(35) Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
(36) Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak Őhozzá (magukkal vitték Őt), minthogy Ő már a hajóban volt; de más hajók is követték Őt.
(37) Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
(38) Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
(39) Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
(40) Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
(41) Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
(Márk 4,35–41)
(Márk 4,39)
Kegyelem nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő egyszülött Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen.
Istentiszteletünk kezdetén énekeljük a 80. zsoltár első és tizenegyedik versét: „Hallgasd meg Izráel pásztora…”
- Hallgasd meg, Izráel pásztora, / És Józsefnek vezérlő Ura, / Kit őrizsz, mint egy juhnyájat, :/: Fordítsd hozzánk szent orcádat! / Aki ülsz a Kérubimon, / Jelenjél meg világoson!
- És mi el nem térünk Tetőled, / Csak életünket erősítsed, / És dicsérjük szent nevedet, :/: Úr Isten, vigasztalj minket! / Világosítsd színed rajtunk, / És mi nyilván megtartatunk.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk!
Az ének szavaival imádkozunk!
Mi el nem térünk Tetőled! Csak életünket erősítsed! És dicsérjük szent nevedet. Úr Isten, vigasztalj minket! Világosítsd színed rajtunk, és mi nyilván megtartatunk. Jézus Krisztusért! Ámen.
Hallgassuk meg Isten Igéjét, ahogy az szól hozzánk, Márk evangéliuma 4. fejezetéből, a 39. versből ekképpen: „Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.”
A viharzó tengeren a tanítványok végül, amikor tehetetlenségük bebizonyosodott, az alvó Jézushoz fordultak: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk!”
Jézus pedig felkelt, és cselekedett.
Szólítsd meg az Urat, és Ő cselekszik érted! Ma is, most is. Ezt hívják imádságnak. Erre nem az Istennek, hanem neked van szükséged, hogy tudatosodjon benned, nem vagy egyedül, és nem akárki, hanem az élő Isten van veled, Ő cselekszik érted. Isten mindig az Ő tökéletes akarata szerint cselekszik értünk, ami mindenben a javunkat szolgálja. Ő meghallgat és az Ő tökéletes akarata szerint cselekszik érettünk, ami nekünk is jó lesz, még akkor is, ha adott helyzetben nem azt látnánk a megoldásnak, amit az Úr nyújt; vagy éppen nem látjuk a megoldást. Szólítsd meg az Urat! Kiálts Őhozzá! Tegyük ezt együtt is! Könyörögjünk egymásért, az Úrtól jövő megoldásért. Szüntelenül imádkozzunk! Vagyis életünk része legyen az Úr megtartó kegyelmére való hagyatkozás, mert imádkozni mindenhol, mindenkor lehet.
Vedd észre, hogy az Úr eddig is cselekedett érted. Bizony még úgy is, hogy nem kiáltottál Őhozzá. Döbbenj rá, hányszor kelt fel érted az Úr, anélkül, hogy te felébresztetted volna Őt. Éppen az imádkozó ember kerül abba a kegyelmi állapotba – ez is a javát szolgálja –, hogy feltárul előtte, mennyi mindent cselekedett eddig is érte az Úr. Az imádkozó ember látása megnyílik az Úr szabadító tetteire, szíve és szája pedig a magasztalásra és a hálaadásra. Konkrétan is idézd fel, mennyi mindent köszönhetsz az Úrnak! Vedd észre az Úr szabadító tetteit az életedben! Nevezd nevén azokat! Magasztald az Urat! Adj hálát! A hálaadásból öröm fakad.
Hidd el, hogy Isten, a feltámadott Jézus Krisztusban, végérvényesen cselekedett éretted. Őbenne mindent megtett érted, mindeneket megelőzően, minden emberi érdemen túl. Jézus nemcsak ott, akkor kelt fel az övéiért – a viharzó tengeren küzdő, és legvégül Őhozzá forduló tanítványokért –, hanem Ő felkelt abban az értelemben is, hogy feltámadott a halálból, legyőzve a halált és minden ártó ellenséget. Feltámadásával szerzett az Úr igazi megoldást nekünk, túl ezen az életen. Nehéz belátni, hogy a teljes megoldás majd „odaát” adatik nekünk. Hitben tudjuk elfogadni, hogy Isten kivette a végső megoldást a történelemből, e-világból, és a feltámadott Jézus Krisztus által a túlnani világba helyezte azt. De éppen ez a tény ad reménységet, örömöt, távlatot ahhoz, hogy ezt a földi életet is megváltott emberként éljük, mint akik akkor is bírják a megoldást, ha „itt” nincs konkrét megoldás. Ez a hit az egyetlen, élő hit, a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit, amely leszámol az e-világi illúziókkal, álmodozásokkal, az örök életre tekint, de éppen ezért tud ebben a világban is boldogan és mégis hamis illúziók nélkül élni. A hívő ember nem rajongó ember, nem is életet élvező ember. A hívő ember az örök élet embere, aki az örök élet egy darabját éli már földi élete minden percében is. Az örök életbe vetett hit nélkül ugyanis a földi életnek nem találjuk meg az értelmét, hiába keressük. A feltámadott Jézus Krisztusban adatik meg ez az értelemtalálás nekünk, amiből békesség és valódi öröm fakad.
Jézus pedig felkelt! Ez az igevers hangsúlyozza tehát, hogy Isten cselekszik értünk. Szólítsuk meg Őt, vegyük észre cselekvését, és higgyük el, hogy Ő mindent megtett értünk! Jézus felkelt és ráparancsolt a szélre, valamint a viharzó tengerre! Jézus tehát hatalommal cselekszik.
Ez a hatalom, viharokat lecsendesítő hatalom. A virágvasárnapi igehirdetésben számba vettük azt, hogy hányféle viharba kerülhet az életünk. A hit embere és Isten hívő népe tudja, hogy Isten hatalma többnyire nem körülöttünk, hanem bennünk csendesíti le a vihart. Ebben a világban mindig lesznek viharok. Ebben a világban nincs nyugalom, nincs szélcsend. Ez a világ csak baj halma, zengi az egyik énekünk. Ez nem valamiféle kedélyvesztett látásmód. Ez az egyetlen reális látásmód, és ez a Biblia látása is. Tapasztalataink is ezt igazolják. Egy probléma megoldódik, lesz helyette kettő. Egyedül Isten hatalma végzi el azt, hogy a viharban is békességünk legyen, az Úrban; Ővele és egymással közösségben. Isten hívő népe erősítheti egymást az Úrban, hogy közösen éljük át ezt a békességet. Nem körülöttünk, hanem az Úrban bízva, bennünk van nyugalom, krisztusi békesség, akkor is, amikor minden hánykolódik… Ez a legnagyobb ajándék. Ez a békesség egy tevékeny, békességet munkáló, de minden megalkuvást kerülő, hitvalló békesség.
Jézus hatalma viharokat lecsendesítő hatalom, amely békességet ajándékoz nekünk. Ezt a békességet gyakran félreértjük. Mert pontosítani kell a „belső békesség” fogalmát is. Szépen hangzik, de mit jelent ez? Akinek van teste, idegrendszere, annak hogyan lehet belső békessége? Hiszen zakatol bennünk minden, még akkor is, ha éppen nincsenek konkrét fájdalmaink. Ez a belső békesség valójában bizonyosság az Úrban, akkor is, amikor kívül és belül is viharok dúlnak. Bizonyosság, ez a lényeg: Jézus Krisztus feltámadott, hatalmasan cselekedett értünk, mindent szépen intézett, Ő majd egyszer lecsendesíti a viharokat, és addig ad bizonyosságot a külső és a belső viharokban is. Mert vannak viharok… Csak viharok vannak, kívül és belül, ha akad is ókor-ókor szélcsend. Csak viharok vannak! De nincs semmi baj! Ő velünk van. Megváltónk van.
A feltámadott Jézus Krisztus hatalma viharokat lecsendesítő hatalom, a fentiek értelmében. Ebbe az üzenetbe kapaszkodva kimondhatjuk azt is, hogy Jézus hatalma viharokban megtartó hatalom, és bizony, viharokból megszabadító hatalom. Lássuk meg az Úr konkrét szabadításait! Mennyi vihar dühöngött már körülöttünk és még dühöng is. Ő pedig konkrét szabadítást adott azokból, megtartott, megőrzött minket mindezidáig, és bizony adott szélcsendes időszakokat is, erőgyűjtésre.
A „felkelt”, feltámadott Jézus Krisztus cselekszik, hatalommal cselekszik, mégpedig üdvözítő hatalommal cselekszik. Elállt a vihar – olvassuk –, és egészen csendes lett a tenger.
A mai igevers fő üzenete ez: a viharokon túl is Ő az Úr! Jézus Krisztus az Úr a viharokban. De a viharokon túl is Ő az Úr! Ismét hangsúlyozom a mai igehirdetés legfontosabb üzenetét: az igazi megoldás Jézus Krisztus. Ez az igazi megoldás túlmutat ezen a világon. De egyedül a krisztusi megoldásba vetett bizonyosság képes megőrizni minket az „itteni” viharokban, és békésnek tűnő, de szintén veszélyes, szélcsendekben is.
Jézus Krisztus hatalma üdvözítő hatalom. Jó olvasni, eljön majd az az idő, amikor egészen nagy csendesség lesz. Ez szinte felfoghatatlan. Egyrészt azért, mert mi szinte félünk a csendtől. A tartós csend unalmas. Inger, élvezet, újabb élmény kell. A tartós csend félelmetes, mert abban elkezd üvölteni a halandó emberlét minden nyomorúsága. Ezért félünk magánytól, egyedülléttől, nyugdíjtól… Ezért kell elfoglalnunk magunkat, hogy létünket igazoljuk és meg ne őrüljünk… Ezért inkább kínozzuk egymást, csak ne unatkozzunk. Csak csend ne legyen. Az emberi tevékenység persze e-világban egy áldott feladatunk, ha az imádság és a munka együttesében történik, az ora et labora egységében, mindig az imádsággal kezdve. Akkor a munka az üdvösség jele lesz, és nem valami lelketlen, unaloműző, vagy haszonszerző robot.
Jézus Krisztus hatalma üdvözítő hatalom. Ő felkelt, lecsendesítette a tengert. Ennek a csendnek ígérete, és bizonyosságunkban már a valósága is, a miénk. Ez a csend egy üdvösséges csend. Nem lehet emberi nyelven szebben leírni az üdvösséget, mint a csenddel. Egészen nagy ez a csend, teljes: azaz az emberlét az üdvösségben teljességre jut, minden hiánytól mentesen. Ez a csend csak negációkban írható le: akkor már nincs öncélú és pusztító zaj és vihar, ami ezt a világot, benne az emberi kapcsolatokat is, olyan félelmetessé és fájdalmassá tette. Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, teljessé lesz akkor. Csak annyit mondhatunk el erről a csendről, hogy ez nem egy unalmas csend, hanem sokkal inkább jobb mindennél. Valóban, minden emberi értelmet és tapasztalatot felülhalad. De a felkelt és feltámadott Jézus Krisztusban a miénk!
Ámen.
Imádkozzunk!
Téged dicsérünk, feltámadott Urunk! Téged magasztalunk, örök életnek Királya, Üdvözítőnk! Téged áldunk, Krisztusunk, a testvérek közösségének egységében!
Hálát adunk, Szabadító Urunk! Te hatalmasan ráparancsoltál minden háborgó ellenségre. Te rendet, csendet teremtettél ismét. Te legyőzted a bűnt, a betegséget, a gonosz hatalmát, a halált, a kárhozatot. Te megváltást ajándékoztál akkor is, amikor e-világban nincs megoldás. Te megtartatást kínáltál, csodásan, sokféle nyomorúságból, hogy Teneked éljünk. Te nem engedted, hogy elvesszünk! Te örök életet ajándékoztál nekünk, hogy földi életünk is bővelkedő élet legyen, a másik ember bővelkedésében.
Életnek Ura! Töredelmes szívvel kérünk: Könyörülj rajtunk!
Megtartó Urunk! Adj élő hitet! A viharban is, teremts nyugodt, szilárdan szelíd bizonyosságot! Megváltó Urunk! Az örök élet tágasságával gazdagítsd meg jelenünk minden percét. Üdvösség Királya! Ajándékozz mindenkori örömöt, általunk sokaknak!
Terád hagyatkozunk, mindenek Királya, hittel, a megszabadítottak boldogságával, a nyomorúságban is reménységgel.
Dicsőség Teneked, mindörökké!
Ámen.
Mondjuk el együtt a mi Urunk Jézus Krisztustól tanult imádságot! Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mindezek után, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek a mi Atyánknak szeretete és a Szentlélek közössége legyen, maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.
Végezetül dicsérjük Urunkat, mindenek Királyát, énekeljük a 270. dicséret első két versét: „Légy csendes szívvel és békével…”
- Légy csendes szívvel és békével / Életednek Istenében! :/: Ő bír örömnek bőségével, /
Véle boldogulsz mindenben, / Ő kútfőd és Ő fényes napod, / Ő tőle jön minden vígságod: / Légy csendes szívvel! - Ő bír vígsággal, kegyelemmel, / Oly szívvel, mely feddhetetlen, :/: Ahol Ő van, nem sért semmivel, / Hordozzon bár mélységekben; / Sok nyavalyádat elfordítja, / A halált is kezében tartja: / Légy csendes szívvel!
Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2021. április 11. – online istentisztelet.
Húsvét utáni első vasárnap
15. hét. – Márk sorozat 33.
Textus / Lekció: Márk 04,35-41 (39)
Igehirdető: Steinbach József