(4) Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
(5) A ti jóságotok, szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
(6) Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé;
(7) és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Filippi 4,4–7
(Filippi 4,5)
Az Úr közel!
Három szó, és benne van a teljes keresztyén üzenet.
Megnyugtató hallani ezt az üdvösséges örömhírt: „Az Úr közel!”
Ez az örömhír az, ami valóban megnyugtat, még akkor is, ha ebben a világban soha nincs nyugalom.
Az Úr közelsége tény, áldás és szolgálat.
Ezekről lesz ma szó.
1.
AZ ÚR KÖZELSÉGE: TÉNY!
Ez a tény hitben ragadható meg, de hitben járunk, nem látásban (2Korinthus 5,7).
Az Úr közel van hozzánk, mert Ő eljött az idő teljességében közénk (Galata 4,4).
Isten kilépett mennyei világosságából (1Timóteus 6,16), és belépett az emberi történelembe, Jézus Krisztusban közel jött hozzánk.
Jézus Krisztus hatalmasan szólt, cselekedett, meghalt érettünk, feltámadott a mi feltámadásunk zálogaként, felemeltetett a mennybe, és elküldte hozzánk Szentlelkét.
A Biblia bizonyságtétele alapján így összegezhetjük a Krisztus-eseményt.
Az Úr közel van hozzánk, mert Ő eljött és Ő eljön.
Ő „eljövendő” Úr.
Ő visszajön, ahogy megígérte (János 14,18).
Ő visszajön, hogy kiteljesítse azt, ami első eljövetelével beteljesedett.
Ő visszajön, hogy teljessé tegye rajtunk a megváltás művét.
Nekünk pedig mindig készen kell lennünk, mert a napot és órát senki sem tudja. Ezért Isten népének életében a jelennek, a mának, a mostnak mindig felkiáltójeles értelme van (Máté 24,36).
Sőt, a földi életet, mint Isten ajándékát megbecsülve, mégis sóhajtozva, nyögve könyörgünk (Róma 8,22), ahogy ezt a Biblia utolsó verseiben olvassuk: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)
Az Úr közel van hozzánk, mert Ő eljött, Ő eljön, és Ő közben is itt van velünk!
Az Úr eljövetele és visszajövetele közötti korszak az egyház korszaka, amiben most vagyunk.
Az Úr közelségét ebben a korszakban számos módon megtapasztalhatjuk, hit által.
Ezeket most csak felsorolni tudom.
Az Úr közelsége ragadható meg az általános kijelentésben: a teremtett világ alkotmányában; a történelemben, annak minden nyomorúsága ellenére is; az isteni jót, szépet, emberit megragadó művészetekben; a tudományok rendjében, logikájában; a felszakadó lelkiismeretben….
Az Úr közelsége lesz valósággá az ún. konkrét kijelentésben: a hirdetett és látható Igében; az igehirdetésben és a sákramentumban; a keresztyén bizonyságtételben és az úrvacsora megfogható és magunkhoz vehető jegyeiben.
Az Úr közelségét tapasztaljuk meg a látható egyházban, egy templomban, egy gyülekezet jelenlétében. Ez nem számok függvénye. Gyerekkoromtól kezdve, ha belépek egy településre, mindig a templomtornyot keresem és keresem. Sajnos, ma már hozzá kell tenni a pontosság kedvéért, hogy a keresztyén templom tornyát kerestem és keresem mindig. A látható egyház és gyülekezet jelenléte, annak minden kicsisége és bajai ellenére önmagukban hirdetik, hogy Istennek itt van népe.
Eljött, majd visszajön a mi Urunk, és közben velünk van. Velünk az Isten! (Máté 1,23) Személyesebben fogalmazva: veletek az Isten, kedves itt élő gyülekezet! Még személyesebben pedig azt mondhatom, hogy veled az Isten, egyes hívő, szolgáló testvérem.
Velünk az Isten, még ha ezt a „már igen és a még nem” feszültségében tapasztalhatjuk meg.
2.
AZ ÚR KÖZELSÉGE: ÁLDÁS!
Eljött, majd visszajön, és közben is velünk az Isten!
Jól ismert igeversek képezik mai igeversünk környezetét, körülölelik azt. Helyezzük vissza a kiemelt igeverset az összefüggésébe (4–7). Így még gazdagabb lesz mai textusunk üzenete is.
Az Úr közelsége áldás, mert ebből az üdvözítő közelségből öröm fakad.
Erről az örömről szólt az igehirdetés, részletesen, az előző alkalommal.
Ez az öröm, valódi, állandó, körülményektől független öröm, mert ez az öröm a megváltó Úr kegyelméből táplálkozik (4).
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
Az Úr közelsége áldás, mert ebből az üdvözítő közelségből imádság fakad, amely elveszi a félelmeket és aggodalmakat, mert ráhagyatkozhat az Úr kegyelmére.
Sok bennünk az aggódás, emberileg joggal, de az Úr imádásakor, a könyörgéseinkben hálaadással visszük kéréseinket Istenünk színe elé.
Az Úr közelsége áldás, mert bizonyosságunk van minden időben, hogy az Ő megváltó kegyelmétől senki sem szakíthat el bennünket (Róma 8,38).
Ez a bizonyosság azt jelenti, hogy az Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fog őrizni bennünket… (7).
Ez a bizonyosság elégsége: az Úr megőriz, megőrzi az Ő népét a világ kezdetétől fogva annak végéig (Heidelbergi Káté 54); és Ő megőrzi az egyes hívő embert, életen és halálon át, mert életünkben, testestől-lelkestől az Úréi vagyunk (Heidelbergi Káté 1).
3.
AZ ÚR KÖZELSÉGE: SZOLGÁLAT.
Térjünk vissza ezek után alapigénk verséhez, annak első tagmondatához.
Ez nem könnyű tagmondat, látszólag egyszerű, pedig igen összetett teológiai kérdésről van szó itt, a mai közéleti kontextusban különösen is.
„A ti jóságotok, szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.”
Nézzük meg alaposabban ezt a tagmondatot! Mit is jelent ez a jóság igazából?
Sokat prédikáltam már erről, de most újra kellett gondolnom ezt a jézusi kijelentést, amely hitünkből következően a keresztyén etika tömör meghatározása.
„Szent fejtörést” okozott ez a bibliai tagmondat, mert nem akartam a mindennapi életben alig értelmezhető sablonokat ismételgetni, amelyek olyan szépek és hangzatosak, miközben a terepen többnyire mi is saját érdekeink mentén tájékozódunk.
Tehát miként lehet ismert, miként jelenhet meg krisztusi jóságunk a világban?
Az itt szereplő kifejezés, jóság, szelídlelkűség, a görögben beszédesebb („epieike”).
Azt jelenti, hogy a másik elé megyek, „előzékeny” vagyok.
Arról a jóságról van itt szó, amellyel az Atya elébe futott hazatérő, tékozló fiának (Lukács 15,20).
Ez a jóság, az Isten jósága, amit megmutatott a Jézus Krisztusban, amivel mindent megelőzően szeretett bennünket, amivel elénk jött és jön az Isten, mindenkori tékozlók elé.
Ez a jóság az Isten tulajdonsága, és akkor lehet a miénk, ha Ő azt nekünk ajándékozza.
Jóság, szelídség, könyörület, irgalom, előzékenység, nagyvonalúság! Erről van itt szó.
Ez a jóság Isten jósága. Ez a jóság Jézus Krisztus jósága. Az Úr ajándéka által mi is ezzel a jósággal járhatunk ebben a világban.
Ezért hangzik felénk a felszólítás: „A ti jóságotok, szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.”
Na de éppen itt lesz izgalmassá ez a tagmondat; – izgalmasabbá, mint valaha.
Miként lehet ismertté, miként jelenhet meg, miként ölthet testet ez a krisztusi jóság ebben a világban?
– A mai közéleti környezetben – amikor emlegetik, számonkérik rajtunk a másokat befogadó, másokért áldozatot hozó keresztyén szeretetet, szinte megzsarolnak bennünket ezzel a jósággal – hangsúlyosan vetődik fel a kérdés.
– Hogyan élhetjük meg ezt a krisztusi jóságot valójában, abban a világban, ahol minden jósággal „halálosan” visszaélnek?
Ez a világ ugyanis nem jó világ.
Ez a világ durva, agresszív, irgalmatlan, könyörtelen, korlátolt, a legkisebb előzékenység és tisztelet nélkül. Ez a világ, még a kegyes szólamok, a vallási malasztok és törvények mögött is, nem kevésbé a szabadosság minden fajtája mentén is határtalanul, kárhozatosan önző.
Ez a világ bűnös és megváltás, Krisztus után kiált.
– Azért is izgalmas ez a kérdés, mert valljuk, hogy egyedül ez a krisztusi jóság, szelídség, irgalom, könyörület, szent nagyvonalúság, a másik elé siető szeretet és tisztelet segíthetne a világon.
– Ez a krisztusi jóság, amely a Hegyi Beszédben részletesen is elénk tárul, valójában az Isten országának alkotmánya, vagyis akkor érvényesülhet maradéktalanul, ha Isten országa kitejesedett.
Itt – ismétlem –, ebben a világban ugyanis minden krisztusi jóval határtalanul és halálosan visszaélnek, a brechti gondolatot igazolva, szabadon idézve: Nyújtsd a kisujjadat és kitépik az egész karod! (A szecsuáni jólélek)
– Hogyan lehet ismertté akkor ez a krisztusi jó ebben a világban? Hogyan érvényesülhet általunk ez a krisztusi jó? Hogyan ölthet testet ez a krisztusi jó?
Hiszen mi legfeljebb krisztusiak lehetünk, de nem mi vagyunk a Jézus Krisztus!
Nagyon primitíven megfogalmazva ezt is mondhatom, jók vagyunk, de nem ostobák.
Néhány megoldási javaslatot hadd kínáljak fel, ami krisztusi és felvállalható a legnehezebb helyzetben is, vagyis nem mond le a krisztusi jó képviseletéről, cselekvéséről; de nem is a valóságtól idegen kegyes sablonokat puffogtat.
– Jézus Krisztus szavaival élve így fogalmazhatunk: a krisztusi ember nem önmegvalósító; hanem önmegtagadó (Lukács 14,1), hiszen nem csak önmagunknak élünk; ugyanakkor nem vagyunk, nem lehetünk önfeladók sem, mert a ránk bízott, drága kincset meg kell őrizni.
– Ugyanez a teológia nyelvén így adható vissza: Jézus Krisztus egyszeri, tökéletes áldozata ugyanis azt jelenti számunkra (Zsidókhoz írt levél 7,28), hogy áldozatot hozunk egymásért; de nem kell feláldoznunk magunkat a másikért; ha pedig kivételezett helyzetekben mégis erre lenne szükség, akkor Isten jelzi az időt, kiválasztja az erre alkalmassá tett személyt, és annak megadja hozzá a hitvalló erőt is.
– Ez a jóság úgy lehet ismertté minden ember előtt, hogy valljuk Krisztus evangéliumának egyetemességét, azt hirdetjük is minden népnek, ott ahová éppen az Isten helyezett bennünket.
De ennek a jóságnak gyakorlása először mindig a közvetlenül ránk bízottak körein belülről kifelé haladva kezdődik el.
Az ugyanis lehetetlen, hogy valaki távoli világ szegényeiért buzgólkodik, miközben házassága romokban hever, gyerekeivel megromlott a kapcsolata, konfliktusa van a gyülekezetében, és fasírtban van a munkatársaival… „Mert ha valaki a maga házanépét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?” (1Timóteus 3,15)
Tehát nem zsarolhat bennünket senki a krisztusi jósággal, hogy: – Na, szeressünk mindenkit, és akár feláldozva magunkat a világért, és oldjuk meg a világ összes nyomorúságát, ha már annyit beszélünk a szeretetről.
Tehát!
Ez a krisztusi jóság kifelé hitvalló, hűséges bátorság, mint amikor az anya, akár a saját testével is védi a gyermekét, ha az veszélybe kerül. Nem lenne jó egy anya, ha nem így tenne!
Ez a krisztusi jóság befelé, magunk felé egymás bátorítása, támogatása, szeretete; a ránk bízottak hordozása, konkért cselekedetekben, miközben a kör kifelé egyre bővül.
Ez a konkrét szolgálat testet ölt családban, munkában, gyülekezetben, a magunk helyén. Felvetődik a kérdés: mi a te szolgálatod, amivel szerethetsz, bátoríthatsz valakit; amivel szolgálhatsz ebben a gyülekezetben, Isten országát építve?
*
Mi van közel számodra?
Mire, kire vársz?
Hit nélkül csupán mindennapi, hétköznapi dolgokra várunk: munkás napok között a hétvégére, télen a nyárra; a megszokottban valami újra, valami másra várunk; a jóban is a még jobbat óhajtjuk, a jelenből elvágyódunk…
Hit nélkül, ha gondolkodásunk meg is haladja a hétköznapi várakozásokat, azok legfeljebb közéleti törésvonalak mentén, vagy sokfélén színes szellemi és vallási burjánzások talaján szökkenhetnek szárba ezen a világon.; vagy ezek elleni tiltakozásként színtiszta racionális tudományosságba menekülünk…
Hit nélkül, egzisztenciális értelemben elég tragikusan tudjuk megfogalmazni azt, amire várunk, ami valójában közel van hozzánk: a halál.
Egykor virágzó gyerekkori házunk minden megkopott szeglete, a gondos gazda igyekezete ellenére is, ezt kiáltja ötven év után.
Szegő András riporterrel készítettek interjút a televízió egyik csatornáján, aki igen kedélyes és beletörődő lemondással fogalmazta meg ugyanezt: – …mit lehet nyerni ebben az életben, legfeljebb méltósággal elhordozhatjuk az egyre szaporodó kudarcokat, beleértve a végső kudarcot is…
Mi van közel számodra?
Mire, kire vársz?
Éppen a fenti gondolatok életszerű, de nem éppen biztató aspektusai teszik fontossá a mai Ige üzenetét: „Az Úr közel!”
A feltámadott, megváltó, üdvözítő Jézus Krisztusban jött közel hozzánk az Isten. Ő van közel hozzánk.
A megváltó Úr közelségére várunk.
A megváltó Úr közelsége:
– tény;
– a megváltó Úr közelsége örömöt, imádságot, bizonyosságot ajándékozó áldás;
– valamint a megváltó Úr közelsége szolgálat, mert a mi krisztusi jóságunk, annak minden kockázata ellenére ismert lehet minden ember előtt, kezdve a mieinken.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. szeptember 23.
Filippi sorozat 24. / Szentháromság utáni 16–17. vasárnap / 38–39. hét.
Az igehelyről sorozat hangzott el, az alábbiak szerint:
Hálaadó istentisztelet, Dorog, 2018. szeptember 16.
Lelkészbeiktatás, Dáka, 2018. szeptember 16.
Textus / Lekció: Filippi 04,05
Igehirdető: Steinbach József