(18) Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként.
(19) Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.
(20) A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.
(21) Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban! Köszöntenek titeket a velem levő testvérek.
(22) Köszöntenek titeket a szentek mind, főként pedig a császár udvarából valók.
(23) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!
Filippi 4,18–23
(Filippi 4,21–22)
Karácsony ünnepén egy hármas sorozatot tartottunk a Filippi levél záró dicsőítéséről: „A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.” (4,20)
A záró dicsőítés után, végezetül a levél záró köszöntését magyarázzuk, az esztendő végén, két igehirdetésben.
Ahogy tegnap is elmondtam, ismét hangsúlyoznom kell, hiszen a mostani gyülekezet összetétele fele részben más, mint a tegnapié: szinte gondviselésszerű, hogy éppen december 31-én fejezhetjük be a Filippi levél magyarázatát, amelynek üzeneteit a 2018-as esztendőben, összesen 37 igehirdetésben szólaltathattunk meg.
Az Úr nagy kegyelme ez, számomra is.
Áldott legyen az Isten, hogy lehetővé tette mindezt.
Tegnap, a Filippi levél záró köszöntése kapcsán arról szóltunk; – hogy Pál és a vele lévő, Rómában élő szentek, ideértve a császár udvarából való testvéreket is; – köszöntik a Filippiben élő szenteket; – kettejük között pedig, a távolság ellenére is kialakul a szentek közössége.
Üzenet volt számunkra tegnap, hogy Pál még a fogságában is szolgált, és még a császár udvarában is tértek meg emberek. Ez valóságos csodát jelentett Néró császár idejében.
Üzenet volt az is tegnap, hogy mit jelent a szentség, bibliai értelemben.
Tisztáztuk tegnap a szentek közösségének jelentését is, miszerint akik Jézus Krisztust Úrnak vallják, azok mind tagok, Jézus Krisztus ajándékaiban és javaiban bőségesen részesülnek, és abból más tagokat is örömmel és készséggel részesítenek, hogy aztán bővelkedve legyenek jelen a világban.
A Filippi levél záró köszöntését olvasva ezeket a szavakat, kifejezéseket ízlelgettette velem a Szentlélek: köszönni, köszönteni, megköszönni, elköszönni.
A levél záró köszöntésének gondolatmenetét követve, ízlelgessük mi is ezeket a kifejezéseket a 2018. esztendő utolsó napján.
Miközben ezt tesszük, fel fog ragyogni előttünk a levél záró verse, már 2019-re mutatva: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! (23)
1.
KÖSZÖNNI.
Ha megszokott, formális is egy köszönés, akkor se becsüljük le. Egy megszólítás, egy „hogy vagy” kérdés is fontos.
Falvakban régen mindenki mindenkinek köszönt, az idegeneknek is köszöntek.
Valamiféle közösség kifejezése a köszönés, és az embernek szüksége van a másikra.
Az ismert filozófus és teológus, Martin Buber fejtette ki az „én–te” viszony fontosságát az ember életében.
Ennek a viszonynak a megélése mindig az egyetlen nagy „Te”, az Isten színe előtt történik.
Az „én–te” viszony Istenre szorultságunk kifejezése, amelyben ott van az egyetlen nagy „Te”-re, az élő Istenre, az örök élet Urára való rászorultságunk.
Éppen ezért nincs rettenetesebb, mint amikor nem köszönünk egymásnak, vagy nem fogadjuk egymás köszönését.
Minden harag és ellenségeskedés ördögi.
Ezzel valójában azt fejezzük ki, hogy nem kell a másik, és nem kell az Isten.
Pedig én ezt már az egyházban is átéltem, amikor valakik – rajtam kívül álló okok, önérdekek miatt; vagy szigorú teológiai tanítások értelmezése miatt – megharagudtak rám, és amikor köszöntem, nem fogadták azt, illetve el is fordították a fejüket.
Valójában ez tényleg egy rettenetes helyzet!
2.
KÖSZÖNTENI – SZEMÉLYESEN KÖSZÖNNI.
Köszönni és köszönteni.
A második az elsőnél pont annyival több, hogy a formális köszönésen túl ott van mögötte a személyesség.
Néha egy-egy szó, egy-egy rövid tartalmi utalás is elég, ami erre a személyességre utalhat.
Az apostol soraiban erre a személyességre éppen a Filippi levél utolsó verse, mai textusunk utal: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!”
A mi Urunk kegyelme legyen a ti lelketekkel.
Mi és ti kapcsolatban vagyunk.
A köszöntés, eme záró üdvözlés tartalma eleve személyes.
Pál ezeket a záradékokat a saját kezével írta.
A tegnapi igehirdetésben részletesen szóltunk erről.
A régi gyöngybetűk személyessége páratlan. Olvasva egy-egy régi jegyzőkönyvet vagy iratot, az idő távolából is kitűnik a személyesség, az egykori író maga. Ritka élmény manapság, amikor valaki gyöngybetűkkel, kézzel ír levelet. Volt már ilyenben részem. Egy budapesti teológiai professzortól úgy kaptam kézzel írt, gyöngybetűs levelet, hogy még rajzolt is hozzá.
Az e-mail, sms, internet által teremtett közösséget nem akarom lebecsülni, de azt be kell ismerni, hogy jóval ridegebb személyesség ez (és persze minden áldása ellenére ugyanakkor életveszélyes ez az egész virtuális világ).
Vagyis szolgálat, hogy a formalitásokon túl figyeljünk egymásra; elsősorban a ránk bízottakra. Ez szolgálat és áldás.
Tudok-e valamit adni a másiknak; úgy, hogy még én is ép maradok?
Az nagyon fontos, hogy én ép maradjak, és ne legyek a kelleténél jobban teher a másik ember számára.
A figyelem krisztusi valósága ebben a világban az irgalmasság.
Az irgalmasság a megváltottság jele.
„Legyetekirgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lukács 6,36)
Az irgalmasság egyik fontos szempontja, hogy missziózva nem lehet lelkigondozni, hanem lelkigondozva lehet missziózni. Az embert kell szeretni, megérteni, aztán adott ponton lehet majd bizonyságot is tenni, és megnyílhat a szív az evangéliumra is.
Arról van szó, hogy egy kétségbeesett, beteg embert ne azonnal Igékkel, különösen ne a nagy Igékkel kezdjük el vigasztalni, mint például: „javunkra van a nyomorúság, mert Isten mindent jól cselekszik.” Adott helyzetben nem okozhatunk ennél rettenetesebb érzést.
3.
MEGKÖSZÖNNI – HITVALLÓAN KÖSZÖNNI.
Ez jelenti azt, hogy „egyháziasan” köszönni.
Aki „egyháziasan” köszön, az megvallja a hitét. Amikor „egyháziasan” köszönök, vallást teszek Krisztus-hitemről, keresztyénségemről, kultúrámról, szűkebb identitásomról.
Nagy dolog, ha egymást világi helyen is így köszöntjük: áldás békesség!
Más felekezetek köszöntését is említhetném.
Ezzel mások előtt is vállaljuk a hitünket.
Egyházi iskoláinkban olyan jó hallani, ahogy a diákok így köszöntenek bennünket, és nemcsak az iskolában, hanem az utcán is.
A mai igevers valójában egy liturgiai formula volt már akkor, amit az apostol itt használ: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!” Ez a liturgiai forma egyben hitvallás is volt.
Ez jelenti azt, hogy megköszönöm a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét.
Megköszönöm a másik embert, aki az Úr kegyelmének eszköze volt az életemben: köszönöm, hogy vagy; benned Krisztus mozdul! Ha pedig még nem Krisztus mozdul benned, akkor én nem vagyok véletlenül a te közeledben.
Megköszönöm az Úr Jézus Krisztus kegyelmét: bűnbocsánatát, az új életet, az örök életet. Megköszönöm az örömöt és az erőt, az Ő megváltó szeretetét.
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme maradjon a mi lelkünkkel! Itt az eredetiben a „pneuma” szerepel. A testünkben egzisztáló lelket, a „pszüchét” átjárja a „pneuma”, az Isten Lelke: ettől élünk, ez ad hitet, ez tölt be bennünket a nehéz időkben, ez tart meg az öröklétre. A „pneuma” az Isten kegyelmét élővé és hatóvá teszi bennünk, közöttünk, általunk.
Gondold át! Hogyan tapasztaltad meg az Isten kegyelmét ebben az esztendőben: személyes életedben, családodban, gyülekezetedben, az egyházban, a munkahelyeden, a világban. Legyen ez egy hálaadó, hitvalló számvetés!
Az apostol elköszön a filippi testvérektől: elköszönni…
Pál fogsága szolgálata és élete végét jelentette.
Hitben élni és szolgálni, majd hitben elköszönni.
*
Záró üdvözletnek is fordítják ezeket a záró köszöntéseket.
Nagyon szeretem ezt a kifejezést: üdvözlet, üdvözlettel…
Gyönyörű magyar kifejezés ez.
Benne van az üdvösség…
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. december 31.
53. hét – Filippi sorozat 37.
Textus / Lekció: Filippi 04,23
Igehirdető: Steinbach József