Tanítás a szeretet ünnepéről – Igehirdetés 2019.12.24-én

Tanítás a szeretet ünnepéről

(6) Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy amint már elkezdte, végezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését.

(7) Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és minden igyekezetben, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az adakozásban is legyetek bőkezűek. 

(8) Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások igyekezete által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam.

(2Korinthus 8,6–8)

(2Korinthus 8,7)

 

A 2019-es esztendő vasárnapi istentiszteleteit meghatározta ez az igevers.

Ezért most, karácsony estéjén, ezt az igeverset hoztam, az ünnepre készülő gyülekezet elé, Isten Lelkének vezetését kérve.

 

Az ünnepi karácsonyestén ez a tanítás most egy összegző ismétlés.

 

Holnap, karácsony első napján, ha az Úr megtart bennünket, és könyörülve megadja ünnep első napjára is az élő üzenetet, akkor folytatjuk majd a Korinthusi második levél magyarázatát; ott, ahol abbahagytuk, a tizedik fejezetnél.

 

„Bővelkedünk a szeretetben!” – hangsúlyozza az apostol.

 

Karácsony a szeretet ünnepe.

Így szoktuk nevezni a karácsonyt.

Sokféleképpen nevezték és nevezik a karácsonyt, de a világi szóhasználat mostanában ez, a karácsony kapcsán. Így halljuk, innen is, onnan is.

Ha pedig sokan így nevezik a karácsonyt, akkor ne becsüljük le ezt a meghatározást, hanem keressük meg ennek a meghatározásnak az igei, bibliai tartalmát!

 

Mit jelent az, hogy karácsony a szeretet ünnepe?

Milyen értelemben a szeretet ünnepe karácsony?

Erről szeretnék most, ezen az estén, egy rövid tanítást adni nektek.

*

Igen, karácsony a szeretet ünnepe.

De fogalmazzunk pontosabban!

Karácsony az ÉLŐ ISTEN MEGVÁLTÓ, MEGTARTÓ SZERETETÉNEK ÜNNEPE (8).

 

Ahogy a gyermekek karácsonyán és a városi, adventi gyertyagyújtáson is kihangsúlyoztuk ezt, mert ez a lényeg: Karácsony ünnepe az élő Isten megtartó szeretetének ünnepe. Ez hangzott fel az első karácsonyon az angyalseregek igehirdetésében: „Ne féljetek, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz, üdvözítő, megváltó, megtartó született nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2,10–11) Ez az örömhír, ez az evangélium.

Dicsérjük, magasztaljuk ezért az Urat! Nincs ennél nagyobb örömhír a világ számára, számunkra, mint az, hogy minden nyomorúságunk, minden gyarlóságunk ellenére „Megtartója” van életünknek, Isten népének és ennek a világnak is. Hiszen így hangzik az evangélium evangéliuma: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát küldte el a világért…” (János 3,16) Megtartónk van! Isten megtartja, és mind a mai napig megtartotta, ezt a világot, benne népét és a mi életünket is. Dicsőség ezért az Istennek!

Ebből az Isten-dicséretből hálaadás következik, hogy mindezidáig megtartott minket az Úr. Ezen az estén elcsendesedve, megnyugodva, megpihenve, letéve a terheket, a gondokat, az előkészületek fáradalmait, az Isten színe előtt, a testvéri és családi közösségben gondoljuk át: miként tapasztaltuk meg eddig életünk során és az elmúlt esztendőben, 2019-ben, az Isten Jézus Krisztusban közölt megtartó szeretetét? Hogyan tapasztaltad meg ezt egyéni életedben, házasságban, családban, gyermeknevelésben: „a házban”? Hogyan tapasztaltuk meg ezt a megtartó kegyelmet az egyházban, a gyülekezetben, a gyülekezetünkben, a keresztyénség ügye kapcsán? Hogyan tapasztaltuk meg ezt a megtartó kegyelmet házban, egyházban, hazában: a mi hazánkban, a társadalomban, a világban? Lehetne sorolni a helyszíneket… Arra kér bennünket most Isten Igéje, Isten buzdító szeretete, hogy legalább egy konkrétumot itt a helyeden nevezz meg magadban, amin keresztül megtapasztaltad az Isten Jézus Krisztusban közölt megváltó, megtartó szeretetét. Akármilyen helyzetben vagy itt, adj hálát ezért, köszönd meg ezt az Úrnak!

Fakadjon ebből a dicséretből és hálából könyörgés: Urunk, tarts meg bennünket! Urunk, ne vond meg tőlünk a Te megtartó kegyelmedet! Továbbra is legyen velünk a Te megtartó kegyelmed, a következő esztendőben is, mert megtartó kegyelmed nélkül lehetetlen élni, lehetetlen megmaradni, lehetetlen értelmes, boldog életet élni! Szabó T Anna, „Az ég zsoltára” című verse – amelyet a Kaláka együttes a jubileumi „Kaláka 50” CD-jén gyönyörűen megzenésített –, valójában ezért könyörög.

Igen, ilyen értelemben karácsony a szeretet ünnepe: az élő, egyetlen Isten megtartó szeretetének ünnepe.

 

Ez a szeretet nem a mi szeretetünk, hanem az élő Isten szeretete.

Az élő Isten szeretetéről az 1Korinthus 13 Szeretethimnusza szól.

Az élő Isten megváltó, megtartó szeretete öltött testet Jézus Krisztusban.

Ez a szeretet mindent eltűr, mindent elfedez és soha el nem múlik (1Korinthus 13,7–8).

A holnapi úrvacsorára készülve tartsunk bűnbánatot!

Milyen a mi szeretetünk? Nem most, az ünnep idején, az emelkedett állapotban, hanem amikor vége az ünnepnek, és elkezdődnek újból a hétköznapok?

Bizony, a mi emberi szeretetünk gyarló, önző, hullámzó.

A szeretet mindent eltűr? Alig van valami, amit elűrünk egymásnak.

A szeretet mindent elfedez? Elfedezed a másik gyengéit, problémáit? A harcban, a versenyben olyan sokszor inkább irigyen keressük a másik gyengéit, majd megragadjuk, kihasználjuk azokat a másik ellenében, a magunk javára; minthogy elfedeznénk…

Mindent eltűr a mi szeretetünk? Mindent elfedez a mi szeretetünk?

Ez a szeretet, a mi szeretetünk, soha el nem múlik? Bizony, a mi szeretetünk azonnal gyengül, azonnal elmúlik, amint a másik nem úgy táncol, ahogy mi fütyülünk. A mi szeretetünk azonnal elmúlik, ha a másik nem bólogat nekünk, ha a másik adott helyzetben nem velünk ért egyet, ha nem nekünk ad igazat. A mi szeretetünk azonnal elmúlik, amint a másik nem a mi „brancsunkhoz” tartozik.

Sőt, ilyenkor a szeretetünk nemhogy „csak” elmúlik, hanem indulatos, elemésztő gyűlöletté torzul.

Tartsunk bűnbánatot!

Urunk, bocsáss meg nekünk, hogy ilyenek vagyunk!

Urunk, könyörögve kérünk, küldd el Szentlelkedet, növeld a mi hitünket, hogy a Jézus Krisztus örökkévaló, mindent eltűrő, mindent elfedező, soha el nem múló szeretete költözzék a szívünkbe!

Add, Urunk, hogy ezzel a krisztusi szeretettel szerethessük egymást!

Urunk, szülj újjá bennünket!

 

Olyan gyönyörűen, egyszerűen, józanul fogalmaz az apostol a mai Igében.

Ha figyelmesen hallgattuk, a textus felolvasásakor is nyomatékosítottam ezt a részt: „Nem parancsként mondom nektek, hogy bővelkedjetek a szeretetben!” – hangsúlyozta az apostol.

Ezt a szeretetet nem lehet parancsolni!

Ezt a szeretetet nem lehet kívülről, paragrafusokkal parancsba adni, legfeljebb csak valamilyen formában kordában, törvényes rendben tartva az embereket, afelé lehet terelni az életet.

Ezt a szeretetet „belső parancsokkal” sem lehet irányítani, „parancsolni”, mert amikor a mi gyarló lelkünkből „belülről” támad ez a szeretet, az is nagyon hullámzó: „Hol fönt, hol lent.” Az emberi érzelmek, így az emberi szeretet is – amennyiben az a saját lelkünkből támadó érzelem – folyton változó.

Ez a szeretet nem „külső”, nem is „belső” parancsra jön létre, hanem „felülről” adatik nekünk, amikor az Isten újjászül bennünket, amikor a Jézus Krisztus megszületik bennünk.

Amiként Máriában megszületett a Krisztus, és az elkezdett növekedni benne (Lukács 1,41); úgy növekszik bennünk is a Jézus Krisztus: Kiformálódik bennünk a Jézus Krisztus és egyre inkább Ő szól általunk, Ő mozdul bennünk, az Ő szeretete nyilvánul meg rajtunk keresztül (Galata 4,19).

Ha újjászülettünk, ha ezért az újjászületésért könyörgünk, akkor karácsony valóban a szeretet ünnepe lesz: Az élő Isten megváltó szeretetének az ünnepe.

Ez az első és nagyon fontos üzenet.

*

Melyek az ÉLŐ ISTEN MEGVÁLTÓ, MEGTARTÓ SZERETETÉNEK LEGFONTOSABB JELLEMZŐI? (6–8)

Folytassuk a tanítást, ezen az estén, a krisztusi szeretetről.

A teljes Szentírás alapján ezt nem tudom kifejteni, mert olyan gazdag tanítás lenne. Több héten keresztül lehetne a témáról sorozatot tartani.

Most „csak” a felolvasott három igevers alapján hadd írjam körül ezt a szeretetet!

Melyek az élő Isten megváltó, megtartó szeretetének legfontosabb jellemzői? Ezeket a jellemzőket sem tudom kifejteni; igazából mindegyiket csak elkezdem… Gondoljátok tovább a kis gyülekezetben, a családban, este, az esti áhítaton, a családi karácsonyi ünnepségen!

 

A krisztusi szeretet másokat megajándékozó szeretet.

Ez a krisztusi szeretet bővelkedő szeretet, ezért másokat megajándékozó szeretet, ahogy Isten is bőségesen megajándékozott minket!

Ez a krisztusi szeretet elkezd bővelkedni bennünk, ahogy Jézus Krisztus egyre inkább növekszik bennünk.

Ez a bővelkedő szeretet – olyan sokszor elmondtuk ebben az esztendőben, de nem lehet elégszer hangsúlyozni ezt – rádöbbent bennünket arra, hogy mennyi mindenünk van.

Akármennyi bajunk, problémánk terhel minket, ebben a krisztusi bővelkedésben mégis ráébredünk arra, hogy mennyi mindenünk van, mennyi mindent meg kell köszönnünk, hálatelt szívvel, az Istennek.

Olyan sok mindenünk van, hogy azt mondhatjuk: Elég Urunk, nem kell több! Mindent megkaptunk: örök életünk van, és „itt” is mindenünk megvan. Jóléti társadalmunkban ez különösen lényeges üzenet.

Olyan sok mindenünk van, hogy tudunk adni másoknak is ebből.

Mert amit kaptunk az Istentől, annak csak egy része a miénk, a többit tovább kell adnunk, mert azt az Isten azért bízta ránk, hogy továbbadjuk másoknak, a körülöttünk élőknek.

Ebben az „adományozásban” nincs szegény és gazdag. Nincs ugyanis az a szegény, aki ne tudna a másiknak adni. A gazdagnak pedig még nagyobb a felelőssége! Miközben mindez relatív, hogy ki gazdag és ki szegény.

Vagyis ez a krisztusi szeretet: adakozó szeretet. Ebben az ajándékozó szeretetben teljesedik ki igazán az emberi élet. Annyi mindent adhatunk egymásnak, a konkrét javak mellett lelki javakat, mosolyt, reményt, kedvességet, bátorítást, örömöt.

A krisztusi szeretet egy önző, egoista világban is tud adni, és nem csak mindent magának akar, nem csak önmagának él.

Az a krisztusi szeretet bővelkedő szeretet, ezért ajándékozó, adományozó szeretet, mert ez a bővelkedő szeretet túlárad, rajtunk keresztül, mások felé.

Bővelkedünk ebben a szeretetben: másokat felüdítünk, és ezzel mi magunk is felüdülünk! (Példabeszédek 11,25)

 

A krisztusi szeretet kezdeményező szeretet.

Ez a szeretet úgy ajándékozó szeretet, ahogy az apostol megfogalmazza: „Bővelkedünk a tőlünk, felétek áradó szeretetben.”

Szó szerint így fogalmazott az apostol azoknak a korinthusiaknak, akikkel nagyon feszült volt a viszonya akkor, amikor ezeket a sorokat leírta.

Mégis azt mondja: „Bővelkedünk a tőlünk, felétek áradó szeretetben”.

Ilyen a krisztusi szeretet.

Ad és úgy ad, hogy nem a másikra vár.

Figyelitek az irányultságot?

Ez az irányultság nagyon fontos: „a tőlünk, felétek áradó szeretet”.

Nem arról van szó, hogy majd, ha a másik lép felém, majd, ha a másik mosolyog rám, majd, ha a másik megszólít, bocsánatot kér, kezdeményez, akkor talán hajlandó vagyok erre reagálni. Nem erről van szó!

Hanem azt hangsúlyozza az apostol, hogy akiben növekszik a Krisztus, a krisztusi szeretet, az teszi meg az első lépést a másik felé, és nem a másikra vár.

A „tőlünk, felétek áradó szeretetben” bővelkedünk; vagyis mi szólítjuk meg a másikat, mi mosolygunk a másikra, mi kérünk bocsánatot a másiktól; mi kezdeményezünk, mi lökjük meg a dominót…

Nagyon határozottan mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben: „Addig tedd meg ezt a másikkal – különösen azokkal, akiket az Isten rád bízott –, amíg a másik egy úton van veled, amíg él, amíg megteheted, mert végzetesen elkéshetünk!” Ezt a szeretetet az istentisztelettel kapcsolja össze a mi Urunk, Jézus Krisztus, hangsúlyozva az istentisztelet és az emberszeretet kapcsolatát, ugyanakkor kifejezve, hogy az istentisztelet hazug az emberszeretet nélkül: „Ha te, az áldozati ajándékodat viszed a templomba, nagy kegyesen, és mégis a felebarátodnak panasza van ellened – itt is az irányultság fontos –, akkor tedd le az áldozati ajándékodat, békülj meg a felebarátoddal, amíg egy úton vagy vele!” (Máté 5,23–24)

Ilyen a krisztusi szeretet: a krisztusi szeretet ad, bővelkedik, és a krisztusi szeretet nem a másikra vár.

 

A krisztusi szeretet kölcsönös szeretet.

Ez a krisztusi szeretet, a fentiek ellenére, mégis kölcsönös szeretet, mert csakis így lehet tartós.

Ebben a világban csakis így működhet ez a szeretet.

Ez a „dolog” másik oldala.

Nincs ellentmondás az előző üzenet és a most hangsúlyozott között.

A kettő együtt érvényes.

Pál is ezért a kölcsönös szeretetért küzd Korinthusban; ezért ír levelet nekik.

Egyébként, ha ez a kölcsönösség nem adott, akkor ebben a bűnös világban a krisztusi szeretettel úgy visszaélnek, hogy annak a vége csakis a kereszt lehet; nem teológiai értelemben, természetesen. De kölcsönösség nélkül a krisztusi szeretet vége „itt” az, hogy szétszednek, felemésztenek, elpusztítanak bennünket.

A Hegyi Beszéd az Isten országának alkotmánya, ahol végül, ebben a kölcsönösségben, mindenkit a krisztusi szeretet irányít majd, ezért akinek odafordítod a másik arcodat is, az nem ver agyon (Máté 5,39).

Mi csak krisztusiak lehetünk ebben a világban; krisztusiak is csak az Úr kegyelméből lehetünk. De nem mi vagyunk a Jézus Krisztus. Áldozatot kell hoznunk a másikért, de – kivételes esetektől eltekintve – nem kell feláldoznunk magunkat a másikért.

Amíg ez a kölcsönösség nem adott, addig a törvény szigorára nagyon is szükség van ebben a világban, amely kikényszeríti ezt a kölcsönösséget, a rend, az élet érdekében.

 

A krisztusi szeretet józan szeretet.

Aztán ez a krisztusi szeretet – ez is kiderül a mai igeversekből –: józan szeretet.

Ez a krisztusi szeretet „árad” a másik felé – így mondja az apostol –, de ez a szeretet, az „áradásában” is Isten Lelkétől vezetetten józan szeretet; vagyis ez a szeretet nem a mi érzelmeink által irányított szeretet, hanem az Isten Lelke által vezérelt szeretet (2Timóteus 1,7). Ez a krisztusi szeretet nem rajongó szeretet.

Ez a krisztusi szeretet józan úgy is, hogy legyőzi az elemésztő emberi indulatot. Engem lenyűgöz a Korinthusi második levél, mert noha tele van a háttér feszültséggel, amelyben ez a levél született, az apostol mégis megmarad józannak, higgadtnak, a Szentlélek által irányított embernek. Az apostolban nem tombol semmiféle romboló emberi indulat, helyzete nehézsége és az ellene irányuló méltatlan vádak ellenére sem. Józanság és nyugalom jellemző Pál apostolra.

A krisztusi szeretet józan, a józanság Lelke által vezetett szeretet, amely nem lesz „sok”, tudja a határokat, nem telepszik rá a másikra, nem lesz teherré, nem lesz fárasztóvá. A krisztusi szeretet éppen a visszafogottsága által lesz „hatékonnyá”. Ez a szeretet tudja, hogy mikor kell szólni, és mikor kell a másikat békén hagyni. A krisztusi szeretet tapintatos.

A józanság Lelke által vezetett szeretet ez a krisztusi szeretet.

A krisztusi szeretet a legkiélezettebb helyzetben is tud adni, nem a másikra vár, úgyhogy józan: nem rajongó és nem indulatos, soha nem telepszik a másikra.

 

A krisztusi szeretet a másikat bátorító szeretet.

A következő jellemvonása ennek a krisztusi szeretetnek, hogy tudja bátorítani a másikat.

Azt mondja az apostol: „Bővelkedtek a hitben, bővelkedtek az ismeretben, bővelkedtek az igyekezetben; bővelkedtek a szeretetben.”

Ez a krisztusi szeretet úgy tudja bátorítani a másikat a hitre, a krisztus-hitre, a Krisztusról szóló ismeretre, a krisztusi értékrend szerinti szeretetre, az erre való igyekezetre, hogy a másik ezt észre sem veszi és mégis részesül abból.

Ez a krisztusi szeretet, általános értelemben: Bátorítani a másikat!

Ebből a krisztusi szeretetből következik szolgálatunk egyik lényeges eleme: bátorítani a másikat a hitben, továbbadni hitismeretünket a következő generációnak; bátorítani őket, hogy lehetséges krisztusi szeretettel élni egy önző világban is, és ez nem reménytelen.

Konkrétan, a mai igevers szerint, azt jelenti ez a bátorítás, hogy bátorítom a másikat az igyekezetben; tehát nem irigyen megfojtom őt az igyekezetében, hanem bátorítom: „Jól van, így kell, jól csinálod, értékes vagy!” Annyira hiányzik ez a lelkület a mindennapokból, belőlünk is.

Egyetlenegy esetben nem szabad bátorítani valakit az igyekezetben, amikor Istennek nem kedves dologra törekszik az illető. Akkor prófétai módon megintem őt, de ebben az intésben sem indulat és agresszió munkál, hanem csakis a féltő, krisztusi, testvéri szeretet, amit a másik megérez.

Tudjuk-e így bátorítani egymást a másik hitére nézve? Jól „misszionál” az egyház?

Tudjuk-e így bátorítani egymást a mindennapok küzdelmeiben is?

Ilyen a krisztusi szeretet: tudja bátorítani a másikat.

 

A krisztusi szeretet „befejező, elengedő” szeretet.

Végezetül még, amit ebből a három versből megtanulhattunk: ez a krisztusi szeretet elkezd valamit, és azt be is fejezi.

Ennek fontosságát ugyan egy adakozással kapcsolatban, egy konkrét „projekttel” kapcsolatban hangsúlyozta az apostol, amikor a szűkölködő jeruzsálemi gyülekezetnek gyűjtöttek: „Ha elkezdtétek, akkor fejezzétek is be!”

Emeljük most ezt az üzenetet általánosabb szintre, a krisztusi szeretet kapcsán.

A krisztusi szeretet abban mutatkozik meg, hogy amit elkezdtünk, azt befejezzük!

Egész életünkre nézve nagyon fontos ez: „Urunk, Te, aki elkezdted bennünk a hit munkáját, könyörülj rajtunk, hogy szívünk utolsó dobbanásáig megmaradhassunk a hitben, hogy hűek lehessünk mindhalálig a hitben és a krisztusi szeretetben!”

Innen következően aztán, a mindennapokra nézve is érvényes ez: elkezdeni valamit, és azt befejezni. A befejezésben krisztusi szeretet van, hűség, odaadás, odaszánás; míg a befejezetlenség maga a szeretetlenség, annak minden káoszával együtt.

Ez azt jelenti, hogy szeretetünk megmutatkozik abban, miszerint eleve olyan dolgokba kezdünk bele, amit reménység szerint, időnk, erőnk, tehetségünk megenged véghez is vinni. Az Úrral ugyan a lehetetlen is lehetségessé válhat (Máté 19,26), ha nekikezdünk, de az Úr mutatja meg azt, hogy mi az a lehetetlen, ami az Ő erejével számunkra lehetségessé lehet. Ennek meglátásához isteni bölcsesség kell.

Szeretetünk megmutatkozik abban is, hogy amíg nem fejeztünk be, amíg nem zártunk le egy projektet, addig nem kezdünk mindig újra és újra új feladatokba. Ez a mi nyomorúságunk a hétköznapokban: túlterheltek vagyunk, túlterhel bennünket a világ, túlterheljük egymást, elkezdünk újabb és újabb projekteket, miközben semmi nincs körülöttünk befejezve. Ezzel pedig a halálba hajszoljuk egymást. Mindig több kell, újabb és újabb kell! Meg kell állni! Nem lehet mindig előremenni!

Persze ebben a világban, az emberi bűn miatt, nincsenek olyan dolgok, amelyek tökéletesen készen lennének, de mégis törekedni kell arra, hogy lezárjunk, befejezzünk, elengedjünk feladatokat, ügyeket, dolgokat…

Befejezni, elengedni: erre csak a krisztusi szeretet képes, mert ezzel közben kíméled a másikat, nem terheled túl a másikat sem! Utána lehet majd új dologba kezdeni, kell is, mert nem tétlenségre kaptuk az életet.

Befejezni, elengedni: erre csak a krisztusi szeretet képes. Ez már messze túlmutat egy-egy projekt befejezésénél. A befejezés a záloga minden újrakezdésnek.

Ha pedig megöregedtünk, akkor eljön majd az az idő is, amikor már nem szabad új projekteket elkezdeni. Ennek belátásához is szükséges az Isten szeretetének bölcsessége. Ezt hívják az elengedés tudományának.

 

Ha karácsony a szeretet ünnepe, akkor karácsony ilyen értelemben a szeretet ünnepe.

Ez most egy tanítás a szeretet ünnepén a szeretet ünnepéről.

Mert, ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor az az élő Isten megváltó szeretetének az ünnepe: amely tud adni, mert bővelkedik ebben a szeretetben; amely nem a másikra vár, hanem elkezd szeretni; amely kölcsönösen és józanul tud adni; amely bátorítja a másikat, és amely mindig figyelemmel van a másikra, a befejezésben és az újrakezdésben is.

*

Engedjétek meg, hogy egy példával, egy elég kényes példával szemléltessem ezt az üzenetet.

Tudniillik, az apostol azt mondja: Vigyázzatok arra, hogy A KRISZTUSI SZERETET VALÓDISÁGA, hitelessége tetten érhető legyen az életetekben (8).

 

A krisztusi szeretet valódiságát igazolni kell a hétköznapokban, aprópénzre kell váltani minden nyomorúságunk ellenére is!

Növekszik bennünk a Krisztus, növekszik bennünk a Krisztus szeretete.

Ezért egyre inkább a Krisztus szeretetével szeretjük egymást; majd egymás hite által épülve, ezzel a növekvő krisztusi szeretettel szeretjük ezt a világot.

Így, minden nyomorúságunk ellenére is, hitelesek leszünk, tetten érhető módon, a Jézus Krisztusban.

A munkatársaink, akik körülöttünk élnek – mondom, minden nyomorúságunk ellenére, mert nincs tökéletes ember, sosem leszünk tökéletesek, mégis – látják ennek a krisztusi szeretetnek a valódiságát.

Hangsúlyos, amikor ezt írja az apostol: a szeretet valódiságát igazolni…

 

Szóval: a példa…

Ne a politikai aspektusát nézzük ennek; nagyon kérlek benneteket!

Két erkölcsi botrány robbant ki mostanában.

Egy a konzervatív oldalon és egy a liberális oldalon.

A konzervatív oldalon történt botrányt közügynek veszik, a liberális oldalon történtet pedig magánügynek.

Azzal magyarázták ezt a „kettős mérleget” a szabadabban gondolkodók – miszerint az egyik miért közügy, a másik meg miért magánügy, noha a botlás ugyanolyan súlyú mindkét oldalon, és egyaránt elítélendő –, mert a konzervatív oldal hirdeti a keresztyén értékeket, a keresztyén erkölcsöt, a házasság, család rendjét, a tisztaságot, a tisztességet; ezért ezek az értékek rajtuk kérhetők számon. A liberális oldal ezt nem hirdeti, tehát rajtuk ezek az elvárások nem is kérhetők számon. Az egyik tehát közügy, a másik magánügy, noha az ügy súlya ugyanaz.

Ezzel az érveléssel nem értek egyet!

De talált…

Szíven talált!

 

Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk!

Jöjj, Szentlélek Úristen, hogy növekedjék bennünk Jézus Krisztus szeretete!

Add, Urunk, hogy ez a gyönyörűséges szeretet – aminek a jellemzőit itt, a mai igeszakasz alapján, felsorolhattuk – valódi, tetten érhető, hiteles legyen az életünkben, a hétköznapok útvesztői között is; így miattunk senki ne káromolja az Isten nevét!

Urunk, könyörülj, mert a krisztusi szeretet valódisága nem tapasztalható meg másként, csak az Isten megváltó, megtartó, újjászülő ereje által; a karácsonykor született Jézus Krisztus kegyelme által!

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, mert megtartó született nekünk!

Isten kinyilvánította megtartó szeretetét számunkra.

 

Ezzel a krisztusi szeretettel szeressük egymást!

Áldott légy Urunk, hogy így bővelkedhetünk a krisztusi szeretetben, annak valódiságában!

Urunk, ne csak most, karácsony ünnepén bővelkedjünk ebben a krisztusi szeretetben, hanem minden napon, szívünk utolsó dobbanásáig!

 

Áldott karácsonyt!

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2019. december 24.

(Illusztráció: „Óvári bejgli”, 2019. december 24.)

  1. hét – 2Korinthus sorozat 2019-ben: 27.

Szenteste