(14) Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták Őt, miután feltámadt.
(15) Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!
(16) Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
(17) Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,
(18) kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.
(19) Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.
(20) Azok pedig elmentek, hirdették az Igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.
(Márk 16,14–20)
(Márk 16,19)
Néhány nappal ezelőtt, csütörtökön tartottuk Jézus mennybemenetelének ünnepét, egy zenés áhítattal egybekötve
Noha közel négy éve, folyamatosan haladva magyarázzuk Márk evangéliumát, az Úr tervezését tapasztaljuk rendünkben, hiszen a húsvéti üzenetek az idei húsvét ünnepére és az azt követő időszakra estek, most pedig, pünkösd ünnepe előtt egy héttel, Jézus mennybemenetelét tárja elénk az evangélista, így pont egy hét múlva megérkezhetünk az evangélium záró verséig, amely gyönyörű pünkösdi üzenetet tartalmaz.
Márk tömören, tényszerűen ír Jézus mennybemeneteléről, de szavai mennyei gazdagságot árasztanak.
Isten Igéje ezzel is készít bennünket pünkösd ünnepére, a konfirmációra és az úrvacsorai közösségre: Jézus miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe és az Isten jobbjára ült.
Szerintem, miközben felolvastam ezt az igeverset, majd az imént ismét idéztem azt, azonközben számos kérdésünk vetődhetett fel Jézus mennybemenetelével kapcsolatban.
Engedjék meg, hogy a mai prédikáció egy tanítói igehirdetés legyen, mert szeretnék a felvetődött kérdésekre válaszolni, és így Jézus mennybemenetele történetének fontos eseményét közelebb hozni a gyülekezethez.
Bízom abban, hogy a magyarázat közben élő, minket bátorító üzeneteket kaphatunk mindnyájan.
*
MIUTÁN JÉZUS KRISZTUS EZEKET MONDTA, FELEMELTETETT A MENNYBE (15−19).
Induljunk ki onnan, ahogy az evangélista bevezette Jézus mennybemenetelének rövid leírását: Miután Jézus ezeket mondta… (19)
Tehát Jézus mennybemenetelének volt egy olyan előzménye, amelyet Ő maga a kijelentéseivel készített elő.
Mivel Jézus ezen szavai földi küldetésének utolsó kijelentései voltak, ezért azok különösképpen hangsúlyosak.
Márk evangélista is ezzel a hangsúllyal emelte ki azt, amit Jézus mondott, mielőtt eltávozott e földi világból.
Három prédikáción át beszéltünk ezekről a jézusi kijelentésekről, így most csak átismétlem azokat.
Jézus azt mondta mennybemenetele előtt a tanítványainak, hogy menjenek el és hirdessék az evangéliumot, szerte a világon, minden teremtménynek (15).
Jézus elküldte a tanítványokat az Isten szeretete örömhírének továbbadására.
Ez a legfontosabb örömhír, amelynek meghallása és befogadása ad esélyt egyedül arra, hogy minden körülmények között örömteli és teljes életet élhessünk.
Az egyháznak kizárólag ez a szolgálata: az evangélium hirdetése; tehát nem valami közéleti törésvonalakon belüli vagy kívüli állásfoglalás, hanem az egyetemes evangélium hirdetése. A közélet bizonyos fórumai sok esetben megosztanak, és lehetetlenné teszik a tanúságot. Az egyház küldetésének lényege, hogy hirdesse, élje, kommunikálja az evangéliumot, miszerint Isten szeret, Isten az élet és a békesség Istene. Erre küldte el Jézus Krisztus a tanítványokat egykor, és erre hívja el mai tanítványait is.
A mai igevers is kiemeli ezt, benne az evangélium egyetemességét, hogy ne azt nézzük, ki mit mond, ki hova tartozik, ki haragszik ránk, vagy éppen most ki az ellenségünk, hanem mindenkire reménységgel tekintve, menjünk el szerte a világba, és minden teremtménynek hirdessük Isten megtartó és megváltó szeretetének örömhírét. A növekedést, az eredményt, a gyümölcsöket pedig bátran bízzuk az Úrra.
Tehát Jézus mennybemenetele előtti szavainak, azaz testamentumának egyik fontos üzenete ez a küldetés: szerte, az egész világon hirdetni az evangéliumot, minden teremtménynek. Elmenni szerte a világra elsősorban úgy értendő, hogy kimozdulni a szűkkeblű belterjességből és érvényesíteni az evangélium egyetemességét, főként a magunk helyén, kivételes esetekben pedig ki is lépni a magunk helyéről, ha ez az Úr akarata. Ha mindenki a maga helyén kilépne a szűkkeblű méricskélésből, akkor szerte a világon, minden teremtmény felé hitelesebben szólna az evangélium.
Jézus azt is kiemelte mennybemenetele előtt, hogy aki hisz, az üdvözül (16).
Tehát Jézus az Ő ügyének szolgálatához ad kellő hitet.
Jézus Krisztus követése, szolgálata gyönyörűséges, minden igájával és terhével együtt (Máté 11,30). Ez a szolgálat életünk értelme, boldogsága, tartása, teljessége; a kegyelemből megnyert üdvösség e-világi testet öltése.
Akit Jézus Krisztus elhívott erre a szolgálatra, annak ad hozzá hitet, és abból következően erőt, örömöt, bölcsességet, reménységet; miközben Ő folyamatosan növeli elhívottjainak hitét, hogy hitelesen hirdethessék az evangéliumot.
Tehát a hit is mindenestül Isten ajándéka. Az előző igehirdetésben kifejtettük ezt az üzenetet. Az élő hittel ragadjuk meg Isten kegyelmét. Ezzel a hittel éljük meg, már ebben a világban, az üdvösséget.
Jézus, a mennybemenetele előtt azt is hangsúlyozta – miként egy héttel ezelőtt szinte csak erről szólt a prédikáció –, hogy az Ő ügyében végzett szolgálatunkat Ő megáldja, mert a hitünket megerősíti olyan jelekkel, amelyek hitünket hitelesítik, igazolják, „láttatják” (17 –18).
Jézus Krisztus azóta is – minden nyomorúságunk ellenére – alátámasztja, igazolja, hitelesíti, bizonyítja hitünket, hogy élő hitünkre mások is odafigyeljenek, azt észrevegyék, és rákérdezzenek arra a mennyei többre, ami láthatóvá lett az életünkben.
Tehát Jézus, a mennybemenetele előtt, az imént kiemelt üzeneteket jelentette ki nekünk: Menjetek el, hirdessétek az evangéliumot, szerte a világon, minden teremtménynek; én pedig adok nektek ehhez egyre csak növekvő hitet, és adok nektek hitet hitelesítő jeleket is, vagyis mindvégig veletek leszek ebben a szolgálatban, hogy a világot egyre inkább átjárja az Isten szeretete, amely egyedüli esély egy teljesebb életre.
Nincs más esély; csakis a feltámadott Úrba vetett hit; az Ő követése és szolgálata!
*
MI AZ A MENNY, AHOVÁ JÉZUS KRISZTUS FELEMELTETETT? (19)
Jézus miután ezeket hangsúlyozta, mint e földi világban utolsó szavait, felemeltetett a mennybe, azaz egy felhő takarta el Őt a tanítványok elől.
Márk nagyon röviden fogalmaz, de más evangélisták is írnak Jézus mennybemeneteléről (Máté 28,20; Lukács 24,50–53), sőt a Cselekedetek könyvének az eleje a legrészletesebben szól erről az eseményről (Cselekedetek 1,4−14).
Ezek alapján elmondhatjuk azt, hogy Jézus mennybemenetelét ne úgy képzeljük el, miszerint Jézus felemelkedett a földről, és egyre magasabbra emelkedve – mintha a világűrbe lőtték volna ki –, egyre kisebb lett…
A Cselekedetek könyve egyértelműen kimondja, hogy Jézust egy felhő takarta el e szavai után, a tanítványok elől, és testi szemeikkel nem láthatták Őt többé (Cselekedetek 1,9). A testi látás ideje tehát megszűnt Jézus és a tanítványai között, és ez a látás majd akkor adatik vissza – a Biblia más helyein lévő ígéretét komolyan véve –, amikor Ő visszajön (Jelenések 1,7). A Jézus mennybemenetele és visszajövetele közötti időszak a várakozás időszaka, adventi időszak, az egyház korszaka, amikor a testi látás elvétetett tőlünk.
Ezért Jézus Krisztussal – a feltámadott és mennybe ment Úrral, a mi hitünk szerint – Isten Igéjét olvasva, imádkozva lehet találkozni. Tehát ne vágyódjunk rendkívüli látásokra, látomásokra; sőt, azokat mindig óvatossággal fogadjuk, mert a látás konkrét korszaka lezárult, felhő takarta el Jézus Krisztust, amikor felvitetett a mennybe.
Na, de akkor soroljuk bátran azokat a kérdéseket, amelyek Jézus mennybemenetele kapcsán felvetődnek bennünk!
Hát mi az a menny?
Hol van az a menny?
Hogy értelmezhetjük ezt a kifejezést, amelyet olyan gyakran használ a Biblia: mennyei világ, a mennyei világ gazdagsága, a menny Istene, a mennyei istentisztelet…?
A menny egy hely.
Hadd mondjam el először is azt, hogy a menny az értelmezését illetően egy lokalitás, egy konkrét hely.
Ezt vegyük komolyan.
Nem tudjuk meghatározni magát a helyet, itt titkokról beszélünk, de egy konkrét, gyönyörűséges helyről van szó.
Hiszen Jézus azt mondja a búcsúbeszédében, a János evangéliumában, hogy Ő elmegy és helyet készít nekünk, hogy ahol Ő van, majd mi is ott legyünk Ővele együtt; sőt, kiemeli azt is, hogy az Ő lakóhelyén sok hely van számunkra is (János 14,1−3), ezért nekünk, mai tanítványainak is, szerte a világban, mindenkit meg kell szólítanunk (Márk 16,15).
A menny az Isten lakóhelye; noha az Isten lakóhelye nem szűkíthető le az általa teremtett láthatatlan világra, azaz a mennyei világra, hiszen Őt az egek egei sem fogadhatják be (2Krónikák 2,5).
Tehát Jézus kijelentése szerint a menny egy konkrét, gyönyörűséges helyet jelent.
A menny egy minőségi élet.
Vagyis, mivel titokról beszélünk, a menny ennél a lokalitásnál sokkal több.
A menny egy minőségi, teljes, boldog, maradéktalan, örök élet; öröm, bőség, asztalközösség, nagy vacsora (Lukács 14,15); és lehetne sorolni a bibliai képeket erre nézve.
Tehát a menny pont az az állapot, amit az élő Isten a teremtés során, az Ő eredeti gondolata szerint, az Édenkertben ajándékozott nekünk.
Amikor a mennyről dadogunk, akkor csak az Ige, vagyis Isten kijelentése alapján tudjuk megfogalmazni ezeket az üzeneteket, hogy a menny egy hely, és egyben az Isten eredeti gondolata szerinti teljes élet, amit Ő Jézus Krisztusban visszaajándékozott nekünk.
A menny egy minőségi élet az Úrral való közösségben.
A menny egy teljes, édeni élet az Isten jelenlétében.
Ott ugyanis az Isten színe előtt, az Ő közelségében leszünk; sőt, Ővele maradéktalan közösségben élhetünk.
Ezért a menny az Isten mindenre elégséges jelenléte számunkra, maga az üdvösség.
A mennyről alkotott képeink töredékesek.
Tehát amikor képekkel próbálja a Biblia visszaadni a menny valóságát, akkor ezek a bibliai képek is az imént említett jellemzőket érzékeltetik, miszerint a menny egy gyönyörűséges hely, ahol az emberi élet, Isten eredeti gondolata szerint kiteljesedik, a megváltó Jézus Krisztussal való közösségben.
Amikor a Biblia mennyei istentiszteletről (Jelenések 5,11−14) és mennyei Jeruzsálemről szól (Jelenések 21,9−27), vagy üvegtengerről beszél (Jelenések 15,2) − amely gyönyörű, kristálytiszta, de már nem hullámzik, nincsenek benne örvények, nem szippanthat alá, tehát már nem veszélyes −, akkor ezek „csak” képek…
Hadd biztassalak benneteket, hogy ne csak úgy képzeljétek el a mennyet, hogy hát most akkor az egy örök istentisztelet, ahol örökké magasztaljuk az Urat. Tény, hogy a mennyben minden Isten dicsőségére és az Ő rendje szerint fog történni, amelyek egyben az ember boldogságának egyetlen forrását is képezik. De merjünk bizonyosak lenni abban, hogy ami ebben a világban − Isten szerint kedves módon − szép volt, jó volt, örömöt és élvezetet okozott nekünk, az a mennyei világban is egyként adott lesz számunkra. Jézus igen gyakran életes képekkel utalt erre, például amikor nagy vacsoraként láttatta a mennyei világot (Lukács 14,15). Sőt, azt is tudjuk, hogy Isten végül új eget és új földet teremt az övéinek, vagyis egy konkrét életteret alkot számunkra, ahol a mennyei világ öröme és gazdagsága érvényesülhet majd (Jelenések 21,1−6).
Tehát egyrészt ne akarjuk ennek a világnak a dimenzióiból megérteni a mennyei világot, de ugyanakkor a Biblia felhatalmaz bennünket arra is − és ez nagyon fontos −, hogy a menny nem egy életszerűtlen valóság, hanem bizony – újra mondom −, ami e-világban építően szép, jó, örömteli és élvezetes lehetett számunkra, az a mennyben is, a maga teljességében, életünk részévé lesz.
A menny ilyen értelemben egy konkrét valóság, mint hely; mint minőségi, üdvösséges élet az Isten jelenlétében, az Istennel való közösségben.
A menny nem egyenlő az éggel.
Még egy mondatot hadd hangsúlyozzak itt, hogy minden tekintetben helyesen érthessük a menny kifejezést!
Ne keverjük össze a mennyet se az éggel, se a felhővel, se a csillagokat befogadó kozmikus világgal!
Isten először megteremtette a mennyet és a földet. Utána teremtette meg az égboltozatot, majd az égitesteket: a napot, holdat, csillagokat, felhőket… (1Mózes 1,1−8)
Vagyis Isten teremtett egy látható világot: ez a világmindenség; benne a mi életterünkkel, a földdel és az égboltozattal, a felhőkkel; valamint a nappal, a holddal és a csillagokkal.
Isten azonban teremtett egy láthatatlan világot is, egy mennyei világot, amiről csak annyit tudunk, amit Isten nekünk erről a mennyei világról kijelentett. Ez a mennyei, láthatatlan világ, csak a hit szemével látható és tapasztalható. A menny az Isten lakóhelye; noha az Isten lakóhelye nem szűkíthető le az általa teremtett láthatatlan világra, azaz a mennyei világra, hiszen Őt az egek egei sem fogadhatják be (2Krónikák 2,5).
Tehát nagyon fontos a látható és a láthatatlan világ közötti különbségtétel, mert Isten mennyet és földet teremtett (1Mózes 1,1). Itt az ég és a föld teremtését említő fordítások is erre a láthatatlan, mennyei világra utalnak az „ég” kifejezéssel, hiszen az égboltozat megteremtése később következett, amit a köznyelvben mi égnek nevezünk (1Mózes 1,6−7).
Ezeket a kifejezéseket fontos pontosan értelmezni, így a látható és a láthatatlan világot, és azoknak egyes elemeit is fontos megkülönböztetni egymástól; sőt, azt is jó tudni, hogy Isten, az Ő teremtett látható és láthatatlan világán túl is Isten!
Ezért nem beszélünk például az űrhajósok mennybemeneteléről, hiszen ők a kozmosz egy apró pontján jártak csak, a látható világ egy tűhegynyi pontjáig jutottak, meg sem közelítették a láthatatlan világot, ami űrhajóval soha nem is lesz megközelíthető. Ezért értelmezhetetlen némely űrhajós állítása, miszerint „fent járva” sem találkozott az Istennel… Ugyanakkor az űrhajósok többsége inkább megrendül az Isten teremtett, látható világának roppant gyönyörűsége láttán.
A menny jó.
Egy mondatban, sőt két betűben összefoglalva: A mennyei világ az Isten jelenlétében, az Ővele való maradéktalan közösségben édeni állapot, „jó”, a „legjobb’; „sokkal inkább jobb” mindennél (Filippi 1,23).
*
JÉZUS KRISZTUS MENNYBEMENETELÉNEK ÜZENETEI (19−20).
Amikor Jézus felment a mennybe, akkor ez a szóhasználat – felment a mennybe − három fontos üzenetet hordoz számunkra.
Ezt a három üzenetet hadd mondjam el, mert itt rejtőzik ebben a tanítói igehirdetésben az élő üzenet mindnyájunknak!
Jézus Krisztus mindent megoldott.
Jézus Krisztus mennybemenetelének első üzenete és áldása, hogy Ő mindent megoldott, ami emberen túlmutató probléma.
Jézus, otthagyta a mennyei világ dicsőségét, és érettünk emberi formát vett fel, hozzánk lett hasonlóvá, kivéve a bűnt, megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig (Filippi 2,6−11). Jézus Krisztus tehát otthagyta a menny dicsőségét érettünk, hogy bennünket megváltson. Isten, Jézus Krisztusban testet öltött, hogy aztán az Ő halálával és feltámadásával utat nyisson nekünk a mennybe, illetve a mennyei világ gazdagsága ismét átjárhassa földi életünket.
Amikor Jézus Krisztus visszament a mennybe, azzal azt hirdette és láttatta, hogy valóban minden elvégeztetett (János 19,30). Amit a golgotai kereszten Jézus Krisztus kimondott, az a feltámadás csodájában elfogadóan alá lett írva, mint egy szabadon bocsátási nyilatkozat, a mennybemenetel által pedig, erre a szabadulási okiratra, Isten ráütötte a pecsétet.
Jézus Krisztus mennybemenetele boldog bizonyosság számunkra: Megváltottak, megszabadítottak, megmentettek vagyunk! Jézus Krisztus csak a küldetésére koncentrált, nem végzett olcsó pótcselekvéseket, hanem isteni, megváltó, minket megszabadító küldetését engedelmesen maradéktalanul elvégezte. Ezért a bűn és az emberi tehetetlenség bilincsei hullanak le rólunk! Ennyire szeretet az Isten minket, megőriz, megtart, megvált; Ő megszabadít a bűn, a betegség, a halál, a gonosz, az emberi tehetetlenség minden nyomorúságából. Isten krisztusi szeretete megoldotta az emberlét minden problémáját, amit mi soha, semmiféle emberi bölcsességgel, tudománnyal, erővel sem tudunk megoldani, sohasem. Isten, Jézus Krisztusban kibogozta a gordiuszi csomót. Jézus Krisztus mennybemenetele ezt hirdeti és láttatja számunkra: Jézus Krisztus mindent megoldott, ami emberen túlmutató probléma.
Urunk, adj hitet és világosságot, hogy amikor mélyen vagyunk, amikor elveszítettük a reménységet, amikor nem látjuk, miként tovább, amikor elfáradtunk, kiégtünk; amikor betegek vagyunk, és testi-lelki fájdalmak gyötörnek, amikor minden történés, esemény, körülmény, valamint emberi kapcsolatok és konfliktusok garmadái is ellentmondani látszanak a Te megtartó és megváltó szeretetednek; akkor is jusson eszünkbe, hogy Te mindent megoldottál, így minden elvégeztetett a Te szereteted által; ettől a szeretettől pedig soha senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38−39).
Tehát, minden rendben van, minden készen van (Lukács 14,17). Ez Jézus Krisztus mennybemenetelének üzenete.
Jézus Krisztusban minden üdvösségesen lényeges készen van. Miközben mi emberek mindig azt éljük át ebben a töredékes világban − személy szerint én is −, hogy semmi nem kész; Jézus Krisztusban minden készen van. Mi folyamatosan dolgozunk, ám csak belekapunk ebbe, belekapunk abba…, és nem győzzük a feladatokat. Reggel többnyire én magam is úgy kelek, hogy most mire kellene leginkább figyelnem, aztán tűzoltásszerűen a legfüstölgőbb lyukat próbálom betömni. A dolgozószobámba hetek óta megint úgy lépek be, hogy papírok garmadája között gyakran már a lábammal rugdalom odébb a kötegeket − egyiket jobbra, másikat balra −, hogy valamihez odaférjek. Rettenetes így élni, ebben a „rész szerinti, elkészületlen” állapotban, miszerint semmi nem kész, még ha igyekszünk is, mert annyi mindenre kellene figyelnünk, és a megannyi pótcselekvés között, amelyekre mások is rákényszerítenek bennünket, nem látjuk a lényeget.
Jézus Krisztus mennybemenetele azt üzeni: Íme, minden lényeges készen van az Isten megváltó szeretete által, hiszen Jézus Krisztus csakis küldetésének lényegére figyelt, és azt maradéktalanul elvégezte érettünk, így Ő mindent megoldott, ami emberen túlmutató probléma.
Jézus Krisztus ma is velünk van.
Jézus Krisztus mennybemenetelének második üzenete és áldása az, hogy az Ő jelenléte ismét mindenütt megtapasztalható, ahol segítségül hívják az Úr nevét.
Jézus Krisztus azért is ment fel a mennybe, mert a tér és az idő korlátai miatt, e földi testében nem tudott mindenütt jelen lenni, hiszen felvette az emberi testet, így csak azok láthatták, hallhatták, találkozhattak Ővele, akik között, a tér és az idő határain belül, ott lehetett.
Ezért Jézus Krisztus a mennybemenetele után − ez már pünkösdi üzenet − elküldte az Ő Lelkét, hogy Szentlelke által mindenütt jelen lehessen, ahol segítségül hívják az Ő nevét (Róma 10,13). Jézus Krisztus azért ment fel a mennybe, hogy az Ő mindenhatósága és mindenütt jelenvalósága érvényesülhessen.
Jézus Krisztus mennybemenetelének áldásait itt és most is megtapasztalhatjuk, miszerint Ő itt van, velünk van; most is, ebben a templomban, ebben az igehirdetésben is ad − személyesen számodra is − élő üzenetet, miközben hitedet megerősíti, növeli, érleli. De a feltámadott Úr ott van veled életed minden eseményében is, mert Ő az eseményeknek is Ura; még akkor is, ha ez egy adott és kínzó helyzetben értelmezhetetlen (János 13,7). A megtartó és megváltó Jézus Krisztus Lelke az, aki jelen van ebben a világban, és kegyelme által még mindig hordozza ezt a méltatlan világot. Még tart a kegyelmi idő, még mindig munkál Isten szeretetének evangéliuma: Velünk az Isten! (Máté 1,23)
Az evangélium utolsó versében, a mai igevers folytatásaként, ihletett tömörséggel hallhattuk és olvashatjuk Isten Lelke jelenlétének leírását: Az Úr pedig együtt munkálkodott velük és megáldotta őket, valamint az igehirdetést és a szolgálatokat, azokat hitelesítő és megerősítő jelekkel! (Márk 16,20) Az Úr megtartó kegyelmében bízva, egy hét múlva, pünkösd és konfirmáció ünnepén, majd erről a gyönyörű igeversről fogunk szólni, és egyben ezzel fogjuk lezárni gyülekezeteinkben, a közel négy éve hangzó Márk-sorozatunkat.
Ilyen az Úr Lelkének jelenléte, munkája: Mi hűséggel tesszük a dolgunkat, de valójában nem mi akarunk, nem mi erőlködünk, nem mi döntünk, hanem az Úr az, aki velünk együtt, általunk munkálkodik, hogy életünk áldássá legyen, Isten dicsőségére, sokak javára, és saját életünk kiteljesedésére is, miközben épül az Isten országa, minden gyarló és önző ország ellenében.
Jézus Krisztus visszajön értünk.
Jézus Krisztus mennybemenetelének harmadik áldása és üzenete az, hogy Ő visszajön érettünk, nem hagy minket „itt”, soha nem feledkezik el rólunk, hanem az Atyától elrendelt időben eljön, és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét.
Hit által már e-világban megtapasztaljuk, hogy milyen jó a mennyei világ gazdagságából részesülni. Bár ezt a gazdagságot „itt” csak szakadozva, rész szerint, töredékesen tapasztalhatjuk meg, mint egy zajosan fogott rádióadást. Ám, Jézus Krisztus visszajön értünk, magához vesz bennünket, és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét.
Jézus Krisztus visszajövetelével mindenki számára nyilvánvalóvá lesz majd, hogy egyedül Ő az Úr; akkor minden hitetlen szemről leesik a hályog, és be kell majd látnia, hogy ki is valójában e világ Ura. Ez egy olyan elkésett „aha” élmény lesz: Észre kellett volna vennem, hogy egész életemben hányszor velem volt − még velem, hitetlennel is −, vezetett, megerősített, megtartott. Ismert a mindennapokból is ez az elkésett „aha” élmény: Például, amikor valakivel beszélgetek egy nehéz helyzetben, és igazából a lényeges beszélgetés után jövök rá arra, hogy mit is kellett volna mondanom krisztusi bölcsességgel, vagy miként kellett volna reagálnom egyes beszédfordulatokban… De akkor már késő.
Jézus Krisztus visszajövetelével minden térd meghajol majd a feltámadott Úr előtt, mert mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz az Ő megváltó szeretetének hatalma, mint egyetlen megoldás. Akkor eljön majd az „elválasztás” ideje, hiszen ott világosan elkülönül egymástól jó és rossz (Zsidókhoz írt levél 4,12). Ezt azonban az Isten tökéletesen és minden értelmet felülhaladóan cselekszi meg, az Ő boldog világrendjét maradéktalanul visszaállítva; vagyis az ítéletről spekulálni nem a mi hatáskörünk. Nekünk arra van mandátumunk, hogy az üdvösség evangéliumát hirdessük, és mindenkire reménységgel tekintsünk.
Tehát, összegezzük az eddigieket!
Tisztáztuk, mit mondott Jézus, mielőtt felment a mennybe, mintegy testamentumként.
Tisztáztuk, hogy miként értelmezhetjük a Biblia szerint a menny fogalmát.
Tisztáztuk azt is, hogy milyen áldásai vannak Jézus mennybemenetelének: Íme, minden kész, megváltott emberek vagyunk; Ő továbbra is itt van közöttünk Lelke által, és velünk együtt munkálkodik, megáldja munkánkat; majd Ő eljön, és teljessé teszi rajtunk azt a jót, amit hit által már itt is megtapasztalhattunk, miközben ennek az üdvösséges jónak a munkásai lehettünk.
*
JÉZUS KRISZTUS A MENNYBEN AZ ATYA JOBBJÁN ÜL (19).
Egy rövid figyelmet még hadd kérjek, de szeretném végigmagyarázni ezt a gazdag tanítású igeverset, mert annak zárásaként: „…és az Isten jobbjára ült.” (19)
Mit jelent, hogy Jézus az Atya jobbján ül a mennyben?
Nyilván, ha csak ezt a tagmondatot olvassuk, máris kérdések sokasága támad bennünk…
Ne vizuálisan képzeljük el és értelmezzük ennek a tagmondatnak az értelmét, miszerint a mennyben állna két trónszék, az egyik nagyobb, a másik kisebb, és az egyiken ül az Atya, mellette pedig jobb oldalt a Fiú, akik egymással összesúgnak, miként azt mi tesszük, a bennfentességünket és fontosságunkat kifejezve mások előtt.
Itt, az evangélista képét helyesen értelmezve, egy áldott, a megtartó isteni szeretetet és jóindulatot kifejező funkcióról van szó, ami nélkül kárt vallana a világ; vagyis arról a boldog és megáldott, azaz „eredményes” szolgálatról ír Márk, amit Jézus Krisztus értünk cselekszik a mennyben, amíg vissza nem jön, hogy Isten mindeneket helyreállító irgalmát és hatalmát érvényesítse.
Még konkrétabban fogalmazva: A mennybe ment Jézus maradéktalanul gyakorolja a hatalmát, amely mindig az életet kiteljesítő szeretet hatalma.
A mennyben ez magától értetődő.
A mennyben rend van, Jézus Krisztus isteni szeretet-hatalma által.
Ebből a tejes rendből fakad minden szabadság, öröm és boldogság.
Milyen szomorú látni, hogy a mai, jóléti társadalmunkban az emberek − közöttük a fiatal generáció is − annyira szeretne boldog lenni, örülni, egyre jobban élni, korlátlan szabadságban élni − hát fontos is a szabadság, és rettenetes a rabság −, de ha nélkülözzük a hitből fakadó rendet, akkor esélyünk sincs valódi szabadságra, örömre és boldogságra.
Mennybe ment Urunk; add, hogy a mennyben, megváltó szereteted által gyakorolt, megtisztító és édeni rendet teremtő hatalmadat, Lelked által, már e-világban megélhessük, hiszen csakis abból fakad életünk teljessége, ha Téged Urunknak ismerünk el, és az életünkben mindent magad köré vonzol, e gyönyörű isteni, szabadságot és örömöt ajándékozó rendben, miként a mágnes teszi ezt a vasreszelékkel.
A mennybe ment Jézus Krisztus az Atya jobbján könyörög érettünk (Róma 8,34).
Ez a tény nekem minden nap erőt ad.
Ismeritek Reményik Sándor versét? Valaki értem is imádkozott…
Ha úgy gondolod, hogy senki nem imádkozik már érted, és idős korodban mindenki elfeledkezett már rólad, így a telefonodat sem veszik fel; akkor gondolj arra, hogy egy „Valaki” nem feledkezett el rólad, és Ő soha nem is téveszt szem elől, hanem mindenkor számon tart.
Egy „Valaki” mindenkor imádkozik érted, nem is akárki!
A feltámadott és mennybe ment Jézus Krisztus közbenjáró könyörgést mond érted.
Az Ő imádságát hallja, meghallja és üdvözítő akarata szerint meghallgatja az Úr!
Ez az igei bizonyosság minden helyzetben elegendő.
Urunk, erősítsd bennünk ezt a bizonyosságot!
Jézus, miután ezeket mondta, felemeltetett a mennybe és az Atya jobbjára ült.
Köszönöm a türelmet!
Bízom abban, hogy a mostani tanítói, de üzenetekben is gazdag igemagyarázat után világosabb ez az egyetlen igevers számunkra!
Végezetül, tényleg a záró gondolatot hadd osszam meg veletek, Testvéreim!
*
JÉZUS KRISZTUS A MENNYET ÉS A FÖLDET ÖSSZEKAPCSOLTA EGYMÁSSAL (19).
Jézus Krisztusnak az volt a küldetése, hogy a mennyei világ gazdagságát a földdel összekapcsolja.
Jézus Krisztus által a mennyei világ gazdagsága megjelent a világban, és azóta is átjárja földi életünket, ha hitben járva, mindezt érzékelhetjük, így mi is ennek a mennyei gazdagságnak a munkásai lehetünk.
Hiszen Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18).
Csak a „mennyeire” tekinteni, az földtől elszakadt és veszélyes rajongás. Sok hívő embert magával ragadhat ez a rajongás, ami nem a józanság Lelke által vezérelt magatartás (2Timóteus 1,7).
Ám csak a földire tekinteni hitetlenség, ahol már nem számít más, csak a jelen, az önző én, a még több élvezete, hiszen nincs örök életbe vetett hit, így mindent e-világban szeretnénk megélni (1Korinthus 15,32).
Valójában a hívő ember két lábbal a földön jár, de hite által állandó kapcsolatban van a mennyei világgal, miközben Urát követve reménységgel előre és a krisztusi jövőbe tekint.
A mi krisztusi szolgálatunk lényege is az, hogy „egy darab” mennyei világot teremtsünk meg ezen a földön, az Úrban.
Minél többen törekednek erre, a sok kis mennyei világ összeérhet…
Ha csak ezt megjegyzed ebből a fárasztó és hosszú prédikációból – én is elfáradtam –, az már elég.
Te, aki hiszel az Úrban, Jézus Krisztusban bízva, Őt követve, teremts egy darab mennyei világot a tieid között! Folyamatosan töltekezz a mennyei világ gazdagságából, és töltsd meg ezzel a gazdagsággal mások életét.
Ha a feleségemet megölelem, az egy darab menny.
Ha meglátom a gyermekeimet, az egy darab menny.
Ha látlak benneteket, és prédikálhatok a testvérek közösségében, megtapasztalva az Ige mennyei gazdagságát, az egy darab menny.
Ha egy nehéz emberrel sikerült szót értenem, békességet munkálva, az egy darab menny.
Ha Bach kantátáit hallgatom, az egy darab menny.
Ha Elvis Presley gospeljeit hallgatom, az is egy darab menny.
–
Kedves Testvéreim!
Ezt a „darab” mennyet adja nekünk az Úr, hogy ennek a mennyei világnak gazdagságát adhassuk tovább másoknak!
Áldott legyen az Isten, hogy megáldott minket, mennyei világának minden lelki áldásával, a Jézus Krisztusban! (Efezus 1,3)
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2024. május 12.
- hét.
Húsvét utáni hatodik vasárnap, Exaudi vasárnap.
Márk sorozat: 150.