JÓSÁGOS URUNK
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 136,1)
Nemrégiben egy budapesti színházban láttam Brecht „A kaukázusi krétakör” című darabját.
Gyönyörű előadás volt, sodró lendülettel, boldog emelkedettséggel, szenvedéseken diadalmaskodó életörömmel, noha a darab egy polgárháborúról szól, annak minden poklát bemutatva.
Mi visz bennünket arra, hogy egyszer csak egymásnak essünk? Győzedelmeskedhet-e mégis – sokféle nézőpontok, érdekek, egymásnak feszülő gyűlölködések közepette – a békességet ajándékozó jóság?
Régóta nem tapasztaltam magamban ilyen érzelmi érintettséget, katarzist; megtisztultam, gyógyultam.
Ez az előadás világunk sokféle baja és rettenete között is megerősített abban a nélkülözhetetlen reménységben, hogy az Úr jósága és szeretete örök, és Isten szeretete nagyobb minden gyarló és pusztító emberi érdekünknél is.
Őhozzá meneküljünk szeretetért, hogy jobban vigyázhassunk egymásra, életterünkre, mai napunkra!
Imádkozzunk!
Jóságos Urunk, áraszd ránk soha el nem múló szeretetedet, és akadályozd meg, ha bárkit is bántani akarnánk!
Mutasd meg a sokféle konfliktusban a krisztusi békesség útját!
Ámen.
(Elhangzott a Kossuth Rádióban: 2023. február 8., – leírva: 2023. január 13., – blogon közzétéve: 2023. március 31., – illusztráció: Esőcseppek, 2023. január 9.)
Megjelent: parpercesek.blog.hu