Pannonhalmi Tibor, gyülekezetünk évtizedek óta hűséges kántora. Tibor bácsi hívő baptista, de Feleségével, Családjával együtt már régóta a mi gyülekezetünk aktív és szolgáló tagja. Hálásak vagyunk Istennek mindazért az áldásért, amit Pannonhalmi Tibor kántorunkon keresztül kaptunk és kapunk az Úrtól. Szeretettel közöljük írását, és a jövőben is örömmel vesszük azt.
Hitélet dióhéjban
Az emberfia, ha megéli a nyolcvanöt évét, illik néha megállni, hogy visszanézzen!
Bár már nem félutamból, de szememből a könny kicsordul. Nos, tiszta szívvel állíthatom, ezek hálából fakadnak!
Istenfélő, hívő, szerető családba születtem. Ez alapvetően meghatározta, formálta életemet, szemléletemet. A család hatását tovább növelte az újpesti baptista gyülekezet, ahol már gyerekként is jelen voltam.
23. zsoltár
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem,
és csendes vizekre terelget engem.”
A felvázolt kép valósult meg életemben, olyan emberek által, mint a csupaszív Mészáros Sándor bácsi, életem első lelkipásztora. Sajnos csak kilencéves koromig. Súlyos betegség vitte el tőlünk.
A háború után jött Haraszti Sándor tv. Ő rendkívüli temperamentumával újraélesztette, vezette a gyülekezetet. Óriási szellemi kisugárzása volt! Sok fiatalt bíztatott tanulásra, egyetemre. Többek között sógorát, Bán Gábort, aki kiváló nőgyógyász lett.
Szeretettel gondolok hitoktatómra, Lehoczki Deszőre, kedves, szerény megjelenésére. Vele az Apostolok Cselekedeteit tanulmányoztuk, és Bunyan János Zarándok Útja című írását.
Eme dúsfüvű léleklegelő kedvező, építő hatással volt belső világomra.
Továbbá szeretett nagyapám, Pannonhalmi Béla. Az ő józan, kegyeskedést mellőző, baráti, de építő hatású, tartalmú beszélgetései mindig célba értek. Egyetlen bibliai idézetére emlékszem. „Keressétek először Istennek országát, és minden megadatik nektek!”
Rendkívüli élmény volt a papát hallani, mikor magányában imádkozott, de inkább beszélgetett Istennel. Ugyanis nyáron szeretett csendességre elvonulni a hálószobájukba. A szoba kellemesen hűs volt, mivel az ablakok előtt szép szőlőlugas pompázott. Mi, unokák, ott szerettünk játszani. Így akaratlanul, de hallottuk a hangos imákat.
Nagypám nagyon örült, hogy sportolok. Úsztam, öttusáztam az ötvenes évek elején. Másokkal ellentétben bíztatott, drukkolt nekem. Különösen a lovaglás miatt.
Mindezen hatások dacára, valamint sűrű családi bíztatás ellenére nem tudtam elhatározni magam a bemerítkezésre. Makacs voltam. Fenntartásaim voltak. Féltettem a szabadságomat. Mígnem 1955 nyarán, Tahiban, Benyó Illés meggyőző prédikációjának hatására, megadtam magamat!
1955 őszén bemerítkeztem, Nagy József tv. karjaiban.
„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is,
nem félek a gonosztól,
mert Te velem vagy.”
Jártam…! 1944 őszén, bombatámadás, találat érte az újpesti városházát. Az ottani óvóhely tűnt a legbiztonságosabbnak, ezért mindig oda menekültünk, már a zavaró repülés szövegű riasztás után. Édesapám ott volt műszaki tiszt. A bomba, két emelet rombadöntése után, a pincefödémet már nem tudta áttörni, így megmenekültünk!
A léglökéstől mindenki a padlóra esett. Egymás hegyén-hátán, dermedten vártuk, mi lesz még? Sokáig hallottuk a törmelék csörömpölését. Nálam volt az akkus lámpa, annak fényénél kerestem édesanyámat és négyéves húgomat. Csak a törmelékek eltávolítása után tudtunk kijutni.
1956 november 4-én hajnalban jól célzott aknatűzzel kezdődött a támadás a Budaörsi úti laktanyánk ellen. Én a hadtáp irodán voltam szolgálatban. A riasztás után jól láttam, ahogy kilőtték a parancsnoki épületet. A körlet épülete mellett álltak a lövészezred munícióval megrakott teherautói. Ha ezeket eltalálják, aknával, kő kövön nem marad. Eltalálták! Én beálltam egy sarokba, és csak annyit mondtam, „Uram, legyen a te akaratod szerint.” Úgy lett. Egynapi fogság után, 5-én este már otthon voltam, gyalog, Újpesten. A házunkban lakott egy ún. pártember, gyárigazgató. Mikor megtudta, hogy otthon vagyok, átjött hozzánk, és bocsánatot kért a történtekért.
1976 tavaszán Székesfehérváron építkeztünk. Egy belső lépcsőt betonoztunk. A megkevert betont az alsó szintről húzta fel segítőm, kötéllel, egy vascsiga közreműködésével. A csiga cca. három méterre felettem volt felkötve egy konzol rúdra. Épp lehajoltam az érkező vödör betonért, mikor leszakadt a négykilós vascsiga, és a tarkómra esett. Szinte letaglózott. Elájultam. A segítőm meg volt rémülve. Sokkal rosszabbra gondolt. Nem mert megnézni se. A garázsszomszédom figyelmeztetett, hogy csupa vér a tarkóm. Hihetetlen, hogy életben maradtam! A csiga még itt van a tetthelyen. Néha felteszem a húzómérlegre.
Hihetetlen, de igaz! Az Úr csodásan működik!
„Bizonyára jóságod és kegyelmed
követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”
Székesfehérvár 2021.02.24.
Pannonhalmi Tibor