A téli szünet utáni első filmklubra teljesen megtelt a gyülekezeti terem. Nagy örömmel vettük, hogy ilyen sokan eljöttek március 21-én, biztatjuk a Testvéreket, hogy jöjjenek még többen, ha szükséges, vannak nagyobb tereink, ahol kényelmesen elférünk.
A 91-ik filmklubra Kővári Károly ismét olyan filmet választott számunkra, amelynek komoly üzenete, mondanivalója van. A 2008-ban készült „Eszter hagyatéka” Márai Sándor 1939-ben írt azonos című regényének filmadaptációja. „Behunytam szemem, hőséget éreztem, szédülést. Ez a szédülés pillanatokig tartott. Kezem védekezően nyújtottam ki.” Most megkérdi – gondoltam -, Istenem, most megkérdi. Mit? Talán, hogy miért történt az egész? Talán, hogy én voltam-e a gyáva? Nem, most felelni kell! Mélyen lélegeztem, s ránéztem, készen a válaszra.”
A film egy beteljesületlen szerelem történetén keresztül meséli el az emberi lét nyomorúságát, gyengeségeit, gonoszságait, lemondásait. A megírt karaktereket legnagyobb színészeink keltették életre: Nagy-Kálózy Eszter, Cserhalmi György, Törőcsik Mari, Eperjes Károly, Szilágyi Tibor, Udvaros Dorottya…
A történet két főhőse Eszter és Lajos. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos az Eszterrel húsz esztendővel korábban kibontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti, és bár tudja a férfi gyenge jellemét, mégis reménykedve várja őt. De a találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá, de ő sohasem kapta meg a leveleket.
A film mély gondolatokat hozott elő, áldott beszélgetés alakult ki utána. A jó állt szemben a gonosszal, és a befejezés emberileg azt mutatta, hogy a romlottság győzött az ártatlanság felett. Az önző, egoista csaló célt ért, míg az áldozata, az önzetlen segítőkészség ellenére is elbukott. Bár a történet a két világháború között zajlott egy szűk közösségben, mégis fájón párhuzamot lehet húzni napjaink világát sújtó nyomorúságaival. A beszélgetés során szóba került többek között, hogy a csalók meggyőzőek tudnak lenni, hogy az ártatlanság, a jóhiszeműség tud-e nem áldozat lenni a gonoszsággal szemben, hogy a feladás, a megadás bukás-e, hogy egy nyíltan rossz szándék hogyan nyerhet teret és igazolást az azt elfogadó, annak behódoló közösségben? A filmet készítők Márai tűpontos jellemábrázolásait hűen mutatták be, mindegyik karakter más-más emberi jellemet vonultatott fel, volt miről beszélgetni.
Az est közös imádsággal, majd kötetlen beszélgetéssel zárult.