„(4) Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.
(5) Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
(2Korinthus 3,4-6)
Idén a reformáció ünnepe, az évek száma szerint, a reformáció 500 éves évfordulójának előestéje, miközben az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára is emlékezünk.
Ebben a többféle fontos aktualitásban szólít meg bennünket Isten Igéje.
Ez a három vers, mai igeszakaszunk, Isten népéről szóló tanítás.
1.
ISTEN NÉPE ELŐSZÖR IS HÍVŐ NÉP (4).
“Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.”
Jó hallani Isten szavát a bizalomról, hiszen egy olyan korban élünk, amelyben a bizalmi válság a jellemző vonás. A jóléti társadalmak minden szintjét áthatja a kritika és a gyanakvás; az a lelkület, hogy a jót nem akarjuk észrevenni, hanem mindig a negatívumokat nagyítjuk fel és fröcsögjük egymásra, miközben tele vagyunk bizalmatlansággal és ezt gyakran leplezetlenül ki is mutatjuk.
Isten Igéje most is örömhírt hirdet nekünk, hiszen egyetlen „Valaki” biztosan van, akiben bízhatunk, és akiben bízva a mások iránti bizalmatlanságunk is enyhülhet. Ahogy Áprily Lajos verse zengi, hogy egyetlen tornyos sziklaszál mindenkor megmarad nekünk, maga az Isten. A bizalmi válság kellős közepén is bízhatunk az Úrban, mert velünk az Isten (Máté 1,23), népével az Isten, és hogyha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk (Róma 8,31). Tehát egy bizalmatlansággal teli világban Isten népe bátorítást kap: „Ne félj kicsi nyáj!” (Lukács 12,32) Aki pedig bízik, legalább az Úrban bízik, az a bizalom lelkületét csepegteti a világba is.
Ez a bizalom nem akármilyen bizalom, hanem annak tartalmát pontosan megnevezi az apostol, vagyis nemcsak úgy általában hiszünk valamilyen Istenben, hanem abban az egyetlen élő Istenben hiszünk, aki Jézus Krisztusban megmutatta magát, és megváltott bennünket. “Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.” Abban az Istenben bízunk, egy bizalomvesztett világban, aki Önmagát adta érettünk. Valójában Isten belénk vetett bizalma, mindent megelőző szeretete és kiválasztó kegyelme az, amely Jézus Krisztus halálában és feltámadásában megmutatkozott, s amely az emberi életet újjászüli, bizalomra hangolja Isten, a másik ember és az élet szolgálatában. Az Istenbe vetett bizalmunkat megelőzi az Isten belénk vetett bizalma. Ezért az Istenbe vetett bizalmunk, vagyis az élő hit: ajándék, kegyelmi állapot.
Isten népe ilyen értelemben hívő nép.
2.
ISTEN NÉPE MEGELEVENÍTETT NÉP (6).
Az apostol hangsúlyozza, hogy a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Itt a Biblia betűjére gondol, ez esetben az Ószövetségre, azon belül az ószövetségi törvényre is gondolhatott az apostol; de tágabb értelemben a betű alatt Isten írott Igéjét érthetjük. A betű és a Lélek viszonya a teológia nagy témája, akárcsak a törvény és az evangélium viszonya, vagy a betű-szöveg és a benne rejlő üzenet kapcsolata. Erre más igehirdetésekben még kitérünk. Most csak egyetlen aspektust emelünk ki.
Minden „könyv-vallás” veszélye, hogy a szent könyv betűje, amely csak üzenetet hordozó eszköz, önálló életre kel, és a szószerinti értelmezésben megkötöz, megöl; – pedig a mögötte lévő üzenet építeni, éltetni és megszabadítani akar. A Biblia értelmezése esetén ez különösképpen nagy veszély.
Az istentisztelet csodája az, amiről az apostol szentlelkes tömörséggel szól, azon belül az igehirdetés csodája, amikor is a holt betű, és a gyarló emberi beszéd megelevenedik a Szentlélek által, és megszólal abban Isten éltető üzenete, a megváltás evangéliuma. Azért könyörgünk, hogy minden templomban, minden istentiszteleten, ezeken túl minden keresztyén bizonyságtételben megtörténjék ez a csoda. Isten Lelke megeleveníti az Ige betűjét, éltető üzenetté.
Isten Igéjében tehát ott munkál Isten Lelke, és mindazokban, akik az Igéről bizonyságot tesznek a bizonytalan világban. Isten Igéjét megeleveníti Isten Lelke, Isten Igéje pedig a Lélek által megeleveníti az egyes hívő embert: bennük is megszületik és elkezd növekedni, kiábrázolódni az Úr Jézus Krisztus. „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2,20) Erről a folyamatról szólunk még részletesebben.
Ennek nyomán, Isten Igéje és Lelke által megelevenedik Isten népe, a Jézus Krisztus egyháza. Jöjj, Szentlélek Úr Isten, hogy ne egy adminisztratív, bürokratikus, intézményes, vagy éppen élettelen, múzeum-szagú; – de ne is egy másokat kiszolgáló egyház legyünk. Végképp ne legyünk egy hatalmaskodó, másokra még újabb terheket pakoló egyház. Hanem olyanokká lehessünk, akik prófétai bátorsággal szólnak, de szeretik az embereket, ezt a világot, és Jézus Krisztust követve mindenben az Isten dicsőségét és az emberek valóságos javát szolgálják.
Isten népe hívő nép, Igével megelevenített nép. Mivel pedig az apostol hangsúlyozza, hogy a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít, ezért nemcsak teológiai értelemben, hanem gyakorlati értelemben is hangsúlyozzuk az üzenetet, miszerint Isten népe, az Ige és Jézus Krisztus szolgálatában inthet, rámutathat arra, ami Isten akarata szerint nem jó; – de még ezt képviselve sem bánthat senkit, pláne nem ölhet. Ölni nem csupán szószerinti értelemben lehet, de úgy is értendő ez az üzenet. Tehát határozottan inthetünk, de soha nem bánthatunk és ölhetünk. Ezt legalább a mai igeszakaszból következő üzenetként mondjuk ki, még akkor is, ha a keresztyén etikában sokkal bonyolultabb ez a kérdés, az egyes eseteket számba véve, de mindig ezzel az elvi kiindulással.
3.
ISTEN NÉPE „ALKALMASSÁ” FORMÁLT NÉP (5).
Ez azt jelenti, hogy Isten népének tagjai megbízhatóak. A mindennapokban úgy szoktuk ezt mondani, hogy ez az ember olyan „rendes”, őrá mindig lehetett számítani, őbenne bízom, és remélem, hogy ezután sem fogok csalódni benne. Nem elég, ha az ember tehetséges, de a végtelenségig önző. Elég volt a tehetséges szélhámosokból, a tehetséges gazemberekből! Megbízható emberek kellenek. Elég volt a tehetséges, de önmagukat szolgáló és élvező hívőkből is, akik nem megbízhatóbbak a hitetlennél! Tényleg elég volt.
Ez az alkalmasság azt jelenti, hogy Isten népének tagjai hitelesek. Ez a hitelesség azt jelenti, hogy egyre inkább kiábrázolódik bennünk a Krisztus. A megtérésben, újjászületésben megfogant bennünk a Krisztus; és a megszentelődés során, a hit harcában egyre láthatóbban növekszik bennünk az Úr. Ebben a testben soha nem leszünk tökéletesek, de a hitelesség azt jelenti, hogy minden még meglévő, mások által is tudott, képmutatóan nem elrejtett, de velük harcban álló nyomorúságaink ellenére is látszik rajtunk a „több”, a Krisztus.
Ez az alkalmasság, „szolgálatra” való alkalmasságot jelent: hitvalló szolgálatra való alkalmasságot. Az igevers egészen pontosan fogalmaz, Isten alkalmassá tett arra, hogy az Újszövetség, azaz Jézus Krisztus ügyének szolgái legyünk. Tehát nem valami általános jó-szolgálatról van itt szó. Miért? A ténylegesen „jó” mindig „jó”; – mindig szeret, támogat, épít. Persze ez is nagy kérdés, hogy meddig „jó” valójában a szeretet, a támogatás; – meddig épít, és mikortól rombol. Konkrét leszek. Tegyük fel, bár az egész terület nagyon ingoványos, relatív, de mégis tegyük fel, hogy megoldottuk a szegénység, az egyenlőtlenség, a társadalmi igazságosság egyetemes kérdését. De ezzel még nem oldottunk meg semmit, mert a jólétbe is bele lehet halni, a jólét is lehet pokol. Az embernek valójában megváltásra van szüksége. Az embernek Jézus Krisztusra van szüksége, minden kultúrában, minden vallás esetében.
Ezért Isten népe alkalmas, megbízhatóságában, hitelességében, az Újszövetség, a Jézus Krisztus ügyének szolgálatára, a megváltás evangéliumának szolgálatára. Arról az „Egyetlenről” van szó, aki egyedül segíthet rajtunk, bárhol éljünk is. Önmagunktól alkalmatlanok vagyunk erre a szolgálatra. Az Úr tesz alkalmassá. De Ő bizonnyal alkalmassá, megbízhatóvá és hitelessé tesz erre a szent szolgálatra; – megszabadítva minket „tehetséges” önzőségünktől, de kegyes önhittségünktől is.
*
Isten népe hívő, megelevenített, alkalmas nép. Jöjj, Szentlélek Úr Isten, tégy bennünket ilyenekké!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2016. október 23.
Textus / Lekció: 2Korinthus 03,04-06
Igehirdető: Steinbach József