(21)Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére. (22)Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az ÚR tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az URat.
(23)Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. (24)Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. (25)Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező meg a Júdában lakó jövevények. (26)Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. (27)Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére.”
(2Krónikák 30,21-27)
Mitől egyház az egyház? Mitől gyülekezet a gyülekezet? Ezekre a kérdésekre keressük a választ felolvasott igeszakaszunk alapján.
Az egyház a megtértek közössége, azoknak népe, akik visszatértek az élő Istenhez. Az ember számára ugyanis egyetlen esély a megtérés, vagyis visszatérés az Úrhoz, ahogy ezt a tékozló fiú történetében olvassuk (Lukács 15,17-20).
1.
Ott van egyház, ahol megtértek, VISSZATÉRTEK AZ ÚRHOZ, miközben ebből valódi öröm fakad a megtértek közösségében.
Ezékiás király, népének hosszú hűtlensége után megszervezte a páska ünnepet, valamint az egy hetes kovásztalan kenyerek ünnepét. Ez a Kr. e. 8. század végén történt.
Ezen az ünnepen Isten népe megállt az Úr előtt, és nagy örömmel átélte Isten szabadítását. Ezen az ünnepen közösségben lehettek az Úrral, miközben közösségbe kerültek egymással, és ahogy az igeszakasz újból és újból hangsúlyozza, valódi örömöt éltek át. A lényeg ezen az ünnepen az élő Istennel való közösség volt: megtértek, visszatértek az Úrhoz.
Tehát nem az egymással való közösségből fakadt az örömük, hanem a szabadító Istennel való közösségükből, amit együtt élhettek át. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert nem attól egyház az egyház, gyülekezet a gyülekezet, hogy szép közösségeket építünk. Az egyház építése nem közösségépítés, amit ugyanis pusztán az egymással való közösségünkben átélhetünk, az inkább gyarlóság, mint épülés. Így önmagában semmiben sem különböznénk a világtól.
Az Úrral való közösségből fakad az üdvösséges öröm, amit viszont mindig együtt tapasztalhatunk meg igazán.
Hadd hangsúlyozzuk azt is, hogy a fenti üzenet megtapasztalása soha nem külsőségeken múlik.
Ne akarjuk, a gyülekezeten, egyházon belül sem magunkat a másikra erőltetni. Újjászületett emberként is van “vérmérsékletünk”, hiszen ebben a testben élve van “vérünk”, vagyis nem vagyunk egyformák, megtért emberként sem. Ne akarjuk saját magunk “vérmérsékletét”, az egyetlen helyes kegyesség címén a másikra erőltetni.
Vagyis más és más a közösségigényünk és az örömigényünk.
Nem mindenkinek intenzív a közösségigénye. Vannak olyanok, akik megtért emberként is ritkábban, kevesebb ember között érzik jól magukat. Nincs semmi kivetnivaló abban, ha valaki az istentisztelet után hazasiet, mert ezzel a közösségigényét egyelőre megélte.
Vannak olyanok is, akiknek a hitbeli örömigényük nem hangos dicséretekben mutatkozik meg. Igeszakaszunkban azt olvastuk, hogy a páska ünnepén hangos hangszerekkel dicsérték az Urat. De ez a hangos dicséret nem volt folyamatos, volt benne szünet. Ugyanis akkor is voltak a gyülekezetben olyanok, akik inkább a csendet szerették, és ebben a csendben tudták igazán dicsérni az Urat, vagy a szelídebb énekekben.
Ezek a külsőségek azonban a lényegen nem változtatnak, mert noha nem vagyunk egyformák, de üdvösséges örömünk csakis az Úrral való közösségünkből származhat, amit együtt tapasztalhatunk meg igazán.
Nem vagyunk egyformák, de mindannyian átéljük, hogy jó együtt az Úr közelében lenni. Ezért hosszabbították meg a kovásztalan kenyerek ünnepét a király engedélyével és adományával, még egy hétig, mert jó volt az Úr közelében együtt lenni.
Másként is megfogalmazhatjuk az üzenetet: ahol tartós feszültség, ellenségeskedés tapasztalható, ott nem beszélhetünk egyházról, gyülekezetről; ha összerándul a gyomrunk, a gyülekezetünkre gondolva, és nem ezt a mennyei jót éljük át, akkor nagy baj van.
2.
Ott van gyülekezet és egyház, ahol visszatértek az Úrhoz, és Ővele közösségben üdvösséges örömöt tapasztaltak meg. Továbbá ott van egyház, ahol VISSZATÉRTEK AZ ÚR IGÉJÉHEZ, amelyből bátorítás fakad.
Ezékiás király szívhez szóló beszédet mondott az ünnepen.
Nem akarok allegorizálni, nem akarom átvitt értelemben magyarázni az Igét, de mégis el kell mondanom, hogy az igehirdetés lényege ez: a nagy király, a feltámadott Úr Jézus Krisztus szól hozzánk.
Ha pedig az örökkévalóság királya szól, aki feltámadott a halálból, akkor szívhez szóló beszédet hallunk. Az igehirdetés alapvető természete az, hogy szívhez szóló beszéd, amely megszólít, reménységet ad és bátorít.
Az igehirdetésnek van tanító jellege is, de az igehirdetés első renden nem elméleti, elvi, teológiai okosságokat nyújt, hanem bátorítja a halandó embert.
Isten népe pedig meghallja és befogadja ezt a bátorítást, hogy aztán bátorítani tudjon Isten Igéjével másokat is.
Isten Igéje szívhez szólóan bátorít, hogy a hétköznapi beszédünk is ebben az értelemben igehirdetés legyen. Arról van itt szó, nem kevesebbről, hogy hétköznapi beszédünkben is merjük bátorítani egymást, ahelyett, hogy megkeserítenénk a másikat.
Ez vonatkozik a közbeszédre is.
Nagy szükségünk lenne hétköznap és a közbeszédében is a szívhez szóló beszédre, a bátorításra; – ehelyett folyamatosan csak a gonosz beszéd ömlik ránk mindenféle csatornán.
A legszomorúbb azonban, amikor még Isten népén belül sem bátorítjuk egymást. Amikor a keresztyénségen belül is azt mondjuk, saját magunkról, hogy Európában már nincs keresztyénség, nincs mit védeni. Ne mondjunk ilyet, hát itt vagyunk, hát győztes ügy, amit képviselünk.
Ha egészen hűséges akarok lenni a felolvasott igevershez, akkor hangsúlyoznom kell, hogy Ezékiás király először az Úr szolgáihoz mondott szívhez szóló beszédet, őket bátorította, hogy ők aztán az igehirdetésükkel bátoríthassanak másokat, ezek pedig a mindennapi életükben és közéletükben bátoríthassák majd a rájuk bízottakat. Bátorítsuk tehát az Úr szolgáit. El sem hiszitek, hogy sokan közülük milyen nehéz helyzetben vannak. Bátorítsátok őket, hogy meg ne keseredjen ajkukon az Ige, az imádság és az áldás. Egy hívő embert az alapján is meg lehet mérni, hogy miként beszél a saját lelkipásztoráról.
3.
Egyház és gyülekezet tehát ott van, ahol visszatértek az Úrhoz, ebből pedig öröm fakadt; – egyház és gyülekezet ott van, ahol visszatértek az Úr Igéjéhez, amelyből szívhez szóló bátorítás fakadt; – és végezetül egyház, gyülekezet ott van, ahol VISSZATÉRTEK AZ ÚR ASZTALÁHOZ, amelyből békességet nyerünk.
Röviden megmagyarázom, mire gondolok. Igeszakaszunkban azt olvastuk, hogy a páska ünnepen bemutatták az előírt áldozatokat: a véresáldozatokat, a vétek-, engesztelő-, égőáldozatokat. Ezek az áldozatok pedig a törvény előírása szerint a békeáldozatokkal végződtek.
A békeáldozat valójában egy lakoma volt, asztalközösség, ahol Isten népének tagjai megbékültek egymással, hiszen Isten megbékült velük. A békeáldozati lakoma asztalától csak megbékülten lehetett felállni, békességben Istennel és egymással; – vagyis nem lehetett a régit folytatni ott, ahol gonosz módon abbahagytuk azt. Onnan csak megújultan lehetet továbbmenni.
Jézus Krisztus egyetlen tökéletes áldozata a véresáldozatokat eltörölte.
Az úrvacsora “békeáldozata” azonban érvényben van, hiszen ez a békeáldozat részesít bennünket az Úr Jézus Krisztus egyetlenegy, tökéletes áldozatában, üdvösségünkre, új és örök életünkre. Egyház és gyülekezet ott van, ahol az Isten békessége, minden emberi nyomorúság ellenére kitapintható.
*
Tehát összefoglalva: Egyház és gyülekezet ott van, ahol visszatértek az Úrhoz, ebből pedig öröm fakadt – egyház és gyülekezet ott van, ahol visszatértek az Úr Igéjéhez, amelyből szívhez szóló bátorítás fakadt; – és egyház, gyülekezet ott van, ahol visszatértek az Úr asztalához, amelyből békességet nyertünk.
A megtérés ajándékai: öröm, bátorítás, békesség.
Ahol ezeket nem tapasztaljuk, ott felmerül a kérdés, hogy esetleg nem egy remekül szervezett civil klubba járunk gyülekezet helyett?
Urunk, formálj bennünk gyülekezetté, egyházzá, a te népeddé! Urunk, adj igazi megtérést, visszatérést tehozzád, a te Igédhez, a te asztalodhoz.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2016. augusztus 14.
Textus / Lekció: 2Krónikák 30,21-27
Igehirdető: Steinbach József