(1) Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!
Filippi 4,1–9
(Filippi 4,1)
Most a Filippi levél negyedik fejezetének első versére figyelünk, mert olyan gazdag ez az igevers.
Mindjárt egy átvezető formulával kezdődik a negyedik fejezet: „Ezért tehát, testvéreim…”.
Éppen ebben az átvezető formulában találjuk meg most a számunkra aktuális üzenetet.
A filippi levél első két fejezetében az apostol, miután hálát adott a filippi gyülekezet hitéért, személyes hitvallását fogalmazta meg szilárd bizonyossággal: – Nekem az élet Krisztus! (1,23)
Ezután az őskeresztyénség hitvallásával, az ún. „Krisztus-himnusszal” a gyülekezet közös hitvallása is felhangzik.
Az említett átvezető formulának funkciója van.
A harmadik fejezetben Pál keményen fellép a hamis tanítók ellen.
Ezt a hangot a negyedik fejezetben egy pásztori hang váltja fel.
A kettő közötti átvezetés történik meg itt, a negyedik fejezet első versének első tagmondatában.
A mai igehirdetésben ezek mentén haladunk….
1.
Tehát a negyedik fejezet első versének átvezető formulája visszautal a harmadik fejezetre, és összeköti azt a negyedik fejezettel.
A Filippi levél harmadik fejezetére egy HATÁROZOTT HANG jellemző.
Itt az apostol a filippi gyülekezetben romboló tanítókkal és tanításokkal veszi fel a küzdelmet.
Az apostol határozottsága: tisztánlátó, erős és hitvalló.
Az apostol határozottsága: tisztánlátó.
Pár szót szólok ennek a hamis tanításnak tartalmáról, természetéről, minden részletes fejtegetés nélkül.
A filippi gyülekezetben két irányból jelentek meg tévtanítók.
Voltak olyan zsidókeresztyének, akik lebecsülték Krisztus kegyelmét, így azt tanították, hogy az igazi keresztyénnek zsidóvá kell lenni, körül kell metélkednie, meg kell tartania a törvényt, nemcsak a Tízparancsolatot, hanem annak kultuszi részét, ünnepekre és étkezésekre vonatkozó előírásait is. Ezek újból a törvény, a szolgaság igájába akarták visszakényszeríteni a megszabadított krisztusi embert (Galata 5,1). Pál az étkezési tilalmak betartása kapcsán említi ezekről, hogy a „hasuk az istenük” (3,19)
Aztán voltak olyanok, az ún. szabadosok, akik félreértették a krisztusi kegyelmet, azt gondolva, hogy akkor mindent szabad, és nem tették hozzá, hogy de nem minden használ (1Korinthus 10,23). Ezekről írja Pál, hogy a gyalázatukkal dicsekedtek (3,19).
Döbbenetes, hogy ma is ugyanebben vagyunk: – vagy lebecsüljük a krisztusi kegyelmet és hozzá akarjuk tenni a magunk erkölcsös cselekvését, mert majd ketten együtt, az Isten, meg mi „összehozzuk a dolgokat”; – vagy félreértjük ezt a kegyelmet, és a drága kegyelmet olcsóvá alázva, féktelen szabadságunkban visszaélünk azzal, hiszen Isten foglalkozása az, hogy megbocsát.
Mindkét eltévedésre az jellemző, ahogy ezeket Pál összefoglalta: testben dicsekszünk (3). Igen, ma is így van ez: testben, külsőségekkel, a magunk erejével, bölcsességével, okosságával, tehetségével, szépségével, erkölcsösségével, teljesítményével dicsekszünk, még az Úr kegyelmét emlegetve is. Nincs ráhagyatkozás! Hol a hit? Ha nem is dicsekszünk direkt gyaláztos dolgokkal, de Isten népe között is bőven előfordulnak ilyenek is…
Az apostol határozottsága: erős.
Hogyan lép fel az apostol a hamis tanítók ellen?
Pál a hamis, romboló tanítások és tanítók ellen „erővel”, azaz igen keményen lép fel, hiszen azok a krisztusi evangélium lényegét ásták alá.
Itt egyezkedésnek, „lelkizésnek”, vitának, ügyes kompromisszumoknak nincs semmi helye.
Az apostol nem riad vissza a kemény kifejezésektől sem: kutyáknak (2), kárhozatosoknak (19) nevezi ezeket a felforgatókat, akikről ítéletet nem mond. Értük síró könyörgéssel a Krisztus keresztje ellenségeinek mondja őket (18), mert ha ebben az állapotban maradnak, akkor helyzetük súlyos.
Pál erőt mutat, mert erő nélkül minden szétesik. Ilyen „harci helyzetekben”, ahol hitünk, értékeink lényegét éri támadás, csak a kemény, határozott, erős fellépés az egyetlen megoldás, egyébként eltaposnak minket, ami a kisebbik baj, de elemésztik velünk együtt a ránk bízott ügyet, a megváltás evangéliumát is. Egy a fontos: ha erőt mutatunk, akkor ez soha nem a mi ó-emberi, agresszív, gyarlóan indulatos, önző érdekeinket szolgáló erőnk lehet, hanem csakis a bennünk élő Krisztus ereje…
Az apostol határozottsága: hitvalló.
Ez az erő igazából nem is a kemény beszédben mutatkozik meg: ez csak a keret.
Az apostol a személyes és a közösségi hitvallást ismétli meg a harmadik fejezetben.
Ebben a hitvallásban mutatkozik meg igazán a Szentlélek ereje.
A kemény hangnem csak a szilárd, hitvalló bizonyosság köntöse.
Pál személyes hitvallása is a harmadik fejezetben olvasható. – Én is ilyen voltam egykor! (2–6) De Jézus Krisztus újjászült és most hit által van üdvösségem, igazságom: életem megoldott (7–11). – Az apostolt megragadta az Úr Jézus Krisztus, ezért ő is megragadhatta Jézus Krisztus kegyelmét, és most célegyenest fut Jézus gazdagsága felé (12–14).
Pál, a hitvallását a gyülekezetre nézve is megfogalmazza: – A mennyben van polgárjogunk, ahonnan Jézus Krisztust is várjuk, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket (20–21). – Ezt az átformálást már el is kezdte életünkben.
Ez a kemény, határozott hang tehát nem ó-emberien agresszív; hanem tisztánlátó, erős és hitvalló, azaz krisztusian határozott.
2.
A negyedik fejezet első versének átvezető formulája visszautal a harmadik fejezetre, és összeköti azt a negyedik fejezettel.
A Filippi levél harmadik fejezete: határozott hang.
A Filippi levél negyedik fejezetére viszont egy PÁSZTORI HANG jellemző.
Ez a pásztori hang már a negyedik fejezet első versében magával ragad.
Szeretteim, így nevezi az apostol a filippi gyülekezetet.
A pásztor szereti a gyülekezetét, mégpedig nem a saját emberi, gyarló szeretetével, hanem a Krisztus soha el nem múló szeretetével.
Ezt a szeretet kimondja és kimutatja.
Azokat is így szereti, akik őt nem szeretik.
Az előbbiekből kiderült, hogy a krisztusi szeretet nem egy mindent összemosó, gyenge szeretet, hanem ez egy erős szeretet.
A pásztor szereti a gyülekezetét, és ez viszonzásra fog találni; nem mindenki felől és nem mindenünnen egyformán, hiszen nem szerethet bennünket mindenki, a gyülekezetben sem. De a gyülekezeten belül akkor is csak a krisztusi szeretet lehet a konfliktusok megoldásának egyetlen eszköze.
Ez a vers az apostol „szerelmi vallomása” a gyülekezete felé.
Akiket pedig az ember így szeret, azok után vágyakozik is. Ezt akkor tapasztaljuk meg, amikor nélkülöznünk kell azokat, akiket szeretünk. Az apostol fogságban írja levelét, testileg nincs a filippi gyülekezetben. Bizony, sokszor elviselhetetlenné is lehet ez a hiány. Csak a hit segíthet ilyenkor.
Engedjétek meg, hogy ehhez csatlakozzak most. Nagyon szeretem, szeretjük az almádi és fűzfői gyülekezeteket, mindnyájatokat, közösségben és egyen-egyenként egyaránt. Családommal együtt minden nap hálát adunk azért, hogy ide vezetett bennünket. Nem győzzük eléggé megköszönni ezt az Úrnak!
Aztán az apostol fokozza ezt a pásztori hangot, amikor így szólítja meg a gyülekezetet: Örömöm!
Ezzel azt vallja meg Pál, hogy öröm a Krisztus követésében végzett szolgálat, ahogy öröm volt ez Filippiben is, minden nehézség ellenére.
Öröm a szolgálat! Sőt, ez életünk egyetlen öröme, méltósága, értelme.
Öröm a szolgálat, még akkor is, ha úgy tűnik, az ember mindent beáldoz érte.
De a Krisztus követésében végzett szolgálatot csak elhívottan lehet végezni. Ebben Úr és az Úr szolgálata az első. Akkor pedig, minden gyarló üzleti logikát félretéve, a szolga egyszer csak megtapasztalja az Ige igazságát, hogy sokszorosát kapja vissza már itt, odaát pedig az örök életet (Máté 19,29). Ellenkező esetben nyomorúságos tapasztalattá lehet a fordítottja: magamat szolgálom, és kifolyik a kezeim közül az életem.
A mindennapokban bizony nagyon nehéz ez a „mindent beáldozás” a szolgálatért: nem is kell életünk végéig, mert az Úr megadhatja, hogy egy idő után felment a feszített szolgálat alól még a földi élet krisztusi örömeire…. De ez az Ő döntése!
Ez az üzenet nemcsak az egyházi szolgálatra vonatkozik. Mindenki a maga helyén, örömmel szolgál, Isten dicsőségére, hivatásban, elhívottan hozza az áldozatot az Úrban, másokért.
Nagy baj, hogy sok az örömtelen szolga és még több a béres. Ezek, jobb estben mindent pontosan elvégeznek, munkájukba nem lehet belekötni, de semmi többet, semmi pluszt nem tesznek, áldozatot nem hoznak; igazából a feladat nekik csak eszköz önmagukért. Nem mind léha, van aki profi ebben az önzésben. Sok a profi az egyházi szolgálatban is, akik számára a szent ügy is csak saját maguk felemelkedésének, megélhetésének eszköze. Ezek csak a szolgálat átkát tapasztalhatják meg, nem annak áldását (Bonhoeffer).
– Szeretteim, örömöm és koronám! – csúcsosodik ki az apostol vallomása.
A korona Pál szóhasználatában az üdvösséget jelenti.
Az üdvösség Jézus Krisztusban van.
De az üdvösségnek már ebben az életben vannak konkrét jelei. Ezek a jelek az áldások, a gyümölcsök, a kézzel fogható eredmények, mintegy bátorításként, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban (1Korinthus 15,58).
Az apostolnak ilyen jel, bizonyság, üdvbizonyosságában való megerősödés volt a Filippi gyülekezet, az első európai gyülekezet, és persze a többi gyülekezetek is.
Nem mindig látványos ez az eredmény, de vegyük észre a legkudarcosabb időkben is üdvösséges koronánk „babérleveleit”. Nem szabad panaszkodni, noha sokszor nagyon nehéznek tűnik a szolgálat, az élet, igen sokszor alig látni a reményt, a megoldást; – és mégis…
3.
A Filippi levél harmadik fejezete: határozott hang.
A Filippi levél negyedik fejezetére viszont egy pásztori hang jellemző.
A kettő áldott ötvözete egy HATÁROZOTT, PÁSZTORI BÍZTATÁS, az első vers utolsó tagmondatában.
Erre a határozott, pásztori bíztatásra mindenkor szükség van az egyházban.
Hiszen, Pál pásztori hangja, „szerelmi vallomása” is az azt megelőző kemény és határozott hang után lesz hangsúlyos, hiteles, figyelmet érdemlő.
Pál így inti, bíztatva inti a gyülekezetet: – Maradjatok meg az Úrban!
Ez a megmaradás azt jelenti, amiről az apostol levele első fejezetének végén részletesen szólt már (1,27–30).
Ez a hitben való megmaradás egyrészt jelenti azt, hogy megállunk a hitben, a mindennapok kísértései és próbatételei között; vagyis a hétköznapokban megharcoljuk a hit harcát, Isten erejét kérve.
Ez a hitben való megmaradás másrészt azt jelenti, hogy kivételezett helyzetekben küzdünk az evangéliumi hitért. Bátor hitvallással ragaszkodunk Urunkhoz és a ránk bízottakhoz; valamint áldozatokat is hozunk, akár szenvedést is vállalunk hitünkért; bízva abban, hogy Isten nem terhel bennünket erőnk felett.
Az apostol ebben a határozott pásztori bíztatásban azt is hangsúlyozza: – Az Úrban maradjatok meg!
Hiszen egyedül a feltámadott Úr Jézus Krisztusban, a mi Megváltónkban adatik nekünk üdvösség, öröm, erő, reménység; vagyis minden szükséges dolog, Isten akarata szerint.
A mi Urunk nélkül, csak emberi erővel kevésre jutunk. Látványos sikereink ugyan lehetnek, de ezek gyakran tartalmatlanok, ideig valók, gyarlók, színesek és üresek, mint a lufi, amely kipukkan. Hangsúlyoztuk már egy másik igehirdetésben, hogy más a siker és más az áldás.
Maradjunk meg az Úrban, mert Ő a mi „életelemünk”! Maradjunk meg az Úrban, mint az élők a levegőben, a hal a vízben, a gyümölcstermő fa a talajban, az autó a kijelölt úton. Nincs más esély!
Ennek a határozott pásztori bíztatásnak fontos része egy szócska is: – Így maradjatok meg az Úrban!
Ez az „így” szócska azt jelenti, hogy elég volt már a sokszínűség hangsúlyozásából. Egy svéd filmben, a gyülekezeti kórusban hangsúlyozzák, hogy mindenki tud énekelni. Persze, mindenki tud énekelni?! Elkezd mindenki dúdolni és majd lesz belőle valami sokszínű diszharmónia (Hétköznapi menyország című film). Magáról a filmről nem szólok többet, de minden jelenete a keresztyén kultúra elleni olyasféle, „sokszínű szeretetből fakadó” támadás, mint amikor valaki olyannyira és olyan hosszan ölel, hogy megfulladok tőle.
Ez az „így” szócska azt hangsúlyozza, hogy van határozott krisztusi tengely, ebből következő rend, irány, keret, amiben mozoghatunk. Vannak vitathatatlan fix pontok, útjelzők, amelyeket Isten kijelentett számunkra.
A keresztyén írásmagyarázat (hermeneiutika) is csak ezt a feltámadott Jézus Krisztus evangéliumából következő keretet húzhatja meg minden keresztyén bizonyságtétel határaiként. Minden keresztyén megszólalás, szolgálat, írásértelmezés csak ebben a keretben mozoghat. Jézus Krisztus a tengely. Ebben nincs sokszínűség.
Természetesen, ha a mi Urunk, Jézus Krisztus jár elől, akkor Őt, a Megváltót követve létezhet egyfajta sokszínűség, mert nem vagyunk egyformák, de egy irányba tartunk.
Pál apostol határozott pásztori bíztatása nagyon fontos: – Így maradjatok meg az Úrban!
Ez a bíztatás egyben bizonyosság is, mert tudjuk azt, hogy úgy maradhatunk meg a mi Urunkban, ha Ő meghívott bennünket az Ő szeretetéhez és Ő megtart bennünket az Ő szeretetében.
Az Ő szeretetétől azonban senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38).
*
Amikor nagyon elfáradtam és már jobb, ha nem csinálok semmit, mert csak baj lesz belőle, szívesen hallgatok zenét.
Mindenekelőtt komolyzenét hallgatok, egyre több Bach zenét, azon belül Bach kantátáit. Mennyei zene ez: szövegében, dallamában, hangszerelésében, egész felépítésében.
Amikor azonban még ehhez is fáradt vagyok, akkor a könnyűzene sem áll távol tőlem. Őszintén szólva a mai könnyűzenével már nem tudok mit kezdeni, nem értek hozzá, nem érdekel, mert ugyanolyan mindegyik: nem szól semmiről. De létezik tartalmas könnyűzene is. Most csak egy példát említek…
Zorán albumait hallgattam újra.
Az egyik dalban azt énekli Zorán, szabadon idézve: – Uram, a dolgok rosszul állnak, kellene némi segítség!
Pál apostol minden levele, a Filippi levél, a mai Ige, de a teljes Szentírás is azt hirdeti: a dolgok nem állnak rosszul!
Még akkor sem állnak rosszul a dolgaink, ha testi szemeinkkel ezt látnánk, érzékszerveinkkel ezt tapasztalnánk!
Isten ugyanis Jézus Krisztusban nemcsak „némi” segítséget adott nekünk, hanem a feltámadott Úrban minden segítséget megadott nekünk.
Az apostol ebben az igeversben is határozott, majd pásztori hangon; illetve e kettőt összefonva, határozott pásztori bíztatással csak ezt hangsúlyozta: van segítség, nemcsak némi segítséget adott nekünk az Isten, hanem megváltó, örök segítséggel ajándékozott meg bennünket, amelynek jeleit mindenkor, tehát itt is, ma is megtapasztalhatjuk.
Egy keresztet pillantottam meg a napokban.
Elborították a virítóan sárga, életet, elevenséget ragyogtató virágok Jézus Krisztus keresztjét.
Van segítség! Jézus Krisztus feltámadott!
Szeretteim, örömöm, koronám; így maradjatok meg az Úrban!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. augusztus 26.
Textus / Lekció: Filippi 04,01
Igehirdető: Steinbach József