Áldjuk az Urat!
Igehirdetés Nagy Lajos esperes-lelkipásztor koporsója felett
Alapige
Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.
Kedves Testvéreim! Gyászistentiszteletünk kezdetén énekeljük a 90. Zsoltár 1-2. versét: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…”.
Előfohász: Áldott az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban! (2Korinthus 1,2–4a)
Textus: Hallgassuk meg Testvéreim Istennek Igéjét, melynek alapján a vigasztalás és az örök élet evangéliumát szeretném hirdetni Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünk, szerettünk, szolgatársunk koporsójánál, hogy az megírva található a Zsoltárok könyve 103. fejezetének első négy versében ekképpen:
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.”
(Zsoltárok 103,1–4)
Igehirdetés
Nagy Lajos testvérünk, szolgatársunk koporsójánál Isten Igéje szólít meg bennünket!
Sőt, ez a zsoltár felszólít bennünket:
Áldjuk az Urat!
1.
ÁLDJUK AZ URAT! (1–2)
Fontos felszólítás ez, itt és most: Áldjuk az Urat!
Áldjuk az Urat, mert az Urat áldani azt jelenti, hogy leborulunk Őelőtte, ráhagyatkozunk az Ő kegyelmére, és várjuk azt, hogy Ő, megváltó szeretetével felemeljen bennünket.
Áldjuk az Urat, áldjuk az Ő nevét, mert Őelőtte leborulva, nevét kimondva, valljuk, hogy Ő az Úr, Őrajta kívül nincs más; Ő az Úr, aki mint Atya megteremtett, mint Fiú megváltott, és mint Szentlélek hitben megtart bennünket.
Áldjuk az Urat együtt, mert a testvérek közösségében, a látható egyház egységében, mások számára is megvalljuk a megváltó Úrba vetett hitünket, mint egyetlen megoldást. Ebben a közös magasztalásban erő adatik nekünk, ugyanakkor vigasztalás.
Áldjuk az Urat egész lelkünkkel, egész bensőnkkel, ahogy a zsoltáros felszólít erre bennünket; vagyis áldjuk az Urat egész valónkkal, egész életünkkel, a látható istentiszteletnek és az élet istentiszteletének szépségében.
Áldjuk az Urat, mert ennek a felszólításnak engedni: kegyelmi állapot.
Áldjuk azért az Urat, hogy áldhatjuk Őt, hogy istentiszteleten Őt magasztalva köszönhetünk el Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünktől, szerettünktől, szolgatársunktól.
Áldjuk az Urat, mert ennek a felszólításnak engedni, az ember egyetlen lehetősége, nemcsak határhelyzetekben, hanem életünk minden idejében: a szép napokban alázatos hálaadással, és nem elbizakodottsággal; a betegség, a próbatételek, a gyász idején, a halál árnyékának völgyében pedig mennyei erőt kérve, és az Ő tökéletes és kegyelmes akaratára hagyatkozva.
Áldjuk az Urat, mert ennek a felszólításnak engedni életünk valóságos gyógyulását jelenti, minden időben.
Engedve az Ige felszólításának: Áldjuk tehát együtt az Urat, Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünk, szerettünk, szolgatársunk koporsójánál!
Hiszen van miért áldani az Urat itt és most, a búcsú perceiben, ennél a koporsónál.
Elköltözött testvérünk kedves Igéje volt ez az igevers, amelyet az általa elkészített gyászjelentésen is szerepeltetett.
2.
ÁLDJUK AZ URAT, MERT SOK JÓT TETT VELÜNK, A JÉZUS KRISZTUSBAN! (2–4)
A zsoltáros pontosan felsorolja, hogy mi minden jót tett velünk az Úr.
Az Úr megbocsátotta minden bűnünket, azokat elfedezte, és azokról többet meg nem emlékezik.
Az Úr meggyógyította minden betegségünket, napjainkhoz napokat toldott az Ő kegyelme. Minden nap és minden perc kegyelem. Sokféleképpen vagyunk betegek, testben és lélekben egyaránt. Az Úr gyógyító kegyelme tart bennünket „egészben”, „egészségesen”, a szó bibliai értelmében.
Az Úr azonban nemcsak megbocsát és meggyógyít bennünket, hanem megvált minket, vagyis Ő adja azt a valóságos gyógyulást, amelyen már nem úr többép a bűn, a betegség, a halál és a gonosz hatalma.
Az Úr megbocsát, meggyógyít, megvált, azaz üdvözít egyszülött Fiában, az Úr Jézus Krisztusban, aki érettünk meghalt és feltámadott, aki bűnbocsánatot, új életet, és örök életet ajándékozott nekünk. Gyönyörű képpel fejezi ki a zsoltáros az üdvösség valóságát, amely már ebben az életben elkezdődik, és „odaát” kiteljesedik: „…szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (4)
Az Úr megváltó kegyelmét az elhangzottakon túl, egészen konkrétan fogalmazza meg a zsoltáros: „…megváltja életedet a sírtól…” (4)
Ez az örök élet evangéliumának bizonyossága, a bibliai üzenet és a keresztyén bizonyságtétel szíve, amelyet biztos zengésű trombitaként hirdetünk ennél a koporsónál. Az örök élet körbeöleli ezt a földi életet, még a betegség és a halál árnyékának völgyében járva is. Ezzel Isten, Jézus Krisztusban közölt örök szeretete ölel át bennünket. Nincs ennél nagyobb vigasztalás.
Íme, áldhatjuk az Urat, mert sok jót tett velünk, valóságos javaival betöltötte életünket (5).
Áldjuk az Urat, mert sok jót tett velünk, örökkévaló javakkal ajándékozott meg bennünket.
Itt ennél a koporsónál azzal szentelhetjük meg leginkább elköltözött testvérünk emlékét, ha mi magunk is imádságos szívvel megállunk, elcsendesedünk, és Isten Igéjének, a zsoltár felszólításának engedve átgondoljuk, hogy mennyi minden jót tett velünk az Úr!
Gondold át az Urat magasztaló hálaadással, hogy miként tapasztaltad meg eddigi életed során, örömben és próbatételben egyaránt az Ő megtartó kegyelmét!
Engedd el a múlt bűneit, tekints az örök élet reménységével a jövőbe, és magasztald az Urat a jelenben!
Áldjuk az Urat, mert sok jót tett velünk, örökkévaló jókat!
Áldjuk az Urat, mert sok jót tett elköltözött testvérünkkel is az Úr!
Itt most csak a felolvasott igeszakaszba kapaszkodva említek meg egy szempontot erre nézve.
Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünk megtapasztalta, mit jelent kedves zsoltárának sora. Ő megtapasztalta az Isten megbocsátó, egy évtizeden át meggyógyító, és örök életre megváltó kegyelmét.
Nagy Lajos testvérünk sok próbatételen ment át élete során, de vallotta, ahogy a gyászjelentésre másik Igeként ráírta, hogy javára lett számára a nagy keserűség (Ézsaiás 38,17).
Nagy Lajos testvérünk, szolgatársunk áldotta az Urat, és az Ő megbocsátó, meggyógyító, megváltó kegyelmére hagyatkozva várta a felemeltetést, mindennap így készült, hitben az elmenetelre.
Nagy Lajos testvérünk azt is megtapasztalta, hogy az Úr ebben a földi életben emberi eszközökön keresztül mutatja meg az Ő megbocsátó, meggyógyító kegyelmét, és a megváltás előízét ajándékozó kegyelmét. Így köszönjük meg, mint az Úr gyógyító kegyelme eszközének, dr. Altai Elvira főorvos asszonynak gyógyító, odafigyelő szeretetét, szinte egy évtizeden át. Valamint a gyülekezetünkből dr. Gécs Sándor főorvos úrnak és dr. Szabados György főorvos úrnak mindenkor odafigyelő szeretetét. Köszönjük a veszprémi kórháznak, mint húsz éven keresztül szolgálati helyének, minden támogatást.
3.
Áldjuk az Urat, mert üdvösséges jót tett velünk!
Egy gyönyörű zsoltár üzenetébe kapaszkodva, felszólításának engedve, AZ URAT ÁLDVA BESZÉLHETÜNK ARRÓL IS, HOGY MENNYI JÓT TETT AZ ÚR ELKÖLTÖZÖTT TESTVÉRÜNK ÁLTAL.
Így, az Urat áldva adunk hálát Nagy Lajos testvérünk és szolgatársunk életéért, mindazért a jóért, amelyet az Úrtól rajta keresztül elvehettünk.
Áldjuk az Urat, mert töredékes életünkön keresztül is használ bennünket a mi Urunk, az Ő dicsőségére és a körülöttünk élők javára.
Így használta az Ő ügyében elköltözött testvérünket is a mi Urunk, és sok jót tett általa az Isten!
Így használ fel bennünket is, gyarló, erőtlen és cserépedény embereket! (2Korinthus 4,7)
Egyikünk sem lehet elbizakodott, hogy bármit is tökéletesebben tenne a másiknál, mert kinek itt, kinek ott hiányos az élete; – és mégis áldássá lehetünk az Úr kezében.
Áldjuk ezért az Urat.
Sok jót tett az Úr általa; csak a szolgálati területeket számba véve is ezt látjuk.
Szolgálatának kezdetén, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki titkáraként, és püspöki tanácsosaként, Bakos Lajos, Kovách Attila és Márkus Mihály püspökök szolgálati ideje alatt.
Püspöki tanácsosi szolgálata után a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház ökumenikus kórházlelkésze lehetett, húsz éven át. Köszönet a kórház orvos igazgatóinak, valamint osztályvezető főorvosainak, hogy támogatták munkáját, és fontosnak tartották azt, hogy ebben a kórházban Isten Igéjével is vigasztalják az arra igényt tartó betegeket. Többször láttam azon az osztályon is imádkozni, haldoklók felett, ahol aztán őt magát is haza szólította az Úr. Áldott szolgálata volt a kórházban, nemcsak a betegek, hanem az orvosok, nővérek, itt dolgozók között is. Köszönjük, hogy rendszeresen tarthatta hétkezdő áhítatait, amelyek hét kötetben jelenhettek meg napi áhítatos könyvként. Korábban a Veszprém Megyei Napló hasábjain már végzett lelkigondozói tevékenységet, amikor „A lelkész válaszol” rovatot vezette. Ennek válogatásából jelentette meg a Kálvin Kiadó, országos kiadónk, esperes úr első kötetét.
A szentgáli, városlődi, kislődi gyülekezetekben, a kórházlelkészi szolgálat mellett tizennyolc éven át végezte hűséggel szolgálatait, hirdette az Igét, pásztorolta a gyülekezetet, szolgálata nyomán felépült az új parókia, és elkezdődött a templom felújítása.
A Veszprémi Református Egyházmegye espereseként, Lukáts András esperes úr hirtelen halála után két és fél éven át vezette az egyházmegyét is, egy nehéz időszakban.
Hálát adunk családjáért! Hálát adunk feleségéért, hálát adunk gyermekeiért, akiket Isten ajándékaként szeretett. Hálát adunk unokáiért. Hálát adunk nővéréért és keresztfiáért. Hálát adunk szűkebb és tágabb családjáért. Unokáját június 2-án még megkeresztelhette. Azért imádkozott, hogy ezt még engedje megérni szolgálatba küldő Ura. Szolgálata nyomán láttuk beteljesedni az Igét, miszerint az Isten ereje a mi erőtlenségünk által éri el célját (2Korinthus 12,9). Ekkor még megérhette azt is, hogy a családnak átadhassa a „Csillag-fiak” című utolsó kötetét, amelyben lelkész édesapja és édesanyja szolgálatának állít emléket, de ez a visszaemlékezés egyben Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünk életére való indirekt visszatekintés is, miközben egy szelet egyháztörténetet tár elénk a szerző ezekben a visszaemlékezésekben.
Sok jót tett általa az Úr; ezt látjuk, ha a személyiségére, hitére, kegyességére tekintünk.
Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünk a belső igei tartalom mellett a külső, látható, ékes rendet is fontosnak tartotta.
Mindenkinek megadta a tiszteletet.
Gyöngybetűi mindig emlékeztettek arra a precizitásra, amellyel végezte a munkáját.
Ebből a pontosságból élete utolsó percéig nem engedett.
Ezt látjuk a püspöki hivatal régi iktatóiban, levelezéseiben, a kórházlelkészi szolgálati naplóban, a Szentgálon elmondott, leírt és kidolgozott igehirdetések katalogizált rendjében, amelyet többször megmutatott nekem.
Ez a külső, ékes, szép rend az élő hit látható megnyilvánulása.
Nagy Lajos esperes úr elköltözésével lassan „elmegy” egy olyan generáció, az egyházban mindenképpen, amely nemzedék a tiszteletet, a szolgatárs és az elődök megbecsülését, valamint az ilyen módon látható rend fontosságát alapvetőnek tartotta; mint a kálvini egyházfegyelem valóságát. Kár.
Ez a pontosság és tisztelet akkor is jellemző volt Nagy Lajos esperes úrra, ha voltak konfliktusai, mert bőven voltak, de kinek nincsenek.
Ez a rend, az Isten rendje, az élő hitből fakadó rend.
Ez a rend abban is megmutatkozott Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünknél, ahogy Jézus Krisztusba vetett hittel készült és várta a haza hívó szót. Mindent előkészített.
Áldjuk az Urat, Nagy Lajos esperes-lelkész testvérünkért, szerettünkért, szolgatársunkért, azért a sok jóért, amit általa elvehettünk az Úrtól.
Áldom az Urat, én személyesen is, mert egész életutamat végig kísérte bátorító szeretete, teológiára jelentkezésem előtti időszaktól egészen a haláláig.
Őtőle vehettem át a szolgálatot Balatonalmádiban, ahol fél évet helyettesített.
A mi gyülekezetünkbe járt nyugdíjasként, amíg lehetett segített a szolgálatokban.
Áldom az Urat én személyesen is, hogy halála előtt pár órával, családjával együtt ott lehettünk mellette: énekelhettünk, imádkozhattunk, közösen vehettünk úrvacsorát, és így engedhettük el őt az Úrhoz.
*
Az általa kiválasztott zsoltár szavaival, az örök élet és viszontlátás reménységében köszönünk el tőle mindannyian:
Áldjuk az Urat, mert üdvösségesen jót tett velünk a Jézus Krisztusban, és sok jót tett velünk elköltözött testvérünk által is.
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.”
Imádkozzunk!
Élő Istenünk, aki Atyánkká lettél, és megváltottál a Jézus Krisztusban!
Igéd vigasztaló üzenetéért, adunk hálát, hazahívott szerettünk, szolgatársunk, testvérünk felett.
Amikor az élettel együtt mindent veszni látunk, a Te szavad a mi lelkünk szilárd támasza: Úgy szeretted ezt a világot, hogy egyszülött Fiad adtad értette, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Tudjuk, hogy nem utasítod el megtérő gyermekedet, hanem atyai szeretettel fogadod.
E nehéz percekben is szereteted nagyságát, és magunk méltatlan voltát.
Hálát adunk a Te Igéd üzenetéért.
Áldunk téged Urunk, mert üdvösségesen jót tettél velünk Jézus Krisztusban, megbocsátottál, meggyógyítottál, megváltottál, üdvözítettél, szeretettel és irgalommal koronáztál meg minket; e-világban pedig szolgálatba küldtél.
Áldunk téged Jézus Krisztusért, akiben bűnbocsánatot, új életet és örök életet ajándékoztál nekünk, ingyen kegyelmedből.
Hálát adunk Teneked Nagy Lajos esperes-lelkipásztor testvérünkért, szerettünkért, szolgatársunkért.
Hálát adunk Urunk mindazért a sok jóért, amit rajta keresztül tőled elvehettünk.
Könyörgünk az itt maradottakért, a gyászoló családért, feleségéért, gyermekeiért, unokáiért, adj nekik erőt és vigasztalást most a búcsú perceiben, és életük minden idejében.
Könyörgünk gyülekezeteinkért, szeretett református anyaszentegyházunkért, Jézus Krisztus ügyéért, az egész teremtett világmindenségért.
Könyörgünk azokért, akiket ránk bíztál Urunk, add, hogy hűséges sáfárai lehessünk javaidnak ezen a világon, majd add meg nekünk, hogy hitben távozhassunk el innen.
Növeld a mi hitünket, s mutasd meg rajtunk újjászülő, életet adó, másokat is hitre segítő szeretetedet és hatalmadat.
Hallgasd meg a mi könyörgésünket!
A mi Urunk Jézus Krisztusért kérünk.
Temetési istentisztelet, Pápa, 2019. június 30.
Textus / Lekció: Zsoltárok 103,1–4
Igehirdető: Steinbach József