Feltöltődés – a nyolcadik gyülekezeti táborról

A tábor szó hallatán szinte mindenkinek eszébe jut egy-két emlék. Főleg az iskolás időkből, amikor az osztálytársak közösségében, a megszokott környezetből kilépve lehetett eltölteni hasznosan az időt. A Balatonalmádi református gyülekezet táborának is ez az alapkoncepciója. Itt viszont nem a tűz köré, hanem Isten igéje köré gyűltek össze a táborozók, jó hangulatban erősítve a testvéri összetartozás erejét. 

Habár a Balaton környékén élek már jó ideje, de sosem jártam még Monoszlón. Persze a Hegyestűt már megmásztam – ami gyakorlatilag a település határában van – de a faluban még nem voltam. Ezért is hálás vagyok az Úrnak, hogy most, a gyülekezeti táborozókat megnézve eljuthattam ebbe a csodás kis faluba.

Mert ez a több mint 750 éves múlttal rendelkező kis település valóban egy csoda. A Káli-medence keleti részén, erdővel borított dombokkal körülölelt, pár utcácskával rendelkező Monoszló egy ékszerdoboz – ahogyan találóan szokták jellemezni az efféle településeket. Takaros porták, nyugalmat árasztó miliő – és csönd. A tábornak többedik éve helyet adó VILLA SILVESTRIS-t könnyű megtalálni, a falu határában magasodó református templom közvetlen szomszédságában áll. Így ajánlják magukat: „A Monoszlói Református Egyházközség tulajdonát képező létesítmény erdei iskolai funkciója mellett a mai igényeknek megfelelő színvonalas panzióként működik. A szobák kényelme és az érintetlen természeti környezet nyugalma az üdülés, szakmai tanácskozások, tanfolyamok, tréningek, családi hétvégék, csendes napok ideális helyszínévé teszi.”

A közelmúltban felújított Árpád-kori templom büszkén, bár kissé magányosan áll a domb tetején, mellette a tábornak helyet adó villa, hangulatos kőfallal körbevéve, “Kőből, fából házat… igékből várat”, jut eszembe Kós Károly könyve. A Balaton zajos nyüzsgése után üdítő ez a csend: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget” (Zsoltárok könyve 62,2)

A kapu előtt levendulák, pillangóval. Az idill tökéletes. A tábor előző este kezdődött. Egy labda pattogása, némi zsivaj hangja ébreszt rá, hogy nem kell aggódnom, nem a világtól visszahúzódó, szerzetesi elvonultsággal találkozom itt, hanem az ige köré gyűlt, egymással testvéri szeretetben lévőkkel, akik jó hangulatban, kikapcsolódva töltenek el egy pár napot.

A reggeli végére értem oda. A tábor csütörtök este kezdődött (hogy lehessen egy plusz közös este anélkül, hogy még egy nap szabadságot kelljen kivenni érte), és vasárnapig tartott, istentisztelettel és közös ebéddel zárva. 18 felnőtt, 14 gyerek volt a „bentlakó”, a bejárósokkal együtt közel 40 fő vett részt az idei alkalmon.

Varga Andrásné Kati, a tábor szervezője elmondta, hogy nyolcadik éve jönnek össze – bár tavaly csak Almádiban tudtak egy pár napot együtt lenni a Covid miatt – a résztvevők nagy többsége „törzstáborozó”. Alkalmanként csatlakoznak újabb személyek.

A táborok alappillére, hogy az együttlét közösségében figyelnek az igei tanításra. Minden évnek megvolt a maga témája, vagy egy bibliai könyv, vagy egy konkrét téma.

 

A gyülekezet lelkipásztora, Steinbach József püspök idén a Példabeszédek könyvéről tartott előadást. Előtte Varga András gitárkísérete mellett énekléssel hangolódtak a témára. Ilyenkor van idő arra, hogy bővebben is foglalkozzanak az adott témával. A lelki értelmezésen túl előkerülnek a történeti ismeretek is, lehet egy kicsit tanulni is. A tábor ideje alatt előadás hangzott el a Példabeszédek könyve szerkezetéről, teológiájáról, tematikájáról, értékeléséről, üzenetéről. A kötetlen forma lehetőséget ad a dialógusra, kinek mit mond az adott ige.

„Ezek a napok arra is jó alkalmat biztosítanak, hogy püspök úrral úgy tudunk együtt lenni, ahogy az ő hajszolt életmódja mellett nincsen máskor lehetőség” – mondta Kati. Ilyenkor más hangulatban lehet beszélgetni, akár hétköznapi témákról is. A tábor magját képező családok között nagyon intenzív a kapcsolat. Áldásként élik meg, hogy a táborokban együtt lehetnek a gyerekekkel, akik nagyon jól érzik magukat. Jó reménységgel ezt az érzést később is magukkal viszik, és a gyülekezetben is így élik majd meg az ottlétüket. Kötődnek majd a közösséghez, és konfirmáció után is ott maradnak.

„Számomra nagyon fontosak a tanítások – válaszolta a személyes indíttatás felőli érdeklődésemet Kati. „Igénylem a hosszabb, a bővebb magyarázatot, és itt ezt megkapjuk. Ez nagyon jó a lelkünknek. Ami miatt ez a mostani még fontosabb, hogy ebben most már a gyerekeim mellett (Ádám és Csenge) már a lányom barátja is részt vesz. Ez az idei tanítás az életünkkel is rezonál: átadni a gyerekeinknek a hitünket. Az évek alatt felnőttek, és jó érzéssel tölt el látnom, hogy – részben a táboroknak is köszönhetően – mennyire magukévá tették a lelki közösségben való létet. Istennek adunk ezért hálát.”

„Mert szeretünk együtt lenni azokkal, akik itt vannak” – ezt már Kádár-Paksy Ágnes válaszolta, aki szintén a családjával vett részt a táborban. Már hónapokkal ezelőtt elkezdik a tervezést. Év közben sajnos nem adódik kellő idő a hosszabb találkozásra, így témából nincs hiány. A késő estékbe nyúló beszélgetések nagyon jó hangulatban zajlanak. „A játék, az együttnevetés, a kirándulás igazi élmény. A gyerekek is szeretnek itt lenni. Több ez, mint pihenés, feltöltődés.”

„Meglepetés volt számomra, mikor az első alkalommal a lányom közölte, hogy engem is jelölt a táborra” – mondta Dr. Balogh Ernőné, Marika néni. „Jól éreztem magam, és azóta is mindig jövök. Olyan jó itt lenni, biztonságot érzek, tudom, hogy minden összekapcsolódik egy mondanivalóban, ami ez: Krisztus követése.”

A lelki alkalmakon túl tehát a kötetlen beszélgetések, az együttlét öröme az, ami értékessé teszi ezt a tábort. A táj adottságait kihasználva, a teremtett világ szépségében is lehet töltekezni, barangolni a környéken, jókat túrázni.

A szervezők jövőre is szeretnék megtartani a gyülekezeti tábort. Szorgalmazzák, hogy minél többen jelentkezzenek erre a lélekfrissítő, feltöltődést biztosító alkalomra.

/A fotók ide kattintva tekinthetők meg/