(14) Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták Őt, miután feltámadt.
(15) Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!
(16) Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
(17) Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,
(18) kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.
(Márk 16,14–18)
(Márk 16,17–18)
Kedves Gyülekezet, Édesanyák, Nagymamák, Szülők, kedves Hittanosaink!
Hadd mondjam el, hogy ebben a gyülekezetben közel négy éve Márk evangéliumára figyelve hangoznak el a prédikációk.
Sorban haladunk, egyik igeszakaszt követi annak folytatása, egyes részeket pedig igehirdetésenként versről versre vettünk alapos és mai üzenetekre vágyó magyarázatokkal.
Mostani gyülekezeti anyák napi istentiszteletünkre az imént felolvasott és hallott igerész következett.
Én hiszem, hogy ez az igeszakasz, annak minden nehézsége ellenére, számos élő és fontos üzenetet ad számunkra.
Arról van itt szó, hogy akik hisznek, azoknak az életében a hitüket jelek követik; vagyis a hitük mások számára is láthatóvá lesz az életükön.
Tehát a hit és a jelek kapcsolata mostani prédikációnk témája.
Ismétlésként hadd idézzem fel, hogy egy héttel ezelőtt tisztáztuk a hit meghatározását, miszerint a hit az élő, életet, életörömöt ajándékozó, az életet egészen az örök életig kiteljesítő Istenbe vetett hit.
Ez az Isten Jézus Krisztusban megmutatta magát; Őbenne Atyánkká lett az elérhetetlen világosságban lakozó Isten; és hisszük, hogy Isten az Ő Lelke által most is, és minden időben velünk van, itt van közöttünk.
Ezért valljuk azt, hogy még hitben járunk és nem látásban; vagyis nem csak azt látjuk, ami a testi szemeinkkel látható. A jól ismert sláger szövegét is átalakítottuk. A sláger szövege így szól: Jól csak a szívével lát az ember. A Biblia azt tanítja: Jól csak a hitével lát az ember. Igen, az ember hittel – eme legfontosabb érzékszervvel – sokkal többet lát. Több az élet, mint ami most még abból készen van számunkra. Isten teljes életre teremtett bennünket, és megváltó szeretetével visszaajándékozta nekünk ezt a teljes életet. Hit által láthatjuk meg az igazi, örökkévaló összefüggéseket. Egy teljesen új rendszer alakul ki, hit által, az életünkben; eddigi saját nézeteinket, gyarló, önző igazságainkat elvetjük, és már e-világban az örök élet tágasságban élünk, látva a mennyei, boldog összefüggéseket és isteni igazságokat.
Kedves Gyerekek! Benneteket is megszólítalak.
Én ilyen koromban minden vasárnap jártam istentiszteletre, bár először sok mindent nem értettem a prédikációkból, de lelki otthonom lett a templom, a gyülekezet, ismertem az énekeket, életem része lett az imádság és a Biblia forgatása, miközben egyre inkább megszólított a prédikáció is. Amint a galamb felcsíp egy-egy morzsát a város főterén, én is így vittem magammal vasárnapról vasárnapra az üzenetmorzsákat.
Figyeljetek, mert egy adott ponton nektek is részt kell vennetek majd a prédikációban!
Noha ez a prédikáció − ezt hadd mondjam ki − a felnőtteknek, az édesanyáknak, a szülőknek szól elsőrenden.
Tehát tisztáztuk azt, hogy mi az élő hit, valamint azt is, hogy kiknek szól elsőrenden ez a prédikáció.
Ezek után nézzük röviden, koncentráltan a téma kifejtését: a hit és a jelek kapcsolatát!
*
Mit jelent ez először?
Azt, hogy AKI HISZ, AZ A SAJÁT ÉLETÉBEN LÁTJA AZ ISTEN MEGTARTÓ SZERETETÉNEK JELEIT (17).
Aki hisz, az a nem rendkívülinek tűnő jelekben is meglátja az Isten megtartó és megváltó szeretetének rendkívüli jeleit, amelyekből még rendkívülibb jelek fakadhatnak.
A hit embere az egészen természetesnek vett dolgokban is felfedezi az Isten megtartó szeretetének jeleit!
Sorolom az Isten megtartó szeretetének jeleit, amelyeket olyan természetesnek veszünk, pedig mind-mind egyenként is óriási csoda.
Ilyen jel az, hogy felvirradt ránk a mai nap, még dobog a szívünk, még élünk. Bizony életünknek minden napja, sőt minden perce az Isten kegyelmének a jele. Ő éltet bennünket! Minden lélegzetvételünk Őt dicsőíti, akár akarjuk, akár nem. Csoda, hogy még élünk; és csoda hogy még megélünk; azaz csoda, hogy még van egzisztenciánk ebben a bizonytalan világban: van kenyerünk, házunk, nekünk és szeretteinknek. Csoda az is, hogy még békében élhetünk. Ezt nem is részletezem, bizony csoda ez a mai háborgó világban.
Isten megtartó szeretetének jele az is, hogy emberi közösségben élhetünk ebben a világban. Csoda az életterünk, ez a világmindenség, benne a lakott földdel. A világot sem tudtuk még annyira tönkretenni, hogy azon ne látszódjék az Isten megtartó szeretetének keze nyoma. Jel az, hogy nem vagyunk egyedül, mert van sokmilliárd embertársunk, közülük is kiemelve azokat, akiket az Isten különösen is ránk bízott. Isten szeretetének jelei: a házastársunk, a gyermekeink, az unokáink, a szüleink; külön kiemelve most az édesanyákat, a nagymamákat. Vegyük észre Isten szeretetének a jelét a munkatársainkban, akik nélkül nem boldogulnánk; hálával gondoljunk még azokra is, akikről úgy véljük, hogy nehéz miattuk az életünk. Csoda, hogy vannak igaz barátaink, akikben nem csalódunk; sőt, vannak testvéreink a Krisztusban, van lelki otthonunk, gyülekezetünk.
Isten megtartó szeretetének jele az is, hogy este fáradtan lefekszünk, és másnapra újból adatik öröm, reménység, erő és bölcsesség a feladatokhoz, mert elég minden napnak a maga baja, és másnapra megújul az Úr kegyelme (Máté 6,34; Jeremiás siralmai 3,23).
A hívő ember ezeket a nem rendkívülinek tűnő jeleket is látja, észreveszi azoknak rendkívüliségét, ezért nemcsak túlélni akar, hanem minőségi, értelmes, tartalmas, boldog életet él, miközben építi ebben a világban az Isten országát.
Arra kér bennünket Isten Igéje − kedves édesanyák, nagymamák, szülők, nagyszülők −, hogy egészítsük ki ezeket az általam felsorolt általánosságokat konkrétumokkal, miszerint mi magunk miben láttuk és látjuk meg az Isten megtartó szeretetének jeleit. Most már jobban értjük az átalakított sláger szövegét: Jól csak a hitével lát az ember!
Ha pedig hitben járva látjuk az Isten szeretetének jeleit, akkor el tudjuk mondani, még sok nehézség között is azt, hogy mégis mennyi mindenünk van!
Sőt, elég az (1Timóteus 6,6), amink van, nem kell több, jusson másnak is, hiszen valójában bővelkedünk (Filippi 4,18).
A hit látása még a betegség és a halál árnyékának völgyében járva is meglátja az Isten megtartó szeretetének jeleit, mert ha beszűkülne az életünk, akkor sem enged el bennünket az Isten megváltó szeretetének keze, és megtart bennünket abban a bizonyosságban; miszerint, ha elenyészik is a testünk, szívünknek kősziklája akkor is az Úr marad (Zsoltárok 73,26).
Ez az első üzenet. A hit látja az Isten megtartó szeretetének jeleit.
*
Ebből következik a második üzenet: AKI HISZ, AZ NEMCSAK LÁTJA AZ ISTEN MEGTARTÓ SZERETETÉNEK JELEIT, HANEM LÁTTATJA IS AZOKAT MÁSOK FELÉ (18).
Az élő hitnek látható jelei vannak a hívő ember és a hívő nép életében.
Amikor az egyes hívő emberről szólunk, akkor mindig a hívő közösséget is értjük ezalatt.
A hitet látható jelek kísérik, amelyek hitelessé teszik a hitet, igazolják és alátámasztják a hitünket, mintegy bizonyságai annak. Ezek a jelek láttatják a hitünket, minden töredékességünk és nyomorúságunk ellenére.
A hit mások számára látható jelei nélkülözhetetlenek. Nem tökéletességről van szó, hanem hitelességről, az Úr minket megszentelő kegyelméről.
Hitelesek vagyunk-e mi, keresztények? A hétköznapokban látszódik-e rajtunk ez a krisztusi többlet? Miként rendezzük a konfliktusainkat egymás között? Vannak konfliktusaink. De úgy viselkedünk ilyenkor, mint a hitetlenek? (1Korinthus 6,6−7) Váratlan, hirtelen nehéz helyzetekben elkérjük-e a mennyei bölcsességet, békét, szeretetet?
A mai Ige azt üzeni nekünk, hogy ne csak lássuk az Isten megtartó szeretetének jeleit, hanem láttassuk is azokat mások felé; és ezzel mintegy hirdessük a világban, hogy a kereszténység nem egy elavult „műfaj”, amely felett eljárt az idő, hanem nagyon is modern, aktuális, mert a keresztény örömhír nélkül valójában minden hiábavalóság (Prédikátor 1,2), és a keresztyén értékrendszer nélkül, valamint a krisztusi szeretet nélkül nem lehet emberi életet élni, mint ahogy levegővétel nélkül sem lehet élni.
Az Isten megtartó és megváltó szeretetéből következik az emberszeretet, a másik ember, az embertárs szeretete, mert kiformálódik bennünk az Isten szeretete (Galata 4,19).
Látjuk az isteni szeretet jeleit, és láttatjuk ezeket a jeleket; azaz láthatóvá lesz rajtunk az Isten Krisztusban közölt szeretete; így egyre inkább krisztusi emberekké, „homo christianus”-okká érlelődünk.
A krisztusi emberségnek, az Isten szeretetéből következő emberszeretetnek három konkrét jele van. Ez a három legfontosabb jel a következő: hála, alázat és békességszerzés. Na, most jöttök ti, gyerekek! Mondjátok utánam: Hála, alázat, békességszerzés! Na, még egyszer együtt: Hála, alázat, békességszerzés! Köszönöm szépen. Látjátok: Együtt prédikálunk!
A krisztusi ember mindenkor hálaadó ember, egy olyan világban is, ahol soha semmi nem jó és folyton kritizáljuk a másikat. Krisztusi fordulat, amikor az ember először arra tekint, ami jó és hálára indító. Ezzel a hálás lelkülettel a problémákat is az Úrnak kedves módon lehetne kezelni.
A krisztusi ember másik jellemzője az alázat. Olyan gőgösek és pökhendiek tudunk lenni, amikor azon a bizonyos „dombon” mi vagyunk fölül. Nem akarom ezt durvábban kifejezni. Az alázatból a másik ember tisztelete következik. Ezzel a tisztelettel a másikról először mindig jót gondolunk és szólunk. Hát hol van a hála, az alázat és a tisztelet? Nézzétek meg az elektronikus felületeket! Miként beszélünk egymással és egymásról? Szebb lehetne az élet a hála, az alázat, az alázatból következő tisztelet, és a békességszerzés krisztusi lelkületével járva az úton.
A békességszerzés valójában életmentés egy konfliktusokkal teli, megosztott világban. Jézus Krisztus ajándéka az, ha legalább egymás között, keresztyénekhez méltó módon tudjuk kezelni a problémákat. Ehelyett mindenen és folyton vitázunk, amivel kiszívjuk egymás energiáit. Mennyi értelmes, Istennek kedves és a másik embert építő, saját magunk számára is örömteli cselekvésre lehetne fordítani az így elvesztegetett erőforrásokat.
Íme, a krisztusi ember három fontos jellemzője, amelyek láttatják, igazolják, hitelesítik a hitünket. Hadd halljam ismét, gyerekek, ezt a három gyümölcsöt: Hála, alázat, békességszerzés!
Ezek a jelek az igazán rendkívüli jelek, a Jézus Krisztusban hívő ember életének jelei, mások számára is látható módon.
Noha a farizeusok ezt a krisztusi magatartást nem tudták elfogadni, magától Jézus Krisztustól sem. Sőt, „anti-jeleknek” tartották azokat. Ezért kérték folyton Jézust, hogy tegyen még nagyobb jeleket, és akkor majd hisznek neki (Máté 16,1).
Noha Jézus Krisztus számos olyan csodát is tett, amelyek egyértelműen igazolták isteni hatalmát, miközben az Úr legnagyobb jele mégis az volt, hogy szertejárt és jót tett, hálával, alázattal és békességet munkálva, minden emberhez lehajolva.
Ám a farizeusi lelkület a csodákat nem vette észre; a hálás, alázatos, békességes indulatot semmire sem tartotta; ezért a farizeusi lelkület akkor is azt kiáltotta, ma is azt követeli, amit az egykori „Republic” slágerből ismerünk: Még, még, még, még, még, ennyi nem elég!
Bizony, a krisztusi jelet ma is „anti-jelnek” tartják, amely gyengeségre utal, ezért a hálás, alázatos, békességre törekvő embert eltapossák. Ehelyett mindig nagyobb ígéret és lenyűgözőbb gondolat kell a sokaságnak, mert a régit már meguntuk; valamint látványos, győzelmes, hatásos jelek kellenek, amelyek elhitetik a másikat és sokakat.
Most nincs idő árnyalni ezeknek a jeleknek a jelentését, de a hála nem hízelgés, az alázat nem alázatoskodás, és a békességszerzés nem hitet feladó, olcsó kompromisszumok sora.
Tehát a krisztusi hála, alázat és békességszerzés jelei az igazán rendkívüli jelek, a krisztusi ember jellemzői, nemcsak látva az Isten szeretetének jeleit, hanem láttatva is azokat mások felé.
A krisztusi ember hitének rendkívüli jeleiből – a hálából, alázatból, békességszerzésből – következnek aztán az élő hitnek újabb rendkívüli jelei, amelyeket Márk evangélista felsorol (18).
Az ördögűzés jele az a csoda, hogy végre nem a mindent tönkretenni akaró gonosz uralkodik rajtunk, hanem az élő Isten mindent szépen intéző, szabadító szeretete. Ez az a csodás jel, amely megállítja a világ elvadulását és elgonoszodását.
Az új nyelveken szólás jele a szeretet nyelvét jelenti, a mennyei nyelvet, Isten nyelvét, Isten beszédét, az értelmes, építő, biztató és bátorító beszédet. Valóban csoda, amikor egy hivatalos helyzetben is egymásra tudunk mosolyogni, biztatóan és bátorítóan; akár még fáradtan is. A zsúfolt utcán igyekezve nekiütődtem valakinek, elnézést kértem, az illető pedig visszamosolygott rám, hogy semmi gond. Ma egyre ritkábbak az ilyen jelenetek. Ez csak egy egyszerű példa az említett üzenetre nézve.
A gyógyulások jele először is azt hirdeti, hogy vegyük végre észre, hányszor gyógyított meg minket az Úr, hányszor hozott ki testi betegségekből. Hálát adtunk ezért? Ugyanott folytattuk, ahol a betegség előtt abbahagytuk? A gyógyulások jele azt is jelenti, hogy az élő hit az egész embert, a testet és a lelket is meggyógyítja, rendbe hoz, boldog közérzetet ad, felüdít; még a fájdalmak és betegségek idején is megnyugtat. A Példabeszédek könyve így vall erről: Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Az orvosok nagy tiszteletet érdemelnek, az áldott Orvos, az Úr eszközei ők, még akkor is, ha egy-egy szakorvos testünknek csak egy részét képes meggyógyítani, persze a rész egészsége kihat az egész gyógyulására, a test gyógyulása a lélek felüdülésére, és fordítva. Isten gyógyító hatalma az egész embert tartja szem előtt. Azt se felejtsük el, hogy a teljes gyógyulás az üdvösség bizonyossága, az örök élet maradéktalan teljességének valósága; ha itt már nincs testi gyógyulás, mert Isten időnket kimérő akarata szerint lejárt az időnk; a teljes gyógyulás a feltámadott Jézus Krisztusban akkor is a miénk. Íme, Isten megváltó és szabadító hatalmának jelei ezek, amelyeket az élő hit megragadhat és továbbadhat.
A mérgezhetetlenség jele ma egy igen aktuális jele az élő hitnek. Jézus azt mondja, ha valami halálosat is innánk, az nem árt nekünk. Először is mi nem mérgezzük mások életét; sem nem mérgesítjük a másikat, sem nem mérgezzük rosszindulattal, elektronikus bejegyzésekkel, provokációkkal… Ha pedig bennünket mérgesítenek, vagy mérgeznek, az nem árt nekünk, mert egyrészt nem akarunk mindenről tudni azok közül, amit rólunk véleményeznek, másrészt amiről tudnunk kell, azt a méregpoharat mindjárt le is tudjuk tenni az Úr elé, így valójában az Ő mérgezhetetlen ereje véd bennünket. Nem indulatból kezeljük a problémákat, kerüljük a mérgező, ártó bántásokat és ütéseket; de ha ezek elkerülhetetlenek, bizonyosságunk van arra nézve, hogy az Úr védelmez minket. Élő hitünk segít méregteleníteni, mert nem zsigeri indulat feszít minket.
Kígyókat veszünk kézbe, és azok nem marnak meg minket. Ez is az élő hit jele. Hát ez az úgynevezett „kígyóbűvölés”. Átvitten értsük! Olyan kígyók tudunk lenni egymással, olyan gonoszok, marásunk életveszélyes, mérgez, megfojt, tönkretesz. Az élő hit jele a „kígyóbűvölés”, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk megszelídíteni a másikat, mert minket is megszelídített a feltámadott Úr, és kígyó természetünk gonoszságától megszabadította életünket. Valóban csoda, ha megtaláljuk a másik emberhez a kulcsot; még a legnehezebb emberhez is. Nincs más megoldás! Ezt jelenti a krisztusi szeretet, a hit, az alázat és a békességszerzés.
Az élő hit jeleit nem lehet kikényszeríteni, ezek a jelek nem „kellenek”, hanem ezek a jelek „vannak”.
Az élő hit jeleit nem kell produkálni; az adatik, miként a hit maga is mindenestől Isten ajándéka.
A jelek önmagában nem vezetnek hitre. Csodás jelek nélkül is hisz, aki hisz. Ez a legnagyobb jele a hitnek: külső, látványos jelek nélkül is hinni. Ha az Úr nem tenne csodát, akkor is hinni (Dániel 3,18). A farizeusok Jézusnak annyi csodás jelét látták, és mégis újabb és újabb jeleket követeltek Jézustól, hogy azokkal igazolja magát.
Ha élő hit munkál bennünk, akkor ezek a jelek „vannak”, úgy „magától”. Ez a „magától” pedig valójában a kegyelmes és hatalmas Isten jelenléte az életünkben.
Mondok példákat. Ha valaki szerelmes, akkor annak jelei minden kényszer nélkül megjelennek az illetőn. De mondok egy most aktuálisabb példát. Az édesanyai szeretet jelei letagadhatatlanok. Ez a szeretet kikényszeríthetetlenül, de mindenki számára látható módon ott munkál az édesanyában. Ha vannak is olykor kóros kivételek, azok csak erősítik az édesanyai szeretetről imént mondottakat.
Aki jeleket követel, az még mindig a „saját rendszerében” él, és az isteni és emberi jel-provokációval valójában önmagát, a maga rendszerét akarja igazolni: Csinálj már valamit; legyen már jobb, újabb, szebb a világ; vagy pedig nem vagy alkalmas, nem vagy hívő! Az ilyen követelőknek soha semmi sem jó, mindig újabb és jobb kell nekik, miközben számtalan jelet nem vesznek észre, illetve nem akarnak észrevenni.
Az élő hit csodája az, hogy kilépünk a saját gyarló rendszerünkből Jézus Krisztus megváltó szeretetének tágasságába, miközben megnyílik a szemünk az Isten megtartó szeretetének jeleire, és ezzel együtt adatnak is nekünk az élő hit jelei gyarló és töredékes életünkben: látjuk és láttatjuk az isteni jeleket. Ez a hitelesség. Nem mi szólunk és cselekszünk, hanem az élő Úr mozdul bennünk, egyre inkább kiformálódik életünkben a Krisztus. Ez az élő hit: Krisztus bennem, én Krisztusban. Isten sokaknak megadja majd, hogy lássák ezeket a jeleket, mert az élő hit jeleit is az Úr teszi láthatóvá mások számára.
Aki jeleket követel – miközben nem látja a rengeteg isteni jelet maga körül, vagy akár magában – az még nem tért meg; az még magát igazolja, saját önző kereteinek és rendszerének fogja. Ismét egy példa erre a jelkövetelésre – bocsánat az ódivatú példáért –: Ha szeretsz, akkor veszel nekem egy bundát; szeretlek, tehát veszek neked egy bundát. Modern képpel élve: Ha szeretsz, akkor veszel nekem egy Iphone 14 pro mobiltelefont; szeretlek, tehát veszek neked egy ilyen mobiltelefont. Az ódivatú példa nem volt véletlen, mert azt akarta érzékeltetni, hogy nem bundázható meg a hit és az ebből következő szeretet, ezeknek jeleit nem lehet követelni, de ezek a jelek adatnak, és az élő hit nemcsak látja, hanem láttatja is ezeket a jeleket.
Tehát, az élő hit látja az Isten megtartó szeretetének jeleit, miközben az élő hit az emberszeretetben láttatja az Isten megtartó szeretetének a jeleit. Az élő hit eme látása csoda, ami nélkül nem lehet boldog életet élni.
*
AKI HISZ, AZ MINDIG FEL TUD TEKINTENI ISTEN MEGTARTÓ ÉS MEGVÁLTÓ SZERETETÉNEK EGYETLEN JELÉRE, JÉZUS KRISZTUSRA (Zsidókhoz írt levél 12,2).
Jézus Krisztus Isten népének örök, biztató jele, vezérlő csillaga.
Nem kell több jel ennél, és minden más jel a feltámadott Úrba vetett hit ajándéka.
Ha testi szemeink, érzékeink, törékeny hitünk éppen nem tapasztalnák meg Isten szeretetének megerősítő jeleit; a feltámadott Úr, mint jel akkor is ragyog… Felhők mögött is. Ő soha nem engedi el a kezünket.
Jézus Krisztus az egyetlen jel, amit Ő maga Jónás jelének nevez (Máté 16,4). Tanultátok gyerekek a hittanórán Jónás történetét, aki három napig senyvedett a cethal gyomrában, ám harmadnapra kiköpte őt a cethal. Vagyis Jézus Krisztus saját magára, küldetésére, megváltó halálára utalva beszél Jónás próféta esetéről, hiszen Ő harmadnapra feltámadott a halálból, legyőzve minden e-világi gonosz, halálos hatalmasságot.
Isten megtartó és megváltó szeretetének egyetlen és örök jele mindenkor a feltámadott Jézus Krisztus.
Ha semmi más jel nem maradna már nekünk ebben a bizonytalan és széteső világban; ez a jel mindörökre megmaradó, mindenre elégséges jel: Jézus Krisztus meghalt és feltámadott.
Ez a jel sokaknak bolondság, vagy botrány; de nekünk Istennek ereje.
Sokaknak még több, jobb, logikusabb, erővel és látványos győzelemmel teljes jel kellene…
Márpedig Jézus Krisztus Isten minket szerető jelének maximuma.
Ezt nem belátni: az a hitetlenség.
Ezt belátva, erre építeni: az az élő hit.
Ebből az élő hitből pedig nemcsak az következik, hogy mindenkor látjuk az Ő megváltó szeretetének jeleit, hanem láttatjuk is Isten szeretetének jeleit mások felé, mégpedig krisztusi módon.
Mit mondott Jézus? Tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek (Máté 11,29).
Higgyétek el, nincs más megoldás ebben a világban, egyébként felzabáljuk egymást!
Tanuljuk meg, hogy Jézus Krisztus követésében járva mi is szelíd és alázatos szívűek leszünk, és nyugalmat, békességet találunk, valamint nyugalmat és békességet tudunk munkálni.
Itt összeér az élő hit és az abból fakadó jelek kapcsolata a Nagy Parancsolatban (Márk 12,30−31): Szeresd az Istent; szeresd a másik embert; és szeresd önmagadat is, mert ha te magad nem vagy rendben, akkor teherré leszel a másik ember számára. Isten szeretetéből mások és önmagunk szeretete is következik.
Urunk, hadd nézzünk fel mindenkor Jézus Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 12,2), az Ő halálára és feltámadására, mert Ő nekünk életet és örömöt adott, új és örök életet, életörömöt, boldog, minőségi, üdvösséges életet!
Urunk, növeld a mi hitünket! (Lukács 17,5)
–
Összegezve:
A hívő ember látja Isten megtartó szeretetének jeleit.
A hívő ember láttatja Isten megtartó szeretetének a jeleit a másik ember szeretetében.
A hívő ember folyamatosan feltekint Jézus Krisztusra, Isten szeretetének mindenkori egyetlen csodálatos jelére, hogy szíve utolsó dobbanásáig lássa és láttathassa Isten üdvözítő szeretetének jeleit.
Kedves Édesanyák, Nagymamák, Szülők, Nagyszülők, Gyerekek!
Köszönöm, hogy ezt a nem könnyű igemagyarázatot ilyen türelemmel meghallgatták, meghallgattátok.
Gyerekek, fejezzük be együtt a prédikációt!
Miként láttathatjuk Isten szeretetének jeleit mások felé, azaz mi az élő hit három legfontosabb gyümölcse?
Mondjuk együtt: Hála, alázat, békességszerzés!
Ámen.
Istentisztelet anyák napján a hittanosok szolgálatával, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2024. május 5.
- hét.
Húsvét utáni ötödik vasárnap, Rogate vasárnap.
Márk sorozat: 149.