(4) Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
(5) A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
(6) Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé;
(7) és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Filippi 4,4–7
(Filippi 4,7)
Az Isten békessége olyan, mint a Sion hegye: megáll és nem ingadozik (Zsoltárok 125,1).
Mai képpel élve, az Isten békessége olyan, mint az Alpok hegyláncai.
Az Isten békessége hatalmas, erős, szilárd, mozdíthatatlan, mint a nagy hegyláncok.
Ez a valóságos, látható, létező nyugalom; – van, és mégis nyugodt.
Napsütésben és viharban, ragyogásban és sötétségben, tavaszi zöldelléssel és hófödte csúcsokkal egyaránt nyugodt, és mégis „áldottan aktív”, mert nincs ennél fenségesebb, tisztább, üdítőbb látvány.
Amikor megmászni akarjuk a hegyláncolatokat, akkor döbbenünk rá igazán a magunk kicsiségére, és arra is, hogy mennyire szükségünk van valamire, ami „itt” van, de segít bennünket „felfelé” tekinteni.
Amikor alagutakat vájunk a hegyek belsejébe, arra is ráébredünk, hogy ezek a helyek nemcsak kívül, hanem belül is nyugodtak; – nemcsak szerep a nyugalmuk, a szilárdságuk, a megérett „kihülésük”, hanem tény.
Minden e-világi hasonlat megbicsaklik, az Istennel kapcsolatban, de ez a kép itt mégis arra utal, hogy az egyetlen, nyugodt, ugyanakkor áldottan aktív „létező”, maga az élő Isten.
Az Isten békességének hatalma azonban lehatárol, elválaszt, egyértelművé tesz „dolgokat”, mint ahogy egy hegylánc kontúrjai tagolják a teret.
Az Isten békessége hatalmas, és mégis irgalmasan felüdít, mint ahogy az Alpok hegyvonulatának látványa gyönyörűséggel tölt el bennünket.
1.
AZ ISTEN BÉKESSÉGE A KRISZTUSBAN ADATIK NEKÜNK.
Az Isten békessége Krisztusban adatik nekünk, aki által Ő megteremtette a világot, az embert és mindeneket.
Az Isten, Jézus Krisztusban minden élet forrása, aki által Ő szeretetben, hűségben, igazságban teremtette meg ezt a világot és annak életrendjét (Zsoltárok 36,6–10).
Azt az életrendet teremtette meg Krisztusban az Isten, amelynek megtartása a javunkat szolgálja, és amelyet felrúgva elveszünk (János 10,10).
Ez az életrend a krisztusi életrend.
Az Isten békessége Krisztusban adatik nekünk, aki által Ő gondot visel rólunk.
Gondoljunk csak bele, hogy mindeddig mennyi mindenben tapasztalhattuk meg az Úr gondviselő szeretetét: örömben, bánatban, próbatételekben egyaránt.
Megtapasztaltuk az Isten békességének teremtő és gondviselő valóságát a Krisztusban, egyéni, gyülekezeti, egyházi, közösségi értelemben egyaránt.
Mindeddig megsegített minket az Úr (1Sámuel 7,12).
Kegyelem alatt vagyunk!
Ígéretünk van arra nézve, hogy Ő ezt a kegyelmet nem vonja meg tőlünk (Róma 8,38–39).
Az Isten békessége Krisztusban adatik nekünk, aki által Ő megváltott bennünket.
Ő a mi mérhetetlen békétlenségünket, nyugtalanságunkat, amellyel másokat is halálra fárasztunk, felvitte a golgotai keresztre, levette rólunk, elhordozta helyettünk (János 3,16).
Mi kitörnénk, mint a vulkán, de Jézus Krisztus megszabadított minket a gonosz, démoni erők tombolásától. Ezek még az Ő visszajöveteléig, láncra verten tombolnak utolsó dühükben, mint a megláncolt kutya, de minket már nem marhatnak meg,
Ez a megváltás, az újjáteremtés, az üdvösség: bűnbocsánat, új élet, örök élet.
2.
AZ ISTEN BÉKESSÉGE A KRISZTUSBAN MEGŐRIZ.
Az Isten békessége Krisztusban adatik nekünk, akiben az Isten teremtett, gondot visel, és megváltott.
Az Isten krisztusi békessége pedig megőriz.
Már teológus koromban aláhúztam a Bibliámban ezt az egy szót: megőriz.
Azóta is minden nap eszembe juttatja a Szentlélek ezt az evangéliumi üzenetet, ezzel bátorít, és nem engedi az Úr, hogy feladjam…
Hiszem, akinek bizonyossága van erről, azt az Úr valóban megőrzi; – azt a népet, azt az embert!
Az Isten krisztusi békessége megőriz a Krisztusban!
Ahogy magát Jézus Krisztust megőrizte az Isten, mert feltámasztotta Őt a halálból, úgy őrzi meg híveit is (Zsoltárok 16,9–11).
„…és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Szíveteket és gondolataitokat…
Ő megőriz a Krisztusban, egész valónkkal, értelmünkkel, szívünkkel, akaratunkkal együtt; – hogy értelmünkben Őneki kedveset gondoljunk; szívünkben érzelmeinkkel ezek a gondolatok izzanak, lobbanjanak fel; és akaratunkkal ezeket cselekedhessük.
Mindig az értelem Krisztusban való megújulása és Krisztusban való megőrzése a lényeg. A „metanoia”, a megtérés görög kifejezése erre utal, az értelem megújulására. Aztán az érzelem, az akarat is követi az értelmet, és életünk mentes lesz minden szélsőségtől, a kegyes szélsőségektől is.
Az értelem Krisztusban való megújulása, és abban való megmaradása utal arra, hogy bizonyosságunkat naponta tudatosítani kell, rendszeres kegyességgel – Igéjére figyelve, imádkozva, szolgálva –, azaz újra és újra el kell kérni az Úr hitben megőrző kegyelmének bizonyosságát.
Ő megőriz a Krisztusban, egész valónkkal.
Ez a „megőrzés” csoda, titok, ajándék, kegyelem.
Ez valóban minden emberit felülhalad.
Ez felfoghatatlan, de megtapasztalhatjuk, mint ahogy a világ léte is felfoghatatlan, az élet maga is titok, a legnagyobb misztérium; – és mégis részesülünk belőle, itt vagyunk benne.
Ő megőriz a Krisztusban úgy, hogy Krisztus által megőriz az egyházban, a látható gyülekezetben, a szolgálatban, a látható egyház minden nyomorúsága ellenére is, miközben megőrzi az Ő egyházát is.
A látható egyházban való puszta jelenlétünk már hitvallás.
Ha nem is tudsz figyelni erre az igehirdetésre, akkor is jó, hogy eljöttél, jól tetted, hogy itt vagy (Cselekedetek 10,33).
Puszta jelenléted hitvallás.
Közben munkál az Isten!
Ő megőriz a Krisztusban úgy, hogy Krisztus által megőriz az életben.
Ő megőriz a Krisztusban úgy, hogy megőriz az Úr útján, az örök élet irányában, az üdvösséges megérkezés felé haladva.
Ő megőriz a Krisztusban, a Krisztus által, az élet viszontagságai között, jártunkban-keltünkben (Zsoltárok 121,8).
Ő megőriz bennünket a legdurvább események között is a krisztusi életfolytatásban, a hiteles és szent életben. Ez azt is jelenti, hogy bűnbocsátó kegyelme felemel, ha elbuknánk; – és nem enged úgy „elesni”, hogy összetörjük magunkat.
Ő megőriz a Krisztusban úgy, hogy megőriz az örök életben, mert nem engedi, hogy híve, „szentje” elmúlást lásson (Z,soltárok 16,9–11). „Odaát” megmaradunk, olyan testben, amely már nem „rothad” (Róma 8,21), nem nyomorult, nem törékeny, és amelyben megtartja az Úr a személyazonosságunkat, egymásra ismerünk…
3.
AZ ISTEN BÉKESSÉGE A KRISZTUSBAN BÉKESSÉGET AJÁNDÉKOZ.
Az Isten békessége békességet ajándékoz három dimenzióban: békességet Ővele, békességet egymással, és békességet önmagunkkal.
Ő a mi békességünk (Efezus 2,14).
Az Isten békessége mindenkor békességet ajándékoz.
Ez azt jelenti, hogy az életküzdelmek és a hitharcok között lehet, hogy nyugtuk nincs, de nyugalmunk van.
Nyugta kevésbé lehet annak, aki krisztusi szeretetben szolgáló felelősséggel jár ebben a világban. Gyanús, ha valaki nyugton van, amikor annyi a feladat, a szolgálatra hívó szó; – amikor annyi a gond, a gyűlölet, a „világ-piszok”.
Nyugtunk nincs, de nyugalmunk mégis van a Krisztusban, mert az övéi vagyunk, és mert nem kiborulunk, hanem rendszeresen leborulunk.
Az Isten békessége békességszerzővé tesz (Máté 5,9).
Mert csak a krisztusi békesség épít, amely nem köt olcsó kompromisszumokat, hanem mindig hitvalló; – de mégis mindig a békességet munkálja.
A krisztusi békesség egyszerre építő és hitvalló.
A békétlenségnek ugyanis minden formája – amelyből van bőven az egyházban is, a szélsőségeket is ide gondolva – csak rombol és pusztít.
A mi Urunk, Jézus Krisztus erre biztatott: békülj meg…, hagyjad…, tégy jót…, szeresd…, imádkozz érte (Máté 5,23–26; Máté 5,44).
Az Isten békessége békességet teremt bennünk.
Ez a békesség, békességszerzés, megbékülés bizony, először is a mi javunkat szolgálja.
Ugyanis, ha valamit mi nem tudunk „lenyelni”, „megemészteni”, annak „fekélyébe” mi betegszünk bele. Amit a kelleténél jobban a szívünkre veszünk, békétlen indulattal, az nekünk okoz infarktust.
*
A szép Cuha-völgyi vasútvonalon már alig utaznak, kirándulókon kívül alig; – mégis menetrendszerűen jár itt a vonat.
Ezerszer akarták már felszedni, és még mindig megvan.
Pont a völgy kijáratánál (bejáratánál) lencsevégre kaptam…
Az Isten békessége:
– Krisztusban adataik;
– Krisztusban megőriz;
– Krisztusban békességet ad!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. október 21.
Filippi sorozat 26. / Szentháromság utáni 19–21. vasárnap / 41–43. hét.
Az igehelyről sorozat hangzott el, az alábbiak szerint:
Esküvő, Zalaegerszeg, 2018. október 6.
Hálaadó istentisztelet, Zirc, 2018. október 7.
Hálaadó istentisztelet, Bokod, 2018. október 7.
Generális vizitáció, Nagyrákos, 2018, október 14.
Textus / Lekció: Filippi 04.07
Igehirdető: Steinbach József