A 26-ik Előadások Isten Garázsában alkalmon Vankó István tartott előadást a páska ünnepéről. István harmadik alkalommal volt közöttünk, hogy az Úr ünnepeinek ószövetségi zsidó hagyományait ismertesse meg velünk azzal a céllal, hogy az Újszövetség bizonyos részeire lehessen nagyobb rálátásunk. Mindezt nem csupán a történelmi ismeret okán, hanem azért, hogy az Ige adott részeinek hátterét megismerve közelebb kerüljünk Istenhez, erősödjünk az Őbelé vetett hitünkben.
Valljuk, hogy Isten elsődlegesen írott Igéjén keresztül szól hozzánk. Napi kegyességünk részeként olvassuk a Bibliát, és imádságban keressük és kérjük belőle az útmutatást.
Az üzenet megértéséhez azonban az elmélyült olvasás mellett a tanulmányozásra is kell időt szánni.
Időből viszont híján vagyunk, ezért áldás, ha Isten ad számunkra olyan elhívott testvéreket, akik tudnak és akarnak időt szánni rá, és bírnak olyan talentumokkal, hogy meg is teszik ezt és közre is adják. A vasárnapi istentiszteleti tanításokon túl nagy többlet számunkra az Előadások az Isten Garázsában sorozat, amelynek keretében március 10-én immár harmadik alkalommal gazdagodhattunk Vankó István testvérünk előadásában.
István vallja, hogy vannak olyan igerészek, amelyeket csak akkor érthetünk meg helyesen és jól, ha ismerjük az első századi zsidó hátteret, szokásokat, fogalomhasználatot. Ő már több éve behatóan kutatja ezt a korszakot, ezt a hagyományvilágot.
Advent idején az ószövetségi Engesztelés Napját és a Lombsátor Ünnepét hozta közelebb hozzánk, és világított rá azoknak újszövetségi vetületére. Most, a Nagyhétre készülve pedig a zsidó Pészách hétnapos ünnepét mutatta be, párhuzamot vonva a nagyhét eseményeivel, különösképpen az utolsó vacsora bemutatásával.
Kovász, bárány… megannyi költői kép az Evangéliumban. De valójában ezek többek, mint írói eszközök. Tudjuk jól, hogy a Bibliában semmi sem szerepel véletlenül, s erre mutatott rá az előadó is. Megvilágosította, hogy miért használták azokat a szavakat az apostolok, amelyekkel Jézusról, az Ő haláláról és feltámadásáról szóltak.
A Pészách rendjét Isten Mózesen keresztül rendelte el az Ő népének. Az ünnep középpontjában egy egyéves, tiszta bárány vére áll. Úgy, ahogy a mi húsvéti ünnepünk közepén is a bárány, Jézus Krisztus, és az Ő kiontott vére van: „Ímé az Istennek ama Báránya, Aki elveszi a világ bűneit!” (János 1,29) Szintén fontos szerepe van a kovásztalan kenyérnek, amely a kivonulásra emlékeztet. Az evangélisták tudatosan használták ezeket a kifejezéseket, megszólítva ezekkel a kor népét. Az Írás korok és idő feletti voltát igazolja, hogy mindezzel bennünket is megszólít az Úr.
István előadása első részében sorra vette a Pészách részeit, azoknak a nagyhétre eső értelmezéseit. Például fontos része az ünnepnek a ház megtisztítása, előkészítése. Ez jelenik meg az Újszövetségben akkor, amikor Jézus megtisztítja a templomot, kiűzve onnan a latrokat. (A latrok egyébként Annás főpap és fiai voltak, akikben ezzel még inkább nőtt az ellenséges indulat Jézus ellen.) Ez a tisztítási, tisztulási folyamat az úrvacsorára való felkészülésünk része nálunk is.
Az előadás második részében a Pészách legfontosabb elemének, a széder vacsorának a részletes ismertetése hangzott el, az, ahogyan azt Jézus a tanítványaival az utolsó vacsora alatt elfogyasztotta. Ez az Isten dicsőségének szentelt esemény szigorú rend szerint zajlott, és zsidó közösségekben még ma is nagyjából így megy végbe. Minden fogásnak jelentősége, jelentése van, amelyekhez előírások, mozdulatok és Isten szabadító történeteinek felelevenítése kapcsolódik. Így tudhattuk meg, hogy ezeken az estéken nem székeken ültek (fekve vagy oldalra dőlve fogyasztják el a vacsorát), hogy milyen eszközöket vettek igénybe – ezekből hozott is magával az előadó – mikor mit használtak, mit ettek és azok milyen jelentéstartalommal bírnak, kinek milyen szerepe van a vacsora alatt.
Az evangéliumi részekkel összehasonlítva kaphatunk képet arról is, hogy nagy valószínűséggel kik ültek Jézus mellett a vacsoránál. A széder est szabályai szerint János, mint a legfiatalabb a jobbján, a balján, ott, ahová a legmegtiszteltebb személyt ülteti a vacsora házigazdája, maga Júdás.
Vankó István a vacsora bemutatásában kiemelte a két, számunkra legfontosabb elemet, a kenyér törését és a bor megosztását, amelyből a mi úrvacsoránk keletkezett.
Az előadás képet adott arról a hagyományról és szigorú kötöttségekben zajló rendről, amelyet Isten Mózesen keresztül rendelt az Ő népének, s amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus is megtartott. S tette ezt azért, hogy mindezzel erősítse, támogassa az Isten iránti tiszteletet. Az Úr tudja, hogy magunktól könnyen elhajlunk, a rend viszont arra ösztönöz, hogy koncentráltan Őrá figyeljünk, az Ő Szent közösségének tagjai legyünk.
A tudományos alapossággal felépített, lendületes, élvezetes és számtalan „aha” élményt nyújtó előadás többet adott csupán az ismeret növelésénél. A hívő előadó a tárgyak, szokások és hagyományok, valamint az összefüggések bemutatásával végig Istenre mutatott. Az ismeretanyag átadásával többek között abban is megerősített bennünket hittel, hogy olyan Istenünk van, akinek lehet bízni a szavában. Ő azt teszi, amit mond, amit ígér. Már Mózesben kijelentette az Ő szabadító tervét, és azt, hogy miként viszi azt végbe. Ezt a tervet vitte végig az Ószövetség népe életén, majd beteljesítette azt Jézus Krisztusban. És így teszi majd teljessé rajtunk is, az Ő dicsőségére.
Az előadás egy korábbi felvételen itt megtekinthető: