(1) Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét.
(2) A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz,
(3) és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?
(4) Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.
(5) És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek.
(6) De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova Őt tették.
(7) De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek.
(8) Kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és rémület fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.
(Márk 16,1–8)
(Márk 16,6–8)
Jézus Krisztus feltámadott!
Micsoda örömhír!
Az üdvtörténet a világtörténelem legnagyobb örömhíre, amely hangzik felénk ezen az ünnepen, és amit az angyal az első húsvéti keresztény igehirdetésben így fogalmazott meg: Feltámadott, nincsen itt, üres a húsvéti sír; ezért menjetek, mondjátok meg a tanítványoknak, és külön Péternek, hogy a feltámadott Jézus Krisztus előttetek megy Galileába, ott meglátjátok Őt, ahogy megmondta nektek (6−7).
Az Úr mindent szépen intéző kegyelme, hogy lassan már négy éve magyarázzuk a Márk evangéliumát gyülekezeteinkben – ez a sorozat 145. prédikációja −, és éppen nagyhéten, illetve húsvétkor érkeztünk meg a húsvéti történethez.
Röviden, tömören kell szólni egy ünnepi úrvacsoraosztás előtt, ezért ez a tagmondat legyen kiemelt számunkra ezen a gyönyörű ünnepen: Előttetek megy!
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár.
Joó Sándor egykori pasaréti lelkész erről az igeversről mondott prédikációja évtizedek óta élő és meghatározó számomra, ezért ezektől az üzenetektől nem tudok és nem is akarok elszakadni: kaptam, továbbadom…
*
A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUST NE MAGUNK MÖGÖTT KERESSÜK! (7−8)
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár!
Ebből következik az első nagyon fontos húsvéti üzenet: Mivel a feltámadott Úr előttünk jár, ezért ne magunk mögött keressük Őt.
Pedig gyakran megtörténik ez, a kereszténység nagy családjában, miszerint Jézus Krisztust nem magunk előtt, hanem magunk mögött keressük.
Ez az úgynevezett történeti hit, amely fontos ugyan, de messze nem teszi élővé és hatóvá a Jézus Krisztusba vetett hitünket.
Mi ennek a történeti hitnek a lényege? Elfogadjuk azt, hogy valamikor élt ez a nagy Názáreti Jézus, akinek a személyéhez csak jó, igaz és szép dolgok kapcsolhatók, ezért érdemes a szellemi hagyatékát ápolni, a példáját követni, az emlékét megőrizni.
Ezzel a csak történeti hittel Jézus Krisztust magunk mögött keressük; valójában a halottak között keressük az élőt.
Ezzel a történeti hittel úgy akarnánk balzsamozgatni Jézus Krisztus halott testét, mint a húsvéti asszonyok − tisztességgel be akarván fejezni Jézus temetését −, noha Ő feltámadt a halálból.
Így egy szép múzeum lesz az egyházból.
Ha pedig múzeum az egyház, és semmi több, akkor a világ racionális gondolata nagy kísértés, miszerint ez a posztmodern világ „fejlődik”, és egyszer majd csak napirendre térünk Jézus Krisztus ügye felett, végképp pedig a feltámadás csodája felett.
Amennyiben a keresztyénség maga mögött keresi Jézus Krisztust, akkor igazából nem hisz Jézus Krisztus feltámadásában, és csupán egy szánalmas történeti hittel akarja képviselni az Urat, ami lehetetlen ellentmondás.
Valljuk meg őszintén, hogy ebből fakad − ma különösképpen − a kereszténység minden erőtelensége, örömtelensége, életszerűtlensége, érthetetlensége, vagy éppen a hiteltelensége… Lehetne még sorolni a jelzőket.
Nézzünk ezekre a húsvéti asszonyokra!
Ezek az asszonyok a mi gyenge hitünket szemléltetik.
Az asszonyok elmentek Jézus sírjához, hogy befejezzék Jézus temetését, amikor hallották a húsvéti örömüzenetet; ennek nyomán egy feladatot kaptak, miszerint menjenek és hirdessék a feltámadás örömhírét másoknak is (7).
Ezek az asszonyok megbénultak. Ismeritek azt, amikor a lényegi helyzetben megzavarodunk, megbénulunk. Feltámadott Urunk, adj élő hitet, hogy a lényegi helyzetekben hittel lássunk, szóljunk, cselekedjünk!
Az asszonyok azt a feladatot kapták, hogy hirdessék a feltámadott Urat, ők pedig senkinek nem mondtak semmit; nem engedelmeskedtek, hanem megbénultak, pont a legdöntőbb helyzetben.
Az evangélista megindokolja az asszonyok bénultságának okát: Nagy döbbenet, remegés és félelem fogta el őket.
Legyünk őszinték itt az úrvacsora vétele előtt!
Urunk, megértjük az asszonyokat, a döbbenetet, a remegést, a félelmet; ismerjük ezt a bénult tehetetlenséget.
Az asszonyok állapota az emberlét diagnózisát tárja elénk.
Mindaddig ilyenek vagyunk, amíg Isten Szentlelke nem könyörül rajtunk, és élő hitre nem segít bennünket.
A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül – Őt nem magunk előtt látva − lényegi helyzetekben megbénulunk, megzavarodunk, így a döbbenet, a remegés, a félelem telepszik ránk, engedetlenekké leszünk.
Valljuk meg: Olyan rest a mi szívünk, Urunk, hogy a Te valóságoddal számoljunk, hogy a szívünkben, az értelmünkben, az egész valónkban befogadjuk ezt az értelem feletti csodát, miszerint Te feltámadtál a halálból.
Ennek a zsigeri hitetlenségnek egyik abszurd jele, hogy korábban, amikor Jézus csodát tett, akkor azt a feladatot kapták a tanítványok és mindazok, akik a csodát látták, hogy még ne mondják el senkinek a látottakat, hanem majd csak akkor, ha Ő feltámadt a halálból. Akkor kikotyogták a messiási titkot. Most, amikor a feltámadott Jézustól azt a feladatot kapják az angyali követen keresztül, hogy vigyék az örömhírt, akkor pedig lebénulnak és hallgatnak. Az emberlét engedetlen és tehetetlen abszurditása: Amikor az a feladat, hogy ne mondjuk, akkor mondjuk; amikor pedig az a feladat, hogy mondjuk, akkor meg nem mondjuk.
Igen, ez az emberlét ellentmondása, nyomorúsága. Ez csak egy egyszerű példa erre nézve, durvább példákat is mondhatnék, de nem teszem ezen az ünnepen. Az emberlétnek eme nyomorúsága megváltás után kiált.
Ilyen az emberi élet, ilyen a keresztyénség is, ha élettelen hittel maga mögött keresi a feltámadott Jézus Krisztust.
*
A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS ELŐTTÜNK MEGY (6−7).
A húsvéti üzenet ma az, hogy Jézus Krisztus feltámadt, és Ő előttünk megy! (7)
Tehát ne magunk mögött keressük az Urat, hanem magunk előtt!
Jézus Krisztus feltámadott!
Ő nincs a halottak között!
Ő nincs a sírban: üres a húsvéti sír.
Jézus Krisztus él, és Ő előttünk haladva éltet bennünket.
Jézus Krisztus azért támadt fel, mert Ő Isten Fia, aki az örök élet birtokosa: Ő él és éltet; Ő „itt” visszaadja nekünk az élet teljességét, „odaát” pedig örök életet ajándékoz nekünk. Ő azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk (János 10,10).
Bizony, a feltámadott Jézus Krisztust követve lehetne szebben, jobban élni, mintegy csak azzal tartozni egymásnak, hogy egymást szeressük (Róma 13,8); illetve legalább ne nehezítsük meg egymás életét.
Jézus Krisztus él: A múlt bűnei és tévedései bocsánatot nyertek; a jelent pedig beragyogja az élet teljességének üdvösséges jövője. Mi a jelent az örök élet üdvösséges, teljes, boldog tágasságában élhetjük meg, már itt, ebben a világban.
Az örök életről szóló evangélium nem középkori módon hangzik felénk, hogy majd „odaát…” Nem! A protestáns teológusok hangsúlyozták, hogy minden, ami az evangéliumokban Jézus feltámadásáról, a mi feltámadásunkról és az örök életről elhangzik az ezért az életért is megszólal; sőt, első renden ezért az életért szólal meg, hogy már ez a földi élet szebb legyen.
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk jár; Ő feltámadott; Ő él; valamint a jövő gazdagságával élteti a jelent; Ő megvidámít, éltet és bátor szívet ad; bűnbocsánatot, új- és örök életet ajándékoz nekünk.
Ismét mondom: A feltámadott Jézus Krisztus előttünk megy! (7)
A feltámadott Jézus „megy”, él, cselekszik.
A feltámadott Jézus „előttünk megy”, vezet bennünket és töri az utat előttünk. Milyen jó ezt tudni! A feltámadott Úr a leglehetetlenebb helyzetekben is előttünk jár. Ha kell, Ő érettünk átmegy a falon is (Zsoltárok 18,30). Ővele a lehetetlen lesz lehetővé (Márk 10,27), szabadító isteni hatalma által.
A feltámadott Jézus feltámadott testében „megjelenteti magát nekünk” (János 21,1). Életeseményeinkben ugyanúgy megjelenteti magát számunkra, miként most Igéje és az úri szent vacsora sákramentuma által, valamint a most meghallott és vigasztaló üzenetével, vagy e testvéri közösség ajándékában; hála, hogy ilyen sokan vagyunk együtt örvendezve… Megláthatjuk Őt, találkozhatunk Ővele egy életmentő és életmegújító közösségben.
A feltámadott Jézus szól hozzánk; megszólít most is, éltető hitre hív. Ne mögötted, hanem előtted keressed Őt, hiszen Ő előtted megy, amint megmondta (7). A feltámadott Jézus úgy szólít meg, hogy amit Ő megmondott, az igaz, az beteljesedik, arra ráalapozhatod az egész életedet; Őbenne nem fogsz csalatkozni, Ő az egyetlen fix pont. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8). Az Ő ígéretei beteljesedtek és maradéktalanul ki fognak teljesedni. Bizony, a feltámadás csodájában is minden úgy történt, ahogy Ő azt megmondta (Márk 10,34).
Jézus Krisztus előttünk megy; Ő feltámadott, Ő él és éltet; Ő cselekszik, vezet, megmutatja magát nekünk, megszólít; csak ne legyünk hitetlenek, hanem hívők (János 20,27).
Miért keresitek tehát a halottak között az élőt? (Lukács 24,5) Miért a halállal foglalkoztok, amikor itt az élet? Miért keresitek a halottak között az élőt?
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk halad, Ő él és éltet, ezért Ő mindig modern; a legmodernebb.
Gondoljunk csak bele, amit Ő tanított és ma is tanít; ahogyan Ő élt, és amilyen életre szabadított meg minket isteni hatalmával; csakis arra az életre van szükségünk.
Jézus Krisztus ma is a legaktuálisabb.
Ma is Ő az út, az igazság és az élet (János 14,6). Csak Ő (Márk 9,8).
Csak úgy lehet és érdemes élni, ahogy azt nekünk Ő tanította, megmutatta, és amiként azt lehetővé tette a számunkra.
Hadd tegyek egy különbségtételt a feltámadás és a feltámadott Jézus Krisztus között!
Jól értsétek azt, amit most mondok! Nekünk nem a feltámadásban kell hinni, hanem a feltámadott Jézus Krisztusban.
A feltámadás csodája emberi értelemmel felfoghatatlan. A feltámadott Jézus Krisztussal pedig ma is lehet találkozni.
A feltámadás tényének nem volt szemtanúja. A feltámadott Jézus Krisztussal való találkozásról, pedig sokan tanúskodtak. Ezekről a találkozásokról a Bibliai is beszámol (János 20).
A feltámadás titok, misztérium. A feltámadott Jézus Krisztus pedig kijelenti magát nekünk, most is szól, megszólít bennünket.
A feltámadáshoz sok kétely, kérdés kapcsolódik. A feltámadott Jézus Krisztus azonban bizonyosságra segít.
Lehetne még sorolni ezeket a különbségeket.
Nem a feltámadás emberi értelemmel felfoghatatlan csodájában kell hinni, hanem a feltámadott Jézus Krisztusban, aki él, aki most is itt van velünk, Igéje, Lelke, sákramentuma által; akivel ma is lehet találkozni, nemcsak a templomban, hanem életünk megannyi eseményében.
*
A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS ELŐTTÜNK MEGY GALILEÁBA (7).
Fontos, a kiemelt igeversünkben, Galilea említése is.
A Bibliában egyetlen szó sincs véletlenül leírva, annak üzenete van az összefüggéseivel együtt: A feltámadott Jézus Krisztus előttünk megy Galileába, ott majd meglátjuk Őt.
Galilea a tanítványok egykori mindennapi életterülete volt.
Egykor itt éltek; itt dolgoztak a tanítványok, mint halászok; a mindennapi munkájukat jelentette Galilea; innen hívta el őket az Úr a követésére.
A feltámadott Jézus Krisztus pedig most visszaküldte őket oda, ahonnan elhívta egykor valamennyit.
A feltámadott Jézus Krisztus visszavezet minket a mindennapi élettereinkbe, hogy a hitünkkel áldássá legyünk ott. A feltámadott Úr visszavisz minket a házasságunkba, a családunk tagjaihoz, a munkatársaink közé, de a számunkra legnehezebb emberek közé is.
A hit nem elmélet, hanem mindig gyakorlat; élet.
Ott, a feladataink között látjuk meg igazán a feltámadott Urat (7), a másik emberben, akár egy ellenségünkben… Ha a másik emberrel jót tettünk, segítettük, konfliktusainkat megoldottuk vele, akkor valójában Jézus Krisztussal tettünk jót (Máté 25,40); de ha ezt nem tettük, akkor Jézus Krisztussal nem tettük (Máté 25,45).
Értitek? Nem elmélet a kereszténység, hanem nagyon is életszerű valóság.
Azért könyörgünk, Urunk, hogy a mindennapokban hadd tudjuk „aprópénzre váltani a büdös, lábszagú terepen” a Teveled való találkozás áldásait. Bocsánatot kérek a szószékre nem való kifejezésért!
Isten legnagyobb ajándéka, ha ebben a világban megvalósul valami a krisztusi szeretetből; ott a feltámadott Úr van jelen, és ott kivirágzik az élet, ott az Isten országa épül.
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk megy Galileába; vagyis a mindennapjainkban teszi láthatóvá az Ő megtartó és megváltó szeretetét; ott jelenteti meg magát nekünk (János 21,1), mégpedig a másik emberben és mindenfajta viszonyulásainkban.
Galilea említése még emellett más üzenetet is hordoz, hiszen Palesztinának ez az északi része nem csak zsidók által lakott terület volt; ezért gyakran így is nevezték akkoriban: a pogányok Galileája (Máté 4,15).
A feltámadott Jézus Krisztus előttünk megy Galileába; oda, ahol nemcsak zsidók, hanem nem zsidók, azaz pogányok is jócskán laktak.
Márk evangélista ezzel azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus feltámadásának üdvösséges örömhíre minden embernek szól, minden embert el akar érni.
S itt hadd álljak meg egy pillanatra! Ez nagyon fontos!
Az örömüzenet, miszerint Jézus Krisztus feltámadott, nekünk bűnbocsánatot, új és örök életet ajándékozott, az egyetemes üzenet; minden embernek szól: zsidónak és nem zsidónak, bűnösnek és bűnösebbnek, fiatalnak és idősnek, egészségesnek és betegnek; nemtől, kortól, csoporttól, kultúrától, vallástól, lakhelytől függetlenül mindenkinek…
Az egyház küldetése az, hogy kivétel nélkül minden ember számára hirdesse az evangéliumot, békességet munkáljon, és egy megosztott világban hidakat építsen. Hát bizony, az lenne az igazán nagy dolog, a hiteles egyház ismertetőjele, hogy azokat is igyekszik megszólítani a Szentlélek által, akik egészen mást gondolnak a világról, mint az egyház. Isten akarata nem egy belterjes egyház (János 3,17; 1Timóteus 2,4), miszerint jól elvagyunk mi így magunkban, hanem az Istennek kedves egyházat izgatja az, hogy mi van a többiekkel. Isten adja a növekedést, vagyis az „eredményt” (1Korinthus 3,6), az Ő jótetszése szerint, de az egyház küldetése az, hogy mindenhová hintse a magot (Máté 13,3−9).
Tehát, a feltámadott Jézus Krisztus előttünk megy Galileába, ezért ne magunk mögött keressük Őt, hanem magunk előtt!
Ebből következik az imént már hangsúlyozott szolgálatunk lényege: Ha te már találkoztál a feltámadott Úrral, akkor kövesd Őt, menj és hirdesd az evangéliumot mindenkinek, kivétel nélkül: „De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (7)
Erre az egyetemes szolgálatra utal Péter külön kiemelése is; annak a név szerinti említése, aki esküdözve és átkozódva megtagadta Urát, aki istenkáromló módon árulóvá lett. Még az ő számára is szól az evangélium, adathat a kegyelem és újrakezdés.
Jézus Krisztus feltámadott!
Nincs olyan mélység, nincs olyan reménytelen helyzet, amelyből ne adatna megújulás, megtérés, üdvösség.
Ha már találkoztál a feltámadott Úrral, nem lehetsz szűkkeblűbb, mint az Isten, hanem menj és hirdesd, éld a megtartatás evangéliumát: a tanítványoknak, azaz ébresztőként az egyháznak; add tovább ezt a bukott tanítványoknak; szóld azoknak is, akik még nem tanítványok; hiszen a krisztusi örömhír egyetemes! Jézus Krisztus üzenete mindenkinek szól! Mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk; az alkalmas időben hintjük a magot és számot adunk a bennünk lévő reménységről (1Péter 3,15).
Vagy szégyelljük a hitünket, és a nehéz helyzetekben félreállunk, nem kockáztatunk? Persze nem arról van szó, hogy mindig az Úrról meg a hitünkről kell beszélni. Akik folyton erről beszélnek, inkább kárt okoznak, gyanúsak, nem hitelesek, és a nehéz helyzetekben sehol sincsenek. De van olyan helyzet, amikor, ha mi nem szólunk, akkor a kövek fognak kiáltani helyettünk (Lukács 19,40). A hitvalló kiáltás érdekektől mentes. Ezt is fontos hangsúlyozni, mert sok olyan „hitvallónak tűnő” kiáltást hallok mostanában, amely indulatból, sértettségből és gyarló érdekből fakad. Erre sincs szükség!
Menj, hirdesd, éld az evangéliumot! Közben Jézus Krisztus előtted jár. Az Ő szabadító, isteni hatalma töri az utat ott, ahol érdek nélkül hangzik el a hitvalló keresztény bizonyságtétel. Isten elvégzi, hogy az Ige üzenete ne térjen vissza üresen, hanem elvégezze munkáját (Ézsaiás 55,11). A mi szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban (1Korinthus 15,58).
Tesszük-e ezt?
Még egy fontos összefüggést hadd emeljek ki ezzel kapcsolatosan!
Ha hited van, akkor a kellő időben mondod, és mennyei erőt kérve igyekszel élni az evangéliumot, minden nyomorúságod ellenére.
De én most megfordítom ezt az összefüggést.
Próbáld ki: Kezdd el mondani, kezdj el könyörögni azért, hogy tudd élni a krisztusi örömhírt, és közben egyre inkább erősödni fog a hited!
E kettő oda-vissza hat egymásra.
–
Nagyszerdán egy gyönyörű koncerten vehettünk részt; Johann Sebastian Bach János Passióját hallgathattuk meg.
A mennyekben éreztük magunkat.
Ihletett, szentlelkes hívő, csodálatos zene, evangéliumi szövegekkel, imádságokkal, kórusokkal, áriákkal és hitvalló gyülekezeti énekekből való korálokkal, amelyeket Bach idején együtt énekeltek.
Tudjuk, hogy a passió Jézus temetésével ér véget: meghalt, eltemették; itt lezárul…
Ám Bach úgy komponálta meg ezt a művét is, hogy a végén a mű mintegy vákuumként szippantja be az evangéliumot. A záró kórus, és végül egy gyönyörű záró korál már Jézus Krisztus feltámadásáról és az örök életről, az üdvösségünkről tesz hitvallást.
A németből szabadon fordítva csak egy sort hadd idézzek erre nézve: Urunk, Te, aki újjá teszed a földet és az eget, nekem adod az örök életet.
Jézus Krisztus feltámadott!
Ne magunk mögött, hanem magunk előtt keressük Őt; aki él; aki megvidámít, éltet, bátor szívet és üdvösséget ad nekünk is.
Ezzel az örömmel és bizonyossággal vegyük a szent jegyeket, és ezzel az örömmel éljük egész életünket.
Menjetek és így hirdessétek az evangéliumot minden népnek! (Máté 28,19)
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2024. március 31.
- hét.
Húsvét vasárnapja.
Márk sorozat: 145.