Pásztor Anna a Károlin – Interjú Pásztor Annával

Szerző: Varga Csenge

Pásztor Anna a Károlin

 

Pásztor Anna többszörös Fongram-díjas énekesnő, dalszerző, előadóművész, színésznő, de talán kevesen tudják, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója is egyben. Elmondása szerint a hit segítette őt magasságokban és mélységekben, a továbbiakból pedig kiderül különleges szakdolgozati témafelvetése is.

Pásztor Anna Fotó: Hortobágyi Oros 

Miért pont a Károlira esett a választás?

Nagyon szimpatikus volt nekem maga az intézmény, hogy jóval kisebb volt, mint például a konkurens ELTE. Volt egy nagyon rossz élményem az ELTE-vel a felvételizéssel kapcsolatban, és évekkel később, miután visszatértem külföldről, nem is szerettem volna ott újra próbálkozni, hanem rögtön a Károlira mentem. A felmenőim között baptista prédikátorok és teológusok vannak, akikhez a református egyetem abszolút közel áll, ezért döntöttem mellette. Nagyon jó döntés volt. Emlékszem, hogy már a felvételinél is nagyon kedvesek voltak. Az írásbelinél elfogadták a maximális pontszámú proficiency vizsgámat, és az egyenértékű volt a max pontszámos írásbelivel. A szóbelin kérdezték, hogy miért szeretnék angolt tanulni. Már akkor is félig angolul, félig magyarul írtam a dalszövegeimet attól függően, hogy milyen dal volt. Elmondtam pár angol versemet a felvételiztető tanároknak, professzoroknak, akik kedvesen mosolyogtak, megdicsértek és maximum pontszámot adtak a szóbelimre.

Milyen szakon tanul?

Igazából már abszolváltam angol szakon, csak le kell adnom a szakdolgozatomat. Egy kicsit megkéstem ezzel, mert született két babám és a zenekar körüli teendők is megszaporodtak, úgyhogy tervben van még, hogy leadom a szakdolgozatomat. Főleg azért, mert nagyon izgat a témája, amelynek magyar címe: Isten keresése a 21. századi angolszász rockzenei dalszövegekben. Fabiny Tibor professzor már elfogadta a témavezetői felkérést, és nagy érdeklődéssel várja, úgyhogy csak idő kérdése.

Melyik zenekarok kerülnek különösképpen feldolgozásra?

Rockzenekarból valóban tengernyi van, de nekem angolszász kell a 21. században, és olyan, aki tényleg Istent keresi, tehát ez leszűkíti a kört. Vannak nagy kedvenceim, akiknek a szövegeit átbújom. Azt tudom, hogy Stingnél, vagy a U2-ból Bononál, vagy akár a Rolling Stonesnál is lehet kopogtatni. Szeretném megnézni pro és kontra azt is, hogy mi okozhatja, hogy ennyi gyűlölet, agresszió, vagy istenellenesség jelenik meg a metál zenében. Tehát a motivációt is vizsgálom, hogy a teljesen hívők által játszott rockzenék miben térnek el, milyen motiváltsággal készülnek. Isten keresése megjelenik majdnem mindenhol a zenében mint motiváció – nagy traumák előtt, után, alatt. Ez lehet, hogy kicsit abszurd, de Isten legalább olyan motiváló a rockzenei szövegekben, mint a szerelem és azért valljuk be, a szerelem az egyik legnagyobb motiváció a dalírás során.

Milyen az együttműködés a tanár úrral?

Fabiny professzor a szívem közepe, és rögtön az első évben az egész egyetem, a légköre, és minden hozzá köthető. Mindig úgy marad meg az emlékezetemben, mintha legalábbis az angol királyok közül egy kései leszármazott lenne. Az eleganciája, a beszédstílusa, az előadásmódja, az angol irodalomért való rajongása engem borzasztóan motivált. Mindig látom magam előtt a koronájában. Nagyon kedves és figyelmes, mert például, amikor az első nagy angol dolgozatot írtuk, nagyon féltem, hogy nem fogok jól teljesíteni, mert kevés a tudásom, ezért szerettem volna még időt kérni. Megszereztem a professzor telefonszámát és könyörögtem, hogy hadd írjam meg később, mert mindenképpen a maximumon szerettem volna teljesíteni. Azt mondta, menjek be, meglátjuk, hogy milyen lesz, és ha szükséges, nyilván ad lehetőséget a javításra. Megrökönyödve láttam, hogy ötösre sikerült majdnem max pontszámmal. Egy picit mindig szeretek túlteljesíteni: egy szóbeli vizsgára megtanultam Fabiny professzor összes kedvenc idézetét, mert nekem is nagyon tetszettek. A vizsga közben – sosem fogom elfelejteni –, hogy beszállt ő is. A szóbeli vizsga kellős közepén együtt szavaltunk vigyorogva. Az akkor elhangzott idézetekből később írtam egy számot angol nyelven, Mars címmel, amelybe Fabiny Tibor kedvenc Shakespeare idézeteiből tettem bele.

Tud azonosulni a református identitással?

Én a családomban egy igazi felekezet nélküli feketebárány vagyok. Nem csak a nagynénémnek, nagybácsikámnak, nagypapámnak és dédnagypapámnak, hanem nekem is pulpitus jutott. A rockzene pulpitusa, ami egy 21. századi szószék. Innét próbálom a jóra, az igazra, a szabadságra, lényegében a hangsúlyos dolgokra tanítani az embereket. Nyilvánvalóan ezt nem lehet összehasonlítani a nagypapám, meg a dédpapám prédikációival, de ez is egyfajta jóra törekvés: az embereket boldoggá tenni és a jó irányába terelni.

A zene segíti a hit megélésében, vagy inkább a művészetétől függetlenül gyakorolja?

A hitet nem lehet semmitől sem különválasztani. A hit átszövi az univerzumot, és ha az ember hagyja, akkor őt is. Megfordítanám: nem a zene, hanem a hitem segít mindenben. Az egész életen keresztül segít elviselni a nagy mélységeket és magasságokat. Mindenhol bátran és őszintén elmondtam, hogy hiszek Istenben, de nem vagyok felekezethez köthető. A dalszövegekben nagyon gyakran megjelenik Isten. Van egy számunk, a Néha, amelyben a refrén így hangzik: “Néha olyan hangosan kiabálok, hogy süket lesz tőle Isten, de még mindig jobb, ha mérges, mintha nem figyelne rám…” Nagyjából ez a kapcsolatom Istennel. Sőt, van egy angol nyelvű számunk, az Ánem!, amiben konkrétan angolul szól az Úri ima, és a versszakokban is van egy fohász. Ezek egy halandó ember imádságai, úgyhogy a szakdolgozatomat is ezért szeretném Isten rockzenei szövegekben való kereséséről írni.

Egyszer azt mondta, az éneklést személyes missziónak tekinti. Mi a misszió programja?

Nem vagyok ilyen előre tervezős ember. Kész csodának tartom, hogy egy rockzenekar élén állhatok és, hogy rengeteg ember kíváncsi a mondanivalónkra. Néha van bennem olyan érzés, hogy egyik pillanatról a másikra ez elröppen, mint egy álom, úgyhogy soha nem voltam az a tervezgetős ember. Csak művészi terveket szövök, amiket szeretnék megvalósítani, mint egy álmot, mint például egy koncertsorozatot, vagy szimfonikus koncertet, vagy akár egy színháziasított rockkoncertet. Ilyesmikről álmodok, de az, hogy pontosan kitaláljam, mit hogy akarok csinálni, vagy, hogy hogy lesz az életem, az szerencsére nem megy.

Milyen üzeneteket szeretne átadni, közvetíteni az emberek felé, és milyen eszközökkel teszi ezt?

Nem szeretném az emberek szájába rágni, hogy mi a jó, mivel én sem tudom pontosan. Egyetlen egy dolgot tudok, ami a legeslegfontosabb az életben, és az a szeretet. Az egymás szeretete, az élőlények, a természet szeretete és úgy az élet szeretete, hogy abban benne van minden. A Márti dala azért lett olyan híres, mert kor és nemre való tekintet nélkül mindenkit megfogott – egészen idős asszonyokat és pici gyerekeket, hardrockereket és popzene-rajongó tiniket is –, mert az üzenete nagyon egyszerű: szeressétek az életet. Az életet úgy lehet szeretni, hogyha az ember átöleli és tiszta szívvel éli. Emellett minden mástól, ami az élettől elvonja, eltaszítja, vagy ami az életet befeketíti, attól megpróbál távol maradni. Mivel én nem tudom, mi az igaz szabályrendszer, nem is próbálom elmondani, vagy pontokba szedni, hogy mit szabad és mit nem. Az ember úgyis érzi. Szerintem a legnagyobb bűn, amikor az ember elfecsérli a másodperceket, órákat, napokat, heteket, életeket.

Varga Csenge