Sok sínylődőt meggyógyított — Igehirdetés 2020. november 08-án

Sok sínylődőt meggyógyított

(32) Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; 

(33) és az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 

(34) Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt. 

(35) Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 

(36) Simon és a vele levők azonban utánasiettek, 

(37) és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki Téged keres. 

(38) Ő pedig ezt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az Igét, mert ezért jöttem. 

(39) És elment Galilea-szerte a zsinagógáikba, hirdette az Igét, és kiűzte az ördögöket.

(Márk 1,32–39)

(Márk 1,34)

 

Mai igeszakaszunk nehéz, üzenetében is súlyos, de ha imádságos figyelemmel vesszük végig alapigénket, akkor felragyog számunkra az evangélium, az örömhír.

*

SOK BETEGET VITTEK JÉZUSHOZ (32–34).

Ez alapján megállapíthatjuk, hogy sok a beteg.

Sok volt a beteg akkor is, sok a beteg ma is.

Mai Igénk a betegségeket három csoportba sorolja.

 

Vannak azok – a legszűkebb értelemben véve ezt a kifejezést –, akik konkrétan betegek, testi betegek, valamilyen tünetük van, ami vizsgálható, diagnosztizálható, és ez alapján megállapítható egy konkrét testi betegség.

Ez a betegségek egyik csoportja, amiről szól itt Isten Igéje.

 

Isten szava azonban ennél bővebben, tágabban is érti a betegséget, amikor ezt a kifejezést használja: Jézushoz vitték a testi betegeket és megszállottakat.

A megszállottság egy bővebb jellemzője az emberi betegségnek.

Károli Gáspár 1590-ben fordította magyar nyelvre a Szentírást, de előtte az Újszövetséget már valaki, Sylvester János, 1541-ben lefordította magyar nyelvre. Ő ebben a gyönyörű fordításában a megszállottak kifejezést így fordítja: akik gonoszul valának.

Itt megállapíthatjuk a Biblia embertanának, antropológiájának egyik fontos látásmódját. Nevezetesen azt – amit a tapasztalataink is, egyébként indirekt módon a mai tudomány leírása is alátámaszt, erre majd utalni fogok –, hogy az ember nem szabad.

Az ember nem szabad!

Ameddig Isten szabadító hatalmát meg nem ismeri, addig idegen, halálos hatalmak foglya az ember.

Erre nézve vannak sokféleképpen igazolható tapasztalataink.

Az örömben ez a megszállottság úgy jelentkezik, hogy elbízzuk magunkat, önhittek, önzők, bizonyos esetekben rajongók leszünk.

Ha pedig rosszul megy a sorunk, akkor a megszállottság úgy tapasztalható meg, hogy tele van az életünk félelmekkel, folyamatosan rossz gondolataink támadnak; miközben az indulataink, a hangulatunk, a gondolataink, a rögeszméink, a vágyaink, a szenvedélyeink irányítanak bennünket.

Örömben és a nehéz napok idején is másként és másként jelentkezik ez a megszállottság, amely végletes esetben komoly lelki, mentális betegség formájában csapódhat ki. Tudjuk, hogy ezeket a mentális betegségeket meg lehet állapítani, gyógyszerekkel valamennyire enyhíthetők e betegségek tünetei, de igazából nem gyógyíthatóak.

Az ember nem szabad, csak ha az Isten szabadító, gyógyító, megváltó irgalmában részesül, akkor tapasztalhatja meg a szabadulást, a valós gyógyulást. Csak az Úr hatalma adhat gyógyulást! Isten szabadító, gyógyító irgalma nélkül beteg fogoly marad az ember, „gonoszul van”, azaz gonosz hatalmak uralma alatt él.

Ezzel a teológiai megállapítással persze a felelősséget nem háríthatjuk másra, de ezeket az okokat, amelyekről a Biblia embertana egyértelműen szól, igenis látnunk kell.

 

Vannak tehát a testi betegek. Aztán vannak a megszállottak, a lelki, mentális betegek. Ez egy tágabb értelmezése a betegségnek. Ezek azok, akik „gonoszul vannak”.

Aztán van egy még tágabb, még bővebb értelmezése az emberi betegségnek. Ez igen sokat mondott számomra is. Károli Gáspár úgy fordítja itt ezt a kifejezést, hogy betegeskedők. Mást jelent az, hogy valaki beteg, és mást jelent az, hogy valaki betegeskedő. Sylvester János 1541-es fordítása még kifejezőbb, amikor így adja vissza magyarul ezt a kifejezést: „akik nehezen vannak”.

Ez az emberi élet alapállapota: betegeskedés. Ha kellően érzékenyek vagyunk – ez is kegyelmi állapot, ha valaki kellően érzékeny –, akkor nehezen vagyunk ebben a világban; akkor az embernek nem biztos, hogy olyan túl jó a közérzete, szó szerinti értelemben sem, még inkább átvitt értelemben. Nehezen vagyunk, valami nem jó, valami nyomaszt, érzékenyen reagálunk az élet dolgaira, mert annyi minden nem rendezett bennünk és körülöttünk, mert annyira ellentmondásos ez a világ. Nem akarok mélyen belemenni. Így is mondhatnánk: ez a létfájdalom, nehezen vagyunk, betegesek vagyunk.

A betegeskedés azt jelenti – továbbgondolva a bibliai embertant –, hogy nemcsak a testünk beteg, nemcsak a lelkünk beteg, az egész valónk beteg. Az egész ember beteg. Beteg a test is, mert egy idő után elavul, megöregszik, elfárad, konkrétan beteg lesz. De beteg az egész ember, és amíg az Isten szabadító irgalmát meg nem ismeri, addig mindig a rossz, a bűn irányába beteg: betegesen indulatos, betegesen sértődős; vagy éppen betegesen vágyhat a szeretetre. A szeretet nagyon fontos, szeretet nélkül nem lehet élni, szeretet nélkül elsorvad az emberi élet. De egészen más az, amikor az ember betegesen csak önmaga körül forog, és betegesen csak arra vágyik, hogy őt szeressék, anélkül, hogy ő szeretetet adna másoknak. Az ilyen ember konform módon mindig csak azt figyeli, miként tud másoknak megfelelni, és miként képes mások szeretetét elnyerni. Aki betegesen vágyik a szeretetre, az mintha nem számolna az Isten szeretetével, amely az egyetlen, kiapadhatatlan szeretetforrás, akkor is, amikor esetleg teljesen magunkra maradtunk, emberi szeretetet pedig nem tapasztalhatunk.

 

Ez a három csoportja a betegségeknek, amelyet alapigénk felsorol: a testi betegek; a megszállottak, akik gonoszul voltak; valamint a betegeskedők, akik nehezen voltak.

Mindhárom betegségfajtát ezzel a telitalálatos kifejezéssel összegzi Márk evangélista – nagyon megragadott engem is –: sínylődtek.

Isten nélkül sínylődünk. Az Úr nélkül sokféleképpen vagyunk betegek, sokféleképpen sínylődünk mi mindannyian. Sínylődés az emberi élet.

Mondom, nehéz ez a mai Ige, de hát tükröt tart elénk az Isten Igéje, és hol, ha nem itt, az Ő színe előtt beszéljünk erről.

Isten nélkül ez az ember alapállapota, ilyen az emberi élet: sínylődés – ezt mondja Isten Igéje.

*

Az ember azonban, nagyon helyesen, élni akar, életet akar, gyógyulni akar.

Isten az élet Istene. Az ember élni akar, Isten pedig éltetni akar bennünket, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.

Ezért olvassuk azt, hogy SOK BETEGET VITTEK JÉZUSHOZ, mert hallottak Jézus gyógyításairól (33; 35–37).

Akik éppen nem voltak betegek, azok is mentek, vitték Jézushoz a betegeiket.

 

Azt olvassuk: sokan jöttek Jézushoz, az egész város odajárult Jézus elé, mert vágytak az életre, a megoldásra, a gyógyulásra. A tanítványok sürgették Jézust, beleszóltak az imádságába – hiszen Jézus visszavonult imádkozni –: „Gyere, mert mindenki Téged vár, mindenki Téged keres!”

Előttem van a kép: sokan, az egész város kivonult, mindenki az Urat várta.

Jaj, de szép kép!

Erre várunk az egyházban, ez a missziói tevékenységünk lényege. Jaj, de jó, végre sokan vannak Jézus körül, ez a misszió netovábbja. Jönnek sokan, mindenki, az „egész város”.

Ez kell az egyháznak, ez kell a világnak is: látható eredmény, siker, statisztika, kimutatható eredmények, egyházban és világban egyaránt. Jaj, de jó, jaj, de szép kép.

Mindenhol erre vágyunk: legyen látható eredménye a munkánknak. Ha kell, még kozmetikázzuk is a számokat, hogy valamiképpen igazoljuk, adminisztráljuk önmagunkat.

Sokan jöttek Jézushoz.

 

Ám egyértelműen kiderül a mai Igéből, hogy becsapós kép ez.

Jézus határozottan utal is erre a mai Igében, miszerint „ezek” itt jórészt nem Jézushoz jöttek, nem Jézus kellett nekik, hanem a gyógyulás, az élet; ha máshogy nem, akkor a csodadoktoron keresztül, Jézuson keresztül.

Ez önmagában nem baj, kell a gyógyulás, kell az élet; de hát hit által kelljen!

Legyen szemünk arra, hogy mikor, miért vannak valahol sokan!

 

Szép ez a kép, de becsapós ez a kép.

Jézus korrigálja is ezt a helyzetet, amikor azt mondja: „Most nem megyek oda, máshová kell mennem, mert máshol is hirdetnem kell még az Igét, az örök élet evangéliumát, amely minden igazi megoldás és gyógyulás forrása, mert én ezért jöttem!” (38)

Ez a korrigálás egy üdvözítő korrekció.

Világosan próbálom megfogalmazni a lényeget e korrekció kapcsán. Mi Őt, Jézus Krisztust, akarjuk bevonni a mi ügyeinkbe. Jézus Krisztus szándéka pedig pont a fordítottja: Ő akar bevonni bennünket az Ő ügyébe, az Isten országának ügyébe, az örök élet ügyébe, amely a teljes rendeződés, a teljes megoldás, a teljes gyógyulás, minden körülmények között.

Hányszor érhető tetten az, hogy mi igazából a saját indulatainkat, vágyainkat akarjuk Jézus Krisztussal igazolni.

Nehéz lecke ez. Ismét elmondom. Mi Őt akarjuk a mi ügyeinkbe bevonni. Ő pedig – ezzel a korrekcióval – minket akar az Ő ügyébe bevonni, amely az egyetlen megoldás.

Ez történik itt és most is.

*

Ezután már érthető a kiemelt igerész, amelyet a mai alkalommal ebből az igeszakaszból kiemeltünk: SOK SÍNYLŐDŐT MEGGYÓGYÍTOTT EKKOR (34); még mielőtt elment onnan tovább, hirdetni az evangéliumot.

 

Mi az igazi gyógyulás?

Kerestem azt az egyetlen egy szót, amivel az igazi gyógyulást, a teljes Írás összefüggésében meg lehet határozni.

A betegeskedést, a legtágabb értelmezését a betegségeinknek, talán így lehetne leírni: az embernek nincs tartása; előbb-utóbb adatik olyan terhelés az emberi élet számára, amely alatt összeroskadunk.

Önmagunkban nincs tartásunk, csak ha az Isten könyörül rajtunk, ha Ő tartást ad, mennyei tartást, mennyei erőt, megtartatást, megváltást. Ha Ő tart meg bennünket, ha az Ő kezében vagyunk, akkor van esélyünk megmaradni. Ez a tartás bibliai értelme. Ez a tartás – ahogy a feltámadás himnuszában olvassuk, ez a sziklaszilárdság – az Úrtól való, nem tőlünk való, nem a mi érdemünk, de bennünk munkálhat és általunk is sokak felé.

Ez az igazi gyógyulás, miszerint ez a mennyei tartás, ez az isteni megtartatás minden körülmények között hordoz bennünket. Természetesen, adathat egy időre testi gyógyulás is, adasson, szívből kívánjuk, ezért könyörgünk. De ha az Isten nem tenné is, ha nem adna testi gyógyulást, ez a tartás akkor is hordoz minket.

Tehát a teljes gyógyulás, az örök élet beszéde által már a miénk. Ez a teljes gyógyulás aztán földi életünk minden percére, minden pillanatára kihat, mint Isten áldása.

Így akkor már pontosabban értjük, hogy mit jelent ez a mondat: „Sok sínylődőt meggyógyított.” Sokakat meggyógyított, de ez azt is jelenti, hogy nem mindenkit.

Tegyük fel azt a kérdést – és itt végezetül egészen gyakorlati szeretnék lenni –:­ Mit tehetünk mi, Isten kegyelméből, azért, hogy a sokakhoz tartozzunk, akik megkapják ezt az igazi gyógyulást, tartást, és ráadásként még, az Ő akarata szerint, a testi gyógyulást is.

Négy rövid szempontot sorolok fel erre nézve, válaszként.

 

Akarunk-e meggyógyulni?

Jézus Krisztus a betegektől szinte minden esetben megkérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5,6)

Tudjuk-e hittel felelni: „Igen Uram, akarunk meggyógyulni”?

Ezzel, a hitből fakadó igennel, bizonnyal számíthatunk az Ő kegyelmére. Ez az akarás, ez a hitből fakadó „igen” is az Úrtól van.

 

Könyörgünk-e ezért a gyógyulásért?

„Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemen!” (Márk 9,24) A beteg, megszállott fiú édesapja ekként könyörgött Jézus előtt: „Hiszek Uram, de állandóan ott van bennem a kétség, a kétségbeesés, a gyengeség, könyörülj rajtam!”

Naponta el kell könyörögnünk ezt: „Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemen!”

 

Akarunk-e meggyógyulni?

Könyörgünk-e, ilyen értelemben, a gyógyulásért?

Bízunk-e Isten Igéjében, az örök élet beszédében, Isten ígéreteiben?

Rá tudunk-e hagyatkozni a kegyelemre, amely mindenre elégséges?

Bizonnyal, ráadásként csodákat tehet velünk a mi Urunk.

Bízunk-e?

 

Türelmesek vagyunk-e, hogy Isten akkor és úgy gyógyít meg bennünket, ahogy Ő akar?

Az Ő akarata pedig mindenkor a mi javunkat szolgálja. Isten akarata egy tökéletes, éltető, mindenkor jó akarat.

Sok sínylődőt meggyógyított a mi Urunk, igazi mennyei megtartatással, már e-világra nézve, mindazokat, akik akartak, könyörögtek, bíztak és türelmesek voltak.

Íme, fontos kérdések ezek:

Akarunk-e meggyógyulni?

Könyörgünk-e ezért?

Bízunk-e az Úrban, az Ő Igéjében, ígéretében?

Kellően türelmesek vagyunk-e egy türelmetlen világban?

 

Urunk, betegek vagyunk, de akarva, könyörögve, bízva, türelemmel várunk Téged!

Sőt, köszönjük, hogy Te már itt vagy, velünk vagy, minden napon a világ végezetéig (Máté 28,20).

Áldunk Téged ezért!

 

Imádkozzunk!

Áldunk Téged jóságos Istenünk, mert Te megbocsátod minden bűnünket, meggyógyítod minden betegségünket, megváltod életünket, kegyelemmel és irgalommal koronázol meg.

Hálát adunk Teneked Urunk most hirdetett Igéd üzenetéért, az evangéliumért, a gyógyulásért, a Te szabadításodért. Hálád adunk az örömért, amit csak Te adhatsz, a reménységért, a bizalomért, a türelemért, egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban.

Valljuk Urunk, hogy minden jó adomány, minden tökéletes ajándék, minden maradandó, valós megoldás és gyógyulás Tetőled való.

Fogadd el ezért Urunk, amikor hálából önmagunkat ajánljuk fel a Te dicsőséged és felebarátaink javának szolgálatára, egyházad javára, országod építésére.

Erősíts meg bennünket ebben a szolgálatban, Lelked által: családban, munkahelyen, gyülekezetben, ott, ahol élünk.

Közbenjáró könyörgést mondunk egymásért, népedért, a keresztyénség ügyéért. Imádkozunk az elesettekért, a betegekért, a gyógyítókért. Teeléd járulunk városunkért, hazánkért, népünkért, vezetőinkért és az egész világért, amely annyi bűn, baj és betegség alatt sínylődik.

Urunk, köszönjük, hogy Te már meggyógyítottál bennünket, Te már végleges gyógyulást, örömöt, reménységet ajándékoztál nekünk.

Áldott légy ezért!

Ámen.

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. november 8.

(Illusztráció: Gyülekezeti könyvtár, 2020. november 7.)

  1. hét – Egyházi év utolsó előtti vasárnapját megelőző, „Ítélet” vasárnap

Márk sorozat: 13.

 

Az igehelyről sorozat hangzott el az alábbiak szerint:

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2016. január 10.

 

Az igehirdetésre készülő, ahhoz kapcsolódó, meditatív gondolatok – az igehirdetés esszenciája:

 

A mai igeszakasz nehéz, az üzenete is súlyos, de ha imádságos figyelemmel tekintünk alapigénkre, felragyog számunkra az evangélium.

 

Sok a beteg. Sok beteget vittek Jézushoz. Mit jelent az, hogy valaki beteg?

A legszűkebb értelemben azok a betegek, akiknek testi tüneteik vannak, ez alapján egy konkrét testi betegség diagnosztizálható. Ennek okai persze sokrétűek lehetnek.

Egy bővebb körét képezi a betegeknek azok csoportja, akiket megszállottaknak nevez a mai Ige. A biblia embertanát a tapasztalataink és a tudomány eljárásai is alátámasztják: az ember önmagában nem szabad, vagy Isten szabadítást ajándékozó uralma alatt él, vagy idegen, halálos hatalmak gyötrik. Gondoljunk bele! Amíg jól megy a dolgunk, addig önmagunk határtalanságának becsapott megszállottjai vagyunk, önző önimádattal. Ha rosszra fordul az ügyünk, egyben mennyi rossz gondolat, indulat, félelem megszállottjaivá leszünk. A kettő között pedig számos rögeszme, vágy és szenvedély foglyaivá válhatunk. Ezernyi fajtája van a megszállottságnak. Ezek lelki, mentális betegségként jelentkezhetnek. Mi emberek csak enyhíteni tudjuk ezt a bajt, vagy ha súlyossá torzul, gyógyszerekkel elnyomjuk, de nem tudjuk gyógyítani; mert isteni szabadítás kell. Nincs más! A régi Károli (1590) előtti Újszövetség fordítás, Sylvester János fordítása (1541) gyönyörűen adja vissza ezt a megszállottságot: „akiknek gonoszul vala dolguk”, azaz, akiket gonosz lélek gyötört, megszállt. A gonosz megszállottság nem mentesíti a gonosz embert, de rámutat a baj igazi okára és az isteni szabadítás szükségességére is. Isten Lelkének győztes uralmára van szükség.

A betegség legbővebb körét a betegeskedők képezik. A régi Károli fordítás itt betegeskedőket hoz. Sylvester János pedig így fordítja ezt a kifejezést: „akik nehezen valának”. Itt azokról van szó, akik konkrétan nem betegek, de nem érzik jól magukat a bőrükben, ebben a világban, mert érzékenyen reagálnak az élet ellentmondásos ügyeire. Ez a betegeskedés: létfájdalom, aki nem jól van, aki nehezen van, akinek valamiért nem jó a közérzete, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A betegeskedés az egész embert érinti. A test beteges, mert előbb-utóbb megöregszik, elkopik. De az ember maga is beteges, lelkével együtt az egész ember, mert a bűn, a rossz irányába beteges: betegesen hiú, indulatos, sértődős, vagy éppen betegesen akarja azt, hogy szeressék. Persze sorvad az emberi élet szeretet nélkül, de Isten akkor is kínálja a szeretetét, amikor nincs emberi szeretet. Isten szeretete mindig felfakadó forrás.

Találó kifejezés, mindegyik betegségre: sínylődik az emberi élet miattuk.

 

Jézus Krisztushoz vitték a betegeket.

Élni akarunk, Isten pedig éltetni akar. Nem jó sínylődni, élni jó, teljes életet élni még jobb, örök életet élni – már „itt” – a legjobb. Ez Isten akarata is, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk. Ezért Jézushoz vitték a betegeket, hiszen híre ment gyógyításainak, az egész város összegyűlt hozzá, mindenki Őt várta.

Szép kép ez. Minden vágyunk ez, igazi missziói beteljesedés: sokan mentek Jézushoz, kivonult az egész város Őhozzá. „Mindenki Téged vár!” – mondták a tanítványok Jézusnak. Ez kell nekünk, egyházban, világban: siker, sokaság, statisztika, látható és kimutatható eredmények.

Ugyanakkor becsapós kép ez. Ki kell mondani: a sokaságnak nem Jézus kell, hanem a gyógyulás, az élet, a még jobb élet; ha máshogy nem, hát Jézussal. A gyógyulás és életvágy áldott, Istentől való, ha hittel keressük azt, az Úrnál, az Ő akaratára hagyatkozva. De a sokaság jelenléte ne tévesszen meg bennünket! Nem mindegy, hol, miért vannak sokan.

Jézus korrigál, visszautasítja a sokaságot, mert Ő nem gyógyítani jött, a gyógyításai csak jelei az örök élet Igéinek, aminek hirdetésére érkezett közénk: „… hogy hirdessem az Igét, mert azért jöttem!” Jézus Krisztus az örök élet evangéliumával gyógyít, ami ennek a földi életnek minden, Istentől kimért percét is áldottá és örömtelivé teszi. Jézus korrigál, mert mi Őt akarjuk belevinni a mi ügyeinkbe. Jézus korrigál, üdvözítő korrekció ez, mert Ő minket akar belevinni az Ő ügyébe, az Isten országának boldogságába, amely mindent rendez.

 

Jézus sokakat meggyógyított, de ez azt jelenti, hogy nem mindenkit.

Mi tehát a gyógyulás? A betegség leírható. A betegesség csak körülírható. Egy szóval talán így: a betegesség állapotából hiányzik a tartás, hamar összecsuklik. Ilyenek vagyunk, mi emberek, valahányan. A gyógyulás tehát a tartás, az Isten megtartó szeretete, szilárdsága, amely betegségben, megaláztatásban is tart. Ez nem a mi tartásunk, de bennünk érvényesül. Akinél van tartás, krisztusi megtartatás, ott betegen is érvényesül a megtartó Jézus Krisztus ereje. (Ahol ez a tartás, ez az isteni megtartatás nincs jelen, ott a gyógyulás is átmeneti; ott betegesek a reakciók, túl nagy az elkeseredés, vagy túl nagy a rajongás, vagy a kettő közötti ingázás, amely aztán konkrét testi és lelki betegségekben is kicsapódik egyszer.)

Jézus sokakat meggyógyított, de ez azt jelenti, hogy nem mindenkit. Néhány szempontot említek, amelyet érdemes megfontolni, hogy a meggyógyuló sokak közé tartozunk-e, vagy sem.

Akarunk-e meggyógyulni? Igen! Jézus maga is ezt kérdezi a gyógyulásra vágyó betegektől. Ha hitben igennel felelünk Jézus kérdésére, számíthatunk az Ő gyógyító kegyelmére.

Könyörgünk-e? Hiszünk, Urunk, légy segítségül a mi hitetlenségünkön!

Bízunk-e? Igédben bízunk, Urunk, és minden rendben lesz. Urunk, add nekünk a megtartatás Igéjét, evangéliumát, az örök élet beszédét, így bizonnyal bővelkedni fogunk! Ráhagyatkozunk-e Jézus Krisztus megváltó, megtartó, tartást ajándékozó kegyelmére?

Türelmesek vagyunk-e, elfogadva, amikor és ahogy az Úr gyógyít bennünket, akarata szerint; belátva, hogy Ő nem azonnal, és nem úgy gyógyít, ahogy azt mi elvárjuk Őtőle?

 

Urunk, mi betegek, akarva, könyörögve, bízva, türelemmel várunk Terád, aki már „itt” vagy, velünk vagy!

 

Énekek: 66,1; 227,1–2; 227,8; 230,1–5

Hirdetések

Az istentiszteleteket a biztonsági előírások mellett megtartjuk. Almádiban, köszönve a munkatársak segítségét, a gyerekistentiszteletet szintén maszkban tartjuk.

Többek kérésére, a koronavírus-járvány ideje alatt, a gyülekezeti istentiszteletről, az igehirdetés üzenetéről, készül egy tízperces videóösszefoglaló. A teljes istentisztelet hanganyagban letölthető és meghallgatható a honlapunkról, ugyanitt a YouTube link is megtalálható. Az anyag egy hétig marad a csatornán, az új anyaggal a régit mindig letöröljük. Köszönjük Márton Gergely testvérünk segítségét. Imádkozunk azért, hogy minél rövidebb ideig legyen szükség erre a megoldásra, de bízunk abban, hogy így még többen bekapcsolódhatnak az istentiszteleteinkbe. A biztonsági előírások betartásával személyesen is szeretettel várunk mindenkit a vasárnapi istentiszteletekre!

A fűzfői bibliaórát hétfőn 17 órakor tartjuk, az almádi bibliaórát online, kedden 18.30-tól (aki csatlakozni akar, jelezze az e-mail címünkön és eljuttatjuk a technikai feltételeket).

A hittanórákat egyelőre a szokott rendben tarthatjuk az iskolákban. Köszönjük Makkay Chambers Adrienne testvérünknek a keddi online előadást a tárgyalástechnika témakörében, az előadás 17-én, kedden, a bibliaóra keretében folytatódik.

Köszönjük azoknak, akik a fűzfői kertben összeszedték a leveleket, hála azoknak, akik a szombati (november 7-i) almádi gyülekezeti munkanapra eljöttek.

Czuczai Zoltán testvérünket az Úr, hetvenéves korában hazahívta, temetése 2020. november 11-én, szerdán, 14 órakor lesz a vörösberényi temetőben.

Három testvérünk készül felnőtt keresztelőre és konfirmációra a gyülekezetben, örömmel és hálaadással imádkozzunk értük: Banyár László, Varga Zsanett, Welther Ágnes.

Imádkozzunk a betegekért, a gyógyítókért, az Úr irgalmáért!

 

Istentisztelet, Balatonalmádi és Balatonfűzfő, 2020. november 8.