(1) Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
(2) teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
(3) igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
(4) Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
(5) egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
(6) egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
(7) Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben.
(8) Ezért mondja az Írás: Fölment a magasságba, foglyokat vitt fogva, és ajándékokat adott az embereknek.
(9) Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
(10) Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
(11) És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
(12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
(13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.
Pál levele az efezusiakhoz 04,01-13 (12-13)

