(17) Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
(18) Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
(19) Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”
(20) Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
(21) Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!
(22) A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
(23) Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!
(24) A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!
(25) Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
(26) Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet?
(27) Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
(Márk 10,17–27)
(Márk 10,17; 24; 26–27)
Hálásak vagyunk az Istennek, hogy ennyien együtt vagyunk, húsvét ünnepén.
Bizony, sem 2020 húsvétján, sem 2021 húsvétján nem tarthattunk személyesen húsvéti ünnepi istentiszteleteket, és az úrvacsora sákramentumát sem a szokott módon szolgáltathattuk ki, a koronavírus-járvány miatt.
Tekintsük eleve húsvéti örömhírnek, az Isten megtartó kegyelme bizonyítékának, hogy most itt lehetünk ezen az istentiszteleten személyesen.
A mi hálánkat, örömünket jelzi, hogy ennyien együtt vagyunk, közel háromszázan, ezen az istentiszteleten.
Áldott legyen ezért a mi Urunk!
Márk evangéliumát, lassan két éve, folyamatosan magyarázzuk ebben a gyülekezetben.
Az ünnepre ez az igeszakasz jutott, mint soron következő Ige.
A gazdag ifjúnak nevezett evangéliumi történet alapján ez már a harmadik igehirdetés, amely most húsvét ünnepén elhangzik.
A mai alkalommal, egyetlen tagmondat a lényeges, amit szeretném, ha elvinnétek magatokkal, mint húsvéti üzenetet, és áldás lenne, ha ennek csodáját majd az úrvacsora sákramentumában is átélnénk.
Egy kérdés hangzik itt fel: Hogyan lehetséges az örök életet megnyerni? (17)
Aztán zárásként felhangzik a végső, krisztusi válasz: embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges (27).
Ebben a néhány mondatban, így a gazdag ifjú történetének egész ívében ott harsog a húsvét evangéliuma.
Erről szeretnék szólni, reménység szerint röviden, az ünnepi gyülekezet előtt.
*
Itt áll előttünk egy EMBER, akit a történet elején csak így nevez meg az evangélista: egy ember (17).
Később derül ki róla, hogy sok vagyona volt (22), és az is, hogy még aránylag fiatalabb lehetett ez az ember (20).
Ezért nevezik ezt a perikópát a gazdag ifjú történetének.
Ez a gazdag ember odajárul Jézus elé.
Tehát, az evangéliumi leírás során kiderül, hogy gazdag volt, nagy vagyonnal, mégis boldogtalan, bizonytalan, békétlen, nyugtalan ez az ember. Mindene megvolt, és mégsem volt öröme…
Ahogy nekünk is, ebben a jóléti társadalomban, még egyelőre minden rendelkezésünkre áll. Nem is vesszük észre, hogy tejben-vajban fürdet bennünket az Isten kegyelme. Mégis, mi is átéljük azt, hogy boldogtalanok, békétlenek, bizonytalanok, nyugtalanok vagyunk, miként ez az ember.
A vagyon kérdéséről most nem szeretnék szólni, az egy bonyolult kérdés. Majd a következő vasárnapi tanítói igehirdetésben kifejtjük a vagyonról szóló bibliai tanítást. Erre most nem térünk ki, mert most félrevinné az igehirdetést; a mára rendelt üzenetről elterelné a figyelmet.
Azt is tudjuk erről a fiatalemberről, hogy kegyes ember volt.
Eleve egy szimpatikus ember áll előttünk.
Egy olyan embert ír le előttünk az evangélium, aki számára fontos volt az Isten közelsége, az Isten jelenléte.
Az embernek ebbéli lelkülete ott, akkor, úgy mutatkozott meg, hogy fontosak voltak számára az Isten parancsolatai. Ezért teszi fel így a kérdést Jézusnak: Mit cselekedhetnék még Uram, hogy az örök életet megnyerjem (17), hiszen a parancsolatokat én ifjúságomtól fogva megtartottam (20). Vagyis nem volt tetten érhető bűne ennek a fiatalembernek.
Ám a gazdag ifjú kérdésében eleve ott lappang egyfajta feszültség: Nincs tetten érhető bűnöm, de azért tudom, hogy nem vagyok tökéletes; van vagyonom, és mégis tele vagyok békétlenséggel, boldogtalansággal, bizonytalansággal; kegyes ember vagyok, nincsenek tetten érhető bűneim, igyekszem megtartani az Isten parancsolatait, de érzem, hogy valami még hiányzik, nem vagyok tökéletes.
Szimpatikus ez a fiatalember, mert komolyan veszi az Isten szavát, az Isten Igéjét, az Isten közelségét, az Isten parancsolatait, a Tízparancsolatot – annak második egységét –, amire utal is ez az igeszakasz (19).
Gazdag volt, kegyes volt és őszinte is volt ez az ember.
Ez az őszinteség is – minden eddigi kettősséget komolyan véve, amit eddig említettem – olyan szimpatikussá, olyan szerethetővé és hitelessé teszi ezt az embert számunkra.
Kezdve azzal, ahogy odajárul Jézus elé, ahogy Jézusban felfedez egy igazi Mestert, akinek mennyei hatalma van.
Amikor meglátja Jézust, akkor siet, odafut, leborul előtte (17).
Ez az őszinte tisztelet, hódolat; ez az őszinte tisztelettel, hódolattal teli szelídség nagy áldás, isteni ajándék.
Mindegyik tulajdonságról egy-egy prédikációt lehetne mondani: a tisztelet fontosságáról, egy olyan korban, amikor nem tudjuk megadni egymásnak a tiszteletet; a szelídség nélkülözhetetlenségéről egy olyan világban, ahol indulatossá torzít minket az agresszivitás.
Ez a fiatalember őszintén megadta a tiszteletet Jézusnak – és nyilván másoknak is –, valamint nem szégyellte a tiszteletét külsőleg is kifejezni, amit ebben a jelenetben a hódoló leborulás jelez.
Közben ez a fiatalember szelíd maradt, vagyis nem képmutató a hódolata, az alázata.
A tisztelő szelídség azt jelenti, hogy tudok hátrébb lépni, képes vagyok elismerni azt, aki adott helyzetben többet tud, mint én, és akitől éppen ezért áldást remélhetek.
Ez az ember gazdag, de nyugtalan; kegyes, de tudja, hogy nem tökéletes, ezért őszinte tisztelettel és szelídséggel borul le Jézus előtt, és felteszi Jézus számára a lényegi kérdést, amely egyben az üzenetet is hordozza számunkra húsvét ünnepén: Mit cselekedjek, hogy az örök életet elnyerjem?
Igen, ez az ember a lényegre kérdez rá.
Érdekel bennünket ma az örök élet? Egyáltalán tudjuk-e definiálni, hogy mit jelent az örök élet? Foglalkoztatja-e ma a világot az örök élet, egy olyan korban, amikor tele vagyunk vitalitással, kifejezve, hogy csak ez a világ létezik, ez a biztos, itt kell minél jobban, minél többet, minél gyorsabban megélni? Foglalkoztatja-e ez a lényegi kérdés a szeretteidet, a munkatársaidat, a baráti körödet, azokat, akikkel kapcsolatban vagy? Téged, magadat foglalkoztat-e ez a kérdés?
Ez az ember a legfontosabb után tudakozódik, az örök élet után.
Mit jelent az örök élet? Mit jelent az üdvösség? Az örök élet, az üdvösség – ami hit által már ebben a világban elkezdődik – az maga a boldogság. Az üdvösség a boldogság maximuma. Mindannyian boldogságra vágyunk. Azt mondhatnánk, hogy az örök élet, az üdvösség az élet egésze, az élet teljessége, az az élet, amit Isten az Ő eredeti gondolata szerint szánt nekünk a teremtéskor. Ez valójában az élet, ami nem csak vegetálás, mert dúsgazdagon is csak vegetálunk…
Vágyódsz erre? Fontos ez számodra? Most, húsvét vasárnapján, felkiáltójelesen teszi fel ezt a kérdést az Isten előttünk, valamint Isten Igéje figyelmeztet bennünket ennek fontosságára.
Üdvösség, az örök élet bizonyossága átjárhatja már ezt a földi életet is; sőt, az örök életbe vetett bizonyosság egyedüli forrása annak, hogy már ebben a világban is teljes életet éljünk, hiszen Jézus Krisztus legyőzte a halált, és mindazt a sok nyomorúságot, ami a halál tényéből fakad ebben a világban. Isten tehát azt akarja, hogy már ebben a világban életünk legyen, és bőségben, boldogan éljünk (János 10,10).
*
Miként lehet miénk az örök élet? Mit tehetünk érte?
A kérdésre kétféleképpen hangzik fel a válasz a gazdag ifjú történetében. Most ide helyezem a hangsúlyt. Egy ellentétes választ hallunk itt erre a kérdésre, két tagmondattal. Nem véletlen, hogy az előző két igehirdetésben is ehhez a jézusi válaszhoz érkeztünk meg, mert ez a kulcsmondata a gazdag ifjú történetének.
Hogyan lehet megnyerni az örök életet?
Jézus válaszának első részében azt halljuk, hogy gyarló emberi erőlködéssel, akarással LEHETETLEN megnyerni az örök életet (27).
Jézus válaszának lényege – amit a gazdag ifjú kérdésére adott – így hangzik: Légy jó!
Isten jó, Isten a legfőbb jó, ezért akik Istent szeretik, vagyis akik befogadták Isten szeretetét, azok szintén jók. Ha pedig az ember jó, mégpedig az Istennek kedves módon jó, akkor az örök élet valósága már itt, ebben a világban megtapasztalható, miként az édenkertben (18).
Jézus ezért utal a Tízparancsolatra, annak is a második kőtáblájára, amely az ember és ember közötti viszonyt rendezi (19).
Isten jó, te is légy jó!
Az Isten szerinti jóság pedig – minden mellébeszélés nélkül – úgy mutatkozik meg, hogy szereted a másik embert, miként a Tízparancsolat második kőtáblája az ember és ember közötti viszonyt szabályozza, az örök, boldog, üdvösséges isteni rendben.
Isten jó, te is légy jó, szeresd a másik embert, ne csak a testvéredet, az ellenségeidet is! Ezt mondja Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben (Máté 5,44). Szeresd a másikat egészen, konkrétan, tetten érhető módon, minden körülmények között! Akár úgy is szeresd a másikat, hogy tudsz alul maradni, nem mindig te akarsz nyerni, tudsz értelmes kompromisszumokat hozni, hátralépni a másikért!
Légy jó, szeresd a másik embert!
Úgy tudod szeretni a másik embert, úgy tudsz jó lenni – erről beszéltünk egy héttel ezelőtt –, ha az élő Isten áll az életpiramisod csúcsán, ha nem bálványok irányítanak, hanem Jézus Krisztust követed (21), ha Ő életed mágnese, hiszen ez az isteni mágnes az, ami az életedben aztán mindent a maga isteni rendben való helyére igazít. Isten legyen az életedben a legfőbb jó, Ő legyen az első helyen, akkor tudsz jó lenni, akkor tudod szeretni a másikat! Tehát az Urat kövesd, Ő legyen életed mágnese, Ő álljon az életpiramisod csúcsán!
Tegyük fel őszintén a kérdést: Tudunk így jók lenni?
Ne dugjuk homokba a fejünket! Tartsunk bűnbánatot! Minket, az Isten népét is, telibe talál ez a kérdés: Tudunk-e krisztusi módon jók lenni?
Folytatom a kérdések sorát. Tudjuk-e így, krisztusi módon szeretni a másik embert? Tudunk-e mindent átadni az Istennek, ahogy ebben az Igében is hangsúlyozza Jézus: Add el a vagyonodat és kincsed lesz a mennyben! A vagyon itt most „csak” egy példa. A fő kérdés az, hogy tudunk-e krisztusi módon jók lenni; tudjuk-e még az ellenségeinket is szeretni; tudunk-e az Istennek mindent átadni; el tudjuk érni azt, hogy mindenben az Úr legyen az életünkben az első helyen?
A gazdag ifjú is erre kérdez rá valójában: Mit kell még cselekednem, mert tudom, hogy valami fontos még hiányzik?
A gazdag ifjú azért lett szomorú Jézus válasza után, azért borult el a tekintete, mert belátta – amit nekünk is be kell ismernünk –, hogy amit Jézus kér, az számára lehetetlen. Igen becsülendő, korrekt, szentlelkesen kegyelmi állapot ez a szomorú felismerés.
A tanítványok kapcsán is leírja Márk – kétszer is –, hogy megdöbbentek, megrökönyödtek Jézus szavain (24; 26), majd meg is kérdezték Jézustól: Uram, olyan magas a mérce, ki tud így jó lenni; Uram, akkor mond meg, hogy ki üdvözülhet? (26)
Sőt maga Jézus is kimondja: Az embernek nehéz bemenni az Isten országába (24). Sőt, Jézus végül kimondja: Lehetetlen emberi erővel üdvözülni, örök életet nyerni, a boldogság maximumát átélni (27).
Mondjuk tehát ki, úrvacsorára készülve, húsvét ünnepén: Mi nem tudunk ilyen jók lenni.
Ez nagyon fontos diagnózis az emberről, az emberlétről, rólunk.
Nekünk, emberi erővel ez lehetetlen.
Lehetetlen mindent átadni. Annyi minden megkötöz bennünket, annyiféleképpen meg vagyunk bilincselve.
Lehetetlen ebben a világban győzni, a sokféle gonoszság felett.
Lehetetlen ebben a világban – saját erővel – tisztának maradni.
Lehetetlen szárnyalni… A szárnyalásról már nem is beszélek. Szellemi értelemben, lelki értelemben, hitbéli értelemben is elfelejtettünk szárnyalni.
Éljük át itt az ünnepben ezt a tehetetlenséget! Ezt hangsúlyozza most Isten Igéje.
Hogyan lehet örök életet nyerni? (17) Hangsúlyozom ismét, ha örök életről, ha üdvösségről beszélünk, akkor erről a földi életről is beszélünk, hiszen az örök élet már ebben a világban elkezdődik azok számára, akik hitben járnak. Tehát, miként lehet üdvözülni? Miként lehet bővelkedni? Lehetséges-e az élet teljességét, a boldogság maximumát már itt, ebben a világban megélni?
A mai igeszakasz alapján erre a kérdésre a felelet így hangzik: Embereknél lehetetlen, emberi erővel képtelenség, Isten nélkül nem lehetséges! Saját magunktól csak a kárhozatra, a kárt vallott életre vagyunk képesek!
*
Itt szólal meg az evangélium, ezen a ponton! Ezzel szeretnélek elbocsátani benneteket húsvét ünnepén. Ezt a húsvéti örömüzenetet vigyétek majd haza, ami most következik!
Ugyanis a fentiek Jézus válaszának csak az első felét tartalmazták.
Jézus válaszának második fele – a második tagmondat – így hangzik, ezt jegyezzük meg: Embereknél lehetetlen, de az Istennél nem lehetetlen, Istennél LEHETSÉGES (27).
Ez a „de”, ez az evangélium, ez az üdvözítő fordulat.
Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges, hiszen mindenható Istenünk van. Olyan Urunk van, az egyetlen Úr, aki mindenható Úr, aki mindenre képes. A Heidelbergi Káté így tesz vallást az egyetlen Istenről: Mindenható Istenünk van, aki nemcsak mindenható Isten, hanem minket szerető Atya is, így Ő mindenre képes hatalmából, szeretete által, részesíteni akar bennünket is.
Ez az élő hit forrása: hinni a mindenható Istent, aki Jézus Krisztus által minket szerető Atyánk.
A nagypénteki istentiszteleten, a 121. zsoltár alapján hangsúlyoztuk: Istenünk teremtő Úr és újjáteremtő Úr, mert amit mi, emberek elrontottunk, azt Ő újjá formálja isteni hatalmával és megváltó szeretetével. Isten teremt és eredeti gondolata szerint újjáteremt mindeneket, mindenható hatalma, valamint megváltó szeretete által, hogy miénk legyen az élet teljessége.
Istenünk mindenható Úr és minket szerető Atya.
Embereknél lehetetlen mindez, de Istennél lehetséges (27).
Ezt a boldog, hatalmas lehetőséget mutatta meg Isten húsvétkor, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban.
A húsvéti evangélium pontosan ez: ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges.
Igen, ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges, hiszen Jézus Krisztus feltámadott a halálból a mi feltámadásunk zálogaként. Üres a húsvéti sír. A feltámadott Jézus Krisztus még itt a földi világban sokaknak megjelent, hogy megbizonyítsa, Ő valóban feltámadott a halálból. Aztán mennybemenetele után, Igéje és Lelke által itt van közöttünk, a hirdetett Igében ugyanúgy, mint a te szívedben és az úri szent vacsora sákramentumában, a látható Igében. Amikor tehát az igehirdetés után veszed a sákramentumot, amiként megfogod a kenyeret és megiszod a bort, ezek mind érzéki jelei, bizonyítékai, pecsétjei annak, hogy ilyen valóságosak az Isten ígéretei, mert ilyen valóságos az Ő hatalma.
Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Isten áttörte a halál falát, lerombolta a bűn, a betegség, az emberi gonoszság, a rettenet falát; Ő legyőzte a gonosz hatalmát és nekünk megnyitotta az utat az örök élet felé.
Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Ez a keresztyén hit lényege. Húsvét evangéliuma az, hogy az emberi lehetőségeket – „lehetetlenségeket” – kézbe veszi az élő Isten mindenható és minket szerető hatalma.
Kell-e ennél több? Örök élet, a boldogság maximuma adatik nekünk már itt, ebben a világban, „odaát” pedig az örök élet teljessége. A kettő együtt az üdvösség. A halál után tehát folytatódik az élet, Jézus Krisztusban. Hisszük a test feltámadását, ami azt jelenti, hogy megőrizzük a személyazonosságunkat, eltétetett nekünk, Krisztusban, a viszontlátás reménysége. Hisszük, hogy Isten új eget és új földet teremt az övéinek, vagyis az örök élet egy konkrét valóság, nem egy szürke ködben való lebegés. Nem akarom tovább folytatni a húsvéti üzenet áldásairól szóló tanítást, mert kimerítené ennek az igehirdetésnek a kereteit.
Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Nálunk lehetetlen, de az Istennél lehetséges! A lehetetlenség konok falán zúznánk véresre koponyánkat – ahogy megénekelte ezt Reményik Sándor –, de nem ez történik, hiszen a mindenható Isten szeretete feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, hogy a lehetetlen, Ővele, számunkra is lehetséges legyen. E-világban sokféleképpen megtapasztalhatjuk a lehetetlenséget, de nem a tehetetlenségé a végső szó. Ezt hisszük és valljuk.
Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges, ezért egyetlen egy kérdés maradt, amire válaszolnunk kell: mit tehetünk mi?
Tehát, ha komolyan vesszük az eddigieket a Biblia által kijelentett „több”-ről, az örök élet csodájáról, a boldogság maximumáról, az üdvösségről; valamint belátjuk a magunk állapotát, miszerint emberi erőből lehetetlen helyzetben vagyunk a valós problémákat illetően; ha felragyogott előttünk a húsvéti evangélium – Istennél lehetséges, ami nálunk, embereknél lehetetlen –; akkor utána már helyesen tesszük fel a kérdést: Urunk, mit tehetünk mi magunk?
Ez egy fontos kérdés, az arra adandó válasz pedig a húsvéti üzenet gyakorlati következménye.
Mindenekelőtt tisztázzuk, ha mi valamit is tehetünk az üdvösségünkért, az is mind csakis az Isten minket megelőző kegyelméből fakad, és Isten Lelkének munkája az bennünk.
Mit tehetünk tehát, ha ebben a kegyelmi állapotban vagyunk?
A Szentlélek iránytűjével minden nap odairányíthatjuk életünk figyelmét az isteni lehetőségek felé, azaz szentlelkesen betájolhatjuk az életünket: Biblia, igeolvasás, imádság, csönd, gyönyörködés – tudni egy kicsit, ebben a rohanó világban, semmit sem tenni, csak hálát adva rácsodálkozni az Isten ajándékaira. Eközben valami mennyei-szellemi többletet magunkba szívni, valami olyan értékkel találkozni, amely a mennyei világ gazdagságával tölt fel minket: így zenét hallgatni, így olvasni – akár egy-egy verset –, amelyekben Jézus Krisztus szeretetének hatalma, áttételesen is, megszólal és finomítja eldurvult lelkünket. Testvéreim, lélekfinomításra van szükségünk, Isten hatalmas szeretetének Lelke által. Lélekfinomításra van szükségünk, mert úgy bánunk egymással ebben a világban, mint a kapcával, és csak idő kérdése, hogy ez mikor és hol robban, ahogy robbant is már, itt egészen a közelünkben. Ismét mondom: lélekfinomításra van szükségünk.
Betájolni az életet az Úr felé, ezt tehetjük, de ezt tenni is kegyelmi állapot.
Közben megtapasztaljuk, ami nálunk lehetetlen, Istennél lehetséges: Biblia, imádság, csönd, mennyei-szellemi többel való táplálkozás, gyönyörködés, lélekfinomítás. Ez lenne a rendszeres, református kegyesség mindennapi gyakorlata, ami nemcsak a konkrét igeolvasást és imádságot jelenti – mindenekelőtt persze ezeket –, hanem azt, hogy Istennek kedves módon, mindenfelé nyitottan töltődök; így lélekfinomító, mennyei tartalmakat engedek be az életembe. Enélkül megemészt az „ügyek” intézése, a lélektelenség gépies embertelensége, „kicsiben és nagyban” egyaránt.
Személyes vallomásom: ha ez a napi kegyesség kimarad – Ige, ima, rendszeres böjt, szakirodalom, szépirodalom, zene, írás és publikálás, valamint a testet karbantartva a mozgás – üresnek és értelmetlennek érzem az életemet, kedvetlen vagyok, és könnyen használ a gonosz… Ugyanakkor minden nap keményen meg kell küzdeni azért, hogy ezek ne maradjanak el, hanem rendszeresen töltsenek a mennyei világ erejével. A napi rendszeresség ebben lényeges. Ha egyszer elmaradnak ezek a „szent cselekmények”, akkor elmaradnak egy hétig, egy évig, kimaradnak teljesen, és örömteli szolgálat helyett csak gürcölök – gürcölhetek bármennyit –, miközben a pokolban érzem magam…
Még konkrétabbá teszem az üzenetet: nagy kérdés, milyen zenét hallgatsz, mit olvasol, mire figyelsz? Mert csak arra figyelj, ami finomítja a lelkedet, ami által a mennyei világ gazdagsága tölti be és reménytelien tágítja földi életed kereteit.
–
Mit tehetünk, hogy az örök életet megnyerjük?
Emberileg lehetetlen; de halleluja, Istennél lehetséges, hiszen Jézus Krisztus feltámadott; Őrá tekintve életünket is helyesen tudjuk betájolni.
Ismét hadd idézzem Elvis Presley-t.
Jó értelemben rajongója vagyok ennek az ihletett énekesnek.
Elmondtam már, de most az ünnepi gyülekezet előtt is hadd említsem meg Istent dicsérő albumait. Több ilyen albuma jelent meg a hatvanas években. Elvis hívő baptista volt. Őt a körülötte lévő pénzmaffia tette tönkre. A művész ezekben az énekekben szentlelkesen dicséri, magasztalja a feltámadott Urat, akiben egyszerre csak vége lesz az emberi lehetetlenségnek, tehetetlenségnek, hiszen végérvényesen győzött az isteni, krisztusi lehetőség!
Áldjon meg benneteket az Isten ezzel a krisztusi lehetőséggel!
Jézus Krisztus feltámadott!
Ámen.
Istentisztelet húsvét első napján, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2022. április 17.
15. hét.
Húsvét vasárnapja.
Márk sorozat: 68.