(1) A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.
(2) Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak.
(3) Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
(4) Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
(5) Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
(6) Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!
(Ézsaiás 9,1–6)
(Textus: Ézsaiás 9,5)
Ézsaiás próféta kijelentette:
– Jézus Krisztus születését (7., 9. fejezetek);
– Jézus Krisztus kereszthalálát, annak teológiai jelentőségét, a helyettes elégtétel csodáját (az Úr szenvedő szolgájáról szóló énekek: 42., 49., 50., 52., 53. fejeztek);
– valamint Ézsaiás megprófétálta Isten országának kiteljesedését, annak maradéktalan boldogságát (11. fejezet).
Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez az igevers karácsonyi textus, hiszen Jézus Krisztus születéséről szóló próféciát tartalmaz.
Most azonban nem karácsony van, hanem böjti időszakban vagyunk.
Éppen ezért, a karácsonyi ünnepkör szent kényszere nélkül, még elkötelezettebben és mélyebben tudunk szólni erről az Igéről.
Ez az Ige arra a kérdésre felel, hogy ki a mi Istenünk?
Milyen a mi Istenünk?
1.
Ez az Isten ERŐS ISTEN.
A mi Istenünk erős Isten.
A mi Istenünk a legerősebb, Őnála nincs erősebb, hiszen Ő páratlan az erejében. Ő az egyetlen, aki erős. Ő az egyetlen erős Isten, Őrajta kívül nincs más; – ezt is Ézsaiás próféta hangsúlyozza (Ézsaiás 45,5).
Éppen Őrá tekintve derül ki, hogy milyen erőtlenek vagyunk mi, emberek; – milyen erőtlen ez a bűntől rontott világ. De Őrá tekintve derül ki az is, hogy milyen erőtlen minden, ami ebben a világban egy ideig erősnek, nálunknál sokkal erősebbnek látszik; – mert Őelőtte erőtlenné lesz a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalma is.
Ez a legerősebb, egyetlen Isten, a mi személyes Urunk. Hiszen Ő egy személy, akivel személyes kapcsolatba kerülhetünk.
Ez az erős Isten az Úr: az egyes hívő ember Ura, az egyház Ura, az egész teremtett világ Ura; – nemcsak e földteke Ura, hanem mivel Ő a seregek Istene, ezért Ő a teremtett világmindenség Ura is. Éppen ezért Ő a történelem, az események, a népek, mindenek Ura is.
Ez az erős Isten teremtett, gondviselő szeretetével fenntart, és a bűntől rontott világban újjáteremt; – azaz megvált, mindenható erejével.
Ezek Isten erejének legfontosabb munkái.
A fentiekből az is kiderül, hogy az erős Isten, az Ő erejét megváltó szeretetében mutatta meg, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban; – az Ő golgotai kereszthalálában és feltámadásában.
Ő az egyetlen, aki erejét szeretetében mutatja meg. Mi erőtlen emberek, akik ideigvaló látszaterőnket fitogtatjuk, nem vagyunk képesek arra, hogy erőnket szeretetben tegyük láthatóvá. Pedig, ahogy ezt Jézus Krisztus élete és váltsághalála is hangsúlyozta, csak ez lenne az egyetlen járható út. Mi azonban gyarlók vagyunk.
Isten az egyetlen, aki erejét megváltó szeretetében mutatja meg; – miközben ez a megváltó szeretet megtart, hordoz és vezet az örök haza felé.
Hetente többször is áthaladok a Kőröshegyi Völgyhídon, az M7–es autópályán.
Sokszor már észre sem veszem, ahogy átsuhanok a mélység felett.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor Kőröshegy vagy Somogy belseje felé kell tartanom. Ilyenkor a völgyhíd alá fordulok. Ekkor csodálkozhatok rá arra, hogy milyen óriási ez a tereptárgy, amely roppant pilléreken, oszlopokon nyugszik, és biztos szilárdsággal tartja a szakadék fölött áthaladókat. Onnan alulról még a legnagyobb kamion is apró játékautónak tűnik. Ez a híd megtart, vezet, biztos irányban tart.
Ilyen az erős Isten megváltó, megtartó, hordozó és irányító szeretete is.
Ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre, amikor áthaladunk ezen a „hídon”; – vagyis ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre Isten erős, megtartó szeretetét, amely folyamatosan hordoz és vezet bennünket.
Ez az erős Isten, megtartó szeretetével konkréttá lett számunkra.
Az erős Isten, Jézus Krisztusban közölt, megtartó szeretete által, közel jött hozzánk.
Jézus Krisztusban Atyánkká lett az Isten.
Ezért nevezi Ézsaiás próféta ezt az erős Istent örökkévaló Atyának is.
Isten erős, atyai szeretete valósággá, konkréttá lesz a mindennapjainkban. A hit szeme ezt észreveszi. Ez az erős Isten, megtartó, atyai szeretetével körbeöleli ezt a világot, és fészekmeleggel ajándékozza meg ennek a nyomorult világnak hangyabolyszerű izgalmát, hogy az élet a bűn nyomorúsága ellenére is elviselhető legyen. Isten népe tudja, tapasztalja ezt.
Az erős Isten, atyai szeretetének örökkévaló ölelésével hordozza ezt a világot; – vagyis földi életünket az örökkévalóság távlataiban élhetjük.
Csak ez az örökkévaló atyai ölelés, az erős Isten szeretetének ölelése teszi lehetővé azt, hogy sok más problémánk is megoldódjon, enyhüljön ezen a világon.
Emberi erővel ugyanis problémáink megoldhatatlanok: ideértve a társadalmi problémákat is, a szegénység és a gazdagság, a társadalmi igazságosság kérdéseit is. A túlnépesedés során egyre súlyosabbak és megoldhatatlanabbak lesznek ezek a problémák. Ahogy az egyik nagy magyar politikus még a huszadik század elején említette: Vegyük tudomásul, nincs annyi tőke ezen a világon, hogy mindenkinek jusson abból, hogy mindenkinek jó legyen, vagyis a javak igazságos elosztása lehetetlen.
Egy lehetőség van csupán: – felismerni az erős Isten megtartó szeretetét; – felismerni Jézus Krisztusban az erős Isten megváltó irgalmát; – felismerni Jézus Krisztusban Isten egyszülött Fiát; – és ezáltal felismerni a másikban a testvért, különösképpen azokban, akiket az Isten a közvetlen közelünkben ránk bízott.
Ez a felismerés ugyanis az újjászületést jelenti, a határtalan emberi önzés levetkezését, a szabadulást. Hiszen az önzés miatt nincs annyi tőke, hogy mindenkinek jusson. Egyébként a számok azt mutatják, hogy még mindig a világ össztermelésének harminc százaléka elég lenne ahhoz, hogy mind a nyolcmilliárd ember méltóságos, szerény, de tisztes életet éljen.
Ez azonban az erős Istenbe vetett hit nélkül, a Jézus Krisztus Atyjába vetett hit nélkül lehetetlen.
2.
Ez az erős Isten CSODÁLATOS TANÁCSOS is.
Itt lesz gyakorlatibbá az üzenet. Elnézést, ha eddig túl elméleti és teológiai volt, de itt most világosabbá lesz az is, ami eddig elhangzott.
Egy bonyolult világban, ahol minden kaotikus, rendezetlen, ahol nincsenek biztos irányok és örökkévaló értékek, ahol mindenki megzavarodott; – ott tényleg evangéliumként hangzik, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki erős Isten és csodálatos tanácsos.
Isten ma is cselekedhet csodát, de Jézus Krisztus feltámadása után ne várjunk rendkívüli csodákat, mert mindent megkaptunk.
Ettől kezdve a feltámadott Úrra tekintve kell élnünk és szolgálnunk ebben a világban.
Ezért nem a csodálatoson, hanem a tanácsoson van a hangsúly, aki a csodát már megcselekedte, és most erre nézve tanácsol bennünket.
Isten tanácsol bennünket, Jézus Krisztusban előttünk jár, mint a jó pásztor a nyáj előtt (János 10.1-11).
Ő Igéje és Lelke által vezet bennünket.
Vagyis Jézus Krisztus feltámadása után számunkra az isteni tanácsolás dokumentuma a Biblia, és annak Igéi.
Ezek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy Isten tanácsolásában részesülhessünk.
Isten Igéje és Lelke által vezet bennünket.
Ez a sokat emlegetett napi rendszeres kegyesség témáját veti fel.
Olvassuk–e naponta Isten Igéjét, nem olykor–olykor felcsapva a Bibliát, hanem rendszeresen?
Keressük–e abban elcsendesedve az üzenetet?
Szánunk–e rá rendszeresen egy kis időt, hogy tanulmányozzuk az Isten Igéjét?
Imádkozunk–e abból nyerhető élő üzenetért?
Mi volt a mai napi reggeli Igéd: az az üzenet, amit ma kaptál az Úrtól, amit már elkértél, mielőtt még idejöttél volna?
Hiszen így tanácsol az Isten: Igéje és Lelke által.
Ezen túl pedig az erős Isten tanácsol bennünket az események alakulása által, hiszen Ő a történelem és az események Ura is.
Jó tudni, hogy a szálakat Ő tartja a kezében.
Napi imádságom, nekem személy szerint is: Uram, adj jelet, mutasd meg az utat, ne engedj letérni a neked kedves útról. Irányítsd úgy az eseményeket, hogy csak a te utadon maradhassak. Zárj be kapukat, eressz le sorompókat, csukj be ajtókat; – nem baj, ha felkenődök rá, csak ne menjek be olyan halálos zsákutcákba, amelyek nem a te dicsőségedet szolgálják, miközben a saját vesztemet okozva, másokat is veszedelembe sodornak. Ugyanakkor cselekedd, hogy vegyem észre azokat az ajtókat, amelyeket te, Uram, akaratodnak kedves módon megnyitottál.
Milyen ajándék ez az üzenet, hogy az erős Isten csodálatos tanácsosunk, aki az eseményeket is kezében tartja, és híveit nem engedi eltévelyedni.
Mekkora örömhír ez egy olyan világban, ahol naponta döntenünk kell, szinte öt percenként, azoknak felelősségét fel kell vállalnunk, és sokszor nem látjuk, hogy miként cselekedhetnénk bölcsen.
Soha ne feledd, hogy Isten csodálatos tanácsos, aki Igéje és Lelke által vezet, és az eseményeket is a kezében tartja.
Figyeljünk Igéjére, és figyeljünk az eseményekre, a jelekre.
Ugyanakkor vannak olyan lehetetlen helyzetek, amikor minden emberi erő és bölcsesség csődöt mond.
Ilyenkor érvénybe lép az, amit az Újszövetségben olvasunk: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Mózes 14,14)
Ilyenkor félre kell tenni minden emberi aktivitást, erőlködést, okoskodást, cselekvést, és egyszerűen bele kell vetni magunkat Isten kegyelmébe, hadd sodorjon az magával bennünket. Mert, ha az Ő erős szeretetének kegyelme sodor bennünket, akkor az üdvösséges lesz számunkra.
Nagyon nem megy ez nekünk, mert mi reformátusok, különösképpen a racionalizmus sivárságától örökölten, egyre inkább, mindenben át akarjuk venni az irányítást. Mi magunk akarunk tenni, buzogni, stratégiákat alkotni, okoskodni, kitalálni a dolgokat; – és legszívesebben mindent kivennénk az Isten kezéből; – mert mi jobban tudjuk, mint Ő.
Sokkal több ráhagyatkozásra lenne szükség, sokkal nagyobb hitre, a hit merészségére.
Hiszen vannak olyan helyzetek, amikor mi csak elrontjuk a dolgokat, tönkre tesszük azokat, és erre rengeteg példa van.
Ilyenkor tényleg csak az érvényesül, hogy az Úr harcol értünk, mi pedig maradjunk veszteg.
3.
Milyen a mi Istenünk?
A mi Istenünk erős Isten, aki csodálatos tanácsos, valamint Ő a BÉKESSÉG FEJEDELME.
Általános értelemben ez a békesség azt jelenti, hogy Isten újjászületett népének, benne az egyes hívő embernek, minden körülmények között békessége van.
Ennek a békességnek három aspektusa tapasztalható meg.
Békességem van Istennel.
Békességem van önmagammal, vagyis „rendben vagyok”.
Békességem van a másik emberrel, különösképpen a Krisztusban testvéremmel, mert a konfliktusokat is tudom krisztusi szeretettel és bölcsességgel kezelni, olcsó kompromisszumok nélkül.
Ez a békesség az, amely ugyanakkor Jézus Krisztus ügyéért a békétlenséget is felvállalja.
Ez a békesség vállalja a hitvallás bátorságát, Jézus Krisztus ügyének képviseletét, az ezzel járó próbatételeket is.
Vagyis ez a békesség senkire nem emel kezet, védekezhet is egy határig, de az Istentől rendelt helyzetben felvállalja a szenvedést, Jézus Krisztus követségében járva.
Hiszen ahol Isten Igéjét hirdetik, ott az békét teremt az Övéiben, de békétlenséget támaszt az ellenségei körében.
Csak ez a két út létezik.
Jézus Krisztus is beszél arról, hogy nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre, hanem hogy „kardot” (Máté 10,34).
Hiszen Isten Igéje kétélű éles kard (Zsidókhoz írt levél 4,12), amely egyértelműen kettéválasztja a dolgokat; – aszerint, ami Istennek kedves, jó, helyes, akarata szerint való; – elválasztva attól, ami nem Isten akarata szerint való. Ez az elválasztás mindig megtörténik ott, ahol Isten Igéjét tisztán hirdetik.
A békesség evangéliuma tehát békétlenséget válthat ki sok esetben.
Ezt fel kell vállalni.
Ez a bibliai békességfogalom teológiai dialektikája.
Ezekre tekintve már helyesebben és pontosabban értjük, hogy mit jelent Jézus Krisztus békességet teremtő jelenléte.
Ezek alapján azt is világosabban tudjuk értelmezni, amit a mi Urunk a Hegyi Beszédben hangsúlyozott, miszerint boldogok a békességszerzők (Máté 5,9).
A fentiek értelmében érvényes ugyanis az a parancs, hogy legyünk békességszerzők!
Mindig ez a krisztusi feladat, mindig ez a legfontosabb; – de nem mindenáron!
A békétlenséget is felvállalva, legyünk békességszerzők.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy merészeljem én megtenni az első lépést, még az ellenségem, még a haragosom felé is.
Szólítsam meg én!
Bocsássak meg én!
Vállaljam én az alulmaradást!
Sok a hiányosságunk ezekben.
Isten népe körében különösen szembetűnő ez.
*
Milyen a mi Istenünk?
– A mi Istenünk erős Isten, aki erejét megváltó szeretetében mutatta meg, a Jézus Krisztusban, akiben örökkévaló Atyánkká lett Ő.
– Ez az erős Isten csodálatos tanácsosunk, aki ebben a bonyolult, bűntől sötétlő világban előttünk jár, vezet bennünket, világossággal ajándékoz meg minket (1–6).
– Ez az Isten a békesség fejedelme, aki békességet ajándékoz övéinek. Isten gyermekei ezzel a békességgel békességszerzők lesznek; – és az Ő ügyének képviseletében a békétlenséget, a szenvedést is hűséggel felvállalják; – noha ezt soha nem kívánják, sőt imádkoznak, hogy Isten ne terhelje meg őket erő felett, és soha szégyent ne valljanak.
Ilyen Istenünk van.
Az Ő féltő szeretete mindent véghez vitt (6).
Mindenünk megvan, Őáltala, Őbenne, Őérte (Róma 11,36).
Áldott legyen az Isten ezért.
Szentestei istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2015. december 24.
Ökumenikus istentisztelet, Esztergom, 2018. január 24.
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2018. február 25.
Hálaadó istentisztelet, Galambok, 2018. február 25.
Textus / Lekció: Ézsaiás 09,05
Igehirdető: Steinbach József