(1) A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
(2) Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
(3) A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
(4) Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
(5) Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
(6) Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
(7) Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
(8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
(9) Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
(10) Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
(11) mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
(12) Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Zsoltárok 75 (10-11)
Igét hirdet: Szabó László, a Budapest-Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség lelkipásztora