(21) Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.
(22) Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom.
(23) Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél;
(24) de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.
(25) Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre;
(26) így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.
(Filippi 1,21–26)
(Textus: Filippi 1,21)
Nekem az élet Krisztus!
A Biblia örömüzenetének egyik ismert, tömör összegzése.
Érdemes ezt a tagmondatot ízekre szedni, ízlelgetni, és a Szentlélek segítségét kérve újból összerakni, szövegkörnyezetére figyelve.
Így tárul fel igazán és tisztán ennek az Igének mérhetetlen gazdagsága.
Ezt fogjuk most tenni, szavakra szedjük ezt a tagmondatot, és imádságos szívvel újra összerakjuk…
1.
„Nekem az élet Krisztus!”
AZ ÉLET… (21)
Élni jó!
Szeretünk élni.
Ebből is kicseng, hogy az élet az élő Isten ajándéka, aki minden életnek forrása (Zsoltárok 36,11).
Élni akarunk!
De az élő Isten nélkül ez lehetetlen.
Élni akarunk, de az élő és éltető Isten nélkül ez az élet–akarás agresszívvá lesz.
Élni akarunk! De az élő Isten nélkül úgy akarunk élni, hogy többet, még többet kívánunk az életből, itt és most, azonnal; – minden szépet, jót, lehetőséget, gazdagságot, hatalmat, élvezetet, csillogást, sikert.
Élni akarunk! De Isten nélkül ez az élet–akarás agresszív emberi erőlködés, ügyeskedés; – pótcselekvés, pótvallás; – a kudarcok esetében pedig közömbösség vagy kiégett kedélybetegség, ami szintén agresszív életakarás, csak annak másik véglete, amikor az Isten nélküli életakarás agresszivitása a kudarcok miatt saját magunk ellen fordult.
Az élet kifolyik a kezeink közül, miközben a magunk erejéből, az élő Isten nélkül akarunk élni.
Olyan ez, mint amikor vizet markolászunk, és nem tudjuk megtartani azt; – sőt, minél több van a vízből a görcsös kezünkben, annál inkább kiszökik az onnan.
Jeremiás próféta mondta, hogy olyanná lett népe, Istene nélkül, mint a repedezett falú víztartó (Jeremiás 2,13), amely nem tudja megtartani a vizet, ezért előbb–utóbb kiürül az edény: – életünk edénye, kiszárad.
Elég egy kis repedés, és elszökik a víz.
Márpedig nem kicsi a repedés, hanem hatalmas a hasadás, lyukas a „víztartó”.
„Hasadt” ez a világ, a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalma miatt.
Minél jobban akarjuk az életet, Isten nélkül erőlködve, és minél többet harácsoltunk össze itt; – annál inkább nem vesszük komolyan a bűnt és a gonosz hatalmát, nem számolunk velük; – bár egyre jobban zavar bennünket, elnyomott tudatalattinkban a halál kikerülhetetlen ténye, amit nem tudunk lefizetni.
A „szegények” esetében ez a nyomorúság az irigység gyűlölettel teli dühében ölt testet.
Ebben nincs különbség gazdag és szegény között, noha mindkét állapot relatív, és csak hitben lenne lehetőségünk mindezeket tisztábban szemlélni.
Visszatérve az előbbi gondolathoz, hangsúlyozni kell, hogy Isten nélkül a bűn és a gonosz ugyanolyan hatalom, mint a halál. Egy tőről fakadnak ezek mind, hiába paktálunk le az előző kettővel és nyomjuk el a harmadikat; – ezek maguk alá gyűrnek bennünket, az Úr ereje nélkül.
2.
De jó ezután meghallani azt, amit az apostol által üzen nekünk az Isten Igéje.
De jó összerakni az ízekre szedett igeverset, miközben közeledünk a lényeghez, és gazdagodik az üzenet, szaporodik a kenyér… (Máté 14,13–21).
Evangéliumi magasságra emel fel bennünket Isten Igéje, az Őnélküle való agresszív élet–akarás hiábavaló nyomorúságából.
AZ ÉLET KRISZTUS! (21; 23–24)
Az apostol kimondja a megoldást, az egyetlen megoldást, az örömhírt: Az élet Krisztus!
Ez egy tökéletes definíció az életre nézve.
Ez egy kristálytiszta tétel.
Ez olyan, mint egy pontos matematikai képlet, mint egy vitathatatlan axióma, mint a „kétszerkettő négy” elve.
Az élet Jézus Krisztus.
Az élet, egyenlő, Jézus Krisztus.
Az élet Jézus Krisztus által adatik nekünk.
Az élet Jézus Krisztusban van.
Ez azt is jelenti, hogy Jézus Krisztus nélkül, Őrajta kívül nincs élet; – csak létezés, halálba zuhanó élet, elveszett, örökre kárba veszett élet van.
Értsük meg, hogy a halál nem a lét, hanem az élet ellentéte.
Az élet abban a csodában van, amit Pál apostol a Galata levélben hangsúlyoz, most szabadon idézve, hogy jobban értsük: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, és azt az életet, amelyet e testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem…” (Galata 2,20)
Pál apostol ezzel azt mondja itt bővebben, amit alapigénkben tömörebben: Az élet Krisztus, Jézus Krisztusban van élet, Őrajta kívül nincs élet.
Az élet titka: én Krisztusban, és Krisztus bennem.
Ez az élet örök élet (21; 23).
Jézus Krisztus feltámadott a halálból, legyőzte a halált, és megszerezte nekünk az örök életet.
„Valóban feltámadott az Úr!” (Lukács 24,34)
Az örök élet tágasságában élve a halál nem előttünk van, hanem mögöttünk; – mert Jézus Krisztus által már átmentünk a halálból az életbe (János 5,24).
Ezért tud az apostol úgy fogalmazni, hogy a halál számára nem ellenség többé, hanem elköltözés, nyereség, sokkal inkább jobb mindennél.
Az apostol az örök élet bizonyosságában meri kimondani, hogy vágyik elmenni innen, a földi létből. De ez a vágy nem halálvágy, hanem a legszentebb életvágy, az élet teljessége utáni vágy, amely Isten ajándéka, és ami nem hasonlítható a prédikáció elején említett, Isten nélküli, agresszív élet–akaráshoz, miközben kifolyik a kezeink közül az élet.
Az Urban bízva nem szivárog el az életünk, mert Jézus Krisztus nem repedezett falu „víztartó”.
Ez az élet új élet itt; – az örök élet tágasságában (24).
Ezért a feltámadott Jézus Krisztusban bízva, amíg itt kell és lehet maradnunk, addig életünk tartalmas és nem hiábavaló élet (1Korinthus 15,58).
Ebben a krisztusi új életben megtapasztaljuk az „eredményes munkát”.
Milyen szentlelkesen zseniális az apostol, mert nem az egyház nyelvén fogalmazza meg az üzenetet. Eredményes munkát mond. Az egyház nyelvén ez áldott szolgálatot jelent, így ebben a formában viszont többek számára jobban érthető, miről beszél.
Az örök élet tágasságában új, áldott életet élünk, nem hiábavalót, hiszen nem csak magunknak élünk, hanem egymásnak, a ránk bízottaknak; – majd azután sokaknak, másoknak is.
Ez fontos: kiemeli az apostol, hogy „értetek” kell itt maradnom.
Igen, szükségünk van egymásra, egymás hitére, szeretetére, a ránk bízott drága kincs szolgálatában.
Elsőként egymásért vagyunk felelősek a Krisztusban, és közösen az evangélium drága kincsére (2Timóteus 1,14), a Krisztus ügyére.
Minden más, mindenki más csak ezután következhet úgy, hogy abból áldás fakadjon.
A cél: másoknak, szerte a világon hirdetni az Igét (Máté 28,18-20); – de ezt csak egymást, a sajátunkat megbecsülve lehetséges hitelesen és áldottan.
3.
Élet!?
Az élet Krisztus!
NEKEM AZ ÉLET KRISZTUS! (21, 25–26)
Így áll össze teljességében az ízekre szedett igevers, most már a teljes gazdagságában, a környező igeversek üzeneteivel együtt.
Nekem az élet Krisztus!
Ez személyes hitvallás.
Ez az apostol személyes hitvallása.
Nekem az élet Krisztus!
Ez a kifejezés hangsúlyos: „Nekem”.
Ezt a csodát mindenkinek személyesen kell megtapasztalni, a Szentlélek által: Nekem az élet Krisztus.
Ebben nem lehet helyettesítést kérni.
Továbbá, ezt senki nem vallhatja meg helyettem.
Ez Isten kegyelmes cselekvése személyes életemben, melynek megtapasztalása és megvallása: Nekem az élet Krisztus.
Ez a személyes hitvallás személyes döntésen alapul.
Ennek a személyes döntésnek lényege, hogy döntök Jézus Krisztus mellett, aki az élet, és aki e személyes döntés által számomra is az élet forrásává lesz. Így én is elmondhatom, hogy nekem az élet Krisztus.
Ez a döntés kegyelmi állapot. Ezért teológiailag helyesen így mondjuk: dönthetek Jézus Krisztus mellett. Itt Isten cselekszik.
Ez a döntés azt jelenti, hogy amikor Jézus Krisztus mellett döntök, akkor az Ő ügye mellett döntök; – az Ő ügye mellett, ahogy Krisztus ügye ebben a világban megjelenhet.
Éppen ezért, ebben a döntésben leginkább az a kegyelmi állapot, hogy annak ellenére dönthetek Jézus Krisztus mellett, hogy az Ő ügye, ebben a „hasadt” világban mindig a „megszentelődés” valóságában látható. Vagyis az Ő ügye ebben a világban még nem tökéletes, de tökéletesedő (Máté 5,48), hiszen az mindenestül az Úr kezében van.
Tehát dönthetek, a krisztusi ügy e-világi megjelenése mellett, annak nem tökéletes megvalósulása ellenére is.
Nem hivatkozok arra: – hogy gyarló a hívő ember; – hogy mennyi gond van a gyülekezetekben; – hogy milyen hiteltelen az egyház, meg a lelkészek; – nem hivatkozok arra, hogy milyen gyarló módon valósul meg itt a keresztyén értékrend, és milyen ellentmondásosan ölt testet olykor a keresztyén kultúra.
Ebben a döntésben éppen az a kegyelmi állapot, hogy a fentiek ellenére, mégis reménységgel dönthetek Jézus Krisztus, e–világban testet öltő ügye mellett; – annak minden fogyatékossága láttán is dönthetek az Ő ügye mellett; – mert dönthettem az élet Ura, Jézus Krisztus mellett, akinek a teste az egyház.
Félreértés ne essék! Jézus Krisztus ügye nem a mi döntésünktől függ.
Isten azonban számon kér bennünket, mint felelős őrállókat, a döntéseinkért.
Ezt a döntést nem lehet annál szebben megfogalmazni, mint ahogy azt a mai Ige elénk tárja: Dicsekedhetünk Jézus Krisztussal, ezért dicsekedhetünk egymással, dicsekedhetünk a ránk bízott drága kinccsel; – dicsekedhetünk azzal, ami a miénk, amit az Isten ránk bízott; – és ezek után hirdethetjük az Urat, szerte a világban.
Ezt a személyes hitvallást, amely személyes döntésen alapul, áthatja a személyes bizonyosság (25–26).
Az apostol szinte megnyomja, ahogy lediktálja: Meg vagyok győződve arról, hogy életben maradok, élni fogok.
Élni fogok, ebben a világban, amíg az Úr megtart, és áldott szolgálatot, eredményes munkát végezhetek; – értetek.
Élni fogok, élni fogunk, élhetünk egymásnak az Úrban: erősödve a hitben, az evangéliumi örömben, és dicsekedhetünk Jézus Krisztussal és egymással.
Élni fogok „odaát”. Erről egyértelműen vallott már az apostol.
De hozzáteszi: Veletek együtt fogok élni itt, és odaát. Veletek együtt fogok életben maradni, itt és odaát. Nem hagyjuk el egymást a túlnani világban sem. Más minőségben, de együtt leszünk azokkal, akikkel itt együtt lehettünk az Úrban!
*
Tehát:
Élet! Élet? Hiába erőlködünk, az Úr nélkül kifolyik a kezünk közül az életünk, minél inkább birtokolni akarnánk, annál inkább.
Az élet Krisztus! Örök élet és új élet, áldott szolgálatban a ránk bízottakért, érettetek, egymásért, majd együtt a világért; – hirdetve ezt az életet, Krisztust.
Nekünk az élet Krisztus! Személyes hitvallásunk, az Úr kegyelmében gyökerező személyes döntésünkön alapul, és személyes bizonyosság hatja át.
Ma reggel még nagyon hideg volt, pedig már lassan április közepe van.
Feleségem említette, még tegnap, hogy a templom kiskertjében már nyílnak a virágok.
Megnéztem. Valóban sokszínben pompáztak a későn megérkezett tavasz első virágai, pazar színű tulipánok is.
Feleségem gondos kezét, szépérzékét is láttam az elém táruló színes rengetegben, a hosszú téli szürkeség után.
Persze, kérdezhetné valaki, most hogyan kerül ez ide, az elhangzott igei üzenethez illesztve.
Még az is felvetődhet, hogy ez egy giccses kép, teológiailag sem telitalálat: a feltámadott és élő Krisztust kapcsolatba hozni a tavasszal és a nyíló virágokkal.
Pedig mégis fontos kép ez, az elhangzott üzenet szemléltetésére.
Pont azért, mert olyan egyszerű ez a kép; – mint ahogy a pompázó virágok egyszerűségükben szépek; – és mégis gyönyörűen bonyolultak, valahol befogadhatatlan a titkuk; – de ott vannak, ez valóság: pompáznak, szépek, illatosak, felüdítenek, éltetnek, reményt, jókedvet ajándékoznak…
Na, ilyen ez az Ige és annak tartalma is: Nekem az élet Krisztus! Egyszerűségében szép, és ugyanakkor emberileg befogadhatatlan titok; – de a Szentlélek által mégis valóság, éltet, üdvözít, újjászül, reményre és örök örömre hangol.
Nekünk az élet Krisztus!
Merjünk dicsekedni Krisztussal, egymással, a világnak!
Bizonyossággal dicsekedjünk az Úrral, egymással, az Ő ügyével.
Áldott legyen az Úr, hogy Ővele dicsekedhetünk, mindenben, mindenkor!
Ez kegyelmi állapot!
Nekünk az élet Krisztus!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. április 8.
Textus / Lekció: Filippi 01,21-26 (21)
Igehirdető: Steinbach József