(4) Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
(5) A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
(6) Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé;
(7) és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
(8) Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!
(9) Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.
Filippi 4,4–9
(Filippi 4,8–9)
Mit vegyünk figyelembe? (8)
Ma is eleven, aktuális ez a kérdés, hiszen olyan világban élünk, ahol bizonytalanná lettek irányok, megkérdőjeleződtek alapvető értékek, és ezernyi csatornán mondhatja mindenki a magáét.
Ebben a nagy szabadságban minden hangsúlyos, és ezért semmi sem kiemelten fontos.
Mit vegyünk figyelembe egy ilyen kavalkádban?
Vannak-e igazodási pontok, értelmes és örökkévaló tartalmak? Vagy úrrá lesz rajtunk a bizonytalanság, amit gyakran magabiztossággal palástolunk?
Olyan helyzetben vagyunk, mint az őszi, esős, ködös időben, ahol nem látunk a távolba, miközben hamar sötétedik, és jó, ha legalább a lámpák világíthatnak még, valamiféle utat mutatva nekünk.
A ködös, esős időben kell az ernyő, de a szeles idő azt is kikaphatja a kezünkből.
Autót vezetve pedig nagy ködben, vagy felhőszakadáskor akár félre is kell állnunk, mert életveszélyesen bizonytalanná vált a haladás.
Az itt említett képet az igehirdetés végén pontosítom majd.
1.
Az apostol egyértelmű választ ad a fenti kérdésre, amit megnyugtató olvasni: KRISZTUST VEGYÜK FIGYELEMBE! (8–9)
Az apostol hangsúlyozza, hogy azt vegyük figyelembe, amit átvettünk tőle; amit ő hirdetett, tanított, és amit meg is élt.
Valóban, itt az apostolok nekünk átadott, Isten eszközeiként felénk közvetített örökségéről van szó.
Ez az apostoli örökség az ószövetségi prófétai örökségre épül, amelyhez csatlakoztak az evangélisták.
A prófétai, apostoli, evangéliumi örökség pedig nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó szeretete.
Ma megterítettük az Úr szent asztalát is. Az úrvacsora szereztetési Igéjében ugyanezt hangsúlyozza az apostol: ő az Úrtól vette, amit nekünk átadott (1Korinthus 11,23). Az apostol azt adta át nekünk, amit ő maga is a feltámadott Jézus Krisztustól vett. A prófétai, az apostoli örökség, valamint az evangélisták öröksége a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusról, az ember megváltásáról tesz bizonyságot.
Ez a bizonyságtétel soha nem az adott kort kiszolgálva szólal meg, nem engedi, hogy az adott kor „új elemei” beépüljenek a krisztusi üzenetbe; hanem mindig az adott kort megszólítva, hűséggel hirdeti és adja tovább a krisztusi kijelentést.
Az apostol a Feltámadás himnuszának kezdetén is arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus Krisztus meghalt, feltámadott, megjelent, felment a mennybe, és Szentlelke által visszajöveteléig itt van közöttünk (1Korinthus 15,1–5).
Van tehát kit figyelembe vennünk a mindent összemosó világban!
A feltámadott Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (János 14,6).
Van kibe kapaszkodnunk, a legnehezebb helyzetekben is!
Hiszen Jézus Krisztus velünk van minden napon a világ végezetéig (Máté 1,23; Máté 28,20).
A mai igeszakasz is ezt hangsúlyozza: A békesség Istene velünk van, velünk lesz (9).
Nézzünk fel tehát Jézus Krisztusra! (Zsidókhoz írt levél 12,2)
Van kit figyelembe vennünk, van kibe kapaszkodnunk; akiben bízva nem szégyenülhetünk meg (Zsoltárok 25,1–5; Róma 8,31).
2.
Krisztust vegyük figyelembe, és Jézus Krisztust követve A KRISZTUSI, GYÜMÖLCSTERMŐ ÉLETET VEGYÜK FIGYELEMBE, amely hitelesíti ezt a Krisztus-követést. (8)
Hiszen a gyümölcs táplál, a gyümölcs hitelesíti a fát, és a jó fa jó gyümölcsöt terem (Máté 7,16–17).
Az apostol a mai igeszakaszban felsorolja ezeket a konkrét gyümölcsöket, a krisztusi élet gyümölcseit: igazság, igazságosság, tisztaság, tisztesség, nemesség, kedvesség, jóhírű becsületesség, dicséretesség (8).
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egy erkölcsteológiai, morálteológiai prédikációt mondok, amelyben végigmegyek az itt olvasható erénykatalógus mindegyik elemén.
Ehelyett figyeljünk átfogóbban a lényegre!
A krisztusi, gyümölcstermő élet imént felsorolt gyümölcseit, vagyis ezeket az erényeket, az ember szívébe írta az Isten (Róma 2,15).
Ezért ezek az értékek, kortól, nemtől, fajtól, kultúrától, vallástól függetlenül érvényes, egyetemes értékek.
Ezért használja fel az apostol ezt a pogány „erénykatalógust”, ezeket a görög filozófiából és hellén kultúrából ismert értékeket, mert azok keresztyén talajon is megállják a helyüket, hiszen Isten általános kijelentése nyomán minden ember szívébe, értelmébe „beleírt” normákról van szó, amelyek nélkül nem lehet élni.
Ezeket az egyetemes értékeket a lelkiismeret aktivizálhatja.
A fenti értékek, erények egyetemességét bizonyítja az is, hogy minden időben és minden helyen vitatkoztak ezekről az értékekről. Éppen amiatt, mert Isten belénk véste azokat. Szintén a fenti értékek egyetemességét bizonyítja az is, hogyha mi nem is tesszük azokat, másokon mégis vádlóan számon kérjük azok teljesítését.
Később a filozófus Kant is megfogalmazta ezeknek az örökkévaló értékeknek tényét, amelyek mindentől függetlenül, mindenkire, mindenkor érvényesek lennének.
Az általános kijelentés mellett Isten azonban Jézus Krisztusban konkrétan kijelentette ezeknek az erényeknek pontos tartalmát.
Valamint a mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak hirdette, hanem egészen a keresztfának kínhaláláig megélte, hitelesítette ezeket az erényeket.
Hiszen az ember nyomorúsága éppen az, hogy amennyiben vallja is a fenti értékek fontosságát, azokat mégis a saját önző érdekei szerint értelmezi: az én igazságom, az én tisztességem, az én jóhírem…
Jézus Krisztusra tekintve kapnak ezek az erények világos, pontos, vitathatatlan, Isten akaratának megfelelő tartalmat.
Jézus Krisztus kijelentése nélkül, a szívünkbe írt egyetemes erények legfeljebb szépek, bizonyos esetekben meghatnak bennünket, de ezzel nem sokra megyünk. Ezek az erények krisztusi kijelentés nélkül annyira „szépek”, hogy azokat kizárólag magunkra nézve értelmezzük mindenkor, sokszor meghatódva, könnyek között, vagy indulatosan kikérve magunknak az igazunkat. A perrel való érvényesítésről most nem is beszélek.
Jézus Krisztus kijelentésével kapcsolatban csak a legfontosabbakat idézem a fenti erények pontosítása kapcsán.
A Hegyi beszédben Jézus Krisztus az ószövetségi törvényt értelmezte (Máté 5–7), az Isten eredeti szándéka szerint, a törvény betűjén túl, megmutatva annak igazi értelmét (2Korinthus 3,6).
A Nagyparancsolatban Jézus Krisztus Istenre és másokra nézve jelentette ki a mai igeszakaszban részletezett erények értelmét. Ennél világosabban, egyszerűbben nem lehet megfogalmazni a krisztusi etikát: Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat, mint magadat (Máté 22,34–40). Világos, egyszerű, megvalósítani azonban csak a Szentlélek erejével lehetséges.
Az Aranyszabályban magunkra nézve fogalmazta meg a mi Urunk eme erények lényegét (Máté 7,12): amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek, azt cselekedd te is másokkal. Megfordítva ezt a gondolatot, így hangzik: amit nem szeretnél, hogy veled cselekedjenek, azt te se cselekedd másokkal.
Az Isten ügyére nézve, a szóban forgó erények lényege hitvalló jelleget ölt, hogy a szeretetet soha ne lehessen kijátszani a hitvallással, a ránk bízott ügy hűséges képviseletével. Ezért beszél a mi Urunk Jézus Krisztus a hitvalló helyzetekben önmegtagadásól és kereszthordozásról (Lukács 14,26–27). Vannak olyan határhelyzetek is, amikor a krisztusi ember már csak ezt az utat járhatja, vállalva annak minden kockázatát, egyébként bedarálja a gonosz.
3.
Krisztust vegyük figyelembe!
A Krisztus követéséből fakadó gyümölcstermést vegyük figyelembe!
A KRISZTUSI MEGVÁLTÓ SZERETETET VEGYÜK FIGYELEMBE! (9)
A mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak minden ember szívébe írta az Istennek kedves élet konkrétumait, és Jézus Krisztusban nemcsak kijelentette nekünk annak tartalmát, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó szeretete szív szerint késszé tett bennünket arra, hogy az Ő erejével a világ ellentmondásai között is, Őt követve, így éljünk.
Krisztus megváltó szeretete teszi lehetővé Jézus Krisztus követését, valamint a krisztusi gyümölcstermő életet.
A mi Urunk, ebben a világban, erre a krisztusi, gyümölcstermő életre váltott meg bennünket; – az üdvösség bizonyosságának erejével és reménységével felvértezve.
A keresztyénség nem erkölcsi kérdés.
A keresztyénség Isten megváltó szeretetének örömhíre, amelynek fényében a krisztusi ember a legnagyobb sötétségben is világosan láthat; – megláthatja, figyelembe veheti Jézus Krisztust; – amelynek következménye a krisztusi, gyümölcstermő, hiteles élet.
Nekünk felragyogott a Krisztus (Efezus 5,14). Ez Isten kegyelmi tette, minden másnak a kezdete és lehetősége.
Ismét hangsúlyozom, hogy az apostol kiemeli: velünk van a békesség Istene, ezért élhetünk másként, újjászületett emberként, ebben a világban (9).
Azért is fontos ez az evangéliumi üzenet, mert a krisztusi élet kihívásait is figyelembe kell vennünk, ami alázatra és könyörgésre int bennünket, miszerint csak Ővele, az Ő megváltó szeretetének erejéből lehetünk képesek a krisztusi úton járni.
Kicsit mélyebbre megyek. A krisztusi élet kihívásai figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a megváltó Úr szeretete, kegyelme, ereje nélkül erre a krisztusi életre semmi lehetőségünk nincs.
Naponta újból és újból el kell kérnünk ehhez az erőt és a vezetést.
Ne dugjuk homokba a fejünket!
Valóban szépen tudunk vitatkozni ezekről az erényekről, sőt határozottan tudjuk hirdetni az ezzel kapcsolatos krisztusi kijelentéseket, de a valóság konfliktusaiban mindig csak a saját önző érdekeink diktálnak.
A világban folyamatosan eltérünk ezektől az értékektől. Rendezett helyzetben burkoltan, káoszban pedig nyíltan hajlunk el. Az életünk tele van igaztalansággal, igazságtalansággal, tisztátalansággal, tisztességtelenséggel, nemtelenséggel, kedvtelenséggel, becstelenséggel és dicstelenséggel. Szándékosan a páli erénykatalógus fosztóképzőit használtam itt a felsorolásban.
A világban eltérünk ezektől az értékektől. De mi a helyzet az egyházban? Mi a helyzet Isten népének közösségében? Ott mások vagyunk a sokféle küzdelem és harc közepette? Erre a kérdésre mindenki válaszoljon magában, bűnbánattal készülve az úrvacsorára. Én szándékosan nem válaszolok erre, mert elragadtatom magam.
Lehet-e a krisztusi élet kockázatát vállalni egyházban és világban?
Lehetséges, mert ahogy azt már hangsúlyoztam: a mi Urunk erre váltott meg bennünket! Ővele lehetséges! Őnélküle nem!
Nemcsak lehetséges, hanem fel is kell vállalni a krisztusi élet kockázatát! Egyszerűen nincs másnak értelme, sem az „ittenre”, sem az „odaátra” nézve. Számot kell adni az életünkről (Róma 14,12). Mások életének megalázásán, kigúnyolásán, romba döntésén át bármiféle győzelemre jutni, ideértve a piti presztízsharcainkat is, eleve ítéletes.
*
A napokban fiatalkorom meghatározó épületét, a veszprémi könyvtár épületét fotózhattam le az őszi, ködös, esős félhomályban; – harmincöt évvel ezelőtti emlékeket felidézve.
Erről jutott eszembe, az igehirdetés elején említett képet indokolva, egy kortárs orosz festő életműve, akire véletlenül találtam rá az interneten.
Amikor megláttam a festményeit, azonnal megálltam, és észrevétlen belemerültem azokba.
Ritka élmény ez manapság, amikor belefulladunk még az „alkotások” áradatába is, így aligha ragadhat meg bennünket valami…
Kiemelkedő, ihletett élménnyé lett számomra Leonid Afremov festményeiben való gyönyörködés, aki késheggyel viszi vászonra a festéket. Természetesen a speciális technika is egyedivé teszi az alkotásokat.
Fontosabb azonban ennél a tematika és az összhatás.
Szinte mindegyik kép témája ugyanaz, ősz, köd, félhomály, eső.
De az esős félhomályban világítanak az utcai lámpák, sejtetik az irányt, és az ernyők valamennyire megvédik az úton lévőket.
Az egyik meghatározó festményen, közös ernyő alatt, egy házaspár, egymásba karolva, nekünk háttal haladnak az esős, tükröződő, lámpákkal megvilágított úton.
A festmény azonban olyan eleven színekkel ragyog elénk, amely a komor téma ellenére is az út és a megérkezés mennyei gazdagságát hirdeti.
Úton vagyunk, együtt, az Isten színe előtt, a megérkezés felé.
Ez az út pedig az Isten kijelentése által megvilágított, krisztusi út.
Van kit figyelembe venni! Van kibe kapaszkodni!
– Krisztust vegyük figyelembe!
– A krisztusi gyümölcstermést vegyük figyelembe!
– Krisztus megváltó szeretetét vegyük figyelembe!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. október 28.
Filippi sorozat 27. / Szentháromság utáni 22. vasárnap / 44. hét.
Textus / Lekció: Filippi 04,08-09
Igehirdető: Steinbach József