(9) Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte Őt János a Jordánban.
(10) És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb;
(11) a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.
(Márk 1,9–11)
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Dicsőség az Úrnak a herendi református templomért, amely nyitott mindenki felé.
Áldott legyen az Úr az Ő emberi eszközeiért, akik által ez a csoda megvalósulhatott.
Köszönjük Magyarország Kormányának. Köszönjük, hogy Miniszter Úr, Államtitkár Úr itt vannak közöttünk. Köszönjük a Keresztyén Demokrata Néppárt képviselőinek.
Köszönjük a szentgáli gyülekezetnek, anyagyülekezetemnek, lelkipásztorának, gondnokainak, a Presbitériumnak, a gyülekezet minden egyes tagjának, a herendi testvéreknek, a testvéregyházaknak, Szentgál és Herend településeknek, a polgármestereknek, a világhírű manufaktúra vezérigazgatójának, a tervezőnknek, a kivitelezőknek; Mindenkinek.
Dicsőség legyen az élő Istennek mindezért!
Hogy az Ő dicsőségét megszenteljük, figyeljünk röviden arra, hogy a felolvasott Igén keresztül mit üzen nekünk itt és most Isten Igéje; azon keresztül milyen élő üzenettel szólít meg bennünket az Úr.
A felolvasott néhány igevers Jézus Krisztus megkeresztelkedését írja le. Jézus Krisztus eljött, megkeresztelkedett a Keresztelő János keresztségével.
Amikor Jézus megkeresztelkedett, akkor azt látta, hogy megnyílt az ég. Arról nem ír az evangélista, hogy mások látták-e ezt, Jézus Krisztus látta.
Egy azonban bizonyos; Jézus Krisztus azért jött – és ez szó szerint szerepel a mai Igében –, hogy megnyissa az eget számunkra. Az élő Isten, Jézus Krisztus által kilépett elérhetetlen világosságából, eljött erre a földi világra, és a földi világot a mennyei tágasság és a mennyei gazdagság összefüggésébe helyezte.
Ettől kezdve ég és föld, menny és föld összetartoznak. A kettőt együtt kell látnunk ebben a szent és dialektikus egységben. Csak a mennyei világra tekinteni, az felelőtlen rajongás. Csak erre a földi világra nézni, az hitetlenség, mintegy önhitten azt állítva, hogy mi empirikusan, racionálisan birtokolhatjuk ezt a világot. A kettő együtt a hívő élet szívverése. Valljuk, itt a herendi református templom előtt, hogy a hívő ember és Isten népe két lábbal a földön jár, a realitások talaján; de hittel, bátran előre tekint, reménységgel a jövőbe néz; miközben állandó kapcsolatban van a mennyi világgal.
Jézus Krisztus látta, hogy megnyílt az ég. Ő azért jött el, hogy ezt mi is meglássuk. Ezért most itt, a herendi református templom előtt, az a könyörgés tör fel a szívünk mélyéről, amit döbbenetes módon fogalmazott meg a 18. zsoltár: „Urunk, most is szakítsd fel az eget, és szállj alá, hogy megtapasztaljuk az igazi távlatokat!” Add, hogy meglássuk, megnyílt ég alatt élünk, és a mennyei világ gazdagsága megjelent a földi életünkben, az egymáshoz való viszonyunkban, az emberi kapcsolatainkban; házasságban, családban, gyülekezetben, falun, városon, társadalomban, közéletben, az egész világon.
Azért épült meg ez a templom, hogy itt is hirdessék, és ezáltal sokan rádöbbenjünk, hogy nyitott égbolt alatt élünk. A földi világot átöleli a mennyei világ gazdagsága, miként Isten megváltó szeretete átöleli az életünket.
Amikor Jézus Krisztus megkeresztelkedett, akkor látta azt is, hogy Isten Lelke galamb formájában rászállt.
Jézus Krisztus azért jött el, hogy ezt mi is lássuk, megtapasztaljuk, hogy bennünket is betöltsön az Isten Lelke; úgy, mint akkor, küldetésének kezdetén, a mi Urunk Jézus Krisztust is betöltötte.
Jézus Krisztus azért jött, hogy átéljük azt a csodát, amit a Dunántúli Református Egyházkerület 2020. esztendei vezérigéje fogalmaz meg, és amit most a vírusjárvány idején különösen megtapasztalunk, hogy a mi életünk kincse – az a kincs, amit az Úr Isten ránk bízott – cserépedényekben van.
Ha Isten Lelke betölt bennünket, akkor látjuk, hogy az életünk cserépedény. Gyönyörűen megmunkált cserépedény, de törékeny cserépedény az életünk; így is mondhatnám, hogy Isten keze által megmunkált porcelán: Isten képére teremtettünk. Itt nőttem fel, ebben a városban, tisztelem az itt folyó munkát! Lám, olyan az életünk, mint egy szépen megmunkált, de törékeny porcelán. Isten Lelke láttatja be velünk ezt, és alázatra int bennünket.
Egy képpel élek. Annyi gyönyörűen megmunkált cserépedényt kapok ajándékba. Azt veszem észre, ahogy telnek az évek, közben ezeket a cserépedényeket mindig megtöltjük valamivel, tollakkal, papírokkal, cetlikkel, lejárt csekkekkel. Mi mindennel van tele egy-egy ilyen gyönyörűen megmunkált cserépedény, igazából megdöbbenek, nincs is türelmem kiválogatni. Mi minden hat ránk, mi mindennel töm meg bennünket az élet, hányféle inger támad nekünk. Annyi mindennel „tele vagyunk”, mégis üres az életünk.
Felfakadhat szívünkből a fohász: Jöjj, Szentlélek Úr Isten, tölts be bennünket, előtte pedig borítsd ki a gyönyörűen megmunkált cserépedényből – hiszen Isten a saját képére és hasonlatosságára formált bennünket – a sok kacatot, majd tölts meg bennünket Önmagaddal, a Te Lelkeddel, mert a Te Lelked éltető Lélek, aki az élet teljességével akar megajándékozni bennünket már ebben a földi világban. Isten Lelke éltető Lélek, hitet ébresztő Lélek és szolgálatra elhívó Lélek.
Ez a gyönyörű templom és gyülekezeti központ azért épült meg, hogy meglássuk, nyitott égbolt alatt élünk, hogy megtapasztaljuk a mennyei világ gazdagságát, és hogy Isten Lelke betöltse a mi cserépedény életünket.
Amikor Jézus Krisztus megkeresztelkedett, akkor az Atya szózata, igehirdetése hangzott el felé.
Jézus Krisztus hallotta ezt a szózatot, sokan ismerjük is ezt a szózatot. Egyébként a herendi katolikus templom oltárképén is ez a bibliai Ige szerepel: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
Jézus Krisztus hallotta ezt az igehirdetést, és azért épült meg ez a templom, hogy mi is halljuk és meghalljuk Isten szavát, Isten Igéjét, az abból felénk hangzó, megszólító üzenetet. Jézus Krisztus azért jött el, hogy meghalljuk Isten szavát, amely erőt ad, utat mutat, örökkévaló értékrendszerrel ajándékoz meg, amely vigasztal, bátorít.
Nagy szükségünk van Isten Igéjére, ebben a sokféle tekintetben kilúgozott világban. Nagy szükségünk van arra, hogy halljuk Isten szavát, és Isten Igéjét hallva mindent – ami velünk történik – az Isten örökkévaló, örömteli, szabadító Igéjének optikájából lássunk; mert ez egy egészen másfajta nézőpont, az öröklét nézőpontja.
Azért épült meg ez a templom, hogy halljuk Isten Igéjét, és az Isten Igéjének reménységet ajándékozó távlataiban lássunk mindent; melyből következően meglássuk a legfontosabbat – ezt ki kell mondanom –, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Azért épült meg ez a templom, hogy belássuk: életünknek megváltója van, szabadítója van, megtartója van; életünknek valóságos megoldása van.
Ebből a hallásból és látásból szintén felfakadhat szívünkből a könyörgés: Urunk, Istenünk cselekedd azt a csodát, hogy így halljunk és így lássunk; valamint ne felejtsük el, hogy mindig előbb van a hitben való hallás, majd utána adatik a látás; először kapjuk a hitben való hallást, utána a hívő ráhagyatkozást igazoló tapasztalást. Először a hit, aztán a bizonyítékok; és nem fordítva.
Amikor Isten kegyelméből felfedeztük, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a mi megváltónk, akkor mi magunk is az Isten gyermekeivé lehetünk. Így hangzott az Ige: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Azok az Isten gyermekei, akikben gyönyörködik az Úr! Mi gyönyörködni való van bennünk? Nagy örömhír: Isten Jézus Krisztus tisztaságán keresztül tekint ránk, és gyönyörködik bennünk, hogy mi is gyönyörködni tudjunk másokban. Ne felejtsétek el, aki valakit szépnek lát, és ezt ki is fejezi az illető felé, akkor az az embertársa egyszerre kivirul, és elkezd széppé lenni. Akit szépnek látnak, az széppé lesz. Sőt, itt a Károli fordítás még beszédesebb – a katolikus templom oltárképén is ez a fordítás szerepel, ha jól emlékszem –: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem lelem.” Isten kedvét leli egyszülött Fiában, kedvét leli bennünk, hogy mi is kedvünket leljük egymásban. Tudjátok mit jelent ez? Lefordítom, egyszerűbben mondom. Ebben a kemény világban, ebben a durva világban, az Isten Szentlelke által, kedvesnek lenni egymáshoz! Erre nagy szükség van! Isten Lelke indít bennünket erre. Sokszor én magam is fohászkodom a módért: miként lehetek kedves, egy kemény világban, hogy azzal ne éljenek vissza, hogy ne tekintsenek bohócnak. Miként vehetik ma komolyan a szelíd embert?
Istennek Szentlelke, töltsd ki ránk a Te hatalmadat, hogy az Úr gyönyörködjön bennünk, mi gyönyörködjünk másokban, és általunk Isten országa épüljön ebben a világban!
Csodaként éljük meg ezt a gyönyörű templomot.
Urunk, áldott légy ezért az Isten házáért, mert Isten háza, itt Herenden, nyitott szeretettel, hívogatóan, azért épült meg, hogy lássuk: megnyílt az ég, miközben Isten Lelke betölti cserépedény életünket, hogy mi az Ő szeretett gyermekei lehessünk, akikben Isten gyönyörködik, hogy mi is gyönyörködhessünk másokban.
Áldjon meg bennünket ebben a mindenható Isten!
Egyedül Istené legyen a dicsőség!
Ámen
Istentisztelet, Herend, 2020. szeptember 13.
37. hét
Szentháromság utáni 14. vasárnap
Márk sorozat 7.
Textus / Lekció: Márk 1,9–11
Igehirdető: Steinbach József