mintha egyre mélyebbre süllyednénk: egyénileg, lelkileg – olyan sok a lelki beteg –, hitbélileg, egymáshoz való viszonyunkban, konfliktusainkban, a közéletben… Nem akarok konkrétumokat mondani. Mintha minden egyre rosszabb lenne!
Nagy figyelmeztetés a mai Ige: vissza kell találni az élő Istenhez, meg kell tanulni a hit érintését, nincs más megoldás!
Ezt az üzenetet kérdésként is meg tudom fogalmazni, látva a sok elvérző életet.
Hol vérzik el az életed?
Isten nem akarja, hogy elvérezzen az emberi élet. Isten életet akar, megoldást akar, gyógyulást akar. Azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10), már „itt”, ebben a világban.
*
Ezért van szükség a hit érintésére, amely mindig lehetőségünk.
MIKÉNT „TÖRTÉNIK” A HIT ÉRINTÉSE? (27–30)
Ezt vizsgáljuk meg ebben a történetben!
Ez a vérfolyásos asszony hallott Jézus Krisztusról.
Augusztus eleje óta magyarázzuk Márk evangéliumát, ez a 38. igehirdetés.
Olvastuk, hallottuk, hogy hány csodát tett a mi Urunk, Jézus Krisztus, amellyel megmutatta isteni hatalmát.
A csodák között számos a beteggyógyítás: Jézus sok, reménytelen helyzetű betegeket gyógyított meg.
A vérfolyásos asszony hallott erről, és hallotta azt is, hogy Jézus Krisztus itt jár a közelben.
Ettől a hírtől egyszerre csak az asszony szívében, amely szorongott a reménytelenségtől, megcsillant a remény.
Hadd hirdessem: ahol Jézus Krisztus neve felhangzik, ahol Jézus Krisztus Igéjét hirdetik és az Ő Igéjét hallják, ott újból remény adatik az embernek, miszerint mégis van megújulás, megoldás a legreménytelenebb helyzetben is.
Ezt éljük át ebben a pillanatban is, amikor az Úr szavára figyelünk: A hit hallásból van (Róma 10,17), és az evangélium hallása által reménység adatik nekünk.
Ez a remény arra indít minket, hogy a hit érintését gyakoroljuk.
Halljuk Jézus Krisztus nevét, halljuk Jézus Krisztus evangéliumát, gyakoroljuk tehát a hit mozdulatát, a hit érintését, mint ahogy ez a vérfolyásos asszony tette ezt, és felragyog a remény embereken, helyzeteken, betegségen és halálon túl is!
A vérfolyásos asszony, észrevétlen odamerészkedett Jézus közelébe: Ha csak a ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok.
Olyan mágikusnak, olyan babonásnak tűnik mindez, amely nem illeszthető bele a keresztyén hitvallásba, a keresztyén tanítás rendszerébe.
Szerintem itt nem babonaságról van szó, hanem arról, hogy Jézus közelében, Jézus Krisztussal közösségben adatik megoldás! Erre törekedett a beteg asszony az érintésével.
Ez az asszony, az adott helyzetében úgy került közösségbe Jézus Krisztussal, ahogy ott, akkor éppen tudott.
Bármilyen helyzetben vagy, a „hit érintését” gyakorolhatod, hiszen az élet Urával közösségbe kerülni: minden életnek forrása.
Ez a hit érintésének a lényege.
Még egy fontos üzenet.
Ez az asszony, amikor hittel megérintette Jézus Krisztus ruhája szegélyét, akkor adatott számára a megoldás, ez esetben a konkrét gyógyulás. De nem a konkrét gyógyuláson, hanem az Isten akarata szerinti megnyugtató megoldáson van a hangsúly. Erre kitérünk még.
Nem az asszony hitéért adatik neki a megoldás, hanem a hite által!
Nem a hitéért, mint érdemszerző jó cselekedetért kapja ez az asszony a gyógyulást, mert a hit is felülről való ajándék, hanem a hite által. Vagyis a hit az a kegyelmi ajándék, az a csatorna, amely által Jézus Krisztus gyógyító, megoldást adó kegyelmébe belekapaszkodhatunk.
Nem a hitünkért, mint érdemért adatik a megoldás. Tehát nem verhetem gőgösen a mellemet, hogy én vagyok a hívő, a többiek meg nem annyira hívők, kevésbé hívők vagy éppen hitetlenek. Nem a hitünkért, hanem a hitünk által kapjuk az üdvösséget, hiszen a hitünk is mindenestül Isten könyörülő kegyelmének ajándéka és nem a mi produktumunk. De a hitünk az egyetlen olyan „kéz”, amellyel belekapaszkodhatunk a megtartó kegyelembe.
Minden istentiszteleten is ez történik: halljuk az evangéliumot, és közben kapjuk ezt a szentlelkes motivációt, hogy a lelki kezünket kinyújtva érintsük meg a feltámadott Jézus Krisztust, és Ővele – az élet Urával – gyógyító közösségbe kerülhessünk.
Ez a hit érintése.
Nem tudom milyen helyzetben vagy most itt, de hallva az Igét, nyújtsd ki a lelki kezedet, ragadd meg a kegyelmet és megtapasztalod a csodát: mennyei erő árad ki onnan felülről.
Jézus Krisztus azonnal érezte, amint hittel megérintette a beteg asszony, hogy mennyei erő árad ki belőle.
Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy mennyei erejével, amely a szeretet hatalmának ereje, átjárja az életünket.
Ez a krisztusi, mennyei, megtartó erő körbeöleli hívő életünket, akár adatik konkrét gyógyulás – Isten akarata és jótetszése szerint –, akár nem, mert Jézus Krisztusban a megoldás elvehetetlenül a miénk.
Ez a mennyei erő az Isten ereje. Hiába akarunk, mi emberek, erősek lenni, valójában gyengék vagyunk.
Isten ereje az az erő, amely ezt a világot teremtette, ezt a nyomorult világot újjáteremti, ezt a világot megtartja és ennek a világnak valóságos megoldást ajándékoz.
Milyen állapotban vagyunk?
Látjuk a beteg asszony helyzetének leírásából, közben saját „bajainkra” gondolva, hogy mennyire szükségünk van a hit érintésére.
Érintsük meg az Urat!
Kapaszkodjunk bele az Ő kegyelmébe, hogy ezt a mennyei, mindenkor megtartó erőt megtapasztaljuk.
*
MIRE KÖTELEZ A HIT ÉRINTÉSE? (30–34)
Az asszony, miután meggyógyult, észrevétlen el akart somfordálni: „Meggyógyultam, megyek a dolgomra!”
Mi is így tennénk legszívesebben: Meggyógyultam, megoldódott a konkrét problémám, mindaz, amivel küzdöttem; és azután folytatnám ott, ahol korábban abbahagytam.
Tisztázzuk a dolgokat! Akkor lesz ópiummá, droggá a vallás, akkor torzul bálvánnyá, babonává és mágiává bármiféle vallási cselekmény, ha csupán a saját önző jólétedre és jóllétedre akarnád kihasználni, még az Istent is: „Ő oldja meg a dolgaimat, legyen egyre kellemesebb, jobb, sikeresebb az életem, és azután szeretnék eltűnni, tovább folytatni a régi életemet. Istennek fontos a mi jóllétünk, ezért vesz körül minket megváltó szeretetével, de aki ebből a kegyelemből részesült, az újjá lesz!
Majd, ha adatik a járvány után valamiféle megoldás, az Úr kegyelméből, akkor mi szeretnénk pontosan ott folytatni, ahol a próbatétel és nyomorúság előtt abbahagytuk.
De nem lehet elbújni! Istennel nem lehet következmények nélkül „játszani”: üdvösség, vagy kár a tét!
Jézus Krisztus tudta, hogy mennyei erő árad ki belőle, amikor a beteg asszony hívő mozdulata megérintette Őt.
Az Úr hátrafordult. Most egyelőre nem törődött senki mással, a sokasággal sem, Jairussal sem, ahogy egy héttel ezelőtt beszéltük, hanem odafordult ehhez az asszonyhoz és előhívta őt.
Aki megtapasztalta, a hit érintése által, a mennyei erőt, a krisztusi megoldást, annak hitvallóvá kell lennie.
Jézus előhívta a sokaság között éppen eltűnni készülő, gyógyult asszonyt.
Akkor az asszony félve, remegve, leborulva – ez az istenfélelem, csak így jelenhetünk meg, mi megtartott bűnösök, ezzel a tisztelettel, az Úr színe előtt – előjött, és onnantól kezdve nem titkolódzott.
Itt, ekkor szabadult meg igazán ez az asszony, túl a mindig csak ideig tartó testi gyógyulásán. Az asszony elmondta a baját, és elmondta a csodálatos gyógyulását is, hitvalló szívvel.
A hit érintésének mindig ez a következménye: nem elbújni, hanem előjönni és felvállalni, hogy igenis megtapasztaltuk az Úr kegyelmét.
Mennyi minden kísért bennünket arra, hogy elbújjunk, emberek és Isten elől is; még akkor is, ha nagy szabadításokat tapasztaltunk meg! Miként most is, a járvány harmadik hulláma után.
Jöjj, Szentlélek! Hívj elő bennünket a régiből, a valóságos újra, hogy mindenkor hittel érinthessünk Téged, és hitben tehessünk hitvallást Terólad!
Vannak olyan helyzetek, amikor csak egy szűk körre tartozik ez a hitvallás. Az asszonynak is olyan baja volt, hogy nyilván itt ezt a hitvallást Jézus előtt teszi meg, halkan, nem pedig harsányan, a sokaság pőre nyilvánosságában.
Mit jelent ez, miként történik ez a vallomás Jézus előtt? Jézus Krisztus színe elé – ilyen bizalmasabb helyzetben különösképpen – úgy járulhatunk, hogy van legalább egy barátunk, egy testvérünk, akiben megbízunk, akinek még a legintimebb bajunkat, nyomorúságunkat is elmondhatjuk, letéve azt az Úr elé, miközben együtt kérhetjük és tapasztalhatjuk meg a szabadulást, azaz együtt gyakorolhatjuk a hit áldott érintését.
Vannak olyan helyzetek, témák, amikor egészen széles körben is odajárulhatunk az Úr elé. Meggyőződésem, hogy nem az internet az elsődleges fórum erre. Egy sokkal szentebb nyilvánosságot igényelne ez a hitvallás és bizonyságtétel. Áldássá lehetnének a virtuális felületek, de itt arat most leginkább a gonosz, ezért én egyre inkább nem bízom ebben a formában, szent ügyek kommunikálása kapcsán.
Nagy kérdés: hol találjuk meg azokat a köröket, fórumokat, méltó alkalmakat – szűkebb és tágabb körben –, ahol megvallhatjuk a bajunkat és elmondhatjuk azt, hogy a hit érintésével megtapasztaltuk a megoldást, hiszen ezáltal másokat is erősíthetünk.
Az egészen intim bajaidban van-e egy olyan testvéred, barátod, van-e egy olyan „embered”, akinek bizalommal, egymás hite által erősödve megnyílhatsz, és akivel együtt gyakoroljátok a hit napi érintését, az Úr színe előtt. Arra vigyázz, hogy ne csak a bajaiddal telepedj rá testvéredre, mert azzal agyonnyomod, megterheled a másikat, és neki is van elég baja! Hanem még inkább mondd el neki a hitből fakadó örömeidet is, hiszen van megoldás, van szabadítás és ezáltal őt magát is örömre hangolod.
Nekem a Feleségem az elsőrendű testvérem, akivel mindezeket átéljük, az Úr előtt, mindenféle bajban és küzdelemben a hit szabadító érintését gyakorolva, és erről másoknak is bizonyságot téve, a rendelt időben, a magunk karizmáival.
Van-e egy ilyen „embered”, akivel mindezt megéled, és akivel közösen biztatjátok egymást, hogy nem lehet elbújni, hitet kell vallani, el kell mondani, tovább kell adni az Úr szabadításának jóhírét. Nem szégyellhetjük a ránk bízott evangéliumot és reménységet!
Ez a hit érintésének következménye, abból következő áldott szolgálat.
Végezetül: mit mond Jézus Krisztus ennek a meggyógyult asszonynak, miután már nem bujkált, hanem előállt?
„Lányom, a hited megtartott téged, a bajodból megszabadultál, menj el békességgel és légy egészséges!” (34)
Erről az igeversről, egy hét múlva, pünkösd és konfirmáció ünnepén fogunk részletesen szólni, ezért most csak érintjük azt: „A hited megtartott téged, a bajodból megszabadultál, menj el békességgel és légy egészséges!”
Tudjátok mi az egészség? Az egészség, az „egész-ség” a hitnek ez az érintése: a feltámadott, megváltó Jézus Krisztus hívő érintése, Ővele közösségben…
Akár adatik konkrét gyógyulás – itt adatott – akár nem, a megoldás, a végső szabadítás már a miénk, a feltámadott Jézus Krisztusban. A Krisztus-hit megtart, mindenkor, mindörökké!
Ez a bizonyosság ajándékoz nekünk lelki egészséget, egészséges életet, ebből fakadó békességet.
A bajunkból megszabadulva, a bajban terheket hordozva, a baj ellenére is miénk ez az üdvözítő megoldás!
–
Soha ne felejtsétek el: egyetlen érintés, egyetlen kapaszkodó mindig megmarad nekünk.
Nézzünk fel Jézus Krisztusra! (Zsidókhoz írt levél 12,2)
Áldott felszólítás ez: Kapaszkodj! Az Úrba!
Miként én, ha nagyon fáradt vagyok, mindig megkapaszkodom ebbe a szószéki könyvtartóba, mert ez ad biztonságot. Most így tudom érzékeltetni az üzenetet: Kapaszkodj!
Élj minden körülmények között a hit érintésével, és egészséges leszel, békességed lesz, bármi történik, a bajodból megszabadultál, és a hited megtartott téged!
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. május 16.
20. hét.
Márk sorozat 38.
Textus / Lekció: Márk 05,25-34 (25-28)
Igehirdető: Steinbach József