Loading...

Szeretetben

Minden dolgotok szeretetben

(10) Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. (11) Senki se nézze le tehát, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt. (12) Ami pedig Apollós testvért illeti, nagyon kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni, mihelyt alkalma lesz rá. (13) Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! (14) Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (15) Kérlek titeket, testvéreim, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: (16) ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. (17) Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. (18) Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket!

(2Korinthus 16,10-18)

A korinthusi első levél záró üdvözléseit olvastuk fel mai istentiszteletünk alapigéjeként. Ebből a szakaszból külön kiemelem a 14. verset: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”.

Innen nézve kiderül, hogy az egész szakasz, a nevek felsorolásán túl, valójában a 14. vers kifejtése. Az apostol Isten népének, az egyháznak, azon belül egy gyülekezetnek teszi hangsúlyossá azt, hogy hitelességük abban van, ha a dolgaikat szeretetben tudják hordozni. Kik, ha nem ők, mint Jézus Krisztus követői rendezzék el a dolgaikat szeretetben.

A korinthusi gyülekezetben ez a felszólítás különösen is fontossá lehetett, hiszen a gyülekezeten belül, illetve a gyülekezet és vezetője között is komoly konfliktusok alakultak ki, egészen a kezelhetetlenségig.

A mai alkalommal alapigénk, és a teljes Írás alapján a tevékeny, krisztusi szeretetről hallunk tanítást.

1.

A TEVÉKENY SZERETETET MINDIG MEGELŐZI AZ ISMERET.

Az tud Istennek kedves módon szeretni, aki ismeri Istent, ismeri önmagát, és ismeri a másik embert. Erre az ismeretre utal az, ahogy az apostol a záró üdvözlésekben felsorol több nevet, és az azok mögött „rejtőző” személyeket bemutatja, hogy megismerje őket a gyülekezet. Ezzel is jelzi, hogy a tevékeny szeretetet mindig megelőzi az ismeret.

Istent megismerni csakis az Ő Igéjéből lehet, amelynek dokumentuma a Szentírás. Ezért hangsúlyozzuk mi reformátusok a rendszeres kegyesség fontosságát: imádság, igeolvasás és igetanulmányozás, közösség és szolgált. Így lehet találkozásunk az egyetlen, élő Istennel, aki teremtett, fenntart és Jézus Krisztusban megváltott; egyébként magunk által teremtett isteneink uralnak bennünket, vagy istentelenné leszünk.

Aki az egyetlen élő Istent ismeri, az ismeri önmagát is helyesen. A kettő összefügg, ahogy ezt már Kálvin is hangsúlyozta a Biblia alapján. A tevékeny szeretet Isten és önmagunk ismeretéből következik. Önmagunk ismerete pedig egyen-egyenként a magunk nyomorúságát, kegyelemre szorultságát jelenti; közösségi értelemben pedig annak ismeretét, hogy ki vagyunk, hova tartozunk, hova helyezett, és mit bízott ránk az Isten, hol vannak a gyökereink? Önmagam ismerete tehát, az Úrra tekintve, egy egészséges önazonosságot jelent. Kik vagyunk mi, mint magyar, keresztyén, reformátusok? Ha vannak itt más felekezetűek, nyugodtan helyettesítsék be saját felekezetüket a felsorolásba.

A tevékeny szeretet Isten, önmagunk és a másik ember ismeretéből következhet. A másik embert azonban csak akkor ismerhetem meg helyesen, ha Istent és önmagamat már megismertem. A másik ember ismerete pedig mindig azok megismerésével kezdődik, akik lényegében hasonlóak hozzánk, de mivel nem vagyunk egyformák, ezeknek részben mások az életkörülményeik, lehetőségeik, személyiségjegyeik, éppen ezért más a kegyességük is. Ugyanúgy magyar keresztyének, mint én (mi), de sok mindenben mások, mint én (mi). Tevékeny szeretet nincs ennek felelős átgondolása nélkül, mert egyébként mindenki csak magát akarja a másikra erőltetni. Jó lenne egységesnek lenni, de ezt úgy képzeljük el, hogy mindenki legyen olyan, mint én (mi), és akkor rendben lesznek a „dolgok”.

Az ismeret fenti három lépcsőfokának meglépése után beszélhetünk csak azoknak megismeréséről, akik egészen mások, mint mi: hitükben, hitetlenségükben, kultúrájukban, gyökereikben, éppen ezért akár egészen mást is gondolhatnak a világról, mint mi. Tevékeny szeretet azonban nem létezhet, ha ezekkel az „egészen másokkal” nem számolunk.

2.

A tevékeny szeretetet tehát megelőzi az ismeret: Isten, önmagam és a másik ember ismerete. Ezeknek alapján beszélhetünk A TEVÉKENY SZERETET LÉNYEGÉRŐL is.

Ezt, valamint a következő pontot a teljes Írás alapján fejtjük ki.

A tevékeny szeretet lényeges eleme: ismerni az Istent, és szeretni az Istent. Mi pedig azért szerethetjük az Istent, mert Ő könyörült rajtunk, és előbb szeretett bennünket. Ez tehát egy kegyelmi állapot. Isten szeretete pedig soha nem elmélet, hanem mindig az Ő nyomorúságokkal teli, „látható egyházának” láthatóan felvállalt szeretete. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy jelen vagyok az egyházban, ott valamiféle szolgálatot vállalok, és szeretetemet abban is megmutatom, hogy nem szabdalom tovább a Krisztus látható egyházát gyarló, egyéni, önmegvalósító, kegyes érdekeim miatt. Higgyétek el, hogy a puszta jelenlét már hitvallás, annak hálatelt kifejezése, hogy mi szerethetjük Istent, és ugyanakkor annak a kegyelmi állapotnak megjelenítése, hogy Ő szeret bennünket. Ez a „templomba-járás” fontosságának értelme, jelentése is.

A tevékeny szeretet másik lényeges eleme, hogy ismerem önmagamat, és szeretem önmagamat. Ne féljünk ettől: szeretni önmagunkat! A zsoltárirodalomból számos példa hozható fel ennek fontosságára. Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy odafigyelünk önmagunkra, nem feszegetünk Isten által meghúzott határokat, és főleg nem feszítünk fel olyan ajtókat, amelyeket az Úr bezárt, és amelyeknek feltépésére, ha van is bűnbocsánat, ebben a világban soha nem lehet őket az értelemben és a szívben újra visszazárni. Önmagunk szeretete azt jelenti, hogy testben-lélekben rendben vagyok, személyiségemben, hitemben, kegyességemben egészséges, „normális” ember vagyok. Isten kegyelmét kérve, ilyen is szeretnék maradni.

A tevékeny szeretet harmadik lényeges eleme a másik ember szeretete. Tehát ismerni az Istent és szeretni az Istent; ismerni önmagunkat és szeretni önmagunkat; ismerni a másik embert és szeretni a másik embert. Önmagunk szeretete és a másik ember szeretete összefügg, mert ha én rendben vagyok, a másik ember számára sem leszek teherré, és nem kínzom halálra a környezetemet. A másik ember szeretete kapcsán pedig elsősorban mindig a közvetlenül ránk bízottak szeretetéről van szó: házasságban, családban, munkahelyen, gyülekezetben. Ezt én a „koncentrikus körök” elvének neveztem el, ami azt jelenti, hogy ne akarjunk addig az ázsiai és afrikai nyomorultakon segíteni, amíg a saját családunkban vagy gyülekezetünkben nem tudtuk megvalósítani azt, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe.

3.

A tevékeny szeretetet tehát megelőzi az ismeret, a tevékeny szeretet három lényeges eleme pedig: ismerni az Istent és szeretni az Istent; ismerni önmagunkat és szeretni önmagunkat; ismerni a másik embert és szeretni a másik embert. A TEVÉKENY SZERETET FORRÁSA pedig az a megváltó szeretet, amelyet Isten megmutatott a Jézus Krisztusban.

Mi csak gyarló, önző, érdekeken alapuló szeretettel tudjuk szeretni egymást. Ennek pedig semmi köze nincs a krisztusi szeretethez. Mi valójában mindig csak önmagunkat szeretjük, a másikban is.

Ezzel szemben a krisztusi szeretet egyértelmű, ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást (János 13,34). Jézus Krisztus pedig önmagát adta érettünk, így szeretett bennünket, tehát nekünk is önmegtagadó módon kellene szeretnünk a másikat. Az 1Korinthus 13 szeretethimnusza valójában erről a krisztusi szeretetről szól, amely mindent eltűr, mindent elfedez, soha el nem múlik.

Ezt végiggondolva látjuk, hogy elérhetetlenül magasra helyezte Isten a mércét, a Jézus Krisztusban. Ezt a magunk erejéből nem tudjuk teljesíteni.

De éppen ez a lényeg, hogy nem is kell, mert Jézus Krisztus egyetlen tökéletes áldozata azt is hirdeti felénk, hogy nekünk nem kell többé feláldozni magunkat másokért (a rendkívüli küldetéses helyzeteket most nem számítva); – de újjászületve, a megváltó krisztusi szeretetből táplálkozva lehetséges az, hogy végre ne csak önmagunknak éljünk.

Az újjászületés csodája éppen az, hogy Isten erejével lehetséges, hogy ne csak önmagunknak éljünk. Önmagunknak is élhetünk, ez fontos, ahogy említettük már; – de ne csak önmagunknak éljünk! Eddig ugyanis még a kegyes szólamok között is, csak magunknak éltünk: alig valamit tűrtünk el a másiknak; nem elfedeztük a másik nyomorúságát, hanem kiteregettük azt; és azonnal elmúlt a szeretetünk, ha a másik nem úgy táncolt, ahogy mi fütyültünk.

A tevékeny szeretet forrása tehát Jézus Krisztus megváltó szeretete.

Ő tesz képessé bennünket, újjászülő kegyelme által arra, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe. Az újjászületés valóban olyan csoda, mint amikor a sivatagban víz fakad (Ézsaiás 35,7).

4.

Nézzük végezetül A TEVÉKENY SZERETET KONKRÉTUMAIT. Ez a legizgalmasabb, a leggyakorlatibb, hiszen itt váltjuk aprópénzre az eddigieket. Figyeljünk alapigénkre, mert itt éppen erről szól.

A tevékeny szeretet mindig egymás tiszteletével kezdődik. Sajnos alig van tisztelet az egyházban. Az apostol elküldi Timóteust Korinthusba, és kéri a korinthusiakat, hogy ne nézzék le Timóteust (10), hanem becsüljék meg (18), mert ő is az Úr munkáját végzi. Sajgó szívvel azt kell mondanom, hogy az egyházban kevesebb tisztelet adatik az embernek, mint a világban. Hadd emeljem ki, hogy tevékeny szeretet nem létezik tisztelet nélkül, még a „testvérek közösségében” sem!

A tevékeny szeretet a másik bátorításával folytatódik, amelyben benne van egymás védelme is. Az apostol így bátorítja a korinthusiakat: „…álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek” (13). Ahol az ember bátorítást tapasztal, ott kézzelfoghatóvá lesz a szeretet, és szárnyra kaphat még a szárnyaszegett madár is. Ebben a bátorításban ott van az óvó, védő szeretet, ahogy az apostol kimenti Apollós testvért, aki ígéretét nem tudta megtartani, és nem tudott eljutni Korinthusba; – most nem, de majd később alkalma lesz rá (12); – tehát ne bántsa őt senki ezért. Egymás bátorítása és védelme összetartozik.

A tevékeny szeretet a tisztelettel kezdődik, egymás bátorító védelmével folytatódik, miközben a tevékeny szeretet folyamatosan felüdít: felüdítjük a másikat és egymást. Ez azt jelenti, hogy jó együtt lenni. Az apostol ezt Sztefanászról, és a vele lévőkről mondja, akik megérkeztek őhozzá, és felüdítették a lelkét (15-18). Hát, nem tudom, hogy így van-e ez közöttünk is? Valóban felüdítjük egymást? Timóteussal kapcsolatban Pál apostol határozottan kéri a korinthusiakat: biztosítsák Timóteus számára, hogy félelem nélkül tartózkodhasson közöttük (10). Ahol félelem van, ott szó sem lehet felüdülésről. A szeretet kiűzi a félelmet (1János 4,18).

*

Tehát összegezve: a tevékeny szeretetet megelőzi az ismeret; a tevékeny szeretet három lényeges eleme: szeretni az Istent, önmagamat és a másik embert; a tevékeny szeretet mindenkori forrása pedig a megváltó Jézus Krisztus. Így lesz lehetségessé az, hogy legalább a testvérek közösségében, egy olyan korban, amikor a szeretet sokakban meghidegül (Máté 24,12), megtapasztaljuk a tevékeny szeretet hiteles konkrétumait: a tiszteletet, a bátorító védelmet, és a félelem nélküli felüdülést.

Csak Őbenne, Jézus Krisztusban lehet igazzá az, hogy minden „dolgunk” szeretetben menjen végbe.

Sok „dolgunk” van. Mi keresztyének sem vagyunk tökéletesek, ezért „dolgaink” végzése közben számos probléma akad, kisebbek és egészek nagyok; – de éppen az a szeretet kézzel fogható megvalósulása, hogy a „dolgaink” végzése közben felmerülő problémákat mégis tudjuk „csendben” kezelni, vagyis azok nem lesznek botrányosan kezelhetetlenné.

Ismerjük azt a mondást, ha egy lelkipásztor nem készül, akkor mond egy prédikációt a szeretetről. Kedves Testvérek, én erre a prédikációra több év óta készültem.

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2016. július 17.

Textus / Lekció: 1Korinthus 16,14
Igehirdető: Steinbach József