Teremtésvédelem — Okostelefonjaink valódi ára

Forrás: Károli Magazin

Okostelefonjaink valódi ára

A 3000 résztvevős Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón a KRE Egyház és Társadalom Kutatóintézet Ökogyülekezeti Kutatóműhelye is több programmal várta az érdeklődőket. A Kutatóműhely a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalmaként indult, amely környezeti információkat közvetít keresztény felfogásban. A mozgalom magában rejti a csatlakozás lehetőségét is – hangsúlyozta Szűcs Boglárka, környezeti nevelő, a Műhely referense, aki előadást tartott a fiatalok körében „Kütyük és környezeti káruk” címmel egy még környezettudatosabb szemléletmód kialakításáért. Az előadás közös gondolkodásra indította hallgatóságát, és segített szembenézni a tényekkel, hogy hogyan készülnek a laptopjaink, vagy éppen az okostelefonunk, és milyen környezeti károkat okoz a szükséges nyersanyagok előállítása.

Felelősen művelni és őrizni

A református fesztiválon is helye volt az előadásnak, hiszen a környezet- és a természetvédelem különösképpen fontos téma keresztények körében, mert a teremtett világban teremtett lényként értelmezzük magunkat. Ezért beszélhetünk teremtésvédelemről, valamint saját felelősségünkről a világ megőrzésével kapcsolatban. „Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” (Mózes első könyve 2:15)

Legyünk tájékozottak!

Ne maradjon mozaikos a tudásunk az életvitelünk következményeivel kapcsolatban. A környezeti nevelés alapelve, hogy, akit vagy amit megismertem, azzal tudok személyes kapcsolatot kiépíteni és iránta felelősséget érezni, végül pedig eszerint cselekedni érte. Ismernünk kell a törvényszerűségeket, hogy globálisan, az egész Földre kiható módon ne okozzunk még nagyobb károkat.

Nézzünk a dolgok mögé, hogy mit eszünk, mit viselünk, és mit használunk naponat. Megvizsgáljuk-e nagyítóval az apróbetűs részt, például az ételek összetételét? A laptopunk, tabletünk, okostelefonunk, az összes „kütyünk” ki van téve a tudatos elavulás folyamatának, mivel eleve rövid élettartamra gyártják le őket, így egy „kütyüből” több is van nekünk. Amikor a villanykörtét kitalálták, az több mint száz évig életképes volt. Ma már minden elektronikai cikkből, ahányszor elromlik, újat kell venni, mert többe kerülne a megjavíttatása.

Az ár, amit fizetünk

Az előállítás teljes ciklusa, amíg a termék használhatatlan szemétté válik, hatással van a bolygónkra. A legtöbb termék Kínából jön, és ennyivel letudjuk a származásuk kérdését, pedig a Föld ásványkincseit, erőforrásait éljük fel. A bányászati cégek fél hegyeket kebeleznek be. Gyémántbányák esetében kevés nyersanyagért rettentő mennyiségű követ megmozgatnak: a legnagyobb szibériai gyémántbánya átmérője 1,5 km, amely tájsebet képez a földön, az élővilág életterét pedig lecsökkenti a kiépült úthálózatok által.

A környezeti terhelésen túl vegyük az emberi tényezőket. Bányakatasztrófákról folyton lehet hallani, hiszen életveszélyesek a munkakörülmények, melyek semmiféle biztonsági előírásnak nem felelnek meg: költséghatékony kiépítést szolgáló ócska támfák, szűk alagutak, melyekből kézierővel kell kihúzni a kocsikat, és nincs levegőztetési rendszer a magas hőmérséklet elviselhetővé tételére. Így dolgoznak éhbérért napi 12-13 órát felnőttek és gyermekek. Mindennapos a gyerekmunka, mivel a kicsi bányajáratokban csak kis termetű ember fér el.

Az ásványok, amelyekből az okoseszközeink készülnek, politikailag instabil, polgárháború sújtotta szegény országokból származnak. A kitermelt ásványok 80%-a afrikai nemzeti parkok területéről, emberszabású majmok élőhelyéről származik, akik veszélyeztetett, kihalás szélén álló fajokká váltak.

Ezen felül a bányászat vízigénye hatalmas és fölöslegként keletkezett hulladéka meddővé teszi a területet. Vízhiányos terület vagy sem, a hulladékot még egyszer átmossák, hogy valamennyi ásványi anyagot kinyerjenek belőle. A kiépítés energiája szemben áll a kitermelés hatékonyságával: például egy darabka aranyhoz annak 550000-szeres környező kőzete szükséges ahhoz, hogy ékszert készítsenek belőle. A telefonunkhoz szükséges elengedhetetlenül fontos természetes ásvány a koltán, amiből tantál nevű ércet nyernek ki, de kis mennyiségben ón és arany is kerül bele. Folyamatosan nő a környezeti terhelés és a koltánkereslet, ahogy egyre több okoseszközre van igényünk. Az ásványkitermelés konfliktusokat, polgárháborúkat generál, így az ott élő emberek állandó hadihelyzetben kénytelenek élni.

Komoly etikai probléma, hogy hova megy az export, vajon a szegény országban élők használják-e fel azokat az anyagokat, amelyeket kitermeltek. Első sorban Európa és Amerika, a fejlett világ a szenvedések haszonélvezője. A termék létrehozási folyamata, a teljes ciklus költsége pedig nincs arányban a bejövő haszonnal, mert a bánya, az utak, és a támfalak megépítéséhez nagy mennyiségű biomasszát kell feldolgozni, fákat kell kivágni. Ezt a befektetők a lehető legolcsóbb, kicsit sem környezettudatos módon tarvágással végzik, így a vékony afrikai talajrétegben gyorsan generált talajerózió terméketlenné teszi a földet, ahol már semmi nem fog újból kihajtani, vagy élőlény fennmaradni.

Mit tehetünk?

Egy kis darab ásvány emberek sorsát befolyásolja, ezért ha már az okoseszközök használatáról nem tudunk lemondani, legalább a kibányászott, felhasznált anyagot ne dobjuk ki. Azért, hogy ne kelljen minden egyes új eszközhöz újabb ásványt kibányászni, gyűjtsük össze ezeket a hulladékká vált eszközöket, használt mobiltelefonokat, töltőket, készülékeket újrafeldolgozásra, hogy legalább a bennük levő ásványt kinyerhessük.

Ha pedig csak divat kérdése az új megvétele, akkor inkább használjuk tovább régi készülékünket, ameddig lehetséges. Ezzel a felelős gondolkodással tehetjük meg a mi részünket. Az Európai Bizottság két év múlva bevezeti a beszerzési források rendszeres ellenőrzését, ami az árak megnövekedését és a kereslet csökkenését fogja magával vonni.

Ruha és pet palack összefüggése

Ha eldobjuk a pet palackot, azzal mi történik? A lebomló műanyagok szétesnek: egy hosszú polimerlánc sugárzás hatására biológiai úton lebomlódik, ám mikroműanyag marad meg belőle. Erről régóta tudomásunk van, csakhogy nem hozták azonnal nyilvánosságra. A kutatások Magyarországon csak nemrégiben indultak el. 2018-as mérések alapján a Balatonban, a Tiszában és a Dunában, illetve a talajvizekben mindenhol jelen van a mikroplasztik. Még a saját testünkben is. Nem a legmegnyugtatóbb gondolat, hogy a szervezetünk idővel tele lesz emészthetetlen mikroműanyaggal. A vékonybél bélbolyhaitól függ az állapotunk, mert az az immunrendszer egyik legfontosabb része: ha a bélbolyhok elpusztulnak, krónikus bélgyulladások alakulnak ki, mint a Crohn-betegség – amiből rengeteg van, mert folyamatosan emészthetetlen anyagok kerülnek az ember bélcsatornájába. Mindez kapcsolatba hozható sok gyakori emésztési betegséggel, a glutén- illetve laktózérzékenységgel, mert a laktózbontó enzimeket is a vékonybél termeli. Megmagyarázhatatlan, hogy miért vagyunk allergiásak számos természetes anyagra vagy miért olyan sok a bélgyulladás és az emésztési zavar.

Ekkor jön képbe a mikroplasztik, melynek az 5 mm-nél kisebb műanyagot nevezzük. Hosszú szálakat kell elképzelni, melyek bejutnak a bélrendszerbe, megakadnak a bélbolyhokon, és helyi gyulladást okoznak. Nagyon nehéz detektálni, mert sem a röntgen, sem az MR nem látja őket. Újabban sok gyulladás hátterében ezt gyanítják, mert átlagosan 20-25 mikroműanyagot fedeztek fel egy 1,5 l-es ásványvizes palackban. Az egész rendszert elszennyeztük mikroműanyagokkal, mert a tömegesen gyártott ruha sem mentes tőlük, hiszen a ruhák nagy része tartalmaz műszálat olcsósága, tartóssága, gyűrhetetlensége, és gyors száradékonysága miatt. Mosással ezekből kopik a műanyag, így azzal a mosóvíz is tele van. Mikroműanyagot termelünk továbbá az egyszerhasználatos nejlonzacskókkal. A műanyagok 90%-a egyutas csomagolásban van, melynek használatát megelőzhetjük egy előre bekészített szatyorral, a pet palackokat pedig pótolhatjuk egy üveg palackkal. UV hatására rákkeltő anyagok oldódnak ki a pet palackokból, ezért is jobb kerülni őket.

A textíliák valódi ára

Erős vegyszerek, rovarirtószerek szükségesek a ruhák előállításához, melyek komoly környezeti terhelést okoznak, veszélyeztetik az emlősállatokat és az ezzel dolgozó emberek életét. Előírások nélkül, hatalmas kínai gyárak működnek teljesen szabálytalanul, ahol minden vegyszer és kemikália kezelése nyomonkövethetetlen. A túltermelt textíliákról nem is beszélve: hegyekben áll a sosem használt ruha. A gyapotföldeken dolgozó emberek bőrbetegségtől és maradandó szervi károsodástól szenvednek, ami szükségtelen áldozatokat von magával. Az okostelefonok és a ruházatok szorosan összefüggnek, mivel a mikroműanyagok szennyező erejét adják a műanyag okoseszközeink és ruháink.

Műveld és őrizd: ez a keresztény ember felelőssége. Először is tanuljuk meg a természeti törvényeket, és nézzünk utána, hogy az ember ezekbe mikképp avatkozik bele. Mivel nem tehetjük meg, hogy nem eszünk, nem iszunk, és nem viselünk ruhát, minél tovább használjuk és hordjuk őket, ne számítson a divat követése, ha emberéletek és a bolygónk a tét.

 

Varga Csenge