Pünkösd, konfirmáció
(34) Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!
(Márk 5,34)
A mi Urunk, Jézus Krisztus meggyógyította a 12 év óta beteg asszonyt. Amikor megtörtént ez a csoda, akkor mondta Jézus Krisztus az asszonynak: „Leányom, a hited megtartott téged; menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Isten Lelke legyen közöttünk, hogy ez az egyetlenegy igevers megnyíljék számunkra, fiatal, most konfirmáló testvéreink számára is.
Vegyük sorra Jézus kijelentésének tagmondatait!
*
Mindjárt a megszólítás üzenetértékű; számomra is olyan fontossá lett: LEÁNYOM, FIAM, GYERMEKEM!
Isten gyermekei vagyunk.
De jó tudni, hogy Isten megszólít minket, a nevünkön szólít bennünket!
Ő nem egy személytelen tömeget lát, nem egy arctalan sokaságot szemlél, hanem személyesen tud rólunk, számontart bennünket!
Ez önmagában üdvösséges ajándék.
Ismerjük a történet hátterét: Jézus Krisztust nagy sokaság vette körül, amikor mindez történt.
Jézus Krisztus isteni hatalmát jelzi az is, hogy Ő a sokaságban is észreveszi azt, akinek Őrá szüksége van. Mi erre képtelenek vagyunk. Magamról is tudom, hogy ebben a „sok” ingerben minden elvész, elembertelenedik bennem és körülöttem. Áldott legyen az Úr, hogy Ő nem ilyen. Ez a mi egyetlen reménységünk, amely minket is képes mássá formálni.
Egyen-egyenként – most személyesen benneteket is, fiatal Testvéreim – megszólít az Úr, és arra kér, hogy helyettesítsétek be az Ő megszólításába a saját neveteket: Leányom, Fiam, Gyermekem, Dávid, Janka…
Isten személyesen szólít meg benneteket.
Lehetetlen, hogy erre a hatalmas, isteni, megszólító szeretetre ne válaszoljunk!
Lehetetlen, hogy ne dobbanjon meg a szívünk, és ne adassék visszhang bennünk erre az isteni, szerető, megtartó megszólításra!
Lehetetlen, hogy ne csodálkozzunk rá: ennyire szeret bennünket a mi Urunk!
Mi képtelenek vagyunk erre a szeretetre. Miként az imént említettem, hadd diagnosztizáljam újra a helyzetünket! Körbevesz bennünket a „sokaság”, annyi mindenféle inger, ember, feladat, ügy, probléma… Képtelenek lettünk figyelni egymásra; belefáradunk, „legjobb esetben” is elközömbösülünk; de inkább türelmetlen, durva, agresszív, önző, gyakran gyűlöletes válaszokat küldünk másoknak.
De jó, hogy olyan Urunk van, aki így megszólít bennünket, személyesen ismer minket, tud rólunk, lehajol hozzánk-érettünk, megváltó és megtartó hatalommal szeret, megszólít, itt és most is.
Lehetetlenség nem válaszolni erre a megszólító Igére!
Kedves Fiatal Testvéreim! Isten Lelke kimunkálta – és továbbra is munkálja majd – bennetek a választ az Ő megszólító szavára. Ennek bizonysága az, hogy most konfirmáltok, hitvallást és fogadalmat tesztek. Lám, meghallottátok Isten megszólító szavát!
Kedves Ünneplő Gyülekezet! A látható egyházban való jelenlét – hiszen annyi más helyen lehetnétek most is –; az a csoda, hogy itt vagytok, illetve rendszeresen jöttök az Úr templomába, bizony válasz az Isten megszólító szavára. Ilyen válaszok még: az egyházban való bármiféle szolgálat, az úrvacsorai közösség gyakorlása, egyáltalán az a tény, hogy közösséget vállaltok keresztyén gyökereinkkel, a keresztyén kultúrával.
Ezek mind-mind válaszok Isten megszólító szeretetére.
Rendkívül fontos és nagy ajándék ez a válasz! Miközben élet és halál kérdéséről van szó, Isten Lelke munkál bennünk az üdvösségre!
Áldott legyen az Isten, hogy olyan gyülekezetünk van, ahol sokan válaszolnak az Úr megszólító szavára; ti mind, és még sokan! Most különösen hálát adunk e tekintetben a tizenegy most konfirmáló testvérünkért, valamint azért a négy felnőtt testvérünkért, akik az elmúlt vasárnap részesültek a keresztség sákramentumában, valamint konfirmáltak, és most vesznek első úrvacsorát.
Melegítse meg tehát a szívünket bizonyossággal, erővel a feltámadott Krisztus megszólító szava, aki Igéje és Lelke által most is itt van közöttünk: „Leányom, Fiam, Gyermekem! Istenhez tartozunk, Isten megváltott gyermekei vagyunk, akiket megszólít az Úr, és akikben kimunkálta az arra adott választ is.
*
Mi a tartalma ennek a krisztusi megszólításnak? Ez ma a lényeg.
Emlékeztek fiatal Testvéreim, amikor készültünk erre az alkalomra, akkor arra kértelek benneteket, hogy legyen legalább egy tagmondat, egyetlen szó, vagy gondolat, amit ma megjegyeztek és magatokkal visztek. Nehéz ugyan figyelnünk, és tudom, hogy izgultok, mégis figyeljetek! Mondtam azt is, hogy nem szabad izgulni, mert egyedül én téveszthetek, ti nem téveszthettek. Ti hittel, figyelemmel lehettek itt.
Jézus Krisztus megszólítás, személyes üzenetében, így hangzik: A HITED MEGTARTOTT TÉGED!
Nem azt mondja az Úr, hogy majd meg fog tartani téged, talán, valamikor a jövőben, hanem mindez tény, már megtörtént valóság, aminek öröméből részesülhetsz: A hited megtartott téged!
Az Úr személyesen szólít meg ezzel az üzenettel, éppen azért, mert ez a hit személyes hit; az élő Istennel és a feltámadott Jézus Krisztussal való üdvözítő kapcsolat, a Szentlélek által.
Ez a személyesség visszhangzik a jézusi kijelentésben: A hited megtartott téged. Igen, személyesen téged. Olyan Urunk van, aki személy, ezért Ővele személyes kapcsolatba kerülhetünk, és aki személyesen számontart és megtart téged.
Ott van bennetek ez a személyes hit, kedves fiatal Testvéreim. Ennek bizonyságára mindjárt utalni fogok.
Azért könyörgünk, hogy ez a személyes hit folyamatosan erősödjék bennetek.
A személyesség mellett ez a hit: megtartó hit.
Mi a keresztyén hit lényege? Miről tesztek hitvallást? Arról, hogy Isten, Jézus Krisztusban megmutatta, mennyire szeret bennünket. Ő életet akar. Ő megtartja és hordozza az életünket; úgy, mint amikor a szakadék felett átível a híd.
Egy héttel ezelőtt láttam egy gyönyörűséges festményt, eleven színekkel. Fülöp Lajos festménye volt ez az alkotás. A veszprémi vár felől ábrázolta a völgyet, távolból a Viadukt-ot, amelyen mi veszprémiek naponta átsuhanunk, áthaladunk, és észre sem vesszük, hogy szakadék tátong alattunk. A képen jól látszott a mély szakadék, és az, hogy milyen mélységet ível át ez az ismert híd.
Mi pedig a hídon vagyunk, Krisztusban vagyunk. Nem kell belevesznünk a szakadékba. Isten kegyelme megtart bennünket.
Továbbá, Isten kegyelme, a Szentlélek által, tartást ad az életünknek ebben az össze-vissza világban.
Jézus Krisztus megtart, hordoz, nem engedi, hogy alázuhanjunk a mélységbe, valamint tartást, erőt, erkölcsöt, értéket, értelmet ajándékoz az életeteknek, miként a híd véd, vezet, biztos irányt nyújt nekünk a biztos megérkezés felé. Ez a megtartatás.
Egy hete láttam ezt a gyönyörű festményt. Közben Fülöp Lajos művész urat – aki ide készült ma, erre az istentiszteletre, hogy úrvacsorát vegyen velünk – egy órával az istentisztelet előtt, mindenható Ura hazahívta.
Megdöbbent, de reménységgel teli gyászunkban is, de jó meghallani: A hited megtartott téged.
Személyes a hitünk, minket megtartó ez a hit, valamint „minket megérintő” ez a hit. A hit ugyanis megtapasztalja Isten minket megérintő szeretetét. Mi megérintjük az Urat, mert Ő mindeneknek előtte megérintett minket.
A vérfolyásos asszony hittel megérintette Jézus Krisztus ruhájának szegélyét, mert a nagy sokaság között megbújva, titkolt betegségét hordozva, valamiként kapcsolatba akart kerülni a gyógyító Úrral.
Valamiként személyesen közösségbe kerülni a megtartó Jézus Krisztussal. Ez a hit lényege.
Megérinteni Jézus Krisztust! Tegyétek ezt naponta! El ne felejtsétek, hogy hitetek van! Gyakoroljátok ezt a hitet, rendszeres kegyességgel: imádsággal, bibliai Igével elindulni minden nap, legalább egy percre elcsendesedve megállni az Isten színe előtt, azaz hittel megérinteni a megtartó Urat. Ez a hit érintése.
Ugyanakkor a hit érintése azt a megtartó Urat érinti meg, aki már mindeneknek előtte szeretett és megérintett bennünket – benneteket!
Olyan ez – emlékszem kisgyerekként – mint amikor édesapám hatalmas, erős, biztonságot adó kezével fogta a kezemet, és én kisgyermekként nem is érzékeltem, hogy fogja a kezemet; de amikor megijedtem, akkor azonnal én is megragadtam az ő kezét.
De nagy áldás megtapasztalni, hogy van kapaszkodó, mert az Úr mindenkor fogja a kezünket! Ne csak baj idején ragadjuk meg azt a megtartó kezet, amely mindenkor fogja a miénket!
Megragadni azt az isteni kezet, aki már mindeneknek előtte megérintett, megragadott bennünket. Ez a hit.
Mindenestől ajándék ez a hit, és napról napra erősödik, érik ez a hit.
Hadd mondjam el itt világosan nektek, fiatal Testvéreim a következőt!
Ne kérdezzétek azt, kétkedve, hogy nektek van-e egyáltalán hitetek?
Isten adja a hitet!
Ő máris megadta nektek azt, hogy felkészülhessetek erre az alkalomra. Ő megadta azt is, hogy most itt lehessetek, hitvallást, fogadalmat tehessetek Jézus Krisztusról, és az Ő követésére kötelezhessétek el magatokat. Mindez annak bizonysága, hogy meghallottátok az Úr szavát, és az Ő személyes, megtartó, titeket megérintő kegyelmében részesültetek.
Tehát az a tény, hogy most itt vagytok, annak igazolása, hogy van hitetek. Ez a hit pedig egyre inkább erősödni fog bennetek.
Kedves Testvéreim! Újból és újból érintsétek meg az Urat, ragadjátok meg az Úr kegyelmét, és a hit megtart benneteket, már megtartott benneteket!
Hiszen ez a hit személyes hit, megtartó hit és minket megérintő hit, hogy mi is rendszeresen megérintsük az Urat.
*
Ennek az érintésnek, ennek az élő hitnek áldott következményei vannak, amelyeket Jézus Krisztus így fogalmazott meg a gyógyult asszonynak és nekünk is: A hited megtartott téged! MENJ EL BÉKESSÉGGEL ÉS BAJODBÓL MEGGYÓGYULVA LÉGY EGÉSZSÉGES!
Az asszony titokban el akart somfordálni Jézus Krisztus közeléből: „Meggyógyultam, akkor minden rendben van.”
De Jézus Krisztus megszólította az asszonyt: „Menj el!”
Azaz van küldetés, nem lehet elbújni, vállalni kell a hitet!
Menjetek el hitvalló szívvel!
Fiatal Testvéreim! Soha ne felejtsétek el, hogy keresztyének vagytok, Krisztus követői vagytok, református keresztyének vagytok, magyar református keresztyének vagytok! Soha ne felejtsétek el, kik vagytok, hova tartoztok! Életmentés ez egy össze-vissza világban! Tekintsétek otthonotoknak ezt a gyülekezetet, keressétek fel rendszeresen ezt a templomot, lelki otthonotokat, vagy azt a templomot, ahova majd vezet benneteket az Úr!
Menjetek el, és tegyetek hitvallást!
Menjetek el békességben!
Békességgel elmenni a békétlen világba.
Mit jelent a békesség?
Azt, hogy az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, megőriz bennünket az Úrban (Filippi 4,7).
Így minden békétlenség ellenére – mert amíg e testben élünk, addig bennünk van a békétlenség – mégis adatik az Isten békessége.
Lesznek majd olyan helyzetek, amikor fel kell vállalni a békétlenséget, Jézus Krisztus ügyét képviselve.
De a hívő ember soha nem gerjeszthet békétlenséget.
A hívő ember mindig békességszerző (Máté 5,9).
Közben a hívő ember mindig arra a maradéktalan békességre tekint, ami majdan „odaát” adatik nekünk (Ézsaiás 11,1–9; 1Korinthus 15,28), és amely hit által már most a miénk. A hívő ember arra a nagy békességre tekint – így mondja az apostol –, ahol majd az élő Isten békességes szeretete lesz minden mindenekben; arra a nagy békességre, amelyről Ézsaiás próféta úgy énekel, hogy még az állatvilágban sem lesz pusztítás.
Mindezt fel sem tudjuk fogni emberi értelemmel, csak hittel megragadhatjuk azt, mint Isten ajándékát; így ez a békesség, hit által, minden békétlenség ellenére már a miénk.
Menjetek el, bajotokból megszabadulva!
Ezt mondja Jézus a gyógyult asszonynak: Menj el, vallj hitet, ezzel a békességgel, mint aki bajából megszabadult!
Megszabadított emberek vagyunk, Testvéreim, mert a legnagyobb baj, a bűn, a betegség, a halál nyomorúsága Jézus Krisztusban megoldódott.
Megszabadított bennünket az Úr!
Nincs semmi baj!
Gyakran megtapasztaljuk földi életünk során, hogy Isten konkrét problémákból, bajokból ad szabadulást. Ezeket a csodákat vegyük észre, adjunk hálát ezekért!
Hitben járva azonban úgy teljes a szabadulás tapasztalata, hogy belátjuk és elfogadjuk, Isten – akarata és jótetszése szerint – nemcsak a bajból szabadíthat meg, hanem a bajban kellő erővel ruházhat fel minket; sőt, minden baj ellenére is mindenkor miénk az Isten szabadító irgalma, hiszen miénk az örök élet.
Kell-e ennél több?
Mindezeket átélve elmondhatjuk: ez az egészség: Menj el békességgel, és bajodból megszabadulva légy egészséges!
Nem az az egészség amikor valaki a testében kicsattan, és erőt tud mutatni. Nemcsak az az egészség, amikor fiatalon tenyészünk bele a világba, és azt gondoljuk, miénk az élet, mert mi sohasem halunk meg.
Nemcsak az az egészség, amikor valaki körül még minden rendben van, a testében.
A Biblia szerint az az egészség, amikor testemet, lelkemet, egész valómat átjárja, betölti az élő hit, Isten új életet ajándékozó Szentlelke, így bármi történjék, minden körülmények között megtapasztalom – valóságos, halálos bajomból megszabadulva – a hitvalló, békességes egészséget; az egész életet, a bővelkedő életet, az Úrban.
Ez maga a boldogság.
–
Kedves Gyülekezet! Kedves Ifjú Testvéreim!
Pünkösdkor így szólít meg bennünket az Úr: Gyermekeim, a hitetek – amely ott van bennetek, és amely egyre inkább erősödik életetekben – megtartott és mindenkor megtart benneteket; menjetek el tehát hitvalló szívvel, békességgel, minden bajotoktól szabadon, Isten Lelke által egészségesen!
Ámen.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. május 23.
21. hét.
Márk sorozat 39
Textus / Lekció: Márk 05.34
Igehirdető: Steinbach József