(1) Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
(2) Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
(3) aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki,
(4) mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
(5) Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát.
(6) Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
(7) és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
(8) Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!
(9) És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
(10) És nagyon kérte Őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
(11) Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek,
(12) ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
(13) Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
(14) A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
(15) Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
(16) Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.
(17) Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.
(18) Amikor azután beszállt a hajóba, kérte Őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.
(19) Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.
(20) Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.
(Márk 5,1–20)
(Márk 5,1–2, 18–19)
Magasztaljuk az Urat a megtartatásért.
Ebben a magasztalásban ott van az együttérzés is, a szomorúszívűek, a gyászolók felé, és ott van az Isten iránti hálaadás.
Ez a magasztalás most úgy nyilvánul meg – a hét hetes online, „karantén” istentiszteletek után –, az első, személyes templomi istentiszteleten, hogy örülve egymásnak, együtt figyelünk Isten Igéjére. Szigorú rendben folytatjuk Márk evangéliuma magyarázatát. A soron következő igeszakasz, amit felolvastam előttetek, egy nehéz igerész: A gadarai megszállott meggyógyításának története.
Felvetődik a kérdés, hogy ki is itt valójában a megszállott, és hogyan adatik a megszállottságból gyógyulás?
*
Figyeljünk tehát a gadarai megszállottra! Közben látni fogjuk, hogy mi a megszállottság a Biblia szóhasználata szerint, és mit jelent ez ma.
MILYEN A MEGSZÁLLOTT EMBER? (1–13)
Sokszor beszéltünk már a megszállottságról, az evangélium magyarázata során. A megszállottság lelki értelemben olyan, mint világi értelemben. Arról van szó, mint amikor egy nagy erős hatalom leigázza és halálosan megnyomorítja a nálánál kisebbet. Ettől kezdve ez az erős és nagy hatalom szól és cselekszik általa, benne, ellenére is, mert aki megszállott, az nem ura önmagának.
Ezzel a képpel érzékeltetve már sejthetünk valamit abból, hogy mi is a megszállottság lelki értelemben, így mit jelent ez a kifejezés, amit a Biblia gyakran használ.
Megpróbálom röviden leírni előttetek a gadarai megszállott állapotát, ahogy azt az evangélista elénk tárja. A részletek által még pontosabban látjuk majd, mi is a megszállottság. Kérlek benneteket arra, hogy Isten Lelkének segítségével, aktualizáljátok mindazt, ami itt elhangzik.
A megszállottság egyik jellemzője a kettősség, az a bipolaritás, ami itt is jelen van, ebben a történetben.
Ahogy a megszállott meglátja Jézust, egyszerre odafut hozzá, leborul előtte, kifejezi a tiszteletét. Ugyanakkor következik egy ezzel teljesen ellentétes reakció: azonnal, durva szavakkal elküldi Jézust magától: Ne gyötörj, ne kínozz engem! (6–7)
A megszállottságra – többek között – ez a kettősség jellemző, amivel egyébként tele van az életünk.
A megtért Pál is szól valamiféle kettősségről, mert e-világban, e testben mindig kísért a gonosz, de megtérten már az Úr hatalmának oltalmában vívjuk meg a kettősség harcát. Pál így kiált fel: Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de magamban, a tagjaimban egy másik törvényt látok, amely kényszerít engem arra, hogy vétkezzek. Ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg? (Róma 7,23–24)
Ez a megmagyarázhatatlan kettősség feszít bennünket, amíg az ember ebben a földi világban él. „Itt” idegen, ártó hatalmak támadnak ránk, akik megkötöznek bennünket. Csak az Úr lehet a szabadítónk!
A megszállottság másik jellemvonása a rombolás, a pusztítás mindenütt; sokszor még a felszínen látható, akár őszinte jó szándék ellenére is.
Ritka a jó szándék, de amikor jót akarnánk, az is gyakran bántássá torzul.
Ebben a történetben a pusztítás, a rombolás szándéka egyértelmű.
Ha Jézus hatalmával gyógyulnia kell a gadarai megszállottnak, akkor vesszen legalább a konda, a disznónyáj (10–12).
A gonosznak mindenképpen pusztítás a szándéka.
Gondoljunk arra, hogy a koronavírus-járvány mögött, a koronavírus-járványon túl, a világban milyen félelmetes, romboló és pusztító tendenciákat tapasztalunk, amelyekben – az emberi megszállottságon keresztül – ott pusztít a gonosz és annak egész serege.
A megszállottságra jellemző, hogy aki megszállott, az nemet mond mindarra, amely az Isten – teremtéstől kezdve – rendezett akarata, miszerint Isten mindig az élet és az élet kiteljesedésének oldalán áll, miközben a megszállott ember az élet ellen dolgozik. A posztmodern ember megszállottsága abban mutatkozik meg, hogy „túlhajtott” formában, ellenkező előjellel is kimondhatja ezeket a „nem”-eket. Mindjárt rámutatok, miről is van szó.
A gadarai megszállott nemet mondott az életre. Sírboltokban lakott, írja róla az evangélista (3). Nagyon sokan megbetegszünk akként, hogy elillan az életkedvünk: elfáradtam, belefáradtam, elég volt az életből. Nekem is többen megfogalmazták már: Tiszteletes úr, nincs kedvem tovább élni, nem akarok tovább élni… Ennek a nyomorúságnak modern, túlhajtott formája – ami az említett tagadás ellentettjében mutatkozik meg, és ami ugyanúgy megszállottság – az a hatalmas vitalitás, amivel ma élünk, csak ebben a földi életben reménykedve, még Krisztusban is (1Korinthus 15,19), az örök élet bizonyossága nélkül. A földi életet birtoklássá, élvezetekké silányítottuk, gátlástalan tenyészetté. Halálos ára van ennek a tobzódásnak.
A gadarai megszállott nemet mondott a közösségre: nemet mondani az életre, nemet mondani a közösségre. A gadarai megszállott kivonult a közösségből, egyedül sínylődött, otthagyta a családját, ki tudja ki mindenkit még. Ez a magány, ez az elmagányosodás, ez az árva, „elidegenedett” állapot rettenetes. Ennek a megszállottságnak posztmodern formája az, amikor az ember örökké nyüzsög, amikor örökké látványos akar lenni valakik előtt, amikor akkor is tenni akar a közösségért, amikor azt senki sem kérte tőle. Ez az a folyamatos nyüzsgés, amivel tele van a világháló, tele van az életünk, de elidegenedett, nem valós közösség ez.
A gadarai megszállott nemet mondott önmagára: nemet mondani életre, nemet mondani közösségre, nemet mondani önmagamra, noha önmagam ápolása is egy Istentől való feladat, mert csak akkor tudok adni másoknak, ha én magam rendben vagyok. A gadarai megszállott nemet mondott önmagára, az önagresszióval; vagdosta önmagát, nem lehetett megkötözni. Azért kötözték meg, hogy védjék, de leszakította a láncokat és önmaga ellen fordult (4–5). Ennek a megkötözöttségnek modern, túlhajtott formája az, amikor az ember bármit tesz, valójában mindig csak saját magáról van szó. Az önszeretet, az önimádat, a nárcizmus, a határtalan önérdekeket képviselő önzés tarol ebben a világban.
A gadarai megszállott nemet mondott Jézus Krisztusra. Nemet mondani Jézus Krisztusra, a Megváltóra! Amikor Jézus a beteg ember nevét kérdezi, akkor a megszállott ember „Légió”-nak nevezi magát (9). Valójában nem ő, hanem azok felelnek, akik uralják az életélt. A légió, egy egész római hadosztályt jelentett, sokezer idegen „katona” uralmát. Lefordítom, próbálom érthetővé tenni az Igét. Ezernyi hatás éri a ma emberét, aki nem képes semmilyen irányba elköteleződni; végképp nem tud az egyetlen megoldás, a megtartó Jézus Krisztus felé elköteleződni. Ennek a megkötözöttségnek túlhajtott formája a szigorú, vagy a rajongó kegyesség, amely pedig folyton Jézus Krisztust és az Igét emlegeti, a való élettől elszakadva, ridegen, kegyetlenül, szeretet nélkül.
Íme, ilyen nyomorult volt a gadarai megszállott.
Próbáltam röviden leírni, az evangélium alapján elétek tárni, e megkötözött ember állapotát.
Ezek alapján talán jobban értjük, mit jelent a megszállottság: kettősség, rombolás és nemet mondás az Isten életet szolgáló ajándékaira, noha Isten azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10).
Ez a megszállottság: nemet mondani életre, közösségre, önmagunkra, Jézus Krisztusra.
*
Ezután lesz igazán érdekessé ez a történet.
Haladok afelé a személyes üzenet felé, amely engem is megérintett, és amit igazán át szeretnék adni nektek.
Tudjuk a történetből, hogy Jézus, isteni hatalmával, ezt az emberileg reménytelen helyzetben lévő embert meggyógyította. Erről mindjárt szólok.
Most azonban az a kérdés, miként reagáltak erre a gyógyulásra gadaraiak; mindazok, akik ismerték ezt a korábban megkötözött embert. Ezek hogyan fogadták embertársuk, barátjuk, ismerősük gyógyulását?
Az itt az alapkérdés, hogy ki is itt valójában a megszállott?
MILYENEK A MEGSZÁLLOTT EMBEREK? (14–16)
A gadarai megszállott mellett látjuk a megszállott gadaraiakat; ezeket mind, akik a tó túlsó partjának városaiban laktak.
Meggyógyult egy barátjuk, egy embertársuk, aki reménytelen állapotban volt, és ők azon panaszkodnak, hogy elpusztult a disznónyáj.
Természetesen nem akarom lebecsülni ezt a kárt, de amikor többet érnek a „disznók”, mint egy ember, ez az igazi megszállottság.
Nem akarnék túlozni vagy mélyebben belemenni, hogy milyen világban élünk manapság is, amikor többet érnek a „disznók”, amikor többet ér a kincs, a vagyon, az érdek, a „még többet” haszonelvűsége, valamint a profit, mint az ember.
Ez az igazi megszállottság.
Ki is itt a megszállott valójában?
Nemcsak a gadarai megszállott az, akin látszik a nyomorúsága, hanem azok is, akik e-világi, emberi mérték szerint „normálisnak” tűnnek.
Ez a tény két kérdést intéz felénk.
Először is azt, hogy milyen lélek van bennünk?
Jézus Krisztus is kérdezte, még a tanítványokat is, amikor dühükben tüzet akartak kérni a samáriai falura: Nem tudjátok, hogy milyen lélek van bennetek, amikor ezt kéritek? (Lukács 9,55)
Milyen lélek van bennünk? Mi irányít bennünket, ki irányít bennünket?
A bibliai antropológia az embert edényhez vagy házhoz hasonlítja.
Az edény képe kapcsán így fordíthatjuk le ezt a kérdést: mivel van tele az életed edénye? Egyáltalán nem mindegy.
Ha ház az emberi élet, akkor pedig ekként hangzik a kérdés: mi van benned, kik a lakóid, akik irányítanak?
Milyen lélek lakik bennünk? Az Isten Lelke, aki az Urat, a Jézus Krisztust dicsőíti, vagy idegen hatalmak lelkülete, akik irányítanak bennünket, minden tekintetben, lelki értelemben és bizony a felszínen, külsőleg is.
Milyen lélek van bennünk, ki a mi életünk ura?
A másik kérdés pedig az, hogy ennek nyomán – a kettő összefügg – milyen hír hordozói vagyunk?
Amikor megtörténik a csoda, és meggyógyul a gadarai megszállott, a gadarai tartomány lakói közül egy, aki reménytelen helyzetben volt, akkor a többiek sebesen viszik a hírt a faluba a történtekről.
De nem a gyógyulásról számolnak be, hanem arról, hogy elpusztult a disznónyájuk.
Milyen hír hordozói vagyunk?
Milyen hír hordozói vagyunk a szavainkkal? Milyen hírt sugallunk, sejtetünk, provokálunk?
Jó hír hordozói vagyunk, az evangélium hordozói vagyunk, az élet ügyének hordozói vagyunk, az élet Urát képviselve, vagy híreinkkel is a pusztítás eszközeivé silányulunk?
Nézzétek meg a világhálót! Milyen lélek árad innen? Többnyire milyen hír hordozói vagyunk ezeken a felületeken és bármiféle fórumon?
Amilyen lélek van bennünk, olyan hír hordozói vagyunk.
A legdöbbenetesebb az, hogy ezek itt, a gadaraiak, látva társuk gyógyulását, elküldik Jézus Krisztust onnan, mert odaveszett a disznónyáj.
Finoman, szentlelkesen, intelligensen fogalmaz az evangélista: „Menj el tőlünk!” – ezt kérik a gadaraiak. Valószínűleg nem így mondhatták, hanem sokkal durvábban: „Mars innen, mert nagy kárt okoztál; te vagy más, nem érdekes; téged látunk, te vagy a felelős!”
Elküldeni Jézus Krisztust, elküldeni a szabadító Urat, aki ott járt közöttük! Nemet mondani Jézus Krisztus szabadító irgalmára, hatalmára! Ez a megszállottság, legyen e-világ szerint bármennyire normális is az illető.
Ki itt a megszállott?
Egyértelmű, hogy nemcsak a gadarai, akin konkrétan látszott ez a nyomorúság, hanem mindazok, akik ott laktak.
A bibliai embertan nagyon modern és tudományos. Amit leír, az ma is letagadhatatlan tapasztalatunk. Mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és most ne csak valamiféle külső függésre gondoljunk, hanem arra, hogy mennyi pusztító szokás, dolog, gondolat, indulat, szó és tett foglyai vagyunk… Megszállottjai vagyunk a szokásainknak, a rögeszméinknek, a káros és ügyesen titkolt függőségeinknek; egyházi értelemben megszállottjai vagyunk a rombolóan becsontosodott és nem építő kegyességünknek.
Ezernyi ártó hatalom alatt bizonytalanodva és ezek által legyőzetve tengődünk.
Mindannyian ebben az állapotban vagyunk, és amíg Jézus Krisztust meg nem ismerjük, addig marad a megszállottság.
*
Végezetül, örülve a járvány súlyos, harmadik hulláma utáni első, templomi, személyes istentiszteletnek; örülve, hogy látjuk egymást és együtt figyelhetünk Isten Igéjére; hangozzék fel az evangélium!
Megtörténik egy olyan csoda, ami emberi értelemmel felfoghatatlan, hogy ez a megszállott ember, Jézus hatalma által, meggyógyul.
MIBEN ÁLL A MEGSZÁLLOTTSÁGBÓL VALÓ GYÓGYULÁS? MIKÉNT ADATIK EBBEN AZ EMBERILEG REMÉNYTELEN HELYZETBEN MEGOLDÁS? (17–20)
Ismét kérdezem.
Miben van a gyógyulás?
Pontosabban fogalmazva, miként adatik nekünk, sokféle módon megszállottaknak, a megoldás?
Itt hadd osszak meg veletek valami fontosat!
Nekem most, ebből a jól ismert Igéből, felragyogott itt egy tagmondat, gyönyörűen megelevenedett.
Ebben adatott most számomra az örömhír.
Amit eddig elmondtam, azt mi így mondjuk szakszerűen, hogy ez a mai evangéliumi történet klasszikus homiletikuma. Aki erről beszél, az többnyire azt mondja el, amit én eddig elmondtam nektek.
Mindig akkor lesz újjá egy Ige, akkor elevenedik meg, amikor egyszerre csak a sorok közül felragyog egy olyan tagmondat, amit eddig soha nem hallottam meg.
Mit hallottam meg, a Lélek által?
A gadarai megszállott meggyógyultan ott ül Jézus Krisztus közelében, Jézus mellett (15; 18).
Ez a megoldás: Jézus mellett, Jézus közelében lenni, az Úrban lenni.
Akkor is ez a megoldás, ha nem adatik azonnal, vagy egyáltalán nem adatik látható gyógyulás: Jézus közelében lenni, Jézus mellett lenni, Jézus Krisztusban lenni. Bármilyen helyzetben vagyunk is, akkor is csak Jézus Krisztusban adatik megoldás. Ő az egyetlen megoldás.
Gyermekkoromból mélyen emlékszem arra – mert édesapám hűséges katolikus volt, édesanyám meg hűséges református, és én nemcsak református templomba jártam, hanem az édesapámat katolikus misére is elkísértem –, amint a herendi katolikus templomban zengett a népének: „Jézusomnak szívén megnyugodni jó…”
Ez a megoldás: Jézus Krisztus; Jézus Krisztus mellett lenni, Jézus Krisztus közelében lenni.
Csak Őáltala és Őbenne tapasztaljuk meg, miként adatik megoldás a bajból, a bajban és a baj ellenére is; akkor is, ha éppen konkrétan nem adatik gyógyulás.
Bár itt, ennek a történetnek a rendkívülisége mégis az, hogy konkrétan adatott gyógyulás. Isten hatalma csodákat cselekedett, az Ő akarata és jótetszése szerint, és így cselekszik ma is.
Itt meggyógyult ez a megszállott ember, és ott ül Jézus mellett, eszénél van, megnyugodott, tiszta a tekintete, békessége, nyugalma van (15); amint ott ül Jézus Krisztus közelében, Jézus Krisztus mellett (18).
Ez a konkrét gyógyulás pedig láthatóvá lesz, nemcsak testi értelemben.
Mit mond Jézus Krisztus a gyógyult embernek? Most, hogy megtörtént veled ez a csoda, menj haza, mond el a tieidnek, milyen hatalmas dolgot cselekedett veled az Úr!
Jézus mellett maradni azt jelenti – ez Jézus követése –, hogy a mieinkre figyelünk.
Először mindig a mieinkre figyelünk! Ezt nem győzöm újból és újból hangsúlyozni! A szeretteink mellett még azoknak szolgálunk elsőrenden, akiket az Úr elénk hoz, a magunk környezetében.
Számunkra a mieink az emberiség. Nem a világ összes nyomorúságát kéri rajtunk számon az Úr.
Nem tudunk mindent adni! Prioritásokat kell meghatározni, mert egyébként a mieink felé sem tudjuk hirdetni és élni Jézus Krisztus szabadító hatalmát és irgalmát. Én magam is egyre inkább tanulom ezt. Meghatározni a prioritásokat! Nem tudok mindenhol helyt állni! Azt is mondhatnám, már így öregedve, hogy nem tudok többet adni! Egyre inkább, bizonyos kérésekre, kimondom azt, hogy „nem”. Ha ezekre az „egyebekre” igent mondanék, akkor az enyémeknek nem tudnék adni. Nagyon fontos ezeket a prioritásokat meghatározni.
Ki kell azonban mondani: attól ördögi, azaz megszállott a világunk, hogy egyre inkább nem mi határozzuk meg a prioritásokat, hanem kényszerhelyzetben haladunk, és nem tudunk nemet mondani, mert az alapvető életlehetőségeinket is elveszíthetjük. Megtérés kellene, hogy mássá lehessünk. Csakhogy nem jobb, hanem mindig rosszabb lesz a helyzet…
Éppen ezért fontos az üzenet: Jézus mellett lenni, és úgy Jézus mellett lenni, hogy mindenekelőtt a tieidhez fordulsz: mond el neki, éld eléjük, elsősorban eléjük, hogy milyen hatalmas dolgot tett veled az Úr!
Menj a tideihez, és tudd, hogy kik a tieid!
Hogyan, miként tapasztalható meg tehát a szabadulás?
Ha nem adatik azonnal látható gyógyulás, akkor se felejtsük el azt – ezt még egyszer hangsúlyozom – hogy az igazi megoldás: Jézus közelében, Jézus mellett, Jézus Krisztusban lenni.
Jézus mellett lenni! Mindenkor ez a megoldás: ha adatik gyógyulás, ha nem adatik konkrét gyógyulás; sőt, ha öntudatlan állapotban vagyunk, akkor is! Ilyenkor a hozzátartozóink legyenek Jézus Krisztus közelében. Van erre is bibliai Ige, hogy az ő hitükért mi is megtartatunk (Márk 2,5).
Ez az üzenet azért nagyon fontos, mert ebben a világban, e testben élve, mindig marad a feszültség, a betegség, a gond, belül és kívül egyaránt. De Jézus Krisztusban bízva már nem megszállottként, hanem az Ő megváltó uralma alatt élünk.
Hisszük, ha Jézus mellett vagyunk, ha Jézus közelében vagyunk, ha Jézus Krisztusban vagyunk, akkor bármi történik, naponta adatik erő, miközben ott van a szívünkben a végső reménység, miszerint „odaát” ez a megoldás kiteljesedik az Úrban.
–
Nincs más válasz, csak ez, de ez elég!
Jézus mellett lehetünk, mert Jézus Krisztus örök szeretetével mindenkor mellettünk van: Ő velünk van minden napon a világ végezetéig (Máté 28,20).
Ez ma a szentlecke: Jézus mellett.
Jézusomnak szívén megnyugodni jó.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. május 2.
Illusztráció: „Herendi katolikus templom”, 2021. április 30.
18. hét. – Húsvét utáni negyedik vasárnap.
Márk sorozat 36.
Textus / Lekció: Márk 05,01-20 (01-02, 18-19)
Igehirdető: Steinbach József