Konfirmációs és úrvacsorás istentiszteletet tartottunk pünkösd vasárnapján almádi templomunkban. Isten Lelkének élő és ható munkájáért közösen adtunk hálát az Úrnak az almádi és fűzfői konfirmálókkal, szüleikkel, hozzátartozóikkal, az udvaron és a gyülekezeti teremben is sokan voltak.
Steinbach József püspök, lelkipásztor Márk evangéliuma soronkövetkező, egyben az evangélium utolsó verséből hirdette Isten igéjét: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”
Pünkösd örömhírének minden lényeges eleme benne van ebben az igében: Jézus Krisztus felment a mennybe, és elküldte az Ő lelkét, hogy velünk legyen.
Olyan jó tudni, hogy Jézus nem hagyott magunkra minket! Az Úr együtt munkálkodik velünk örömünkben, bánatunkban és a próbatételek alatt, mindenkor velünk van. Isten Lelkének munkája kimozdít a holtpontról, reménységgel előre tekintve kezdünk el az Úr ügyében járni, Isten országát építeni a magunk helyén. És miközben így teszünk, különösképpen megtapasztaljuk, hogy az Úr velünk együtt munkálkodik. „Csak Ővele! Őnélküle nem megy” – hangsúlyozta. Ezért leborulunk Őelőtte: Urunk, add a Te erődet, mindent Tőled várunk – és az áldás nem marad el.
Számos jele van annak, hogy nem hiábavaló a munkánk az Úrban. Steinbach József négy gyakorlati, hétköznapi értelemben is érthető jelet sorolt, különösképpen a konfirmandusok felé: Isten Lelke éltető lélek: Ő minden életnek forrása, minden lélegzetünk ezt igazolja.
Isten Lelke ihlető lélek: minden, ami szép és igaz, ami éltető, felemel és megszelídít, az Isten ihlető Lelkének a munkája.
Isten Lelke hitébresztő lélek: a hit mindenestül Isten ajándéka, általa felfedezzük Krisztusban az élő Isten arcát, rádöbbenünk, hogy több az élet…
Isten Lelke közösséget teremtő lélek: az egyház nem hivatal, nem bürokrácia, nem intézmény és menedzsment, hanem sokkal több. Az egyháznak egyetemes üzenete van, Isten szeretetének üzenetét akarja továbbadni a világban. Jó egymásra találni az egyházban, a testvérek közösségében, de jó egymásra találni az embertársak közösségében is, ebben a megosztott világban értékelni, szóba állni egymással, azokkal is, akikkel egészen mást gondolunk a világról, nekik is hirdetni Isten szeretetét.
Steinbach József a szószék mögötti installációról elmondta, hogy az a tanítványokat megáldó Jézust jelképezi, ami pünkösdkor azt üzeni számunkra: Velünk az Isten, szeretteinkkel az Isten, mindenkor, mindenütt. Járjunk az Ő útján, és Ő velünk lesz szívünk utolsó dobbanásáig, egészen az örökkévalóság távlatáig. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!
Az igehirdetés után a balatonalmádi és balatonfűzfői konfirmandusok tettek bizonyságot hitük alapjairól. Steinbachné Cenkvári Klára, Klári néni segítségével a hittanórák keretében 16 fiatal készült fel arra, hogy a gyülekezet előtt tegyen hitvallást az élő Istenről. A Heidelbergi Kátéból feltett kérdésekre szívből, lélekből, helyesen megfeleltek, majd elhangzott a fogadalomtétel, amiben a konfirmandusok elkötelezték magukat arra, hogy Jézus Krisztus igaz követői, és a Magyarországi Református Egyház hűséges, úrvacsorával élő tagjai lesznek. A fiatalok áldást kaptak életükre egy-egy személyre szóló igével. A konfirmáció után elsőként ők élhettek az úrvacsora sákramentumával, majd őket követte a gyülekezet is.
Az idei konfirmandusok életére Isten áldását kérjük: Ábrahám Péter, Bódi Tamás, Benkő Zoé Kloé, Brokés Sára, Fehér Panna, Glück Laura, Juhász András Pál, Negro Veronika, Oláh András, Pach Noémi, Sári Kincső, Stiger Lili Fanni, Szabó Zsombor Péter, Szántód Zénó, Tárkány-Szűcs Emma, Tüű Rozália
